12.fejezet

~Kim~

Kiszáradt torokkal,csapzott hajjal,magzat pózban ringatózva igyekeztem normalizálni a légzésem. Ereimben észveszejtő sebességgel száguldott a vérem,fejemben még mindig visszhangzottak emlékképem foszlányai. "Mocskos." Mikor szűnnek már meg ezek az álmok? Hányszor kell még újra élnem azt,ami megkeserítette az életem? Hányszor kell még elhitetnem magammal,hogy ez már a múlté? Nem tudom,egyik kérdésre sem a választ. Letöröltem sós könnyeim,melyek miközben legördültek arcomon,alig látható nyomot hagytak a szememtől az államig. Ha nem gyűlöltem magam már így is eléggé,most Andy rátett egy lapáttal. Szándékosan megbántottam,ellöktem magamtól,mindenféle magyarázat nélkül. Egyszer annyira szeretném neki elmondani,mindazt,ami történt velem. Kiönteni a szívem. Elmondani,miért mondtam neki azt amit. Bevallani,hogy szeretnék bízni benne. Bevallani,hogy szeretném szeretni.

De ő ennél jobbat érdemel. Egy olyan lányt,aki nyitott könyv számára. Aki Egy olyan lányt,aki nem egy ilyen érzelmi nyomoronc,nem selejtes,sérült áru. Egy olyan lányt aki nem én vagyok...

*1 hét múlva*

A napok csiga lassúsággal teltek,néhány esemény dúsan,néhány unalmasan. Időközben elkészültem az interjúmmal,gond nélkül,a megadott,már várt sablonos válaszok alapján. A fiúk nem voltak velünk bunkók,de kimondottan barátságosak sem. Úgy viselkedtek velünk,mint üzleti társakkal,ami számunkra  tökéletesen megfelelt. Én kérdeztem,ők válaszoltak,én elvégeztem a munkám,hogy ne rúgjanak ki,ők pedig egy kis hírnévre tehettek szert. Az interjú után Eva vette át őket. Nem volt nehéz dolga a fotózás során,a banda tagjai egytől egyig vérbeli pózerek voltak. Mellesleg Eva nagyszerű képeket készít,van hozzá tehetsége. Egyre több időt töltünk együtt,s bár korai ezt mondanom,de az egyik legjobb barátomként tekintek rá,egyetlen barátnőmként. Talán ezért vagyok vele sokkal nyíltabb,közvetlenebb mint Greggel. Nehéz dolog az ellenkező nemek közti barátság,tudni kell mindig,hol a határ,hogy ne vezessen semmi sem félreértésekhez...kínos félreértésekhez. Visszatérve barátnőmre,segít ha kell,megbízható,mindig betartja amit ígér,s ami a legfontosabb,őszinte. Ami a szívén,a száján,legyen szó az írásomról,ruhámról,vagy a témáról ami épp foglalkoztat. Greggel sincs másképp a helyzet,töretlenül kedvelem,bár néha legszívesebben megrugdosnám...imád nekünk beszólogatni,amit Evával igyekszünk hősiesen viszonozni,általában sikeresen. A napok előre haladtával a mi kis hármasunk egyre jobban össze szokott,s ha tehetjük a munkánk során is egymás körül legyeskedünk,akadályozva és szórakoztatva egymást. Kellinnel is össze-össze futok,beülünk egy-egy kávézóba,cukrászdába és órákon át beszélgetünk. Voltam a héten bent a stúdióban is,elképesztő amit ott össze ügyeskednek az SWS srácokkal. Lassan kész lesz a harmadik számuk is az új albumra,Kellin hangja továbbra is csodás,imádom hallgatni. Az egyetlen kis negatív folt,továbbra is az Andyvel való kapcsolatom. Azóta kerüljük egymást,ha össze futunk akár a konyhában,akár a nappaliban,udvarias köszönés és egy pár sablon kérdés után ő jobbra én balra. Megbántottam,s direkt nem akartam kiengesztelni,tisztázni a dolgokat. Jobb ez így,hisz beköltözésem óta most először éreztem,hogy nem vagyunk többek lakótársaknál. Nem,nem volt kellemes,ez a hűvös távolság tartás,s bár magamnak is féltem bevallani,hiányzott a közelsége,a barátsága,az érintése... A BVB-s srácok sem tudták mire vélni a dolgot,hogy mikor megérkeznek,igyekszem elvonulni,hogy ne legyek láb alatt. Kifogásokkal kihúzom magam,vagy csak átmegyek Evához. Ma viszont nem tudtam elkerülni az elkerülhetetlent. A konyhában törölgettem el a vizes edényeket,amikor egy ajtócsapódás után öt pár láb dobogását és öt különböző hangot hallottam meg.
-Basszus.-motyogtam és fokoztam a tempót. Már csak két tál. Talán még eliszkolhatok. Gyorsan áttöröltem őket,lelöktem a kockás rongyot a pultra,és az ajtó felé vettem az irányt.
-Hééé! Téged is látni még?-találtam szemben magam egy vigyorgó Ash-vel aki szorosan átkarolt. Nincs menekvés.
-Néha-néha.-öleltem vissza. A francba is,annyira hiányzik ez a tökfilkó,csak úgy mint a másik négy.
-Van kedved filmet nézni?-kérdezte,szeme reménykedve csillant fel.-Andy kihisztizte a Batman-t,és azt hiszem még régebben említette,hogy azt te is szereted...
Nagyot nyeltem. Hát emlékezett rá.
-Jó lenne tényleg,de dolgom van.-szabadkoztam.
-Ne csináld már,látszik rajtad,hogyha hazudsz.-tolt le,majd arcán aggodalmas ráncok jelentek meg.-Haragszol rám? Ránk?

-Nem,erről szó sincs,csak...-itt elakadtam. Mit is mondhatnék? Azt,hogy iszonyatosan kínos lenne egy társaságban lenni Andyvel,és úgy tenni,mintha minden rendben lenne?

-Csak?

-Nem akarok zavarni.-mondtam lesütve a szemem.

-Te hülye vagy.-nevetett ki.-Sosem zavarsz,tudhatnád. Te is a barátunk vagy,és ha hiszed ha nem,odakint mindenki epekedik a társaságodért.

Persze,majdnem mindenki...

-Ezt el is higgyem Purdy?-húztam össze a szemem.

-Hazudtam én valaha is?-ártatlankodott,majd bevezetett a nappaliba.

-Kit fújt ide a szél?-szaladt fel a szemöldöke Jinxx-nek.

-Sziasztok.-mosolyodtam el,végignézve a társaságon. CC biccentett,majd a sörét kortyolgatta tovább halálos nyugalommal. Ash már a DVDk közt kotorászott,Andy őket nézte,Jake pedig konkrétan nekem esett.

-Kimi!-karolt belém.-Épp egy csinos hölgy véleményére lenne szükségem.-nyalizott.

-Mivel kapcsolatban?

-Ennek a csajnak szerinted hány százaléka természetes?-nyomta az orrom alá iphone-ját.

-Hát,talán az 50%-a. Tudod,a belső szervei,bőre,csontok. Más egyéb se.

Hümmögött egy sort bólogatva,majd leült tovább simogatni a telefonját.

-Kezdődik!-üvöltötte Andy,miután Ash elindította a lemezt.

-Látjuk.-felelte flegmán CC.

-Tudom,mindössze csak jeleztem,hogy be lehet kussolni mindenkinek. Ez a film számomra szentebb mint egy templom.-magyarázott. A sors fintora,hogy én is ugyan azon a véleményen voltam mint ő.

-Fel is álljak?-utalt CC gúnyosan a himnuszra.

-Nem vagy humoros Coma.-méregette Andy.-Nem vagy.

Miután elsimították a nézeteltéréseket,mindenki csendesen bámulta a képernyőt. Andy a kanapén ült,Jinxx-el és Jake-vel,CC pedig a magányos fotelben fetrengett(őt kötötte le a legkevésbé a film). Én egy pokrócon trónoltam a földön,Ash társaságában,mikor a film felénél valaki megbökte a combom.

-He?-fordultam Ashley felé teljes transzban. Nem tehetek róla,a Batman ezt váltja ki belőlem,mindegy hányadjára nézem meg.

-Kinyújtózhatok?-kérdezte.

-Felőlem.-hagytam rá,de arra nem számítottam,hogy szó szerint az ölembe fekszik.-Ez komoly?-néztem le a combomon pihenő fejére.

-Azt mondtad kinyújtózhatok.-értetlenkedett,de olyan aranyosan játszotta a hülyét,hogy muszáj volt elmosolyodnom.

-Ha tudsz viselkedni,maradhatsz.-lágyultam meg.

Bólintott,majd elővette a telefonját,s elmerült a virtuális világban.

Próbáltam a filmre koncentrálni,de egy dolog van,ami jobban le tud kötni Batmannél. A haj. És most csak az járt a fejemben,hogy Ashnek milyen szép hosszú lobonca pihen tőlem karnyújtásnyira. Nem akartam bunkó módon megtapizni,pláne anélkül,hogy tudnám a reakcióját. Jobb a békesség.

Haj.

Haj.

Haj.

Ashley haj. Én ezt nem bírom...

-Pszt!-pöcköltem meg az orrát,mire morcosan rám nézett.-Piszkálhatom a hajadat? Légyszíves!-mosolyogtam a lehető legaranyosabban.

Láttam rajta,hogy komolyan elgondolkozik a válaszon,felsorakoztatva a pro és kontra eshetőséget.

-Legyen.-egyezett bele,én pedig mint egy fogyatékos,vigyorogva túrtam a hajába. 

-Azt a kurva mindenit!-fogdostam a puha,illatos tincseket.-Ez a kánaán?-tettem fel a költői kérdést,lehet a kelleténél talán hangosabban.

-Ti meg mit tetvészkedtek ott a padlón?-nyújtogatta a nyakát Jinxx,hogy ránk lásson.

-Ashley megengedte,hogy turkáljak a hajában.-mondtam gyermeki derűvel.
Jinxx és Jake képére döbbenet ült ki.

-Akkor szeret.-vetette oda félvállról CC.

-Szeretsz,te kis paraszt?-pillantottam le a piruló srácra,egy tincsét csavargatva.

-Mintha a húgom lennél. Akit sosem akartam.

-Ez fájt.-vihogtam fel.

-Azért kijárt neked...-válaszolta.

-De most ebben mi a jó?-kérdezte Jake,a saját haját markolászva.-Nem érzek semmit.-szontyolodott el,majd felcsillant a szeme,és a mellette ülő Jinxx hajába akaszkodott.

-Jake,ne buzulj már!-oltotta le.

-De én is érezni akarom!-nyafogott.

-Szerintem ez nálatok,férfiaknál nem működik. Ez a lányok fétise.-osztottam meg szerény véleményemet.-Olyan ez nekünk,mint nálatok a mellek. Jó érzés taperolni. Minél hosszabb,ápoltabb és puhább,annál inkább vonzó.

-Szóval,ha te feküdtél volna Ash ölébe,akkor most fogdoshatná a didkóid?-tette fel nyíltan a kérdést.

-Jogos.-eresztett meg egy perverz mosolyt Ash.

-Hallgass Bátyus!-löktem egy fürtöt  az arcába.-Mivel így lenne fair,talán. De eszemben sincs az ölébe feküdni.-intéztem Jakehez a szavaimat,akinek az arckifejezéséből ítélve rossz dolgokon járhatott az esze...

Andy,aki eddig semmit nem szólt,szúrósan ránk nézett,majd felállt. 

-Nem lehet tőletek filmet nézni.-zsörtölődött,majd otthagyott minket.

Mind leesett állal bámultunk fekete alakja után,hallgatva az ajtócsapódást ami a folyosó végéről jött.

-Ezt meg mi lelte?-pislogott CC.-Eddig nem volt semmi baja.

-Ja,mi történt?-fészkelődött Ash.

Mindannyian egyszerre néztek rám.

-Mi van?-tetettem a tudatlant.

-Minden oké köztetek?-mondta ki azt,amit mind kérdezni akartak Jinxx.

-Honnan veszed hogy velem van baja?-háborogtam,de jól tudtam,átlátnak rajtam...

-Nem szóltatok egymáshoz. Elég nyilvánvaló.-folytatta.

-Inkább kérdezzétek őt.-mondtam diplomatikusan.-Még én sem tudom igazából miért csinálja ezt.

-Megbántottad?-szólt közbe CC.

-Talán.

-Próbáltál békülni?-faggatott tovább.

-Inkább csak úgy tenni,mintha nem mondtam volna azt a valamit,amit mondtam.

-Az nem megoldás.

-Tudom CC. De jobb ez így neki.-mondtam fancsali képpel,s óvatosan kimásztam Ash feje alól.-Jobb ez így mindenkinek. Megyek,holnap korán kell kelnem.-vettem elő az örök klasszikus kifogást,majd elindultam én is a keskeny folyosón,s becsuktam magam mögött a szobám ajtaját. Hátam a falhoz vetve földre csúsztam,arcom a kezembe temettem.

Miért egyeztem bele ebbe az egészbe? Ostoba voltam,hogy azt hittem elfelejthetjük a dolgot. Csak elrontottam mindenki hangulatát. Mint mindig,most is tönkretettem valamit amit szeretek...

~Andy~

Meredten bámultam a plafont,az ágyon szétterülve,és azon gondolkodtam,mégis miért fáj ennyire.

Miért fáj levegőt venni,ha a közelemben van? Miért fáj az,hogy nem érhetek selymes bőréhez,csilingelő hangja nem nekem szól? Nem rám mosolyog,nem velem nevet. Hiába viselkedtem vele idegen módjára,a szívemet nem verhettem át. Egy szerelmes bolond lettem,semmi több.

-Ez meg mi a fasz volt?-hallottam Asht Kim ajtajának csukódása után.

-Passz.-felelte CC.

-Jó lenne tudni.-szállt be Jinxx is.

Ez után már csak közeledő lépteket,lábdobogásokat hallottam,amit sutyorgás követett. Benyitottak. Lehunytam a szemem,s felültem. Mire újra kinyitottam mind a négy barátom magyarázatot követelve bámult rám.

-Nem láttatok ma még elégszer?-puffogtam.

-Ne legyél tahó!-szólt rám CC.

-Mit akartok?-hagytam figyelmen kívül a szidást.

-Magyarázatot. Mi a szar történt köztetek?-várta a választ Ash.

-Semmi.-akartam rövidre zárni a témát.

-Haver,ez most nagyon hisztis volt. Mint egy lány amikor befordul...mellesleg, köztudott,hogy a semmi másik jelentése a "nem akarom elmondani,csak depizni és csendben sajnálni magamat".-remek,Jake is éledezik.

-Mit akartok hallani?-ment fel bennem a pumpa.-Azt,hogy voltam akkora barom,hogy beleszerettem,és mindent elcsesztem?

-Például. Bővebben!-ült le Ash az ágyam szélére. Szóval ő vállalta a vallató szerepét.

Gondterhelten futtattam végig szemeimet a barátaimon,azon gondolkodva,ne küldjem-e inkább el őket oda,ahová nem süt a nap... Aztán végül megeredt a nyelvem,s a szavak szinte ömlöttek belőlem. Elmeséltem nekik mindent. Attól a perctől fogva,amikor megláttam a véres ajkú,piros arcú lányt a szertárba,és a segítségére siettem,egészen a mostani mosolyszünetig. Elmeséltem,hogy csak a beköltözés után jöttem rá,hogy mi már találkoztunk azon a koncerten. Elmeséltem minden elkúrt próbálkozásomat,minden reakcióját,és édes gesztusát. És azt is mi vezetett idáig.

-Nincs rám szüksége. Csak játszott velem.-nyögtem a végén keserű szájízzel. Vártam a gúnyos megjegyzéseket,beszólásokat,de csak együtt érző pillantásokat kaptam,az általában komolytalan barátaimtól. Egyedül Ash szeme villant veszélyesen. Szónoklat következik. Érzem...

-Te még komolyan nem küzdöttél nőért?-kezdte szemrehányóan.

-Mert te igen Purdy?

-Régen volt.-mondta halkan,és nyelt egy nagyot. Aztán folytatta.-Nem tudom feltűnt-e,de az elmúlt egy évben minden nő a tiéd volt akire csak ránéztél. Szeretted őket?

-Nem.-szégyelltem el magam.

-Szerettek téged? De úgy igazából. Azért aki valójában vagy. Nem csak azért ahogy kinézel.

-Nem.

-Erről van szó. Ők oda dobták magukat eléd,nem harcoltál,bizonyítottál és nyíltál meg előttük. Nem szerettél beléjük,nem is ismerted őket. De ő-mutatott az ajtó felé,amivel szemben Kim szobája helyezkedik el.-szeretne téged. Látszik rajta. És azt is,hogy össze van törve. Fáj neki,amit veled csinál,de bizalmatlan. Észre vetted,hogy amikor velünk van,mindig mosolyog,nevet valamin? Vagy épp viccelődik?

-Igen.-válaszoltam a nyilvánvalót. Még nem láttam köztünk szomorkodni. Azt hittem mi már csak ezt a hatást váltjuk ki.

-És azt is tudod,hogy a humor a legjobb álca? Elrejti a fájdalmat,de nagyon átlátszó. Egyszer sem beszélt semmiféle lelombozó dologról,szakításról,tragédiáról,ami vele történt. Mindig töretlenül mosolygott. De attól,hogy erősnek mutatja magát,még nem az.-szeme szomorkásan csillogott. Volt egy olyan sanda gyanúm,tapasztalatból beszél.

-Honnan tudsz te ennyi mindent?-fürkésztem az arcát,miközben az előbbi mondata csengett a fülemben. "A humor a legjobb álca..." Így,ezek után belegondolva még Asht sem láttam ilyen komolynak ezidáig. Mindig vihogott valamin.

-Értek a szívügyekhez.-viccelte el. Hát erről beszélt.-Mostantól kezdve csak mélyen tisztelt Ashley Purdy leszek,a szív doktora.-vigyorgott hódító fejjel,mire Jakeből kipukkant a nevetés. Könnyeit törölgetve fetrengett a padlón,majd benyögött egy "Hogyne."-t. Ash csak legyintett,lesajnáló pillantás közepette,majd újra belefogott.

-Ne hagyd veszni! Ha szereted küzdj érte,ha nem,engedd el! Vagy csak még jobban fog fájni. Mindkettőtöknek.

Szeretem? Elgondolkodtam. Mit érzek ha vele vagyok? Szeretet az? Vagy csak valami más? Nem tudom,de annyit igen,hogy elmúlik. Elmúlik az üresség érzése,a mellkasomba is könnyebben áramlik a levegő,és a szívem is hevesebben ver. Teljes vagyok,élő. Miatta. Ez a megmagyarázhatatlan érzés nem lehet más...

-Azt hiszem,szeretem.-motyogtam magam elé.

-Remek!-csapta össze a két kezét,majd a vállamnál fogva rázni kezdett.-Akkor hozd helyre seggfej! Elfáradtam a lélekpátyolgatásban.

-De hogyan?-tártam szét a kezem tanácstalanul.

-Szépen,lassan. Összeszedegeted az összetört darabjait,elnyered a bizalmát. De kezd azzal,hogy megpróbálsz kibékülni vele. Nyiss felé!

-Rendben...de mi van,ha megint visszautasít?-tettem közzé félelmem.

-Akkor visszavonulsz,és elölről kezded. Ha ér neked annyit.-bölcselkedett.

Ér. Most már tudom.

-Beszélek vele.-tápászkodtam fel,de CC megállított.

-Szerintem nem kéne felkeltened. Én akkor nem hogy megbocsátanék neked,inkább még pipább lennék rád. Nem a legjobb kezdés.

Igaz. 10 óra,másnap pedig dolgozik,már valószínűen az igazak álmát alussza.

-Akkor majd holnap.-rogytam vissza,majd felpillantottam támaszaimra. Néha világi nagy szemetek tudnak lenni,de bármikor számíthatok rájuk. Ezt most is bebizonyították. Újra.-Köszönöm.

-Hálád elüldözhetne a hűtőig,és visszatérhetne két sörrel.-dőlt el az ágyamon Ash.-Ha már istápoltam gyönge lelked...

Ért hozzá,hogy kell elrontani egy megható pillanatot.

-Bunkó.-tápászkodtam fel röhögve,majd két hideg sörrel rövidesen vissza is tértem. Ash elégedetten döntötte le az egyik italt,majd a másikat jól megérdemelt "útravalóként" a hóna alá csapta. Lekísértem őket a ház elé,és néztem ahogy elhajt a három enyhén ittas és egy józan,de ingerült barátom. Sajnálom egy kicsit Jinxx-t,néha még egy üveg tequilával is fárasztóak a srácok(főleg Ash és Jake),nem hogy józanul... A langyos esti levegőn elő vettem egy doboz Marbloro-t,és rágyújtottam. Gondolkozz Andy,gondolkozz. Hogy engesztelhetném ki Kimót,anélkül,hogy elbénáznám a dolgot és még jobban el nem ijeszteném? A megvilágosodás kb.2 szál után hasított belém,s azonnali futásra sarkalt. A sarkon elpöccintettem a tövig égett csikket,és egy béna,bárgyú mosollyal az arcomon sprinteltem úti célom felé este fél 11-kor a homályos Los Angelesi utcákon. 

11.fejezet

~Kim~

Melegem volt,hátamon szinte patakokban folyt az izzadtság,de nem bántam. A félhomályban úszó,zárt helyiségben szinte íratlan törvény volt,hogy pácolódj a saját "levedben". Két hatalmas hangfalból bömbölt a zene,felettünk villódzó,színes lámpák adták meg a buli hangulatot. Jókedvűen ugráltam a zene ütemére,loboncomat jobbra-balra csapkodva. Hirtelen két kéz tapadt a csípőmre,fülembe egy ismerős hang morgott.

-Szia Édes.

-Szia Ben.-fordultam meg,hogy szemben lehessek kedvesemmel. Lábujjhegyre álltam és csókot leheltem ajkaira,amit ő hevesen viszonzott. Birtoklóan tapadt rám,kezei olyan helyekre vándoroltak,ahová azelőtt nyilvánosan soha. Zavarba hozott,annak ellenére,hogy nem sokakat érdeklünk,mi a kis sarokban nyalakodó pár. Elhúzódtam,és megfogtam a felfedezőútra induló pracliját.

-Milyen a buli?-kérdezte.

-Nem rossz. Jó a hangulat,zene,pia.-intettem egy elhaladó ismerősnek.-Tetszik. 

-És,nem lenne kedved inkább lelépni? Kereshetnénk esetleg egy motelt a közelben...-húzta végig mutatóujját a gerincemen.

-Még szerintem nem tartunk ott.-mondtam határozottan. Bár már több mint három hónapja együtt vagyunk,nem érzem úgy,hogy össze kéne feküdnünk. Csak 17 éves vagyok...tudom,hogy mások ilyenkorra már rég elvesztették a szüzességüket,de én még nem állok készen rá. Szeretem Bent,de alig ismerem. Mármint abban a három hónapban is alig találkozgattunk. Hetente egyszer-kétszer át tudtunk utazni egymáshoz,beszélgetni,andalogni,de nehéz egy párt alkotni,ha egy város áll köztetek. A nyári fesztiválon ismerkedtünk meg,ahol olyan aranyos volt,hogy a kedvenc bandám koncertjén a nyakába vett,hogy jobban lássak. Utána iszogattunk,sétálgattunk,beszélgettünk,telefonszámot cseréltünk. A búcsúzkodásnál egy félre puszi eredményeképp elcsattant az "első csókunk" is,amin mind ketten vigyorogtunk,mint a tejbetök.

-Rendben.-mondta kelletlenül,szinte bosszúsan.-Megyek,hozok inni.-indult meg a bár felé nagy dirrel-durral.

Nem tudom miért csinálja ezt. Már két hete küld felém félreérthetetlen jeleket,utalásokat arra,hogy ő nagyon is kíván,s szeretné,ha lefeküdnénk. Két hete akaratosan csókol és taperol. Általában leoltottam,hogy ne kanoskodjon,vagy rálépek a micsodájára,amin csak jót nevettünk,de sosem sértődött még meg. Egyre kínosabb ez már nekem. Lehet,hogy szakítanom kéne vele...nem először fordul meg a fejemben,elvégre ő 19 éves én meg 17. Egy korabelivel biztos jobban járna. 

Magányosan álldogáltam a sarokban,Benre várva,és magamat korholtam,amiért belementem a találkába. Úgy voltam vele,miért is ne? Olyan ritkán adatik meg,hogy találkozunk... És most azon imádkozom,némán,hogy Kellin falazzon nekem,amiért kiszöktem. Írtam neki kb. másfél órája egy SMS-t,de még nem válaszolt. Muszáj volt szegényt belerángatnom a dologba,a sima kilógás nem ment volna. Ha Alex észrevette volna,hogy eltűntem,azonnal beárult volna. De ha a szüleim úgy tudják,Kellinnél sátorozok,kérdés nélkül utamra engednek. 

A pult felé pillantottam,ahol Ben nagyon magyarázott egy vele egyidős,vagy idősebb srácnak. Italozgattak,össze-össze hajoltak egy pár bizalmasabb infó erejéig. Látom jól elvan nélkülem is...távozásomban egy gimis évfolyamtársnőm állított meg,aki már annyira részeg volt,hogy lefogadom kettőt látott belőlem...

-Hello-bello Kimi!-karolt belém,hogy megtartsa egyensúlyát.-Hogy vagy?-érdeklődött akadozó nyelvel.

-Jól,kösz.-rendeztem le. Nem neki fogom kiönteni a szívem.

-Én is jól vagyok.-vihorászott. "Az látszik,de senki nem kérdezte..."jegyeztem meg magamban.

-Az nagyon jó.-villantottam rá egy hamiskás mosolyt.

-Ugye?-vihogott. Erősen pia és cigi szaga volt már.

-Mandy!-szólította meg egy középmagas szőke fiú.-Már mindenütt kerestelek! Miért nem vártál meg ott ahol kértem?

-Bocsi Brian.-biggyesztette le a száját.

-Azt hiszem neked véget ért a buli. Többet nem kéne innod!-rótta meg.-Hazaviszlek.

-De én nem akarok hazamenni.-hisztizett,még mindig karolva engem.

-Pedig haza fogsz menni,velem.-mondta.-Átveszem.-mosolygott rám,látva a grimaszom.

-Örök hálám.-fejtettem le magamról Mandy kezét,és megindultam a kijárat felé. Egy kicsit hátráltatott a lökdösődő tömeg,de pár lépésre van már csak a kijárat.

-Hé,Kim,hová mész?-kapott el Ben.

-Haza.

-Miért?-értetlenkedett.

-Nem úgy vettem észre,hogy hiányoznék bárkinek is.-jegyeztem meg epésen.

-Nekem hiányoznál. Hoztam neked inni is.-tartott felém egy vodka narancsot. A kedvencemet.-Naa.-vágott cuki fejet.

Továbbra is játszva a sértettet átvettem a poharat,és rákulcsoltam az ujjaim a hideg üvegre. Ben hozzákoccintotta a sörös üvegét a pohárkámhoz,és lehúzta annak tartalmát. Én pedig,hogy tompítsak egy kicsit az agyamon,ami követelte,hogy induljak haza,egy korttyal kiürítettem a poharam. Az alkohol bizsergető melegséget  indított útjára a testemben.

-Gyere,táncoljunk!-ragadta meg a kezem,s a tömegbe vonszolt. Egész végig a derekamon tartotta a kezét,mintha attól félne,egy kis pia hatására már a földről kell kiskanállal összekaparni. Naiv...nem tudom családi örökség-e,vagy csak mázli,de acélmájam van. Ihatok akármennyit,nem tudok lerészegedni arra a pontra,hogy ne emlékezzek a történtekre. Egy kicsit elködösödik az elmém,de hamarabb hányok,mint hogy elájuljak.

Megbotlottam,de ő elkapott.

-Jól vagy?-aggodalmaskodott.

-Azt hiszem...-feleltem lábra állva,de nem így éreztem. Romlott a mozgás koordinációm. Rohamosan. Kezeimet alig tudtam megemelni,zsibbadni kezdtek. A lábaim pedig rogyadozni,összegabalyodni.-Mi történik?-dadogtam,s  felnéztem Ben arcára. Torzult a kép. Homályosan,de láttam,amint egy diadalmas mosoly,már-már vicsor terül szét rajta.

-Egy kicsit felöntöttél a garatra Szívem,inkább hazaviszlek.-támogatott ki a zsúfolt helyiségből.

A friss levegőre érve javult egy kicsit az állapotom,de még mindig nem volt az igazi. Ittam már le magam istenesen,de akkor nem voltam ilyen rosszul. Botladoztam,de legalább tudtam,magamtól járni. Most,ha nem fogna Ben,magatehetetlenül terülnék el a betonon. Itt valami nagyon nincs rendjén.
-Nem erre lakom.-mondtam zavarodottan,mert az ellenkező irányba indult meg. A falu déli végében van a házunk,de mi északra tartottunk. Az egyik leharcolt motel felé. Hát erről fúj a szél...
-Tudom.
-Hagyj békén!-próbáltam ellökni magamtól,hiába. Gyenge volt a karom,és még csak a saját lábamon sem tudtam megállni rendesen. Elfutni sincs esélyem. Bár homályosan láttam a dolgokat,annyira rájöttem,hogy teljesen kihalt az utca. Senki sem volt kint,hajnali 1 óra körül,akitől segítséget kérhettem volna. Egy árva lélek sem. Szörnyű volt azt érezni,tudni,hogy ki vagyok szolgáltatva Ben akaratának.-Kérlek,eressz el!-könyörögtem,de rám sem bagózott.
Nyeltem egyet,és megpróbáltam a lelkére hatni. Elvégre csak nem ilyen ő. Nem ilyennek ismertem meg.
-Légyszíves Ben,vigyél haza! Nem akarod ezt igazából. Én megértem azt is ha már engem sem akarsz,keress valaki olyan lányt,aki kielégíti az igényeid. Aki jobban tud szeretni.-nyöszörögtem,de igazából zavarodott voltam. Hasogatott a fejem,minden zaj és fény irritált. Legidegesítőbb a sötét utcán vakító fénnyel fölöttünk égő a lámpa volt,ami megvilágította a sima aszfaltot.

-De én nagyon is akarlak Kimi. Jobban mint te engem. Szóval most ezt a problémát orvosoljuk.-köntörfalazott.

-Nem vagyok hülye. Tudom,hogy bedrogoztál.-közöltem vele.-Állj le a színjátékkal!
-Ha ezt akarod...-húzott továbbra is maga után.
-És akkor most mi lesz? Megerőszakolsz?-tettem fel keserűen a kérdést,ami ott motoszkált az agyam egyik mély szegletében.
Nem válaszolt.
-Maradj most csendben,ha jót akarsz.-vonszolt át a motel előcsarnokán,egy folyosóra. Mintha tudnék kiabálni. Alig jön ki hang a torkomon...az is csak kín szenvedve. Már nála volt a szobánk kulcsa. Számító dög. Benyitott és az ágyra lökött. Bekulcsolta mögöttünk az ajtót.
-Tudod,ez az egész nem így történne,ha egy kicsit könnyebben adnád magad. A férfiak nem a türelmükről híresek.
-A férfiak...-motyogtam undorodva.-Szememben te csak egy féreg vagy. Nem férfi.
-Nem érdekel a véleményed.-vont vállat,és kibújt a nadrágjából.
Kétségbeesve próbáltam mozogni,de nem jött össze. Olyan volt,mintha a kezem helyén mázsás súlyok lettek volna,lábaim pedig nem engedelmeskedtek. A fejem majd szét robbant,szemem előtt már fekete pontocskák táncoltak. Tehetetlen voltam. Egy kendőt gyömöszölt a számba,nehogy valami csoda folytán segítség után tudjak kiáltani. 
Lassan rólam is lekerültek a ruhák,és megkezdődött a véget nem érő szenvedés. Nem finomkodott,nem bánt velem szépen,figyelemmel. Birtokolta a testem,úgy mozgatta mintha egy rongybaba lettem volna. Csak magával törődött és azzal,hogy a csúcsra jusson. Nem tudta,vagy nem érdekelte,hogy nekem ez az első. Behunytam szemeim,könnyeim némán folytak,s áztatták arcomat,igyekeztem szinte elhagyni a testemet és az elmémbe menekülni. Ott sem volt jobb a helyzet. "A te hibád!" "Ostoba!" "Megérdemelted!" "Mocskos...mocskos...mocskos!"
Elég legyen! Már az utolsó mentsváram is összeomlott. El akartam ájulni. Csendben meghalni. Volt is olyan pillanat,amikor elhittem,hogy minden rendben van. Amikor sikerült elhinnem,hogy ez csak egy rossz álom,amiből felébredhetek. De ezeket a pillanatokat a vaságy nyikorgása,ütemes,egyre gyorsuló falhoz csapódása szakította meg,tudatva velem,ne képzelődjek. Nincsen semmi sem rendben.

~Andy~

Este 11 óra van,Kim felől még mindig semmi hír. Nem jött ki vacsorázni,fürödni vagy épp csak fogat mosni. Az ajtaja előtt állva azon hezitáltam,hogy benyissak-e. Lehet,hogy baja esett.
"Hülye vagy Andy!-szidott a belső hangom.-Mi baja lenne házon belül? Hagyd abba ezt a túlzott aggódást,még a végén elege lesz belőled. Senki nem szereti,ha fojtogatják." Igaza van. Az is lehet,hogy nagyon belemerült a teendőibe...
-Ne. Kérlek.-ez Kim hangja. De kihez beszélhet? Rátapasztottam a fülem az ajtóra. Semmi. Kopogtam kettő aprót,s benyitottam. Az ágyában feküdt,párnái szana-szét voltak hajigálva,takarója egy csimbókban a földön hevert. Közelebb sétáltam hozzá,az ágy mellé guggoltam.
-Ne.-motyogta,s kibuggyant egy könnycsepp csukott pillái alól. Arca nedves volt. Homloka verejtékezett,de ő mégis egész testében remegett...nem volt hideg a szobában. Fel kell hogy ébresszem. Nem hagyhatom,hogy tovább kínlódjon valami rossz álomban.
-Hé,Kimó,nincsen semmi baj. Ébresztő!-ráztam meg óvatosan a vállát,mire felriadt.
-Ne.-mondta,felém lendítve a kezét,majd észre vette,ki vagyok. Felismert.-Bocsáss meg Andy.-hajtotta le a fejét,hátát az ágy támlájának vetette.
-Semmi gond. Jobban vagy?
-Tessék?-kerekedett el a szeme.
-Láttam rosszat álmodtál. Ezért keltettelek inkább fel. De nehogy azt hidd,hogy zaklatlak,-tettem fel a kezeimet,megadva magam.-csak hangokat hallottam kiszűrődni,és megnéztem nincs-e baj.
-Minden a legnagyobb rendben.-felelte ridegen. Megakartam érinteni a homlokát,nem lázas-e,de elhúzódott. A lábait magához ölelte,minél apróbbá zsugorodva.-Kérlek. Ne. Érj. Hozzám. Mondtam már. Jól vagyok.-préselte ki fogai között.

-Biztos ne segítsek valamit?-fájt így látni őt.

-Biztos. Nincs szükségem rád.-mondta halkan,erőtlenül.-Menj el.

-Értem. Ha ezt szeretnéd.-álltam fel. Ez szíven ütött. Nem tudom mitől vált hirtelen ilyen hűvössé és távolságtartóvá. Én voltam a barom,amiért reméltem,hogy a délután történtek neki is jelentettek valamit. Valószínűleg számára csak egy játék volt.-Szia.-hagytam magára a még sokkos állapotban lévő lányt. Nincs szüksége rám. Nincs. Akármi is történt álmában,én vagyok az utolsó,akinek elmondaná.
Bánatosan slattyogtam be a szobámba,visszasírva azokat a régi időket,amikor nem voltam szerelmes. Még Juliet előtt volt talán négy boldog hónapom. Utazgattunk,zenéltünk a srácokkal,s minden este jól leittuk magunkat. Nem bánatból,csak szimplán  Ash mentalitása szerint:"mert megtehettük". Örültünk,hogy felfelé ível a karrierünk,hogy barátok vagyunk,hogy fiatalok és egészségesek vagyunk. Örültünk annak,amit elénk tett az élet. Aztán jött Juli,aki fenekestől felforgatta az életem. Szerettem. Őszintén. De megcsalt. Ez volt az a dolog,amit képtelen voltam megbocsátani neki. Elárult engem. Hónapokon át szenvedtem,játszottam a hattyú halálát,amikor is a srácok a fejükbe vették,hogy "megnevelnek". Nem engedtek a bárokba,ahol új szokásom volt matt részegre leinni magam,majd az aktuális pincérnőt megfektetni,hanem elrángattak moziba,próbálni,strandra...CC még a gyerek játszótérre is elhurcolt,ahol jól megdobált homokgolyókkal. Lefoglaltak,elvonták a figyelmem arról,mennyire szar is nekem. A felejtés útjára léptem,és visszatért a régi énem. Minden energiám a zenélésbe fektettem,melynek eredménye a Wretched and Divine lett. Az új albumunk. Hatalmas sikert hozott,főleg az In The End,ami mára már több milliós megtekintéssel bír. És itt vagyunk most...újra ez a fura érzés szorongat,préseli ki belőlem az életerőt. Annyiszor gondoltam már rá,s tettem fel magamnak a kérdést:Miért vagyok ekkora mazochista?
Őt választottam,lakótársnak,mert szimpatikusnak tűnt,de bele sem gondoltam abba,hogy beleszerethetek. Miért nem valamelyik sótlan jó kislányra vagy aktakukacra bólintottam rá? Rágyújtottam,s hagytam hogy a nikotin megtegye várt hatását,lenyugtasson.

A kifújt füst,mint egy vékony fátyol körüllengett,s egy pillanatra olyan könnyűnek érzetem magam,mint egy tollpihe,ami tovaszáll a széllel. Aztán visszacsöppentem a szomorú valóságba. Nem vagyok az a típus aki könnyen feladja,de észre veszem,ha reménytelen a helyzet. Itt pedig az. Érzéseim bármi okból is,de viszonzatlanok maradtak,s ez nem fog változni,ha fejen állok akkor sem. Most már tudom.

10.fejezet

~Kim~

Már csak húsz perc,és minden családtagom otthon lesz. Apám hazaér a munkahelyéről,Alex a gitár órájáról,Anya pedig a kertészetből,amit még négy évvel ezelőtt indított a legjobb barátnőjével. Bejelentkeznek,s eljön az elkerülhetetlen virtuális beszélgetés. Jó lenne,ha elmenne az áram. Vagy bekrepálna a router. Vagy a gépem...

-Ideges vagy?-ült le mellém Andy a hatalmas,fekete bőrkanapéra,ahol eleve kezemet tördelve ültem,és úgy tettem,mint akit érdekelnek a TLC-s divatguruk és a pipaszár lábú modelljeik.

-Kicsit.-vallottam be.-Nem akarom elszúrni.

-Nem szúrtál el semmit. És nem is fogsz. Csak tiszta vizet öntötök a pohárba,ennyi az egész.

-Nem ismered még őket.-sóhajtottam lemondóan. Mindig féltenek,és aki csak megkörnyékez,vagy csak barátkozni próbál velem,legyen az fiú vagy lány,nagyító alá kerül. Csoda hogy Kellin elviselte ezt. Nehezen hitték el a szüleim,hogy nem több számomra egy barátnál,pedig úgy bántunk egymással,mint két testvér. Egyetlen egy barátom volt gimnáziumban,s vele sem végződtek túl jól a dolgok. Inkább jobb nem is gondolni rá.... 

Azóta azt hiszik,volt már több "pasim" is,csak nekik nem mutattam be a szerencséseket. Hiába védekeztem,hogy egy életre elegem van a férfiakból,ők öcsémből indulnak ki,aki minden héten más lányt szédít... 

-Még.

-Oh,ne érezd magad szerencsésnek,szét fognak szedni.-vetítettem előre az erős sejtésem. 

Mielőtt még válaszolhatott volna,felcsendült egy számomra ismerős dallam,a Misfitstől a Die Die My Darling.

-Hallo?-szólt a mobiljába Andy.-Aha...Persze...Kihangosítalak.

-Jó.-hallottam Ash hangját a vonal végéről.-Szóval...nincs nálatok CC?

-Azt hittem veletek van.-értetlenkedett Andy.

-Mi is.-röhögött a készülékbe Ash.

-Mikor vettétek észre,hogy nincs meg?-gyanakodott.

-Kb.egy órája...Igazából annyira nem hiányzott,csak kéne az a kocka feje,mert nem indul Jake gépe.

-Ez szép...-nevettem.-Csak nem az igaz barátság kellemes esszenciája melengeti meg szívemet?

-Nem tudom mit szívtál,de hagyj nekem is!-kérte Ash.

-Mindenképp.

-Akkor,megkeresitek?

-Meg.-indultunk el a kihangosított telefonnal a keskeny folyosón. Először a folyosó elején lévő fürdőszobát néztük meg,de üres volt. Ezt persze a kihangosított Ashley-vel is közöltük. Utána az én szobámba nyitottunk be,ami szintén az volt. A konyhában már észre vettük volna,a nappaliból meg nem rég jöttünk ki,kizárt,hogy elkerülte volna a figyelmünket egy 180cm-es srác,fekete ruhában. Maradt Andy szobája. A szemközti ajtóra pillantottam,és rájöttem,hogy ittlétem során én még nem is láttam a szobáját belülről. Lenyomta a kilincset és sóhajtva lépett szürke lepedős ágyához. 

-Itt van.-nézett le az ott terpeszkedő,igazak álmát alvó CC-re.

-Felkeltsük?-szemlélődtem továbbra is. A falai neki is,akár csak nekem,kék színben pompáztak,s néhol elvétve poszterek tarkították. Csak egy éjjeli szekrénye volt,azon egy apró,fekete búrás lámpával,és egy palack vízzel. Ezzel szemben egy tolóajtós ruhásszekrény helyezkedett el,ami mellett két ablak és egy erkélyajtó kapott helyet.

-Hagyjuk még egy kicsit.-mosolyodott el halványan és ráterített egy vékony pokrócot a barátjára. Olyan testvéries mozdulat,gesztus volt,amit én,a tulajdon öcsémtől,Alextől évek óta nem kaptam...törődés,bizalom és őszinte szeretet volt benne. Lehet szégyen bevallani,de csodálatom mellett irigységet is éreztem. Irigy voltam,mert tudtam,ha én elalszom,nem lenne aki betakarna. Arra ébrednék,hogy fázom,s egyedül vagyok. Nagyon egyedül.

-CC bealudt.-mondta,miután behúzta maga mögött az ajtaját.

-Szuper. Mondjuk sejthettük volna,ha hajnali hatig fent lesz,előbb utóbb kidől. Mindegy. Ha felkel,szólnátok neki,hogy kerestük?-zárta rövidre a témát Ash.

-Igen. Hazaküldjük.
-Rendben. Kösz,sziasztok!
-Szia.-mondtam.
-Szia.-vetette oda Andy is,s letette. Órájára pillantott,szeme sarkából engem figyelt. Mindketten tudtuk,itt az idő.

Szaggatottan fújtam ki a levegőt,és törökülésbe helyezkedtem az ágyamon,Andy mellett,aki a laptopomon kattintgatott vadul. Nemsokára felugrott az aprócska Skype értesítő,ami jelezte,hogy aktívak. Egy percbe sem telt,máris jelezte a bejövő videóhívást. Haboztam. Már épp azon voltam,hogy lefújom a hadműveletet és bekamuzok valamit,csakhogy mentsem az irhám,de mégsem tettem. Andy kezét éreztem a sajátomon,s azt,hogy ujjait óvatosan rákulcsolja az enyéimre. Megszorította egy kicsit a kézfejem,s egy bátorító mosoly kíséretében odasúgta:"Nem lesz semmi baj. Elragadó leszek." Megmosolyogtam a magabiztosságát és fogadtam a hívást,anélkül,hogy elhúztam volna a kezem. Furcsa volt ez az egész helyzet,de azt hiszem abban a pillanatban csak az járt a fejemben,hogy szükségem van rá.
-Szia Anyu,szia Apu.
-Kim...-kezdték,de elakadtak,mihelyst észrevették Andyt. Apa összehúzott szemmel vizsgálgatta,valószínűleg a nevén gondolkodott.-És Andre...
-Andrew Dennis Biersack. Andy.-segítette ki kedvesen mosolyogva.
-Hogyne.-mondta Apám faarccal.
-Mondd Andrew,mit keresel a lányom szobájában?-kezdett bele a faggatózásba anyám.
-Az igazat megvallva Kim kért meg,hogy vegyek részt ebben a társalgásban. Úgy gondolja,jobb lenne,ha megismernének,s talán megkedvelnének.-meglepődtem Andy választékos szókincsén és tiszteletteljes mondatain,annak ellenére,hogy tudtam,nem holmi barbárral osztozom a lakáson. Mindössze idegennek hatott ez az oldala a laza énje mellett.
-Talán.-kötötte Apa az ebet a karóhoz.-Kimantha,esetleg szólnál valamit te is?
-Így van. Szeretném,ha észre vennétek,hogy nem kell aggódnotok értem. Andy nagyon felelősség teljes és rendkívül erkölcsös ember. Mindig megtartja a két lépés távolságot.-hazudtam,s próbáltam figyelmen kívül hagyni egymásba fonódó ujjainkat. Láttam,hogy Andy épp egy vigyort próbál elnyomni,de szerencsémre jó színész volt,akárcsak én.-Biztonságban vagyok ebben a lakásban,vele.
-Valóban?
Bólogattam.
-Ez esetben Andrew,lenne egy pár kérdésünk hozzád...-folytatta a vallatást Anya.
-Rendben. De megtennék,hogy Andy-nek szólítanak?
-Persze Andrew.-hagyta rá Apám.
Andy értetlenül nézett rám,én pedig vállat vontam,jelezve,nem ő az első,akit igyekszik kiidegelni.
-Azt a rohadt kurva istenit!-hajolt be a kamerába egy sötétbarna,már-már fekete lobonc. Már csak ő hiányzott...

-Hogy beszélsz fiam?-tenyerelte tarkón az öcsémet Anya,ami jól eső érzéssel töltött el.
-Anya,Ő itt Andy kibaszott Biersack!-folytatta a trágárkodást.
-Az lennék.-tette hozzá szerényen a jobbomon ülő srác.
-Ismered?-tudakolta Anya Alextől.
-Hogyne ismerném. Minden jó zenei ízléssel rendelkező ember ismeri.
-Akkor én valahol lemaradhattam. Szánalmasnak érzem magam.-jegyezte meg apám szarkasztikusan.
-Semmi gond Apa,megesik.-közölte ridegen öcsém,amit Apa elengedett a füle mellett. Ő volt általában a megértőbb,lazább fél,aki jobban kezelte a tinédzser kori lázongásokat,beszólásokat. Anya  pedig az a fél volt,aki mindig a békére és a rendre törekedett. Nem tűrte meg a káromkodásokat és a veszekedéseket a házban.-Andy,tegezhetlek ugye?-nyomult a monitor közepébe Alex.
-Persze. Nem vagyok olyan öreg...-jött rá a válasz.
-Remek. Szóval Andy a Black Veil Brides énekese.-tartotta a kiselőadást öcsém.
-Tehát előadóművész vagy Andrew?-ezt természetesen Apám kérdezte.
-Igen Mr.Black.-felelte mosolyogva,de tudtam,hogy nagyon kínosan érezheti magát...az öcsém sztárolja,Apám vallatja,Anyám szúrós szemekkel nyársalja fel a képernyőn keresztül. De ő csak mosolyog. A kedvemért. Édes istenem,miért ilyen aranyos?! Miért nem mondott nemet? Akkor nem lenne ekkora bűntudatom,azért mert egy szemét liba vagyok. Fogom a kezét,mégsem szeretnék többet barátságnál. Vagyis a szívem azt mondja szeretnék,az agyam viszont az ellenkezőjét állítja. Állandóan hárítom a közeledéseit,amit bár nem mutat ki,tudom hogy rosszul esik neki. De megvan rá az okom,hogy ezt tegyem. Megtanultam már,jobb az agyra hallgatni.-Egy rock banda frontembere vagyok.
-Szóval egy rocker.-húzta össze a szemét.-Tetoválásokkal és piercingekkel.
-Nem szeretem,ha beskatulyáznak. Nem vagyok rocker. Sem tetovált,piercinges lázadó.-mondta nyugodtan.
-Akkor mi vagy,fiam?-kérdezte Apám fitymáló fejjel,de olyan választ kapott,amire nem számított.
-Önmagam.
Apa és Anya elkerekedett szemmel néztek rá,Alex meg rajongva itta a szavait.
-Tudom,nem hangzik valami nagy számnak,de ez vagyok én. A tetoválásaim egy-egy szép emlék,fontos ember nyomai,amik teljessé tesznek,nem pedig valamiféle rocker baromság,amivel a "menőségem"-rajzolt idézőjeleket a levegőbe.-fitogtatom. Számomra mind jelentőséggel bír,s így van ez a piercingjeimmel is. Egyiket sem bántam meg,egy pillanatra sem,hisz ezek tettek azzá aki vagyok,akire büszke lehetek. Nem mondom,hogy hatalmas dolgokat tettem le az élet asztalára,de én elégedett vagyok a teljesítményemmel,s amit elértem.
Láttam a szüleimen,hogy nem nagyon tudnak ehhez mit szólni,talán azért,mert nagyon is kedvükre való választ kaptak. Sosem szerették azokat az embereket,akik úgymond "farkukat behúzva" sodródtak az árral,lesz ami lesz alapon. Andyről messziről lerítt,hogy neki nagy álma volt a BVB,amit valóra is váltott,és összehozott,önerejéből. Ami nem semmi. Könnyű feltűnni egy tehetségkutatóban,műsorban és hírnevet szerezni,de megdolgozni érte,kivívni az elismerést,nem az.
-Nos,köszönjük Andrew,nincs több kérdésünk.-köszörülte meg a torkát Apu.
-Ezt mire véljem?-zavarodott össze Andy.
-Örülök,hogy egy ilyen korrekt ember a lányom lakótársa.
-Köszönöm.-felelte meglepve.
-De ha megbántja,esküszöm felkeresem és...
-Köszi Apa,tudjuk.-mondtam szememet forgatva.
-Nos,nekem mennem kell.-mondta Anya.-Még el kell ültetnem egy pár  fikuszt.
-További szép estét Mrs.Black.-vigyorgott Andy,feltehetően a fikuszon. Bár én már ezerszer hallottam ezt a szót,az átlagosnál nagyobb lelkesedést kelt bennem.
-Szia Anyu.-integettem.
-Szia kicsim.-mosolygott rám. Szent a béke.
-Apa,te nem akarsz menni?-pofátlankodott a gép elé Alex.
-De.-sóhajtott Apu,de mielőtt még elment,összekócolta  Alex gondosan beállított fürtjeit.
-Kösz.-dünnyögte.-Kimi,tudod te sem hiányoznál.
-Bekaphatod.-motyogtam feltápászkodva az ágyról. Kinyújtóztam és a megszeppent Andyre néztem.
-Ugye nem akarsz itt hagyni,vele?-tátogta elkerekedett szemekkel,riadt arckifejezéssel.
Kárörvendő mosoly terült el az arcomon.
-Csak egy kicsit.
-Kérlek!-könyörgött látványosan szenvedő fejjel.
-Hozok kakaót neked is.-búcsúztam,s hallottam az épp becsukódó ajtóm mögül,amint az öcsém ráveti magát.
-Andy,spanom...

Nem siettem el a dolgot,ráérősen adagoltam a kakaóport a bögrék aljára és öntöttem le hideg tejjel. Szép lassan kavargattam,hogy a por feloldódjon,s csomómentes legyen. Nem melegítettem meg,mert nem tudtam Andy hogy issza. Magamból kiindulva arra jutottam,hogy a hideget könnyen lehet melegíteni,de a meleget nehezebb lehűteni,szóval nem tettem a mikróba az italokat. Negyed óráig sertepertéltem és pakolásztam a konyhába,ezzel húzva egy kicsit az időt,megnyújtva Andy kínzását. Kellett neki olyan jó fejnek lenni az öcsémmel... Öt óra. Valószínű már kikészítette a kis kullancs. Kezemben a két bögrével nyitottam be a szobámba.
-Ugye ezt nem gondoltad te sem komolyan?!-hitetlenkedett Andy,öcsémmel farkasszemet nézve a kamerán át.
-De. Valljuk be,komoly ellenfelek lennének...megeshet,hogy legyőzi.-erősködött Alex.
-Ne nevettess.-szólt pókerarccal.
-Nem tudtam hogy szereted,szóval...-nyújtottam Andy felé az egyik bögrét.
-Tökéletes.-vette át és egy aranyos félmosoly kíséretében belekortyolt.
-Miről van szó?-érdeklődtem.
-Superman vs. Batman.-tájékoztatott az öcsém.
-Batman. Egyértelmű.-vágtam rá.
-Na,szép.-vergődött Alex.-Ketten egy ellen.
-Töki,ez az a téma,amin nincs mit beszélni. 100%,hogy a földbe döngölné a kis beképzelt kriptonit...-rendezte le Andy.
-Elfogultak vagytok.-sóhajtott,majd elköszönt,mert Anya rárivallt,idézem:"Alexander,már öt óra is elmúlt,és házi feladatod is van. Ne akard,hogy kikapcsoljam a Wi-Fi-t!" Erre ő fénysebességgel nyomott ki minket.
-Nem is tudtam,hogy szereted Batmant.-ivott még egy kortyot a kakaójából Andy,aminek hatására egy vékony,barna bajusz szerűség képződött a szája felett.
-Imádom.-feleltem,de azon kaptam magam,hogy egy szalvétával gondoskodva törlöm le a bajuszkát. Kék szemeivel az arcomat pásztázta,eleinte a szemeimbe fúrva azt,majd az ajkaimra meredt. Éreztem,hogy a szívem egy fokkal hevesebben ver,szám kiszárad. Gyönyörű,telt ajkak,egy kacérul hívogató fém karikával,ragyogó szemek,tökéletes arc. Mindent megadtam volna,hogy levethessem gátlásaim,és a karjaiba omolva hagyjam,hogy játsszon velem...-Olyan vagy mint egy kisgyerek.-nevettem el magam és vállon boxoltam,ezzel kivégezve a meghitt hangulatot.
-Kösz.-röhögött kínosan.-Jut eszembe,rá kéne nézni CC-re.-sétált át a szemközti szobába. Nem nagyon volt mit csinálnom,vele tartottam.
-Fel kéne kelteni.-morfondírozott.-De hogyan?
-Megrázogatni? Szólongatni?-adtam ötletet.
Rosszfiús mosoly terült el a képen,majd nemes egyszerűséggel ráugrott alvó cimborájára.

-Kelj fel te seggfej!-szajkózta vidáman,szinte dalolászva.

-Szállj le rólam!-nyöszörgött a paplan alól. 

-Nem. Gyere Kim,szállj be te is!-invitált-s háttal keresztbe feküdt a doboson.

-Kérlek Kimi,könyörülj!-szenvedett. Megesett rajta a szívem. 

-Andy,szerintem már ébren van.-próbáltam lehúzni CCről,de magára rántott és ölelgetni kezdett.

-Eressz el!-sipákoltam és rúgkapálva küzdöttem a szabadulásomért. Andy háta alatt pedig CC tette ezt,kígyózó mozgásokkal.

-Andy,ha én innen kijutok...-csapkodott dühösen a félkómás srác.-Ne számíts semmi jóra. 

-Most úgy félek.-színészkedett,továbbra is szorongatva. 

-Jól teszed.-közöltem és titkos fegyveremet bevetve csikizni kezdtem. Ha már egyszer ilyen gyerekesek vagyunk.

-Nem vagyok csikis.-közölte érzelem mentes hangon. 

-Csakugyan?-hagytam abba.

-Csakugyan.-felelte magabiztosan.

-Akkor csak engedj el,kérlek szépen.-vetettem be a nyalizást.

-Nem.-mondta egyszerűen.
-Kééérlek.
-Nem.

 Nagyszerű ötletem támadt. A cél a szabadulás. Próbáltam sportszerű maradni,de ha ő így én is piszkos eszközökhöz nyúlok. Szemmagasságba kúsztam neki és ujjaimat játékosan végig futtattam a  nyakán lévő tetovált tollpihén.

-Tudod,én mindig elérem amit akarok.-suttogtam a fülébe,egy hajtincsét birizgálva. Karjait szorosabban körém fonta,érdeklődve várta a fejleményeket. Tartottam vele a szemkontaktust,s csípőmet lágyan ringattam az övé felett. Pupillái kitágultak,meglepettség és zavarodottság suhant át művészi arcán. Halk sóhaj hagyta el a száját,amibe beleborzongtam. Szemeiben valami furcsa,eddig még nem látott láng égett. Talán a vágy és az izgalom elegye lehetett,ami valószínűleg engem is hatalma alá kerített. Éreztem ahogy egy idegen melegség árasztja el a mellkasomat,elhomályosítva az elmém.  Közelebb hajoltam az ajkaihoz,s mielőtt még azok találkozhattak volna az enyéimmel megálltam. Szégyelltem magam,de jobban élveztem,mint kellett volna. 

-Mindig.-ejtettem ki ezt a szót,úgy,hogy a szám súrolta az övét,aztán...felemeltem egy párnát és az arcába csaptam. Kicsúsztam az elgyengült szorításból és kirángattam alóla a már félig szabad CC-t.

-Futás!-ragadtam karon,és rácsaptuk az ajtót Andyre.

-Ez nagyon kegyetlen volt.-jött ki a szobából szomorkodva.
-Mondod te,aki rám tehénkedett.-háborgott CC,de hálás volt amiért kimenekítettem.
-És kis híján halálra ölelgetett.-kontráztam.
-Öreg,szeretet hiányos vagy?-morgott tovább Chris.
-Ugyan.-legyintett Andy.-Valljátok be,hogy élveztétek!
-Elmész te a picsába...-zsörtölődött tovább CC és már csak a bejárati ajtó csapódása maradt utána.
-Majd megbékél.-rántott vállat Andy.-Mi jót csináljunk szépségem?-villantott egy ezer wattos mosolyt és félkézzel átkarolt. Ezt jól megcsináltam...
-Bocsi,de nekem most dolgom van.-hazudtam,lerázva a kezét a vállamról.-Szia.-tűntem el a szobámban.
Nem érdekelt,hogy alig van hat óra,fáradtan rogytam le az ágyamra,s dőltem el azon. A matrac besüppedt,s felvette az alakomat,a megfelelő támasztást adva ezzel. Jó volt csak feküdni és a plafont vizslatni. Az agyamban ezer meg ezer kérdés kavargott,ugyanazzal a személlyel kapcsolatban. De kimerült voltam velük foglalkozni. Túl kimerült.