~Kim~
-Ébredj Kimó!-dörmögte a fülembe Andy azon a tipikus rekedtes kora reggeli hangján.-Hasadra süt a nap.
-Nem hat meg. Nem vagyok növény,ergo nem szándékozom fotoszintetizálni. Hagyj aludni!-bábozódtam be bordó takarómba,ezzel is utalva arra,hogy számomra szükségtelen a napfény.
-Micsoda lázadó lett hirtelen valaki.-nevetett ki.
-Nem lázadó vagyok,hanem álmos.
-Mint a hét vezérek egyike?-értetlenkedett.-Tudod,volt az a Tas,meg a Huba is...
-Hülye vagy.
-A te hülyéd.-lehelt egy csókot a félig meddig nyitott ajkaimra,majd lerántotta rólam a paplant.
-Ne már! Utállak.-nyüszítettem.
-De már.-kapott fel menyasszonypózba,majd elindult velem a karjaiban a konyha irányába.-Főztem neked kávét.
-Imádlak.-motyogtam a nyakhajlatába ahová időközben befúrtam a fejem.
-Nem vagy te kicsit személyiségzavaros,Tökmag?-ültetett le,majd egy rövid puszit nyomott a homlokomra.
-Csak a reggeli órákban.-kortyoltam egy hatalmasat a fekete löttyből.
-Jó tudni.-sóhajtott drámaian.-Viszont most kérlek,a kedvemért siess! Nem akarom kiakasztani a managerünket már a turné első napján. Megöl ha elkésünk.
-Ő is velünk utazik?
-Igen,a sofőrtérben.
-Szuper.-morogtam. Nem volt szimpatikus a férfi,annak a fajtának tűnt aki nem törődik a banda tagokkal,se a bandával,mindössze csak a jövedelem szerzés lehetőségét látja bennük. Eszközökként kezeli a srácokat,és ezt ők is tudják,érzik. Jaket sem látogatta meg a kórházban,mindössze csak azért hívta fel,hogy talált-e már maga helyett beugrót. Igazi tuskó...
Alig egy óra múlva a megbeszélt időpontra sikeresen odaértünk,nyakunkban egy-egy jól megtömött sporttáskával. A többiek ásítozva üdvözöltek minket. Végigjárattam a szemem társaságunkon,ahonnan egy ember sajnos még hiányzott.
-Hol van Eva?-szaladt ráncba a homlokom és hirtelen elfogott az aggodalom. Mi van ha el sem jön? Mi van ha csak le akart rázni azzal hogy beleegyezett? Nem,Eva nem lenne ilyen kegyetlenségre képes...vagy mégis? Istenem!
-Azt szeretném én is tudni.-szólt közbe az eddig falat támasztó managerük.-Bár ha a hölgyemény nem a megbízhatóságáról híres,akkor bizony ráfaragtunk... Tudhattam volna...ha azt akarom hogy valami rendesen el legyen intézve azt nekem kell csinálnom.-tette hozzá gúnyosan,mire az eddigi viszonylag vidám reggeli légkör elpárolgott és csak ki nem mondott "kurva anyád"-ok és egyéb nyalánkságok maradtak köztünk.
-Evangeline megígérte,hogy itt lesz,és mi bízunk benne. Ne aggódj Sam.-válaszolta kimérten Andy,de láttam a szemeiben azt az utálatot ami a többiek tekintetét is átitatta. Egyikük sem merte helyre tenni a férfit,mivel túl sok vesztenivalójuk van. Kénytelenek voltak nyelni.
-Hali mindenkinek,bocs a késésért.-toppant be hatalmas bőröndjével hadakozva az emlegetett szamár,mire hatalmas kő gördült le a szívemről. Azonnal Eva nyakába vettettem magam.
-Köszönöm,hogy eljöttél.-súgtam a fülébe miközben magamhoz öleltem. Tudom hogy ezer és ezer jobb dolga lett volna annál mint hogy elviseljen négy gyermek lelkű srácot élükön Ashleyvel,de mégis itt van. És ezt nagyra értékelem.
-Nincs mit. Hisz megígértem.-karolt át esetlenül.
Amint elhúzódtam a fiúk is üdvözölték,egyedül csak a manager bámult rá fitymálóan.
-Na végre már. Tudja a nyolc óra nem negyed kilenc!-vetette oda.
-Ez a paraszt meg ki?-hagyta figyelmen kívül a megjegyzést,mire CC az ajkába harapott,nehogy hangosan elröhögje magát,a többiek pedig erősen a földet szuggerálva tették ugyanezt.
-Én kisasszony Samuel Rown,a Black Veil Brides managere vagyok,nem holmi jött ment. Egyesekkel ellentétben.
-És most hova szarjak?-vágta hozzá flegmán,ez után nemes egyszerűséggel kinevette. Jinxxhez fordult,mivel rajta látszott leginkább,hogy nem fogja magát elröhögni két veszélyes másodpercen belül.-Mikor cuccolhatok be?-biccentett a turnébusz irányába.
-Még nem végeztünk...
-Relaxáljon már egy kicsit Sohn.-intette le.
-Samuel vagyok!
-Tök mindegy.
-Nem vagyok hajlandó ezt a fajta beszédstílust elviselni. Azonnal szedje a sátorfáját és kotródjon vissza oda ahonnan jött!
-Ide figyeljen Ember,mert csak egyszer mondom el.-vett Eva egy mély levegőt amit vihar előtti csend követett.-Maga nekem kurvára nem dirigál. Nem maga miatt vagyok itt,és rohadtul nem fogok a maga kedvére tenni. Ha nem tetszik valami,tartsa magában,mert nem vagyok rá kíváncsi. Szívességet teszek a barátaimnak,és ezzel magának is. Szépen csendben befogja és lenyeli azt a hatalmas nagy büszkeségét,mert minden bizonnyal jócskán kap a pénzből amit a srácok és a velük dolgozó statiszták hoznak magának ez alkalommal én is. Ebben az elkövetkezendő négy napban hanyagoljon,ha jót akar magának.-fordult sarkon és trappolt fel a buszra.
-Ezt meg mégis hogy merészeli...-bámult elképedve Eva után,akit a srácok követtek a buszra enyhén rázkódó vállal. Jobbnak láttam én is távozni.
Néhány lépcsőfokot követően már a hatalmas busz belsejében ámuldoztam. Elképesztő volt.
A falak sötét lilák voltak,enyhén szőnyegszerű,puha bevonat fedte őket. A padlót parketta mintájú linóleum borította. A busz végében egy apró,fehér csempével kirakott zuhanyzó állt egy WC kíséretében. Jobb oldalt öt egyszemélyes kinyitható ágy volt egy parányi kanapé hátuljának döntve. Bal oldalt pedig egy hosszú,párnázott heverő húzódott végig. Közvetlen a bejárattal szemben egy felhajtható,fekete bútorlap szolgált asztalként,a felett pedig egy kétajtós beépített szekrény árválkodott. Egy kisebb méretű hűtő pedig a bal sarokban kapott helyet.
-Mióta vagy te ilyen nagy arc Eva?-vetődött le a kanapéra CC,aki csillogó szemekkel várt válaszra.
-Amilyen a mosdó olyan a törülköző.-bölcselkedett.-Ha valaki bunkó velem,ne várja hogy én másképp állok hozzá mint egy utolsó paraszthoz.
-Istenem,hogy én hányszor elképzeltem hogy így beolvasok neki. Hanem durvábban.-nyúlt végig Andy a heverőn és a derekamat elkapva maga mellé rántott. Mosolyogva néztem amint az ölembe helyezi a kobakját,majd felnézve rám,vigyorogva tűri amint egy kósza tincset simítok ki a homlokából.
-Hát még én.-sóhajtott Ash.
-És mi akadályoz meg ebben titeket?
-Mindössze annyi,hogy pótolhatóak vagyunk. Mindannyian érezzük hogy ha még Andyt nem is,de minket simán kitenne a bandából,majd keresne mást a helyükre. Mivel az instrumentális tagok válthatók a zeneiparban. Az énekesek már kevésbé.-válaszolt Chris.
-De szerződésetek van,nem?-kérdeztem miközben a combomon pihenő fekete hajtömeget piszkálgattam gyermekded örömmel.
-Samuel az egyik legdörzsöltebb dög a zeneiparban.-nézett fel iPhonejából Jinxx.-Nem egy statisztát rúgott ki,akinek állandó szerződése volt már évek óta. Nem okozna neki ez sem különösebb gondot,megtalálná a módját.
-Srácok,inkább ejtsük a témát.-mordult fel Andy.-Nem akarom hogy már az út elején ez a Sam által elbaszott hangulat ragadjon ránk. Senkit nem érdekel a kis seggdugasz. Amint túl messzire megy,együtt fogunk távozni. Nem tépheti szét senki és semmi a bandát.-jelentette ki érzelem mentes arccal,de miközben beszélt,akaratlanul is megfeszült állkapcsa,ami igenis arról árulkodott hogy érzékenyen érinti a téma és feldühíti ez a fajta tehetetlenség. Bár tudtam,hogy nem segíthetek,de azért lágyan megsimítottam tökéletes arcélét,s nyomtam az arcára egy apró puszit megnyugtatásképpen,amit hálás mosollyal jutalmazott.
-Támogatom az ötletet.-vágódott el a heverő másik végében Ashley,majd egy "Hagyjátok a királyt relaxálni." kijelentéssel elaludt. Az út további részében érdektelen témák közt csapongtunk és egészen addig normálisan viselkedtünk,amíg Ash hangos horkolás közepette át nem fordult a hasára. Onnantól ugyanis örültek háza lett.
-Na végre! Egész végig erre a pillanatra vártam...-pattant fel CC eddigi helyéről és a sporttáskájához rohant. Rövid kutakodás után egy csomag egészségügyi betétet vett ki belőle.
-Jézusom Coma,te menstruálsz?-hűlt meg Jinxxben a vér,mire már Andy is felkapta a fejét az ölemből.
-Rosszat sejtek.-motyogta majd vigyorogva ült fel és szemlélte az eseményeket.
-Hogyne baszdmeg,vaginát is növesztettem. Ne fárassz már!-tépte fel a csomagot,majd osont Ashley mellé. Egyesével,hatalmas hozzáértéssel bontotta ki őket,és ragasztotta az alvó Ash határa.
-Te nem vagy komplett.-kacagott fel Eva. Határozottan tetszett neki amit látott. És ami azt illeti egy kicsit Ash is pórul járhat...
-Gyönyörű lett!-dobott egy csókot CC a levegőbe,majd mint egy jóságos tündérkeresztanya eltáncikált a basszeros közeléből.
-De miért érzem úgy,hogy valami hiányzik még?-töprengett Eva,majd ördögi mosollyal és egy matt vörös rúzzsal minden betét közepébe rajzolt egy termetes hímnemiszervet. Amint elénk tárta mesterművét kipukkant belőlünk a nevetés.
-Ez undorító.-bújtam Andyhez,aki kapva kapott az alkalmon és egy gyors csókot nyomott az ajkaimra.
-Határozottan gusztustalan.-díjazta Jinxx is.
CC viszont oda meg vissza volt Eva kreativitása miatt.
-Mi ez a nagy vidámság? Miről maradtam le?-tápászkodott fel ásítozva Ash,akit mindenki visszatartott lélegzettel figyelt.
-Oh,ugyan. Semmi különösről.-somolygott Eva.
-Az szuper.-nyújtózott egy nagyot,hátán az isteni alkotással. Mit sem sejtett.-Kajás vagyok. Mikor lesz a legközelebbi megálló?
-Délután kettőkor. Tankolni kell a buszba,de ott lehetőség lesz ebédelni is. Azt követően legközelebb este nyolckor Chicago előtt lesz egy megálló amikor sofőrváltás lesz és aki akar vehet kaját és járhat egyet a friss levegőn. Buszon töltjük az éjszakát,majd ha minden jól megy másnap délre már New Yorkba érünk ahol a hátramaradó fél napot szabadon tölthetjük.-informálta Jinxx.
-Te mindent tudsz?-képedtem el.
-Nagyjából.-vont vállat.-Nem szeretek tájékozatlanul olyan járműre szállni amit nem én vezetek. Tudni akarom az útitervet,a megállókat és az utazás időtartamát. Valamint minden eshetőségre hogy hol található a...
-Jól van,tudjuk.-vágott közbe Andy nevetve.-Jinxx szeret "veszélyesen" élni.
-Nem bűn a megfontoltság.
-Csak hogy te túlzottan is megfontolt vagy.-kötekedett,amit egy közel húsz perces vita követett a Jinxx féle tudatos és a Biersack féle "egyszer élünk" életmód előnyeiről és hátrányairól. Érdekfeszítő volt,mit ne mondjak.
Végül inkább úgy döntöttem átpártolok Eva-hoz,aki csak csendesen az ablakon kibámulva nézte az elsuhanó tájat. Nem úgy tűnt mint aki élvezi az utat.
-Minden oké?
-Persze. Minden rendben.-mosolyodott el keserűen,majd a gyomrára tapasztotta a kezét,ami egy alig hallhatót mordult fel.
-Nincs kedved enni valamit?-kérdeztem bizonytalanul,mire válaszul megrázta a fejét.
-Nem vagyok éhes.
-De azért ugye otthon reggeliztél?
-Aha.-biccentett,de nagyon őszintétlennek tűnt.
-Értem.-motyogtam beletörődve a tagadásba. Féltettem,és iszonyú érzéssel töltött el az,hogy valami miatt kínozza,éhezteti magát. Gyengének és erőtlennek tűnik,nevetséges ahogy próbálja elhitetni azt hogy minden rendben van vele. Rengeteget változott. Nem csak az arca esett be,hanem a haja is vesztett természetes csillogásából. Ránézésre nem tudtam megállapítani hány kilót veszíthetett az utóbbi időkben,hisz nem szívesen hordott testhez álló ruhákat,de sejtem hogy sokat.
-És mi a helyzet veletek? Mármint minden csodás a paradicsomban?-sandított Andy irányába aki vadul hadonászva magyarázott az őt unottan figyelő Jinxxnek.
-Megvagyunk.-sóhajtottam egy aprót. Az igazat megvallva ezer örömmel ömlengtem volna Andyről és arról,hogy mennyire imádom őt,de inkább ez alkalommal magamban tartottam a dolgot. Valamilyen szinten bűntudatom volt attól,hogy én gusztustalanul boldog vagyok miközben ő egyre inkább csak süllyed és nem hajlandó elfogadni a felé nyújtott segítő kezet. Se tőlem,de Gregtől.
-Nagyon aranyosak vagytok együtt. Tökéletesen kiegészítitek egymást.-mosolygott.-Remélem egyszer rám is ilyen imádattal fog majd valaki nézni,ahogy rád Andy.
-Biztos vagyok benne.-hajtottam a vállára a fejem,mire közelebb húzódott hozzám.
Perceken át ültünk így,bámulva a mellettünk elszáguldó fákat,bokrokat és a szomszédos sávban haladó járműveket. A csend nyomasztóan telepedett ránk,de beletörődtünk a szótlanságba. Kimondatlan kérdések tömkelege kavargott bennem,amely nem hagyott nyugodni,mégsem tettem fel egyiket sem barátnőmnek. Tudom hogy gyakran vékony jégen járok a tudakolódásaimmal,de ha jelen pillanatban megkérdezném mi történt köztük Ashley-vel,nem kapnék rá választ. Két alternatíva lebegett folytatásként előttem,egyik sem volt túlzottan kecsegtető. Eva vagy még jobban elzárkózna tőlünk,és némán tovább pusztítaná magát,vagy pedig kirobbanna a harmadik világháború közte és Ash között. Ezt pedig nem akarom. Hosszas elmélkedésem végeztével oldalra pillantottam,az immáron békésen szunnyadó,egyenletesen szuszogó Evára. Jobb lesz a békesség...
Idővel engem is elnyomott a buzgóság,s csak arra ébredtem fel,hogy valaki a vállamat bökdösi. Lesöpörtem magamról a praclit és reméltem,hogy a gazdája ezek után békén hagy. Olyan naiv vagyok...
-Kimi...Kelj fel!-buzerált továbbra is CC.
-Mi van?-mordultam rá,mire a dobos elkerekedett szemekkel húzódott hátrébb.
-Csak annyit akartam hogy szólj Evának is. Megálltunk.
-Jóvanmá'. Kösz vagy mi.-dörzsöltem ki kelletlenül az álmot szemeimből és megráztam a mellettem hortyogó vörös hajkupac tulajdonosát. Hasonló lelkesedéssel nyitotta ki kékségeit,majd morogva feltápászkodott. Szemeivel cinkosát kereste,CC-t aki már a busz elejében vergődött le a lépcsőn. Se szó,se beszéd,utána eredt. Amint beértem őket megtudtam a nagy sietség okát...
Ashley feszített boldogan,karjait széttárva a zsúfolt utcán. Persze a mestermű még mindig a hátán ékeskedett,az alkotók pedig ki nem hagytak volna egyetlen egy értékes percet sem amit röhögéssel tölthettek.
-Végre,szabadság!-szívta be boldogan a levegőt.-Ki jön velem felfedezni a várost?-vigyorgott,mire azonnal repültek a mancsok a levegőbe. Többek közt az enyém és a CC-Eva duóé. Andy felvont szemöldökkel méregetett,de megnyugtattam hogy cseppet sem érdekelnek a kisváros rejtelmei,csak nem akarok lemaradni arról amikor Asht valaki szembesíti a rideg valósággal.
Mosolyogva,ujjainkat összekulcsolva követtük őket. Néhol lemaradoztunk,többek között megálltunk fagyizni is,és vettünk egy pár magazint az út további részére. A többiek eközben kiszemeltek egy sarki boltot ahová Ashley nagyvezér irányításával berontottak. Asht eleinte nem zavarta a túlzott ráirányuló figyelem,de amikor már tömegesen fordultak utána az emberek,elgondolkodott.
Az üzletbe érve szétváltunk,és mindenki más-más soron kereste a boldogságot. Ash az alkoholoknál,CC és Andy a rágcsáknál,mi meg Evával próbáltunk valami értelmes kaját is venni. Egészen a pénztárig minden simán ment. De a kasszás hölgy hamar elrontotta a mókát egy "Ma már a huligánok sem olyanok mint rég."felkiáltással.
-De most őszintén,mi baja van a pórnépnek?-akadt ki Ash,a kelleténél hangosabban.
-Maga csak ne drámázzon Mrs.Always.-oltotta be,mire nem bírtuk tovább,mindannyian dőltünk a nevetéstől.
-Mrs.Always? Ezt meg hogy...?-értetlenkedett,mire a nő flegmán a szomszéd sorra mutatott,amin egy állvány tisztasági betét díszelgett.
-Egy tonnányi van a hátára ragasztva.-közölte,mire Ash eleinte értetlenül ráncolta a homlokát,viszont amint leesett neki a dolog,elsápadt. Azonnal lekapta a felsőjét,mit sem törődve a boltban tartózkodókkal,s elborzadva nézte a "csodát".
-Még pénisz is van rajta.-hűlt meg egy pillanatra,majd dühösen pillantott a két legharsányabban nevető tagra.-Most őszintén,melyik retkesfantáziájú találta ezt ki?!
-CC!-vágta rá Eva.
-Eva!-kontrázott az említett.
-Kim?
-Mindketten elmeháborodottak.-vontam vállat.
-Rendben. Rendben.-bólogatott eszelősen.-Édes lesz a bosszú.-csapott le egy húszast a pultra és csomagjaival a hóna alatt távozott.
-Valaki vigye a szájhős után a visszajáróját!-nyomott a pénztáros a kezembe egy ötöst néhány apróval. Sóhajtva eredtem a gitáros után,aki félmeztelenül szelte a buszhoz vezető utcát.
-Ash!-csaptam háton kifulladva,mire morcosan pillantott le rám.
-Mi van Júdás?
-Édesfaszom.
-He?
-Akarom mondani...itt a visszajáród.-tartottam felé,mire se szó se beszéd,kikerült és otthagyott.
-Szóval most meg vagy sértődve?-loholtam a nyomában.
-Tudod van az a mondás,hogy ne bántsd felebarátaid...
-Téged meg mi lelt? Egy ideje a Bibliával törlöd a segged,vagy hogy van ez?-nevettem fel a helyzet abszurditásán. Elvégre nem szokott ilyen bölcs lenni.
-Nem,a Bibliának ehhez semmi köze. Csak mindamellett hogy próbálom értékelni a poént,rohadtul elárulva érzem magam. Azt hittem barátok vagyunk Kimi! Fordított esetben én azonnal szóltam volna neked,hogy néhány baromarc épp valami undorító tréfát űz veled! Nem az a bajom,hogy mindenki megbámult és összesúgott mögöttem. Azt már megszoktam,és hidd el,nem tud meghatni. Az a szar,hogy ti ezt hagytátok. Lehet hogy a többieknek a világ minden kincséért sem mutatnám ki,de fáj.-pillantott végre rám,olyan tekintettel,amitől azonnal bűntudatom lett és összeszorult a szívem.-Eddig sosem számíthattam senkire. Az iskolában rendszeresen kigúnyoltak,szívattak,és nem volt senki aki mellém állt volna,megvédett volna. Még a családomat sem érdekeltem. Anyámék meghaltak,így nagyanyámékra maradtam koloncnak. Eltűrtek,és várták mikor töltöm már be végre a 18-at és húzok el.-nyelt egy hatalmasat.-Nekem egy ideje ez a családom. A srácok. És utálok csalódni bennük.
-Úgy sajnálom.-suttogtam magam elé,majd szorosan átkaroltam Ashleyt. Szinte éreztem megmerevedett testében a dúló indulatokat,majd az ezt szépen lassan felváltó nyugalmat. Tartása elernyedt,karjait körém fonta.
-Semmi baj Kimó. Nem tudnék haragudni rátok.-mondta a hosszúra nyúlt ölelés után a lehető leglágyabb mosolyával. Sokféleképp láttam Asht mosolyogni,de így még sosem. Nem a bugyiolvasztó nőcsábász mosolya volt,s nem is a ravasz,rosszban sántikáló,hanem egy igazi,őszinte szívből fakadó mosoly.
-Mi ez a nagy szeretet?-rondított a pillanatba CC amiért egy csattanós pofon volt a jutalma Ashleytől.
-Ugye tudod hogy édes a bosszú,te seggfej?!
-Sejtem.-vakargatta meg a tarkóját.
-Hogy te mennyire meg fogod szívni...-dörzsölgette a tenyerét Ash miközben mindannyian felaraszoltunk a buszra. Ott kipakoltuk a zsákmányokat,majd neki is láttunk az evésnek. Egészen addig nyugi volt,amíg el nem indult alattunk a busz. Utána CC problémázni kezdett,hogy rájött a hányinger,és hogy ha most azonnal nem jut a wc-re valakit készen áll telibe hányni. Csakhogy a mellékhelyiségen Jinxx trónolt,akire gondolkodás nélkül törte rá az ajtót Chris. Nyitott ajtónál hányta teli a mosdókagylót CC,miközben Jinxx alól a fekália szaglóhám simogató aromái áradtak. Mindössze egy fél napja vagyunk összezárva,de félek a hátralevő együtt töltött időtől.
Csak tudnám mikor kerültem állatok közé...
