26.fejezet

~Kim~

-Nem,nem hiszem. Ahj,Eva! Nyögd már ki végre,akarsz jönni,vagy nem?-mordultam ingerülten a telefonon át barátnőmre. Épp fél lábbal a farmeremben szökdécseltem,nyakamban egy pólóval,miközben igyekeztem ignorálni az ágyamon vigyorgó Andyt,aki nagyon is jól szórakozott a bénázásomon. Eközben persze a fülemre szorított telefonban Eva "öööö"-zése tetőzte az így sem valami rózsás hangulatomat.

-Hahó. Ti ketten,nem tudom mit csináltok ennyi ideig,de biztos vagyok benne,hogy azt nem most kéne. Már háromnegyed órája tart a látogatási idő. Rég ott kéne lennünk...-szűrődött be tompán a zárt ajtó mögül Ash panaszos hangja.

-Jól van már.-dörrentem rá,mire eliszkolt. Én is így gondoltam...

-Mi van jól? Nem is mondtam semmit.

-Eva,nem neked szólt. De mint érzékelheted,nem sok türelmem van,szóval jobb lenne ha még ma válaszolnál.

-Kik mennek még?

-Nagyanyámék.-vágtam oda szarkasztikusan. Tudom,szörnyű vagyok,ha rossz napom van. Ma pedig nyilván kifogtam egy kevésbé kellemeset,kezdve a reggeli ébresztőmmel,ami egy SMS volt,egy ismeretlen számról...rövid,tömör,lényegre törő: "Ha az enyém nem lehetsz,senkié sem leszel." Mondanom sem kell,ezt egy szívroham és egy félórás,halk zokogás követte a fürdőszoba csempéjén,majd miután elfáradtam a felesleges pánikolásban,rájöttem,hogy az élet megy tovább,és megpróbáltam a jelenre koncentrálni. Andyre. Az én megmentőmre,aki a sötétből próbál kirángatni,ahová újra és újra vissza esek. Már csak miatta sem szabad elsüllyednem... Szóval össze szedtem magam,és nekiálltam reggelit készíteni,ami szintén nem úgy sikerült ahogy vártam. A pirítós odaégett,az omlettet elsóztam,mellesleg miattam vannak most késésben a srácok. Kész szerencse csomag vagyok!-A banda,és én.

-Aha... Mégsem érek rá,ne haragudj. Azért jobbulást kívánok Jake-nek. És üzenem neki,ha lesz egy kis időm,viszek majd neki sütit.

-Te kerülsz minket?-fagytam le egy pillanatra,amelynek következtében elvesztettem az egyensúlyom és kecsesen elvágódtam a parkettán.-Baszki. Azt hiszem eltörtem a gerincem.-nyöszörögtem,mire Andyben felgyúltak az aggodalom lángjai.

-Jól vagy Tökmag?-sietett mellém és pillanatok alatt felnyalábolt. Az ágyra ültetett,majd tágra nyílt szemekkel vizsgálgatott.

-Megvagyok.-szívtam be a levegőt szaggatottan és magamra erőltettem egy mosolyt,de a szememmel a mobilom után kutattam,ami a padlón végezte csodás esésem következtében.-Még nem fejeztük be,hallod?!-üvöltöttem a készülék felé,majd nagymamásan elegáns csoszogásokkal érte totyogtam.

-Letette.-sóhajtottam csalódottan,és a földre rogyva,fancsali arckifejezéssel öltözködtem tovább.-Andy.

-Igen?-söpört félre egy kósza tincset a szeme elől,s érdeklődve figyelt.

-Szerinted is valami baj van Evával? Mintha kerülne minket...vagy nem is tudom. Megbántottuk volna valamivel?

-Nem tudom Kimi,viszont tény ami tény,a közös kosarazásunk óta nem láttam. Pedig az előtt úgy tűnt szeretett velünk lógni...

-Mindegy.-legyintettem lemondóan.-Előbb vagy utóbb csak kiderül...

-Biztosan.-nyújtott fekete lovagom segítő jobbot,amit halvány mosollyal fogadtam el.-Menjünk.

A kórházig vezető út unalmasan telt,és viszonylag szótlanul. Senkinek nem volt kedve poénkodni egy ekkora kalamajka kellős közepén. A levegőben érezhető volt a ki nem mondott kételyek,eltemetett remények és elkeseredett pillantások sűrű gomolyfelhője,amely tegnap óta ott lebegett vészjóslóan felettünk. Miután kikászálódtunk a furgonból,mindannyian a bejárat felé vettük az irányt. A portán egyből elnavigáltak minket a 109-es kórterembe,ahol a begipszelt lábú Jake játszotta a hattyú halálát.

-Ugye hoztatok valami ehetőt? Éhen pusztulok...

-Sajna nem,cimbi.-vetette le magát Ash az ágy végébe.

-Milyen barátok vagytok ti? Egy szaros Hot-dogra nem futotta?-drámázott a homlokára tapasztott kézzel.-Jézus,jövök! Már látom a fényt!

-Ritka alkalmak egyike,amikor nem tudom megállapítani,hogy skizofrén vagy,vagy csak szimplán hülye...

-Fogd be,Purdy,most a kínok kínját élem át!

-Meg ne sirassalak?

-Most hogy mondod,jól esne...-kötekedtek Ash-vel szokás szerint. Lakótársak,legjobb barátok,egy bandában játszanak,mégis éjjel-nappal szívatják egymást.-De olyan igazi,öblös,szívszaggató zokogással. Megérdemlem.

-Kabbe'.

-Na de cickó! Ne szeress már ennyire!

-Cickó? Mi a fasz?

-A cicám és a mackó keresztezése. Olyan kreatív vagyok...nemde?-villantott egy tenyérbe mászó vigyort Ash felé.

-Kihúzod a gyufát,Pitts...

-Most úgy berezeltem!

-Elég.-szólt közbe Jinxx,az egyetlen közülünk,aki nem sunyi mosollyal a bajsza alatt nézte ezt a gyerekes csipkelődést.-Van a szájkaraténál most fontosabb dolgunk is.

-Pontosan. Akármilyen fájdalmas is ezt kimondani Haver,de beugrót kell helyetted találni.-ült le az egyik ágy mellett ácsorgó székre Andy,miután én az ágy fej részénél,vele szemben foglaltam helyet.

-Gondoltam.-sóhajtott fel Jake,s pillanatok alatt elkomorodott.-Nos,lehet teríteni az ötleteket. Ki kit tartana erre a legalkalmasabbnak?

-Ben Bruce az Asking Alexandriából?-indította Andy az ötletbörzét.-Egy ideje ismerjük,viszonylag megbízható,remek gitáros és egy szarkasztikus pöcs. Brit humor,elnézhető.

-Nem jó...turnén vannak. Beszéltem már vele.-legyintett Jinxx.-Nekem is ő volt az első aki beugrott.

-Brent Allen az I See Stars-ból?-szólalt meg végre CC is.-Nem is olyan rég utánunk léptek fel a Warpeden. Nem rossz arc a srác.

-Én nem bírom a tagot.-húzta a száját Jake.-Következő?

-Ricky Olson a Motionless in White-ből?

-Ne. Kiráz a hideg attól a gót törpétől...-borzadt el Ash.-Inkább Kevin Gruft az Escape the Fate-ből. Anno még mi voltunk az elő zenekaruk,szerintem rendben vannak.-vont vállat nemtörődöm stílusban.

-Szerintem nem az év embere,tekintve a piás ügyeit...-szólt közbe Andy.

-Egyet kell értenem.-felelte Jake morgó hasára tapasztott kézzel. Lenéztem a nyúzott arcára és karikás szemeire,amelyekből sütött a szomorúság. Nagyon akarta ezt a koncertet,és ahogy ismerem,maximalista módjára otthon végig gyakorolta az összes számot,hiába tudja anélkül is perfektül.

-Hé.-simítottam meg a feje búbját.-Hozzak valamit a büféből?

-Megköszönném.-ívelt felfelé a szája sarka.

-Mindjárt jövök.-tápászkodtam fel,s adtam egy apró csókot Andynek.

A hófehér csempével burkolt folyosón klóros fertőtlenítő szag terjengett,enyhe kávé aromával keveredve amely a folyosón ácsorgó automata irányából jött. Hamar megtaláltam a büfét,köszönhetően a kellemes illatoknak amelyek akár csak a rajzfilmekben,az orromnál fogva vezettek. Kértem egy óriás hamburgert meg egy cappuchino-t,amit ott helyben elfogyasztottam. Kezemben a papír zacskóval lépdeltem a lépcsősoron felfelé,egészen addig,amíg a bal lábam bele nem akadt az egyik lépcsőfokba és egy orbitálisan nagyot nem estem,magam alá gyűrve a becsomagolt hamburgert. Csak én lehetek ilyen balfasz... Káromkodva küszködtem magam újra álló helyzetbe,és lassan,megfontoltan lépdelve araszoltam vissza Jake szobájába. 

-Visszatértem.-csuktam be magam mögött az ajtót.-Hot-dog sajnos nem volt,hamburgert hoztam helyette. Remélem megfelel.

-Tökéletes.-vigyorgott Jake,s vele együtt mind a 4 srác feltűnően sokáig legeltette rajtam a szemét. Lenéztem a pólómra,hátha csak szószos lett a művészi borulásom közben,és nem mernek szólni,de az makulátlan volt. Felvont szemöldökkel léptem Jake ágyához átadva neki a zsákmányt. Épp fordultam volna meg,hogy a bútordarab szélére üljek,amikor valaki elkapta a kezem és az ölébe rántott. Tágra nyílt szemekkel pásztáztam a barátom tökéletes arcát,amely most izgalommal teli lelkesedést tükrözött. Jobbra fordítva a fejem egy hasonlóan bárgyú képpel bámuló Ashley,balra fordítva egy fogkrémreklámba illő mosolyú CC fogadott. Itt valami nincs rendjén...

-A vesém kell? A májam? Mondjatok már valamit,a frászt hozzátok rám!

-Nos,Kimi,hosszas töprengés után végre döntésre jutottunk.-hallottam a hátam mögül Jinxx hangját.-Andy...

-Szóval.-kezdte rekedtesen a kék szemű égimeszelő,majd bölcsen megköszörülte a torkát.-Lennél a gitárosunk?

-A mitek?-hűlt meg bennem egy pillanat alatt a vér. Én,mint gitáros? Én,akinek általános iskola második osztálya óta lámpaláza van? Aki egy verset nem mer egy teremnyi idegen előtt elmondani,nemhogy egy bazinagy stadionban zenélni?!

-A gitárosunk.-mosolygott szakadatlanul.

-Nem.

-De miért? Ne csináld már Kimi!-nyafogott Ash.

-Kérlek.-nyomott egy puszit a szám sarkába Andy.

-Nem megy.-suttogtam olyan hangerővel,hogy csak Ő hallja.-Lámpalázam van. Engem nem a színpadra teremtettek.

-Engem sem. Csak idővel rájöttem hogy ott a helyem. Ez nem egy ünnepség,ahol ha elrontasz valamit leszedik a fejed. A magad ura vagy,és felszabadultan birtokolhatod a teret. Hangot adhatsz az érzéseidnek...semmi stressz,elvégre nem kell senkinek sem megfelelned. Csak a barátaiddal és az iszonyatosan helyes pasiddal zenélsz egy kicsit...

-A beképzelt,egoista pasimmal.-helyesbítettem,de le is hervadt rövidke mosolyom.-Komolyan mondom...

-Én is. Halálosan.-nézett mélyen a szemembe.

-De mégis hogy jött nektek ez az égi fuvallat,hogy engem válasszatok?-tettem fel a kérdést hangosan,egyre inkább beadva a derekamat.

-Megbízható vagy.

-És Andy szerint remekül gitározol...

-Plusz tudod a számaink nagy részét.-csámcsogott Jake.-Kimi,amúgy miért ilyen lapos ez a hamburger? Már-már palacsinta.

-Hosszú sztori. De ezt mégis honnan veszitek? Mármint hogy tudom a számaitokat. Ha jól emlékszem,sosem mondtam hogy a "rajongótok vagyok".-rajzoltam idézőjeleket a levegőbe.

-Most mondtad.-hunyorgott CC.

-De az előtt...

-Még nekem mondtad a közös ivászatunk során amíg Ash Eva-t pátyolgatta.-válaszolt Jake teli szájjal.-Andy épp lement a ház elé elszívni egy cigit,Jinxx pedig a kanepén hortyogott. Már volt benned jócskán ital,amikor viháncolva megkérdezted hogy mondjál-e egy titkot. Mire én azt mondtam,persze,de várj amíg kiszedem a zöld m&m golyót a fülemből,amit történetesen CC nyomott bele.-nézett szúrósan a dobosra,aki a felelevenített emlék hatására alig bírta elfojtani a nevetését.-Aztán a fülembe súgtad,hogy amúgy kurvanagy rajongónk vagy és az összes számunkat kívülről fújod. Tiniként még egy koncertünkre is eljöttél,ahol lekaptad Andyt. Igazából nem hittem neked,betudtam a pia mellékhatásának a dolgot,viszont az arckifejezésedről ítélve,úgy tűnik igaz volt...

-Jézusom.-kaptam a kezem a szám elé amikor belém hasított a felismerés.-Nem gondoltam volna hogy ilyen jó a memóriád. Pláne részegen.

-Áldás és egyben átok.-tárta szét a karját.

-Egy kérdés. Ezt miért titkoltad előlünk? Nem szégyen az,ha szereted a zenénk. Vagy talán az?-ráncolta a homlokát Ash.

-Nem,nem az. Csak valahogy úgy éreztem több esélyem van megkapni a lakást,hogyha azt hiszitek csak hallomásból ismerlek titeket. Mégis melyik épp eszű banda foglalkozik egy gruppival? Mármint nem vagyok az,semmi beteges oltár állítás vagy ilyesmi,csak izé.-össze vissza hadováltam. Négy értetlen szempár meredt rám,egy pedig szinte felnyársalt.-Sajnálom. Ha emiatt változott esetleg valami,én azt is megér...

Nem volt időm befejezni a zavaros monológom,mivel Andy vadul rátapadt az ajkaimra és mit sem törődve a többiekkel,szenvedélyesen tépte az ajkaim.

-Menjetek szobára!

-Ne piszkáld már őket Purdy,tök cukik.-védett minket Jake.

-Szeretlek. Épp olyannak amilyen vagy.-súgta Andy a fülembe amint szétváltak ajkaink.-Mellesleg,én már akkor felismertelek,amikor lakótársamnak jelentkeztél. Mégis téged választottalak. Tökmag.

-Miért?

-Azért mert volt benned valami,amit meg kellett fejtenem. Valami ami megfogott. Ami felkeltette a figyelmem. És azt is tudtam,hogy nem vagy holmi fanatikus aki álmomban leborotválja a hajam,és aztán eladja E-bayen... Vagyis az utóbbit csak reméltem.-villantott egy tipikus féloldalas,szívdöglesztő mosolyt. Elvesztem...valahányszor csak a közelében vagyok a gyomrom liftezik,a szívem majd kiugrik a helyéről,az arcom pedig ég. Olyan dolgokat vált ki belőlem mint még eddig soha senki.

-Elvállalom.-öleltem át,és fúrtam a fejem Andy mellkasába. Hosszú idők után úgy érzem,megtaláltam önmagam. Azt az igazi Kimet,aki Andyvel vagyok. Évekig nem voltam boldog,de most annak érzem magam,100%-ban. Velük. A kocka CC-vel,a kicsit alkesz,de nagyon szeretni való Ashley-vel,a kutya mániás,mindig optimista Jake-vel,a realista,földhöz ragadt Jinxx-el és az én másik felemmel,Andyvel. Ők az én új,kicsit bolond,szeretni való családom,akiket nem hagyhatok cserben. Számítanak rám.

-Biersack,te aztán tudsz valamit.-vigyorgott Ash,mire csak egy szemforgatást kapott eredményül.

-Köszönöm.-kulcsolta össze az ujjaikat.

Nem,én köszönöm... 

Az elkövetkezendő pár nap szinte elrohant. Eva még mindig nem keresi a társaságunk,ha az ebédlőben mellé ülök,akkor sem nagyon szól hozzám. Pedig állítása szerint "semmi baja". Greg is csak értetlenkedve kapkodja köztünk a fejét,neki sincs ötlete mi lelte a barátnőnket,hasonlóan hozzám. Ami viszont nem csak nekem tűnt fel,az Eva egészségügyi állapotának a rohamos romlása volt. Bőre sápadt volt,haja száraz és töredezett,szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek,lassan már két hete. A kosár meccs óta. Nem eszik annyit,néha csak csipeget. Mintha éheztetné magát. Attól tartok,hogy valamelyik barom megbántotta,vagy esetleg becsmérelte,ami miatt ennyire magába fordult... Ha viszont ez a sejtésem beigazolódik,féltheti a zacskóját az az állat! Greg szerint depressziós lett valami miatt,Ő családi tragédiát gyanít,az megmagyarázná a hallgatagságot,amibe vörös barátnőnk burkolózott. 

A munka mellett viszont alig marad időm a pihenésre,tekintve hogy éjjel-nappal gyakorok a koncertre. Amikor nem a srácokkal próbálunk,akkor otthon nyúzom a gitáromat. Most is,épp a hatalmas nagy elmélkedésem közepette egy fakanálon próbálom lefogni az "In the end" akkordjait.

-Kimó,nem akarok pont én beszólni,de szerintem ez a tészta nem néz ki valami jól. Mondhatni,pocsék.

-Basszus!-perdültem meg a tengelyem körül és a szétfőtt,leragadt tésztát kezdtem el vizsgálgatni,hiába.-Ennek annyi.-szakadt fel belőlem egy mély sóhaj.-Ne haragudj,mostanában annyira szétszórt vagyok. Azt sem tudom hol áll a fejem.-zártam el a tűzhelyet és dőltem neki a pultnak.

-Semmi gond. Rendeltem pizzát.-nyomott el egy sunyi mosolyt.

-Köszi. Tényleg nem tudom mi van velem,olyan mintha nem is ebben a dimenzióban lennék. És ez nem jó. Nincs időm rád,nincs időm kettőnkre...Sajnálom.-sütöttem le bűntudatosan a szemeim.

-Ne sajnáld Kimi,egyáltalán nem a te hibád. Az utóbbi időkben minden erőddel azon voltál,hogy pótolni tudd Jake-t,és meg kell mondjam,szuperül csinálnod. A végére kész Jimi Hendrix leszel.-lépett elém Andy és vette ki a kezemből a muzikális fakanalam.- Te most hatalmas szívességet teszel nekem és a bandának,s ha ennek az az ára,hogy kevesebbet tudunk együtt lenni,akkor beletörődöm. Egyelőre. Addig pedig beérem a lopott pillanatokkal.-simított egy kósza tincset a fülem mögé,aztán egyre közelebb nyomult,mígnem alig marad egy csöppnyi tér kettőnk között. Már épp készültem volna a csókcsatára,de csak a kezeit éreztem meg a derekamon,amik felültettek a fekete márvány pultra. Tartottam a szemkontaktust kékségeivel,és a jobb szemöldököm egy parányit feljebb vontam. Válaszul egy féloldalas mosolyt kaptam,amibe a gyomromban körző hiperaktív pillangók megőrültek. A lábaim szét nyitotta és közéjük furakodott,mialatt egyre csak csökkentette a távolságot ajkaink között,de nem csókolt meg. Várt.

-Szeretném ha te csókolnál meg. Csókolj meg úgy,ahogy te akarsz. Olyan keményen és olyan hevesen.-súgta,de a közelségéből adódóan,a piercingje már hidegen ért a bőrömhöz. Szerintem nem bennem van a hiba,ha már ettől felizgultam.-Hagyom magam.

-Tetszik ez az ötlet.-mosolyodtam el,s kezemet a tarkójára helyeztem. Lassan beletúrtam a hollófekete tincsekbe,majd ráhajoltam ajkaira. Először gyengéden,lassan csókoltam,kiélvezve minden pillanatot,majd egyre durvábban és hevesebben. Mielőtt lihegve szétváltunk volna,finoman ráharaptam a duzzadt alsó ajkára.

-Hű.-nyögte ki döbbenten.-Tudod,sokszor elvesztem az eszem,ha veled vagyok,de most megérte visszafogni magam.

-Örömmel hallom,Mr.Biersack.-vigyorogtam mint a vad alma. Idilli pillanatunkat a csengő éles hangja szakította félbe. Átvettük a sajtos óriás pizzát,amit aztán a kanapén összegabalyodva fogyasztottunk el. Andy hálát adhat a génjeinek,mert ha ez az 5 szelet pizza nem látszik meg rajta,semmi sem. Magas termetéhez meglepően vékony alak társult. Nem volt ropi,félreértés ne essék,inkább csak szín izom. A próbaterem felé vezető úton kérdőre is vontam,mi a titka,de ő csak egy vállrándítással letudta a dolgot. Állítása szerint gyerekként duci volt és sokat piszkálták,de miután valami folytán átfordult az anyagcseréje nem nagyon tud hízni. Bár ilyen érdektelen témákról beszélgettünk,tökéletesnek éreztük a pillanatot. Pedig ha tudtuk volna,hogy nem tart sokáig...

Sziasztok! 

Szeretnék nektek utólag is boldog és sikerekben gazdag új évet kívánni! Remélem idén is velem tartotok és persze Kimékkel. ❤️