17.fejezet

~Kim~

Csend van...nem is tudom hiányzott-e már,hogy újra körül vegyen a némaság,de jól esett. A lágy szellő néha-néha meglibbentette a függönyt amely suhogva moccant meg. Kinéztem a hatalmas méretű ablakon,és a látvány teljesen magával ragadott. A hold halovány fénye által megvilágított tenger kristálytiszta vizének hullámzása és találkozik a sárgán ragyogó homokkal...a pálmafák zöld leveleinek a zörgése,melyek alatt a földön el-el vétett kagylók voltak,a háttérből pedig kivilágított bódék színes fénye szűrődött rájuk. Mesés,szinte már már festői kép. Ez késztetett arra,a kicsit sem veszélytelen akcióra,hogy felmásszak az ablakpárkányra,és a lábam a semmibe lógatva,jegyzetfüzetem(amit mindig magamnál hordok) és ceruzám az ölembe helyezve nekilássak egy grafittal mázgált tájképnek. Belemerültem,hagytam,hogy magával ragadjon a természet. Már épp az árnyékoláshoz láttam volna hozzá,amikor is kivágódott az ajtó,hangosan a falnak csapódva. Rémültemben hatalmasat ugrottam,épphogy megkapaszkodtam az ablakkeretben,ami megmentett attól,hogy lezuhanjak a második emeletről.

-A kurva száját annak a parasztnak...-kezdtem bele cseppet sem nőies monológomba,amikor is Evával és Ash-vel találtam magam szembe. Eva haja kuszán állt,pólója felgyűrődött,arca piros volt. Ash nadrágja már ki volt gombolva,pólója az egyik ágy lábánál pihent.

-Ohh.-esett le.-Inkább nem is zavarok.-kaptam fel a füzetem és a rajzeszközöm,majd magukra hagytam őket. Dühös voltam,elvégre majdnem kiestem egy kibaszott ablakon,miattuk,de titkon nagyon is szorítottam nekik,hogy összejöjjenek. Még ha egy estére is,de boldogok,és én ennek nem állok az útjába. Mivel Ash és Eva kitúrtak,muszáj lesz új szállást keresnem...és igen,kinek nincs így szobatársa rajtam kívül? Andynek. Köszönöm Istenem,tényleg nem kínoztál még eleget! Na,de mindegy...hányas szobába is került? Talán a 24-esbe? Úgy rémlik. Megálltam a szoba előtt és minden mindegy alapon,cuccaim a hónom alá csapva kopogtam be.

-Pillanat.-jött egy torz hang az ajtó mögül,majd nemsokára szemben is találtam magam a gazdájával. Egy hidrogén szőke igazi plasztikcica nyitott ajtót egy szál ingben. Torkom hirtelen elszorult,gyomrom mazsolaméretűre zsugorodott. Ha én most jó helyen járok az azt jelenti,csak játszott velem. Ő is...

Nyeltem egy hatalmasat,hogy hangomat visszanyerjem,majd megszólaltam.

-A-Andy-t keresem.

-Andy-t?-szaladt fel a szemöldöke.-Andy a második neved Jack?

-Nem és még mindig Jake vagyok.-került elő a gitáros kifulladva a háta mögül. Hatalmas kő esett le a szívemről.-Hát te,mi járatban vagy Kimi?

-Valami Andy-t keres.-tájékoztatta nyavalygós,magas hangján a szöszi.

-Szobát cseréltünk végül. A 26-osban találod meg.

-Köszi.-intettem és tovább is álltam. Pár szobával arrébb ismét kopogtattam.

-Szabad!-hallottam egy ismerős,kellemesen mély hangot.

Óvatosan benyitottam és egy ágyon elterülő,cigifüstöt a plafon felé fújó Andy vonzotta magára a tekintetem. Póló nélkül,fekete nadrágjában heverészett.

-Szia. Nem zavarok?

-Te sose.-fordította felém fejét és elmosolyodott.-Mi a helyzet?

-Ki lettem paterolva a szobánkból.-vakargattam a tarkóm.-Épp Ash és Eva. Szóval. Izé. Ja. Dugnak.-nyekeregtem. Jóízűen felnevetett.

-Ezért nem jött még vissza Ash...már kezdtem aggódni,hogy fél órába telik két sört szerezni. Mi van nálad?-méregetett.

-Hát,nem sör.-röhögtem.-Csak a jegyzetfüzetem. Épp rajzoltam amikor rám törtek.

-Megnézhetem?-ült fel és kíváncsi,kisfiús ragyogással a szemében várta a választ.

-Ha szeretnéd...-tartottam felé,mire ő kikapta a kezemből és csodálattal lapozta végig. Mellé ülve figyeltem az arcát oldalról,kielemezve minden egyes vonását. Volt hogy egy-egy halványabb mosoly átsuhant rajta,volt hogy elkomorodott.

-Ezek gyönyörűek.-nézett a szemembe.-Nagyon jól rajzolsz.

-Köszönöm.-ívelt felfelé a szám.

-Lenne kedved engem is papírra vetni?

Végül is...legálisan bámulhatom! Még szép hogy!

Bólintottam egy aprót,majd a padlóra invitáltam ahol a legjobb fényviszonyok mellett láthattam neki a portréjának.

-Te mit csinálsz?-röhögtem el magam,amikor a kezét a feje alá téve az oldalára feküdt és csábosan rebegtette pilláit.

-Tudod,a Titanic. Te vagy Jack én pedig Rose. Csak kisebb cickókkal. És nekem nem az van odalent...

-Jól van,értem én.-vágtam közbe vigyorogva,mert kezdett egyre inkább zavarba hozni.-Inkább ülj föl!

Teljesítette a kérésem és játszva a jófiút kihúzta magát. Immáron nyíltan szemléltem meg őt,hagyva hogy a kezem szinte magától mozogjon a benne lévő ceruzával. Hamarosan elkészült a vázlatom,és neki láttam a részletek kidolgozásának és az árnyékolásnak. Belefeledkeztem a művembe és a modellem tökéletes orcájába. Alig negyven perc múlva arra lettem figyelmes,hogy már nincs mit csinálnom a képen,s a vonalak,satírok a helyükön a szükséges tónussal tarkították a lapomat.

-Kész.-fordítottam szembe vele a munkám.

Elkerekedett szemekkel,leesett állal nézte.

-Huh,nem hittem volna,hogy ilyen szép vagyok.-méregette.

-Önbizalomból nincs hiány...

-Most én jövök!-lapozott egy új oldalra.

-Tessék?-pislogtam hatalmasakat.

-Lerajzollak.-kételkedő arckifejezésem látva neki is állt.

Hatalmas hozzáértéssel súrolta a ceruzával a lapot,homlok ráncolva,kidugott nyelvvel összpontosított.

-Nem ér lesni!-szólt rám.

-Ahj,de legalább azt áruld el,hogy halad!

-A szemed jön. Ne mocorogj! És ne beszélj!

Eleget tettem kérésének,hagytam,hogy szinte az arcomba mászva tanulmányozza látószervem. Közel hajolt,az orrán át kiáramló meleg levegő csikizte a bőröm,ezzel még tetőzve a zavaromat.

-Nem tudom megállapítani,kékes zöld szemeid vagy barnás zöld szemeid vannak...-Bámult továbbra is pofátlanul kevés távolságra tőlem.

-Miért lényeges? Csak grafitunk van.-értetlenkedtem.

-Tudod,valahányszor valami gyönyörű dolgot látok,igyekszem részletesen az elmémbe vésni.-mosolygott. Kék szemeivel hol az ajkaim,hol a szemeim közt cikázott.

Szívem majd kiszakadt a helyéről,amikor is rekedtesen megszólaltam.

-Szerintem barnás zöld.

-Csakugyan.-ejtette ki megfontolva ezt a szót telt ajkaival,melyben komiszan csillant fémes piercingje. Kezével lassan előrenyúlt,s egy kósza hajtincset a fülem mögé gyűrt. Hüvelykujjával tovább haladt az állam vonalán,le egészen a számhoz,amit óvatosan megérintett. Tekintete elködösült,akárcsak az enyém. Félénken felemeltem én is a kezem,és a nyakára helyeztem azt biztatóan mosolyogva. Akarom Őt,és ezt jól tudja.

Ajkait puhán az enyéimre nyomta,nyelvével óvatosan végig simított alsó ajkamon,bejutásért könyörögve,amit meg is kapott. Lágy csókban forrtunk össze,miközben nyelveink érzéki táncot jártak. Gyomromban mintha egy lepkeraj éledt volna fel,mellkasomat kellemes melegség öntötte el. Mielőtt szétváltunk volna a levegőhiány miatt,finoman beharaptam alsó ajkát,majd nyomtam rá egy apró puszit.

Ragyogó szemei mellett hiábavaló volt a színészkedése. Bűnbánó arcot vágva nézett rám.

-Igazából nem tudok rajzolni.-tartotta felém a füzetet,amin egy amorf,emberre is alig hasonlító valami díszelgett. Elnevettem magam,majd kiütöttem a kezéből a "csodás portrém".

-Nem érdekel.-súgtam ajkaira,amik ezúttal hevesebben,vadabbul csókoltak. Vigyázva,mintha porcelánból lettem volna,úgy emelt az ölébe,s a fenekem alá nyúlva ültetett magával szembe. Míg téptük egymás ajkait,ujjaimmal a tarkóján lévő fürtöket huzigáltam játékosan,s túrtam át. Egyszerűen csak érezni akartam,hogy valódi. Érezni akartam Őt. Puha érintése végigfutott a gerincemen,szinte lángra lobbantva a bőrömet...apró nyögés hagyta el a számat,melynek hatására belemosolygott hosszúra nyúlt csókunkba.

-Azt hiszem...-kezdte elérzékenyült hangon,amit kopogás szakított félbe. Na,ne már,ilyen nincs!

Gyorsan szétrebbentünk,én a földön foglaltam helyet a jegyzetfüzetemet markolászva,ő pedig az ágyra vetődött telefonjával a kezében.

-Szabad!-kiabáltam,majd az engem még mindig vigyorogva néző Andyre kacsintottam.

Nem tudom mi ütött belém,nem is nagyon érdekelt. Csak azt tudtam,hogy most talán végre jó úton járok...szeretem.

-Elegünk volt belőle,a tietek!-lökte be a szobánkba CC-t Jinxx,és becsapta az ajtót.

-Ez meg mi volt?-döbbentem le.

-Lehet,hogy egy kicsit felidegesítettem.-húzta a száját a vétkes.-Meg Tara-t is...

-Mit csináltál?-sóhajtott Andy,és nekiszentelte a figyelmét.

-Megettem a popcornjukat,ugráltam az ágyon,és el akartam lőni egy vízibombát Tara melltartójával.-sütötte le a szemét.

-De miért?-kérdeztem.

-Éhes voltam és unatkoztam.

-Christian Coma,azt hittem értelmes,felnőtt ember vagy!-korholtam.

-Mind azt hittük.-legyintett Andy.

-Lépjünk túl a dolgon.-javasolta CC,majd esküdözni kezdett.-Jó leszek,becs szó!

-Ajánlom is.-fenyegettem.-Akkor,mit csináljunk?

-Film? Nyugi,rágcsa már nem kell,én teli vagyok.-vihogott a dobos.

-Legyen.-egyeztünk bele szinte szinkronban.

Szerencsénkre a fali TV-n rengeteg adó volt,így viszonylag kevés idő alatt találtunk nekünk való műsort. CC nagy ásítások közepette,körülbelül a dúló háború közepén bealudt,nekem pedig a vége felé kezdtek leragadozni a szemhéjaim.

-Pszt!-böktem oldalba Andy-t,a legéberebb tagunk.

-Igen?-meresztgette szemeit a félhomályban. Alig láttam valamit én is...

-Alszunk?

Bólintott,majd lekapcsolta a TV-t. A farmerét a földre lökve bebújt a takaró alá,s mivel CC teljes egészében elfoglalta a másik ágyat,a földön meg csaknem aludhatok,mellé feküdtem.

-Jó éjt Kimó!-nyomott egy puszit a homlokomra,ami egy halvány mosolyt csalt az arcomra.

-Neked is!-feleltem.

"Aludj már!" mondogattam magamban,de annak ellenére,hogy álmos voltam,valami nem hagyott nyugodni. Mintha nem találtam volna a helyem. Hangtalanul feküdtem a hátamon,nyitott szemmel nézve magam elé. Lassan negyed órája.

-Andy? Ébren vagy még?-fordultam felé.

-Aham.-ásított.-Miért?

-Nem tudok aludni...szóval. Izé. Azon gondolkodtam,hogy talán.-makogtam lányos zavaromban,majd bátortalanul kinyögtem.-H-hozzád bújhatnék?

-Persze.-éreztem hangján a derűt.-Gyere.-vont karjaiba.

Közelebb fészkeltem magam a testéhez és teljesen hozzá lapultam. Puha bőre már-már simogatott,teste melege kellemes biztonság érzést nyújtott. Fejem a mellkasára hajtva hallgattam megnyugtató,ütemes szívdobbanását.

-Köszönöm.-motyogtam,és egy kicsit feljebb kúszva egy ártatlan hála puszit adtam a szájára. 

-Nincs mit.-felelte lazán,de a szívverése elárulta. Elégedetten nyugtáztam,hogy nem csak ő van rám ilyen hatással,hanem én is rá. Hosszú idők óta talán most először aludtam el úgy,hogy igazán boldognak éreztem magam...

Tudom,ez most kicsit rövidebbre sikeredett,az előző fejezet pedig a megszokottnál hosszabbra,de hát így alakult. Örülök mindennemű visszajelzésnek és köszönöm,hogy olvastok! ♥

16.fejezet

~Kim~

Ingatag lábaim negyed óra múlva feladták a harcot,remegve csúsztak ki alólam,én pedig a földre rogytam.

-Lehetetlen.-motyogtam az orrom alatt. Már magamban beszélek. Kezdek bekattanni. De akkor sem lehetett Ő. Mit keresne Los Angelesben?

Idegesen dörzsöltem meg az arcomat,két oldalt jól megpaskolva. Össze kell szednem magam. Nem menekülhetek a múltam elől. Ha Ben volt az,ha nem,nem rohanhatok el bőgve mint egy kisgyerek. Nem lehetek ennyire gyenge!

Rég történt,már három év is eltelt,mégis rettegek attól,hogy újra látom. Magamra hagyott,megalázott,s el vett tőlem valamit,amit soha nem kapok vissza. Tiszta szívemből kéne gyűlölnöm és bosszúra szomjazva kéne várnom,hogy végre visszafizethessem neki a sok szenvedést amit miatta éltem át,de ehelyett mit csinálok? Igen,megfutamodok. Szépen vagyunk.

Mellesleg nem is láttam rendesen az arcát,lehet,hogy csak egy fickó volt,aki bizonyos szögből hasonlított rá...

Kezem automatikusan a telefonomhoz nyúlt és kikereste az egyik leggyakrabban hívott számot.

-Igen?-csendült a vonal végén Kellin megnyugtató,kellemes hangja. Végre valami biztos pont az életemben.

-Nem lenne baj,ha a lakásodnál várnálak meg?-támadtam le nyuszögve. Kellett nekem futni...

-Dehogy lenne. Épp oda tartok én is. Jól vagy? Olyan furcsa a hangod.

Körül néztem,nyugtázva hogy magam vagyok a kihalt utcában. Minden a legnagyobb rendben.

-Jól,persze,csak megy a nyüzsgés körülöttem,torzul a hang...tudod hogy megy ez!

-Aha.-mondta a legkevésbé sem "elhiszem"stílusban.-Várlak.

-Megyek.-tettem le.

Ráérősen összekapargattam magam a földről,majd mintha mi sem történt volna,mosollyal az arcomon,magabiztos léptekkel haladtam Kellin lakása felé. Színésznek kéne lennem,esküszöm olyan jól leplezem a bennem dúló érzelmek viharát.

-Nos,akkor. Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy királykisasszony. A főhős hölgyeményünk nem volt egy mindennapi jelenség,Kimantha volt a becses neve,csak fekete ruhákat volt hajlandó hordani,kastélyából éjjel-nappal bömböltek a rock és metál számok,nem vetette meg az italozást sem. A hercegeket rutinosan kosarazta ki,gyakorta lengetve meg előttük kecsesen középső ujját...-eresztette szabadon fantáziáját barátom.

Imádom Kellint. Ez tény. Itt fekszem,hulla fáradtan,egy kicsit piásan az ágyamban,és ő esti mesét mond nekem. Igen,ez egy ilyen elbaszarintott délután volt. Az egész ott kezdődött amikor is neki nem voltam képes bedobni a "minden szép és jó" kártyát és elbőgtem magam. A zokogásom közepette elárultam neki kb. mindent ami ebben a pár hétben történt velem és nyomta a szívem,részletesen,néha indulatosan csapkolódva,néha könnyeim és fikám belé kenve. Ő persze tűrte a kiborulásom,kedvesen csitítgatott,vigasztaló szavakat suttogva a fülembe. Viszont én valamiért fordítva működhetek,mert ahelyett,hogy összeszedtem volna magam,és abba hagytam volna a sírást,még jobban rákezdtem,hozva a formámat. Ez után vetettem rá magam a hűtőjükben található Jim Beam-re. Onnantól kezdve ködösek egy kicsit a dolgok,de azt hiszem két zacskó chips-et beburkoltam és kikönyörögtem,hogy énekeljen nekem. Mesés délután volt. Végül olyan kilenc óra táján arra jutott Kellin,hogy hazavisz,mivel nem voltam kimondottan olyan állapotban,hogy biztonságban boldogultam volna nélküle. Az ajtón beérve ráugrottam a hátára és egy "Gyí,te paci!"-val befuvaroztattam magam a szobába. Erre már Andy is kidugta a fejét a szobájából. Vihogva intettem neki,majd bevágtam lábbal a magunk mögött lévő ajtómat. Kellin az ágyra dobott,betakart és rám szólt,hogy Ő szarik bele,hogy büdös vagyok,akkor sem enged fürdeni,nehogy még elessek a kádba lépéskor és eltörjem valamim. Így belegondolva igaza van...

-Itt a vége,fuss el véle!-fejezte be a mesét gálánsan,és belepuszilt a hajamba.-Aludj!

-Ne hagyj itt!-vergődtem,visszarántva szegényt magam mellé.

-Muszáj.-rázta le magáról a kezem és rákészült az indulásra.

-De még én nem is adtam jó éjt puszit!-vetettem be az adu ászt amin halványan elmosolyodott és vissza hajolt. Rossz döntés. Puszi helyett elkaptam a nyakát és belecsimpaszkodtam.-Ne menj eeel!-ordítottam teli torokból,minden női bájt félre söpörve.

-Jézus!-borult rám ijedtében.

-Nehezebb vagy mint gondoltam.-nyögtem alóla,Andynek meg persze ebben a pillanatban kellett reklamálnia.

-Halkabban már!-nézett ránk szúrósan,majd értetlenül legeltette rajtunk szemeit.-Itt meg mi folyik?

-Megfojt.-kalimpált Kellin karjaimból.

-Nem is,hazudik!

-De.

-De nem!

-De igen!-hadakozott.

-Akkor most segítsek-e rajtad Quinn,vagy jól vagy ott?-hangjából mintha leplezett neheztelés szűrődött volna ki.

-Igazából volt már rosszabb is.-mondta a két mellem közül ahová a nagy ölelgetés közepette szorult.-De mivel holnap nekem még sok dolgom lesz,értékelném,ha hazamehetnék.

-Azt én is értékelném.-morogta Andy az orra alatt,majd jobbját nyújtotta a srácnak és rövidesen elráncigálta tőlem.

-Hé!-szóltam rá szemöldök ráncolva.

-Nincs hé! Aludj,vagy holnap nem viszünk le a partra.-fenyegetett,majd méregetni kezdett.-Te ittál?

-Pöppet.-mutattam a két ujjammal,mennyire ici-pici alkoholról van szó. Hát,nem vette be.

-Persze.-forgatta a szemeit,majd rám lökte a takaróm,ami valahogy a padlóra került a dulakodás közben. Zsörtölődve az ajtó irányába indult,mire halkan utána szóltam.

-Andy!

-Igen?

-Szép álmokat!-mosolyogtam és befészkeltem magam a hatalmas ágyam közepére.

-Neked is!-enyhült meg,és behúzta maga mögött az ajtóm.

Szétreped a fejem! Szuper reggelnek nézek elébe,érzem...

Álmosan,fejem fogva megindultam a konyha irányába,fájdalomcsillapító reményében. A megszokott tempómban csoszogtam a "cél" felé,amikor is Andy gázolt halálra. Morcosan néztem fel az égimeszelőre,aki azonnal segítőkészen felhúzott a földről.

-Bocsi.-mondta majd kikerült.

-Mi ez a nagy rohanás?-vontam kérdőre.

-A srácoknak nagyon sietős az a "megmártózás a habok között",nemrég hívtak,ha nem készülünk el fél óra múlva,itt hagynak minket.

-És nekem mikor akartál szólni?-förmedtem rá.

-Épp most indultam,nem kell leharapni a fejem!

-Jól van,na.-hagytam rá.

Egy kis vízzel leöblítettem az aszpirinom,majd gyorsan felhörpintettem a kávémat. Birtokba vettem a fürdőszobát,és egy tíz perc alatt lezuhanyoztam,felkapkodtam magamra a ruháimat,persze a bikinim tetejére,hogy azzal már ne kelljen a parton bajlódni. Hajam lazán copfba fogtam,aztán késznek nyilvánítottam magam. Hasztalan lett volna a sminkelés,úgyhogy azt ki is hagytam a teendők közül...nem mintha máskor annyira vadul vakolnám be magam,csak idegen volt egy kicsit ez a letisztultság. A szempillaspirál és a tusvonal szinte már a védjegyem.

Kiléptem a folyosóra ahol immáron egy sport táskával vágtak igen erősen mellbe.

-Hát,te meg akarsz ölni?-tapasztottam kezem a sajgó testrészre.

-Nem,csak ha kapkodok néha ügyetlen vagyok. Sajnálom.-vakargatta a tarkóját.-Megmasszírozzam?-stírölt letörölhetetlen vigyorral a képén.

-Álmodban perverzkém.-öltöttem rá nyelvet,majd elviharzottam bepakolni az oldaltáskámba. Törölközőt,naptejet,napszemüveget,póthajgumit,váltópólót és minden szükségesnek vélt dolgot.

 Lassan letelt a megbeszélt félóra,s a srácok is értünk jöttek,percre pontosan. Nem tudom hogyan,de egy kis idő múlva már Andy ölében ülve vártam hogy Eváékhoz érjünk. A sors fintora...

-Abba hagyhatnád.-sziszegtem a kezeit derekamon nyugtató Andynek aki azzal idegesített,hogy a pólóm alá mutató ujját becsúsztatva köröket írt le a bőrömön. A hideg kirázott(a jó értelemben),érintése nyomán mégis lángolt a bőröm.

-Nem akarom.-vont vállat,mire csak beletörődve sóhajtottam. Lehetne rosszabb is,nekem meg már nincs energiám kötekedni.

-Helló!-hajolt be a elhúzott ablakon Eva.-Szeretném bemutatni a nővéremet...-mutatott egy gyönyörű szőke bombázóra a háta mögött. Ez az,előbújik újra régi jó barátom a  kisebbségi komplexus. Üdv neki.

-Sziasztok,Tara vagyok!-mosolygott tökéletes fehér fogait villantva amik csak úgy világítottak a  barna bőre mellett. Hol barnult ez le,ha én olyan fehér vagyok mint Casper segge decemberben?

-Szia Tara,én Ashley vagyok.-szállt ki az említett személy és kezet nyújtott neki. Arra viszont nem számított,hogy Eva keze csattan a tarkóján.-Most mi rosszat mondtam?-forgolódott meglepetten.

-A nővérem tabu,világos?

-Nem is hajtottam rá! Csak köszöntem.-értetlenkedett.

-Nyugi,tudok vigyázni magamra.-mosolygott továbbra is Ms.Tökéletes.-Szóval ti lennétek a híres Black Veil Brides?-kukucskált be a furgonba,amibe már Ash is visszatuszkolta magát.-Uh,Evs,melyikkel is volt teli tapétázva a szobád fala? Valamelyik gitáros volt az,annyira nem rémlik...

-Tara...-kezdte Eva,mire a szőkeség csettintve felnevetett.

-Tudom már. Melyikőtöknek van egy OUTLAW tetkó a hasán?-Eva itt fejelte le kínjában a kocsi ablakát.

-Nekem.-vigyorgott önelégült fejjel Ash.

-Éreztem. Ismerős voltál te már nekem.-mutatott rá,majd rákacsintott Evára.

-Na,szálljatok be!-mondta ki az általam már várt mondatot Jinxx,aki a sofőrünknek állt,ismét.-Sajnos a hely szűkös,de az úriemberek ölébe be lehet ülni.

Tara bemászott a mellettünk ülő CC ölébe,aki ezt nagyon nem bánta,s elkezdett Andyvel társalogni. Aki ezt szintén nem bánta...

-A csomagtartóban nincs hely?-esett kétségbe Eva,akinek már csak Ash maradt.

-Nincs.

-Nem harapok Evs.-vigyorgott Ashley.-Amúgy is,kár leplezned,hogy oda vagy értem...

-Oda van érted a halál.-huppant az ölébe,majd indulatosan bevágta maga mögött az ajtót.

-Tudom hogy szereccccc.-ciccegett a fülébe,nem kevés köpetet juttatva oda,mire Eva inkább az MP4-ébe temetkezett. Az is egy megoldás.

Egész úton iszonyat feleslegesnek éreztem magam. És zavartnak. Igen,legfőképp annak. Csak bámultam ki az ablakon,azon agyalva,miért az én oldalam cirógatja Andy,ha a figyelmét látszólag teljesen Tara köti le. Vígan cseverésztek,teljes harmóniában,míg én a magányom élveztem és legbelül épp azon emésztettem magam mi járhat a szépséges kobakjában...

-Na,és mióta vagytok együtt Kim-mel?-kérdezte világos loboncát CC arcába lökve.-Bocsi.-mosolygott rá.

-Semmi baj.-motyogta a dobos. Teljesen zavarba hozta...

-Nem vagyunk együtt.-vetettem oda.

-Még.-támasztotta meg az állát Andy a vállamon. Ember legyen a talpán aki kiigazodik rajta!

-Olyan édesek lennétek. Én szurkolok nektek.-mosolygott ismét. Hogy lehet ennyit mosolyogni egyfolytában? Ráadásul őszintén,szívből jövően.

-Miért?-vontam fel a szemöldököm.

-Imádom ha boldog emberek vesznek körül.-igen,továbbra is felfelé ívelt a szája. -És nincs jobb dolog a szerelemnél.

-Mindig ilyen vidámság bomba,le sem lehet lőni.-nézett felém együtt érzően Eva.-Pláne amikor a barátjáról áradozik.-kezdett öklendezni és hányást imitálni.

-Neked van barátod?-kérdeztem.

-Igen.-felelte. Hülye vagyok,hogy is ne lenne...

-Épp az előbb került szóba.-okított Andy. Gondolom akkor beszélték amikor épp valamelyik jogtalan féltékenységi rohamomat nyomtam el.-Kayle,ugye?

-Ühümm.-helyeselt.

-Kár érted.-biggyesztette le az alsó ajkát Jake,hátrafordulva az anyós ülésről.

Erre Tara már csak zavartan csavargatni kezdte egyik tincsét,megköszönve a bókot.

Félórányi zötykölődés után végre mindannyian kinyújtóztathattuk elgémberedett végtagjainkat. Azonnal kibújtam a papucsomból és meztelen lábam a homokba fúrtam. Mennyei érzés volt.

Kipakoltunk a csomagtartóból,s a fiúkat szatyrokkal teli aggatva megindultunk a part felé. A kiválasztott helyen ledobáltuk a cuccokat,kiterítettük a lepedőket,majd kezdetét vette a fürdőzésre való ráhangolódás.

-Vetkőzzetek Asszonyok!-kurjantotta el magát Jake vidáman,lekapva pólóját. Neki ezzel le is volt rendezve a dolog.

-Állandóan ez az asszonyozás...-morogtam az orrom alatt. Épp fordítottam volna el Jake-ről a tekintetem,mikor az megakadt Andyn. Lazán,a fején át rángatta le a fekete atlétáját,ezzel felfedve mellkasán lévő tetoválásait. Láttam már félmeztelenül,mégis igazándiból most néztem csak úgy meg rendesen. Nem volt az a kigyúrt srác típus,mégis látszott rajta,hogy izmos és fitt. Hibátlan bőrén néhol ici-pici hegek húzódtak,melyeket az év során gyűjtött be,valószínű nem önszántából. Az arcán meleg,széles mosoly terült el,szemei csillogtak. Ekkor eszméltem rá,hogy teljesen,reménytelenül beleszerettem. Vonzó,kedves,okos,vicces,kiáll az elvei mellett és nem fél kimondani mit gondol másokról...túl tökéletes,hogy igaz legyen.

-Na,Evs,Kim,kapkodjátok magatokat! Hívogat a víz.-perdült egyet a napfényben Tara. Ő már bikiniben feszített,a fiúk örömére,ami nagyon is jól állt neki.

-Ahj már!-húzta a száját Eva,kibújva ruhájából. Ő immáron fekete tankinijében hódított. Ash a háttérből figyelve jól megnézte magának,majd perverz vigyorral nyugtázta barátnőm bájait.

Én sem kérettem magam,pólómat és shortomat a földre lökve egyenesedtem fel.

~Andy~

Gyönyörű volt. A többi lány sem volt semmi,mind csinosak voltak,Tara főleg,de Kimre nem találtam szavakat. Szememmel testének minden négyzetcentiméterét bejártam,s miután tetőtől talpig végig mértem karcsú alakját,rájöttem rohadtszar döntés volt ez az egész. Én nem bírom ki,hogy le ne teperjem...

-Akkor vízre fel!-ejtett egy csatakiáltást Ash,majd karjaiba kapta Evát és a tenger felé száguldott.

-Eressz el,mi a faszt csinálsz?-kapálózott kétségbeesetten,hiába. Gitárosunk a kb.derekáig érő vízbe dobta.-Ez hideeeg!-visított.

Kim és Tara elhűlve figyelte az eseményeket,mire mi összenéztünk Jake-vel. Ugyanarra gondoltunk. Ő Tara-t ragadta meg,én Kimet. Mind a víz felé iszkoltunk a lányok bánatára.

-Ne!-kapálódzott Tara Jake-nél.

-Andy,ha én megyek te is jössz!-fenyegetett a karjaimban tartott szépség a nyakamba karolva. Bebiztosította magát...többek között ezt a ravasz életrevalóságot is szeretem benne. Nem könyörög,nem nyavalyog,harcol. Pimasz mosollyal néztem le rá,majd hátradőltem. Mindketten hangos csobbanással értünk a hűvös vízbe.

-Baszd meg Andy!-vacogott prüszkölve.

-Kit?-röhögtem.

-Magadat,te hülye!

Épp visszavágni készültem egy "inkább téged"-del,de jobbnak láttam nem szólni. Nem hiszem,hogy díjazta volna.

-Nekem már csak ez az izmos lovag maradt!-ugrott Jinxx menyasszony pózban CC karjaiba,aki röhögve cipelte azt.

-Te meg hány kiló vagy Öregem?-szenvedett.

-Arra utalsz kövér vagyok?-verte ki a hisztit magas hangon sipítva,mire mi már szakadtunk a nevetéstől.

-Finoman,de ja.-küszködött dobosunk lihegve,majd a vízbe vetette Jinxx-t,aki pillanatokkal később fejét rázva emelkedett ki onnan.

-Ááh,gyerekek,ez tényleg kurva hideg. Már most üveget lehetne karcolni a bimbóimmal.-röhögött fel pöckölgetve azokat.-Megfogjátok?-fordult felénk.

-Nem kell a szottyadt bimbód!-szörnyülködtem hátrahőkölve.

-Nekem sem.-hátrált Ash is.

Eva és Kim cinkosul összepacsizott és csak annyit mondtak:Egyszer élünk!

-Ti betegek vagytok.-csóválta a fejét nevetve Jake.

-Mér'?

-Ha ezt Sammi megtudja...-cukkoltam.

-Ugyan.-legyintett.-Épp örök harag van.-forgatta a szemét.

-Ezért  nem jött velünk?

-Ja.-bólogatott.-Majd megbékél. Tudja,hogy szeretem.-felelte.

-Ez de cuki.-csipkedte meg a pofiját Tara.

-Ne már! Felajánlja a melleit és már kész háreme van?!-háborgott Ash.-Nekem akkor is ezerszer jobb didkójaim vannak.-sértődött be.

-Ez a kegyetlen világ.-veregettem vállon.

Jinxx jutalmul ránk csapott egy adag tengervizet,amivel rövidesen kisebb háborút okozott köztünk. A lányok összefogtak,s mivel mi többen voltunk,aljas cseleket bevetve próbáltak győzedelmeskedni ellenünk.

-Na,de fiúk nem illik ezt!-csapott egyet irányunkba Eva,mire háromszorosan kapta vissza azt a vízmennyiséget. Pillanatokon belül ledermedtem.

-Állj!-szóltam rá a nekem háttal álló Kimnek. Villám sebességgel átszeltem a köztünk lévő távolságot a többiek vergődését figyelmen kívül hagyva,s hátulról elkaptam a csípőjét. Sebesen megpenderült és felnézett a szemembe. Varázslatos zöld íriszei valósággal ragyogtak.

-Mi van?

-Ugye ez nem az aminek látszott?-fordítottam meg a feneke feletti fekete textillel fedett részre mutatva.

-A tetoválásomra gondolsz?-fordult félig hátra,lejjebb húzva egy kicsit a bikini alsó hátulját,pont hogy láthassam az előbb egy pillanatra megvillanó Batman logót.

Torkomra forrt a szó,elképedve bámultam rá.

-Na,mi van Biersack,elvitte a cica a nyelved?-húzott szembefordulva velem.

Közelebb léptem,egészen addig míg össze nem ütközött a mellkasom az övével.

-Ha nem lennének itt a többiek,rajtad már nem lenne ruha.-közöltem vele.

Most ő bámult rám,egyre pirosabb színt felvéve.

-Na,mi van Kimó,elvitte a cica a nyelved?-affektáltam.

-Én nem is így beszélek!-háborodott fel,majd Tara kiáltására összerezzent.

-Vigyázz Kim,nem tudtam lefogni!

CC száguldott felé,azzal a szándékkal,hogy a vízbe dönti. Én viszont megelőztem Őt,egy lökésemtől elvesztette az egyensúlyát. Libabőrösen,fejére lapult hajjal,dühösen esett nekem. Hirtelen rám ugrott,lábait körém fonta. Csípője az enyémhez dörgölődzött egyre piszkosabbá téve az amúgy sem tiszta fantáziám.

-Borulj már fel.-röhögött,mire én is elmosolyodtam. Szikla szilárdan álltam. Már majdnem sajnos lent is...khm.

-Én vagyok Batman. Engem senki és semmi nem győzhet le.-súgtam már szinte az ajkaira. Meg akarom csókolni,belepusztulok,ha nem ízlelhetem meg ajkait...

Meglepettséget színlelt,tekintete összekapcsolódott az enyémmel. Annyira lekötött az arcának tanulmányozása,hogy észre sem vettem a felénk szédelgő,dulakodó Jinxx-et és CC-t.

-Áruló!-kergette Jinxx CC-t,aki belénk rohant,ezzel felborítva mindkettőnket. Összenéztünk és telepatikusan megbeszéltük Kim-mel,hogy CC-nek befellegzett. Ketten hamarost lenyomtuk a dobost.

Húsz perc múlva kifulladtan ballagtunk a cuccainkhoz. Ittunk,elmentünk a közeli büféhez is,ahol még kajáltunk is,aztán teli hassal terültünk el a pokrócokon.

-Én kész vagyok.-böffentett egy jóízűt Jake,s összenyomta a sörös dobozát.

-Dettó.-erősítettem meg fetrengve.

A délután folyamán még vissza-vissza szállingóztunk a vízbe,lubickolni,és lehűtődni egy kicsit a nap melegétől felhevült testünket. Nyugalmas pillanatainkat egy hangos,cifra káromkodás törte meg.

-Hogy azt a jó büdös tetves...-és ez még csak a kezdet. Dühösen kiáltozott segítségért Eva,amit a hozzá legközelebb állóktól,az az Kimtől és tőlem meg is kapott.

-Mi a baj?-kérdezte Kim.

-Megcsípett valami.-szorította össze a fogát.-Nagyon fáj.

-Valószínű egy medúza volt.-osztottam az észt,majd karjaimba vettem,megunva a szenvedést amit ott lerendezett. Fél kézzel Kimbe karolva akart a partra bicegni.

-Köszi.-mondta hálásan.

-Semmiség.

A habokat szelve értem ki a partra,ahol a forró homokon gyorsan haladva napozó nővére mellé tettem le.

-Mi történt?-kérdezte.

-Megcsípett egy medúza.-panaszkodott Eva a lábára mutatva. Bokája piroslott,egyre nagyobbra duzzadva.

-Basszus.-nézte húga lábát.-Mit csináljunk?

-Elvileg le kell vizelni.-fintorgott Jinxx.

-Nem szükséges.-bölcselkedtem Eva kétségbeesett arcát látva.-A vizeletben nem találhatók meg azok a vegyi anyagok,amik semlegesíteni tudnák. Tengervizes áztatás vagy ecet kell.

Ámulattal és vegyes csodálattal hallgattak el.

-Ez komoly? Nem szívatsz?-ráncolta a homlokát Ash.

-Nem.

-Egy hazugságban éltem!-drámázott.

-Ki nem szarja le Purdy?! Szerezz ecetet!-oltotta le Eva ingerülten.-Én a tengerbe vissza nem megyek. Amilyen szerencsém van,még egy megcsíp.

-Hozom,de csak mert ilyen szépen kérted...-szaladt el Ash.

Öt perc múlva már egy üveg ecetet szorongatva tért vissza. A flaska egész tartalmát lassan ráfolyattuk a duzzanatra,ami lelohadt.

-Inkább maradok a parton.-mondta Eva higgadtabban,az eget kémlelve.-Amúgy is,eléggé be van borulva.

-Ja. Nem kéne hazaindulni?-hajtotta hátra fejét Jinxx is.

-De,már ideje lenne.-döntöttünk egyhangúlag. Összepakoltunk,s berámoltuk a  csomagokat a kocsi hátuljába,majd visszakapkodtuk a ruháink. Bezsúfolódtunk a furgonba,aztán Jinxx elfordította a slusszkulcsot. A motor felzörrent egy kicsit,majd lefulladt. Újra és újra megismételte a műveletet,eredménytelenül. Homloka tompa puffanással találkozott a kormánnyal.

-Srácok,ennek kampec. Itt ragadtunk.

-Nem ért valamelyikőtök a kocsikhoz?-kérdezte Tara reménykedve,de csak fejrázásokat kapott válaszul.-Fasza,tényleg itt ragadtunk.

A beállt némaságot az esőcseppek üvegen való koppanása törte meg.

-Ráadásul még esik is.-tettem hozzá.

A műszerfalon lévő óra hatot mutatott,ezzel azt a megoldást is keresztbe húzta,hogy szerelőt hívjuk. Ilyenkor már úgysem jönne ki senki.

-A közelben láttam egy part menti hotelt. Ott megszállhatnánk éjszakára. Elvégre itt nem aludhatunk...-javasolta CC.

-Igaz. Szedje mindenki össze a legszükségesebb holmijait,majd a pokróc négy véget fogva alatta eredünk futásnak,arra.-mutatott Jake a hotel irányába.

-Enyém az egyik vége.-vállaltam el.

-Másik.-csapta fel a kezét Ash.

-Harmadik.-szólt CC.

-Negyedik.-mondta Jake.

-Rendben,akkor a lányokkal közepén megyünk,és hozzuk a batyukat.-zárta le a haditervet Jinxx.

Így is történt,kisebb nagyobb fellépő komplikációkat legyűrve,viszonylag szárazon,bejelentkeztünk a Sea Hotel-be,ahol kétágyas szobákba osztódtunk. Én Ash-vel,Jake CC-vel,Kim Eva-val és Tara Jinxx-vel került egy szobába,mondván úgyis mindketten foglaltak,simán elalszanak egy légtérben.

Mindannyian elfoglaltuk a szobáinkat,rendezetten és összeszedetten. Csakhogy ez egy pillanat alatt felborult és káosz keletkezett...egy csodás,felejthetetlen káosz.