15.fejezet

~Kim~

Sosem gondoltam volna,hogy megélem ezt,de Andrew Biersack oldalán ébredtem,aki szorosan a karjaiba zárt,mintha sose akarna elengedni. Éreztem minden lélegzetvételét,ahogy emelkedik és süllyed mellkasa,hallottam minden szívdobbanását. Az orrából kiáramló levegő csikizte az arcom,művészien "nyitva felejtett" ajkai pár centire voltak tőlem. Elképesztő. Nem tudom mióta fürkésztem tökéletes vonásait,de morgása félbeszakított.

-Kimó. Ne bámulj már! Megijesztesz.

-Tényleg?-néztem tovább a csukott szemű,picit nyűgös Andy-t.

-Nem,kifejezetten élvezem,ha kilesik a vesém alvás közben.-húzódott halvány mosolyra a szája.

-Tudtam én.-röhögtem diadalmasan.-Amúgy hány óra?

-Nem mindegy az? Szombat van Asszony.-motyogta.

Szívmelengető volt nézni békés arcát...várjunk csak.

-Álljon meg az a fáklyásmenet! Ne hívj Asszony-nak!-háborodtam fel.-Degradáló.

Gondterhelten sóhajtott.

-Rendben. Fáradt vagyok én még ehhez...

-Na,jó hozzáállás.-mondtam elégedetten.-Akkor fel is kelhetnénk.-javasoltam,majd kísérletet tettem az ölelő karjaiból való szabadulásra. Akárhányszor lelöktem magamról a kezét,visszarakta,azt,még szorosabban magához húzva engem.

-Andy! Engedj már el!-nyavalyogtam.

-Nem.

-Kérlek!

-Nem.-felelte makacsul,majd a fejét a nyakhajlatomba fúrta.-Nekem jó itt.

-Ne csináld már! Fel kell kelnünk.-kötöttem az ebet a karóhoz. Nem tudtam volna már úgysem visszaaludni,és amúgy is. Égetnem kell...

-De én nem akarok!

-Én meg igen.

-Úgysem szabadulsz ki innen.-dörmögte.

-Dehogyisnem!-kezdtem el ficánkolni,aminek különösebb értelme nem volt,csak felidegesítettem vele.

-Hagyd abba! Nem szólok még egyszer.-hangja érzelemmentes volt.

-Különben?-hergeltem. Nehogy már egész délelőtt itt fetrengjek,csak mert őfensége lusta felkelni!

-Különben nem állok jót magamért.-mondta vészjóslóan.

Végig gondoltam a helyzetet,mérlegeltem,majd miután arra jutottam,Andy úgysem lenne képes bántani,úgyhogy nincs sok veszteni valóm. Újból izegni-mozogni kezdtem.

Szemei kipattantak,és pillanatok alatt felettem termett. Kezeivel a fejem két oldalánál megtámaszkodott,majd kék íriszeivel dühösen meredt rám.

-Szóltam.-hajolt egyre közelebb és közelebb. Egy pár sötét tincse rakoncátlanul az arcába hullott,különös árnyékokat vetve arra.-Nem szép dolog felkelteni azt aki még aludni szeretne.-korholt és tovább csökkentette köztünk a távolságot.

Szívem a torkomban dobogott,arcom valószínűleg a vörös összes létező árnyalataiban pompázott,pupillám kitágult.

-Sa-sajnálom.-nyekeregtem,miközben a fejemben lakozó kicsi Kim minimum háromszor felpofozott,mondván"Remek vagy,most már rohadtul átlát rajtad!".

Belenéztem gyönyörű szemeibe,aztán lecsuktam sajátjaim. Hirtelen az előbbi mámoros érzés helyét rövidesen átvette valami fojtogató és kínzó fájdalom. Emlékképek villantak be életem legszörnyűbb éjszakájáról. Ben lenéz rám,s felettem tartva testét magáévá tesz. Ellenkeznék,sikítanék,de nem tudok. Csak behunyom szemeim,remélve  hogy véget ér és egyszer minden jobb lesz. De érzem,hogy bennem van,és nem tehetek ellene semmit. Gyenge vagyok. Legördült egy könnycsepp az arcomon,amit még jó pár másik követett. Egész testemben elfogott a remegés,szemhéjaim még jobban összeszorítottam. Egy roncs vagyok.

-Hé,Kim.-pattant le rólam Andy,és felültetett.-Ne sírj kérlek! Nem akartalak megrémíteni. Annyira sajnálom.

Arcán őszinte aggodalom tükröződött,amivel máris lelkiismeret furdalást ébresztett bennem.

-Nem a te hibád.-szipogtam.-Te nem tehetsz semmiről.

Megkönnyebbülten kifújta a benntartott levegőjét.

-Akkor mégis mi történt?

-Csak egy rossz emlék. Semmi több.

-Szeretnél beszélni róla?

-Nem. Soha.-szuggeráltam a padlót.-El akarom felejteni.-mélyen a szemébe néztem fátyolos tekintettel.-Örökre.

-Ha valamiben esetleg segítség kéne,rám számíthatsz.-mosolygott biztatóan,végig simítva csupasz alkaromon.

Azok az ajkak...Össze kell szednem magam. Nem omolhatok a lábai elé...de miért is,ha egyszer rá van szükségem? Ő az egyetlen,aki elfeledtetheti velem a múltat. Ő,aki itt van tőlem egy karnyújtásnyira. Bizonyára észrevette,hogy a száján bambulok,mert mikor felnéztem,tekintetem összekapcsolódott az övével. Ő is akarja. Közelebb araszoltam,és...

-Jó reggelt Szarcsimbókok!-tépte fel az ajtót CC egy megafonnal(?) a kezében. Azonnal szétrebbentünk és hibernált fejjel végigmértük.-Oh. Úgy jobb muri lett volna,ha még alszotok. Na,de mindegy is. KELJETEK FEEEEL!-ordított bele.

Andy bosszúsan,egyik kezét fájó bal fülére tapasztva megindult a távozó dobos után.

-Baszd meg CC!-visszhangzott mély hangja a lakásban.

Na igen..baszd meg. Morcosan átbattyogtam a szobámba,ahol hál' istennek már nem találtam meg a két szentségtörőt. Indulatosan ágyneműhuzatot cseréltem,majd kitrappoltam a nappaliba és hozzávágtam Ash-hez a régi huzatot.

-Addig a szemem elé ne kerülj,amíg ki nem mosod,és hipózod.

-De miért?-tette az értetlent,de a mellette kuporgó Eva leleplezte azzal,hogy idegesen a szájába harapott.

-Mert nem az én ágyamban kell kicsi Asht gyártani.-vettem elő a legkegyetlenebb pillantásom,mire a többiek vad "húúú"-zásba kezdtek.

Zavartan vakarta meg a tarkóját,majd kínosan felnevetett.

-Lebuktunk.-kacsintott a fülig pirult lányra.

-Le.-motyogta maga elé.

-Reggeli!-üvöltött Jinxx a konyhából,mire mint egy csorda,mind megindultunk a hang irányába. Az asztalon frissen sült palacsinta,tea és egy-egy szem aszpirin várt mindenkit.

-Egy angyal vagy.-öleltem meg a srácot,példámat Eva is követte.

-Tudom.-vigyorgott.

-Haver,-lépett hozzá CC.-én nem érzelmeskedek,de hálám örökké üldözni fog.

-Áldjon meg az ég,Jeremy fiam!-csámcsogott Ash  az asztal végéből.

-Ámen!-intett Andy is,a palacsintának ugorva.

-Keblemre!-ölelte meg Jake a döbbent gitárost.

-Skacok igazán nincs mit,jó étvágyat,meg minden,de Jake-nek sürgősen keresnünk kell egy nőt.-lökte le magáról.

-Én csak azt akarom hogy szeressenek!-mondta drámaian szenvedve.

Felálltam és szem forgatva megöleltem őt is.

-Na,szeretve vagy,most tedd le a seggecskéd és tömd a fejed!

-Kösz.-nevetett fel.-Amúgy tényleg kéne egy csaj.-húzta a száját.

-Ötlet.-tette fel a kezét CC az ő megszokott halálos nyugodtságával rágás közben.-Vasárnap úgyis mindenki csak döglődne,menjünk le a partra. Jó lenne fürödni,meg végre kimozdulni egy kicsit. Talán még Jake is talál valakit magának...

-Nem is rossz. Én benne vagyok.-szólt Ash.

-Tetszik.-bólogatott Jake,de szerintem már gondolatban a szerencsés hölgyet vetkőztette.

-Támogatom.-dőlt lazán a konyhapultnak Jinxx.

-Én is.-csatlakozott Andy,majd válaszra várva rám nézett.

-Nekem is oké. Eva,te jössz?

Láttam,még mindig zavarban van a reggeli eset után,szégyenlősen vörös lobonca mögé bújt.

-Nem akarok alkalmatlankodni,úgyis a nővérem aznap utazik le hozzám. Bunkóság lenne lerázni...

-Hozhatod őt is Pöttöm.-mosolygott kevesen Ash. Szemei furcsán csillogtak ahogy az arcát pásztázta.

-Biztos?-játszadozott a hajával.

-Tuti.-vágták rá egyszerre hárman.

-Rendben.-ívelt felfelé a szája.

Miután megvitattuk a kirándulásunk részleteit és befejeztük a reggelit(ami már inkább ebédnek számított) Evával észrevétlenül elvonultunk a szobámba.

-Mi volt ez az egész Ashley-vel?-támadtam le.

-Csak kieresztettük a fáradt gőzt.

-Bővebben?

-Nincs bővebb verzió. Alig rémlik valami tegnapról.

-Ilyen könnyen nem rázol le! Tetszik neked legalább,vagy csak a pia miatt történt ami történt?-faggattam.

-Az lényegtelen.-gyűrögette a pulcsija ujját. -Ő úgysem néz rám úgy. És én sem rá. Már az elején tisztáztuk,hogy ez csak alkalmi,kötöttségek nélküli szex. Kellenek a fasznak az érzések! Halál rájuk!-magyarázott indulatosan kezével hadonászva.

-Rendben,oké,értem én.-visszakoztam. Jobb nem felhúzni...-Inkább evezzünk nyugodtabb vizekre. Mi a terv mára?-nyúltam el az ágyamon.

-Igazából. Nos. Nem maradhatok örökké a nyakatokon,bármilyen aranyosan is marasztalnátok Andyvel. Szóval nem tudom. Haza kellene mennem.

-És mi lesz a továbbiakban? Mármint melyikőtök lakásán éltek?-puhatolóztam.

-Az enyémen. Lassan másfél éve bérlem.

-Szuper.-csaptam össze a tenyerem.-Akkor csak pozitívan! Kibaszhatod,mint macskát szarni azt a kis pudvát!

Tudom,tudom. "Nem áll jól egy nőnek a csúnya beszéd..." Viszont ha a barátnőmnek kell a védelmére szállni akár szájkaratéban,akár máshogy,én ott leszek. Azért mert tudom milyen az,amikor nem számíthatsz senkire. Kellin előtt már megtapasztaltam.

-De. Én. Ahj.-nyögött fel kínjában.-Nem lennék rá képes.

Annak ellenére mekkora szemét volt Josh,Eva még mindig szereti. Piszok egy dolog ez a szerelem...

-Szükséged van esetleg támaszra?

-Megtennéd?-meredt rám kék szemeivel döbbenten.

-Persze. Örömmel.-vigyorogtam. Értek ahhoz hogy kell kiosztani másokat. Talán túl jól is...

-Esküszöm nem tudom hogy érdemeltelek ki,de soha nem akarlak elveszíteni.-feküdt mellém és vörös tincsei szétterülve keveredtek az én barnáimmal.

-Ha rajtam múlik,nem fogsz.

-Köszönöm.-suttogta.

-Nincs mit.-feleltem.

-Hová-hová hölgyeim?-terpesztett be elénk Ash. Bátor. Nem mindenki állná útját két talpig feketébe öltözött,rohanó nőnek.

-Evához. Kipateroljuk a volt pasiját a lakásukból.

-Megyek én is.-szegődött a nyomunkba,Eva bánatára. Látszott rajta nem nagyon van ínyére a dolog.

-Igazán nem szükséges.-habogott.-Megoldjuk.

-Ragaszkodom hozzá. Elkél ott egy erős férfi is,ha akadékoskodna a kis fasztarisznya.

Legalább az utálkozó csapatszellem megvan benne. Szolidaritás.

-Erős férfi?-nevettem ki.-Látsz te itt olyat?

-Te nagyon gonosz vagy velem ma...-méregetett összehúzott szemekkel.

-Te meg nagyon kanos voltál tegnap este.-vetettem oda.

-Jajj,ne sirasd már azt a gyászos lepedőt! Végre ér is valamit.-röhögött konkrétan a képembe.-Eladhatod ebay-en Ashley Purdy "talán spermás" lepedőjeként.

-Undorító.-rázkódtam meg,majd bele bokszoltam egy jókorát a vállába.

-Így belegondolva,szerintem egy egész ágyat vehetsz az árából.-húzott tovább.

-Azért annyira nem rajonganak érted...

-Sértegetsz?-szaladt fel a szemöldöke.

-Talán.

-Igenis népszerű vagyok.-puffogott.

-Rendben...-mondtam olyan hangsúllyal,ami nem éppen a benne való hitemről árulkodott. Megérdemli egy kicsit az idegelést.

-Ez nem hisz nekem!-fordult Ash kétségbeesetten az eddig csendben sétáló Eva felé.

-Szomorú.-rázta le.

-Figyelj!-nézett rám újra.-Bebizonyítom!-csillant fel a szeme egy közeli,5-ös lánycsoportot megpillantva akik BVB-s felsőben feszítettek. Upsz.

-Ne,kérlek! Csak vicc volt,csodás vagy,meg minden,egy rockcsillag. Ne menj oda,sose rázzuk le őket!-hadartam egy szuszra,de már késő volt.

Könnyed léptekkel odasétált,majd szívdöglesztő mosoly kíséretében levette a napszemüvegét.

-Hello lányok.-köszönt,mire ők egyszerre kezdték sipítani,hogy:"Úristen ez Ashley Purdy!".

-Itt hagyjuk?-fordult felém Eva,mire megráztam a fejem egy rosszalló grimaszt lövelve Ash felé.

Húsz,ismétlem HÚSZ(!) nyomorult percünkbe tellett elrángatni az egoista majmát a hölgykoszorúból,ami után egész úton az elégetett fejét kellett néznem. Egy élmény volt...

-Király kecó.-vágódott le Eva kanapéjára.

-Ja,az.-motyogott,majd a táskáját ledobva körbekémlelt,az exe itthon van-e. 

Jó barátnő lévén én is vele mentem,magára hagyva rocksztárunkat.

-Van sör?-problémázott tovább Ash.

Igen,felmerült már bennem is,volt-e értelme egyáltalán magunkkal hozni. Több baj van vele mint egy kisgyerekkel.

-Olyan tuskó vagy.-vetettem oda foghegyről és benéztem a hálóba.

-Akkor kiszolgálom magam.-tápászkodott fel duzzogva és belökte a konyha ajtaját. Összenéztünk barátnőmmel,majd utána indultam,nehogy kifossza a hűtőt vagy valami hülyeséget csináljon. Tőle még az is kitelne,hogy egy termetes péniszt rajzol a fagyasztóra alkoholos filccel. Már majdnem utol értem,mikor Ő a már felbontott sörrel lazán a pultnak dőlt.-Szevasz.-biccentett az eddig rá meredten bámuló Joshnak.

-Te meg ki vagy? És mit keresel a házamban?!-sipította,amit már a szobákat járó Eva is meghallott.

-Nyugi Cicám,nem vagyok betörő.-kortyolgatott vígan,én pedig csak nagy szenvedések árán bírtam elfojtani a röhögésem. Ash szétoltja ezt a kis nyápicot. Josht már láttam párszor mikor Evához jöttem,de igazából már az első perctől nem volt szimpatikus. Nem értem mit eszik rajta Eva...Szőkés barna lenyalt haj,kecskeszakáll(Van egyáltalán olyan ember a Földön akinek jól áll?) és mellesleg egy vékony ropi az egész srác. Komolyan,csont és bőr. Szerinte "művész alkat" szerintem meg elfújhatná a szél,nem hiányozna...

-Akkor mégis mit akarsz?-sípolt tovább a férfihoz méltatlanul magas hangján.

-A lelkedet.-szájalt vissza komoly fejjel.

-Ha nem távozol,hívom a rendőrséget!

Erre a gyönyörű fenyegetésre léptünk be a konyhába.

-Evangeline,mi ez az egész,ki ez a huligán? Választ követelek!-pattogott. Viszket a tenyerem,annyira irritált már. Pár perc alatt elérte,hogy képen gyűrném. Rekord.

Kíváncsian vártam,mikor szól vissza Eva,és küldi el melegebb éghajlatokra,de nem tette. Csak állt és pislogott nagyokat.

-Ez a huligán,-lépett az egy szál bőrmellényt és fekete farmert viselő,tetovált Ash Eva mellé.-a barátja. 

-Igaz ez?-kapkodta a fejét.

-Izé... Én...

Ash-vel egymásra pillantottunk,valószínűleg ugyanarra gondolva. Itt valami nagyon nem oké. Eva tegnap nem ilyen volt. És ma sem,addig amíg ide nem értünk. 

-Mondd meg neki amit akartál!-simította meg a kezét Ashley egy támogató mosollyal társítva.-Itt vagyok veled,hallod? Nem árthat neked.-súgta halkan a fülébe.

Eva nyelt egy nagyot,majd továbbra is lehorgasztott fejjel felelt a kérdésre.

-Igaz. És azért jöttem,hogy megkérjelek hagyd el a lakásomat.

-Tessék?-hitetlenkedett.-Ez már nem csak a te lakásod! Neked kéne távoznod.

Végre felszegte állát és dühtől szikrázó szemekkel felnézett a tőle egy bő fejjel magasabb Joshra.

-Nem megyek sehova.-sziszegte.-Ez az én lakásom,én béreltem már egy bő éve mielőtt összeköltöztünk. És igényt tartok rá továbbra is. Nélküled.

-Azóta változtak a dolgok,mióta összeköltöztünk. Egy dolgot jól megtanítottam már neked,amit tudhatnál.

Nem tudtam megállapítani milyen hangsúllyal mondta ezeket a szavakat,de szinte köpködte őket. Sejtésem szerint semmi jót nem "tanított" barátnőmnek.

-Nem tetszik ez a hanghordozás. Vegyél visszább selyemfiú!-szólt közbe Ash és tett egy lépést előre.-Elmész magadtól,vagy kihajingáljalak a szaros kis ingecskéiddel egyetemben?

Homlokára ráncok futottak és a világ leggyilkosabb tekintetével nézte őket felváltva,néha-néha nekem is juttatva belőle,majd fújtatva megszólalt.

-Elmész te a kurváddal a büdös francba!

Ezt nem kellett volna. Nagyon nem. Ashley pajkosan elmosolyodott,ezzel leplezve ingerültségét,majd rám nézett.

-Kérlek,szedjétek össze a kis szopott kuglóf cuccait,menni készül!

Bólintottam,majd a lélekjelenlétét alig őrző Evát a hálóba kísértem. Lassan csukódott mögöttünk az ajtó,a kezdődő beszélgetésfoszlányok elejét még épp elkaptam.

-Kinek képzeled te magad?!-förmedt rá Josh.

-Hallgass már!-sóhajtotta Ash gondterhelten,majd egy csattanást és egy puffanást hallottunk. Tuti kiütötte.

Megálltam a ruhák bőröndbe gyűrésében és a csendben pakoló lányt néztem. Egyenletesen szedte a levegőt,de remegő kezei elárulták. Félt.

-Hé.-fordítottam magammal szembe.-Ülj le egy kicsit!

-Jól vagyok,nem szükséges.-hazudta. Nekem. Nekem,aki már szemrebbenés nélkül hazudja ugyanezt nap mint nap.

-Bántott már téged?-hallatszott Ash hangja az ajtó felől.

Hát,az biztos hogy nem kertel. 

-Régebben sokszor. Mostanában csak akkor,ha visszaszóltam vagy nem úgy csináltam valamit ahogy kérte.-sütötte le a szemeit.

-De miért nem szóltál erről hamarabb?-akadtam ki.

-Szégyelltem.-felelte.-Beletörődtem. És szerettem.

-Hogy tudtad ezek után is szeretni?-döbbent le Ash.
-Mikor megismertem nem ilyen volt. Kedves,figyelmes,intelligens és pillanatok alatt levett a lábamról. Azután változott meg,miután összeköltöztünk. Mi van vele? Hogy van?-tördelte kezeit.
-Megöltem.-vont vállat Ash,mire Eva rémülten hőkölt hátra.
-Mi?
-Csak vicc volt.-válaszolt faarccal.-Levertem neki kettőt mire ő lecsókolta a mázt a parkettáról.
-Bolond.-suhant át arcán egy halvány mosoly.
-Meglehet.-nyúlt el az ágyon.-Hogy haladtok?
-Még pár holmi és egy pár fiók kiürítése van hátra.
-Remek.-nyugtázta.
Hamar össze szedtünk mindent és az itt létének utolsó nyomait is a bőröndbe zártuk. Tanácstalanul álltuk körbe a kiterült srácot,azon morfondírozva hová vigyük. Végül Ash-nek elege lett belőlünk,gyorsan a vállára csapta Josh-t és kezébe fogta a bőröndöt. Szerencséjére Eva a tömbház első emeletén bérli a lakást,így nem kellett sokáig cipelnie. Bár ha jobban belegondolok,lehet még én is elbírnám...
Mindenféle túlbonyolítás nélkül a közeli parkba vitte ahol egy lócára fektette és "jóindulatúan betakargatta"a közel 10kg-ot nyomó bőrönddel. Aucs.
-Ha bármi baj lenne,hívj.-nyomott egy kis cetlit Eva kezébe.-Nekem most mennem kell,még ma melózni is kéne.
-Nem gond,ha vele megyek?-kérdeztem bizonytalanul. Nem akartam magára hagyni,de épp a "Joshtalanítás" közben kaptam egy SMS-t Kellintől,hogy jó lenne ma összefutni. Szegényt eléggé elhanyagoltam mostanság. Ha elkísérem Ash-t,még elcsíphetem a stúdióból jövet. Két legyet egycsapásra.
-Dehogy. Köszönöm mindkettőtöknek a segítséget.-vont be egy közös ölelésbe,amit követően egy életre megtanultam,hogy Ash-vel nem jó móka. Mindkettőnk hátsóját megmarkolta,amiért jutalma jobbról is és balról is egy csattanós pofon volt. Állítása szerint még így is megérte.
-Vigyázz magadra!-intettem egy utolsót és kapkodtam a lábaim,hogy utol érjem Ash-t aki nagylelkűen bevárt.

-Na,most pedig beszélsz!-támadtam le.-Mi történt közted és Eva közt?
-Mi történt volna?-tette a fejét.-Tegnap csak elvoltunk egy kicsit,ha erre gondolsz.
-Erre is. Azért nem szeretném ha megbántanád...
-Nem tenném. Amúgy is,csak barátok vagyunk,semmi komoly. Ő is magányos volt,én is,ittunk... Kielégítő választ kaptál?
-Fogjuk rá.-haraptam be az alsó ajkam mint aki épp megfontolja döntése helyességét.-Amúgy. Köszönjük,hogy ott voltál és számíthattunk rád.
-Nincs mit. Barátok közt természetes.-karolt át és összeborzolta a hajam.-Viszont ha már ekkora vallatás érte szegény lelkem,érdeklődnék neked milyen estéd volt?-vigyorgott perverz fejjel.-Úgy láttam reggel Andyvel voltatok összeragadva...
-Kapd már be!-löktem le magamról a kezét nevetve.-Nem volt ott semmi.
-De lehetett volna.
-De nem volt.-zártam le a témát.
-Mondd,te szereted Andy-t?-tette fel ártatlanul a kérdést,amire még én sem tudtam biztosra a választ. Nem tisztáztam és tettem rendbe magamban a reggeli dolgokat és mindamellett hogy érzelmek tengere dúlt bennem,a szívem egyre csak "igen"-t szajkózta,az agyam pedig azt hogy "gondold még ezt át...".
-Ez fogas kérdés. Barátként mindenképp.-feleltem tétován.
-És másképp?
Rövidke hallgatás után frappánsan kihúztam magam a helyzetből.
-Aki kíváncsi,hamar megöregszik.-villantottam egy 1000 wattos mosolyt,terelve a témát.
-Azt mondod öreg vagyok?-képedt el,és azonnal meg is állt egy butik kirakatában megcsodálni magát. Színészkedve megsimította az arcát,majd hangosan felsóhajtott.-Lehetetlen. Ostoba földi halandó,ha lenne szemed észre  vennéd még mindig zsenge vagyok és tökéletes!
-A szerényt és a visszafogottat ki ne hagyd!
-Jó hogy mondod,legfőbb erényeim.-bólogatott.
Az út többi részében végig ugrattuk egymást,elviháncolva az időt. Amint a stúdió előtti kereszteződéshez értünk,olyat láttam a zebra túloldalán amitől jókedvem tovaszállt,azonnali megfordulásra és rohanásra sarkallt. Futás közben,könnyeim mögül alig látva érzékeltem,hogy Ash már nem kiabál utánam és az a valaki is szép lassan kikerül a látóteremből. Én viszont már nem tudtam leállni. Csak hagytam,hogy a lábaim vigyenek előre,a lehető legmesszebbre onnan...

14.fejezet

~Kim~

-Mikor jönnek már?-kérdeztem,s puffogva bepakoltam a fagyikat a hűtőbe. Ha Ashéken múlik,már leves formájában lett volna csak fogyasztható...fél órája várjuk őket.

-Elvileg dugóba kerültek,de pillanatok műve,és itt lesznek.-mondta Andy,s végszóra meghallottam a kapucsengőt.

Sietve a készülékhez léptem,kezemben már a kulcsomat forgattam.

-Srácok?-vettem fel.

-Megjöttünk,mint a havi!-szólt bele CC túl jókedvűen.

-Ha-ha-ha...mennyit ittál meg?

-Csak egy Jacket bontott meg,maradt még kb. nyolc és egy pár sör meg bor.-tájékoztatott Jinxx.

-Szuper. Megyek.-tettem le,és már fel is téptem a bejárati ajtót. Fájt így látni Evát,s mihamarabb azt akartam,hogy jobb kedve legyen. Mióta visszatértem a boltból,teljesen magába zárkózott,alig szól valamit,csak a lábát ölelve ül a kanapén. Ügyelve,hogy le ne zúgjak a lépcsőn,siettem ajtót nyitni.

-Helló.-ölelt meg CC aki mögött beáramlottak a többiek is.

-De jó kedve van valakinek...ezt tartogasd Evának. Neki lenne most sok-sok ölelésre szüksége. Ő az a vörös hajú,szomorú lány a kanapén.-utalgattam.

-Vettem főnök.-biccentett és megindult a lépcsőn,nyomában Jinxx-el,Jake-vel és a jókora szatyrot cipelő Ash-vel.

Felérve zihálva rontottak be a lakásba.

-Evaaa!-kurjantott CC.

-Mi van?-nézett rá bánatos szemeivel barátnőm.

-Azt hallottam ölelés kéne.-indult meg felé.

-Honnan?-értetlenkedett,de CC válasz nélkül hagyta,s szinte rámászott. Szorosan köré fonta a karjait.

-Nem ismerlek és nem tudom mi történt,de semmi baj.-dülöngélt vele jobbra-balra.-Minden helyre jön!

Szegény Eva csak megilletődötten nézett ki a fejéből,aztán még Ash is rászállt.

-Ne szomorkodj Pöttöm!-borzolta össze a haját.-Hoztunk piát. Nem keveset.
Felnézett rá,és egy halvány,szinte alig látható mosolyszerűség suhant át az arcán.

-Alapozáááás!-üvöltött mellettem egy dobhártyaszaggatót Jake,és meghúzta az egyik boros üveget.

-Add.-lépett mellé Jinxx és ő is megdöntötte. Jinxx Andynek adta tovább,aki kb.3 korty után nekem nyújtotta.

-Köszi.-vettem át. Ujjaink összeértek a hideg üvegen,apró elektromos cikázás szaladt végig testemen. Vajon ő mit érez? Hasonlót talán mint én? Érez irántam valamit egyáltalán,vagy csak magamat áltatom? Elég volt! Ma nem akarok ezzel foglalkozni,csak inni amennyit bírok,felvidítani Evát és jól érezni magam a barátaimmal. A számhoz emeltem az üveget,nagyokat kortyolva eltüntettem a benne maradt folyadék felét. Andy felhúzott szemöldökkel méregetett,de most nagyon nem tudott érdekelni mi járhat abban a gyönyörű fejecskéjében. Lesz a ma este ennél még durvább is és én leszek ennél még spiccesebb is.

-Hozzájuk külön idegszál,vagy sok pia kell.-szedtem le Eváról a két srácot és a megmaradt bort átadtam neki. Gondolkodás nélkül ürítette ki az üveget. Egy jó pár kör után,mindenki feloldódott és a hangulat is kezdett a tetőpont felé indulni.

-Játszunk már valamit! Ez így olyan unalmas.-nyavalygott Jake miközben az egyik bödön csokis fagyit ostromolta.

-Üvegezés?-vetette fel Ash.

-Nekem oké.-bólintott egy aprót Eva.

-Benne vagyok.-bátorodtam fel.

-Én is.-mondta CC.

-Dettó.-kortyolt egyet a megbontott Jack Daniels-ből Jinxx.

-Andy?-néztem rá a fiúra,aki gyermekded fejjel,szorgosan pakolászta a kék színű m&m-seket a pofazacskójába.

-Nyekem if okéf.-próbálta bent tartani a drazsékat. Még gusztustalankodás közben is édes volt.

-Akkor üvegezés.-ült a földre Ash,és lerakott egy kiürült üveget középre,amit rövidesen körbeültünk.-A szabály egyszerű. Akinél megáll az üveg szája,attól kérdeznek,a következő körben pedig ő pörget. A változatosság kedvéért lehet felelni és merni. Nincs tabu téma,aki nem válaszol vagy teljesíti a feladatát,kiissza.-tett le egy 2dl-es poharat a kör közepére,amit teli öntött whiskyvel.-Természetesen az nyer,aki nem iszik a játszma folyamán. Mármint a pohárból. Másból ihat,csak hogy eltűnjenek a gátlások...

Ash megpörgette az üveget,aminek a szája pontosan Evánál állt meg.-Felelsz vagy mersz?

-Merek.-tett a szájába egy kocka csokit.

-Énekelj!

-Átgondoltad te azt?-kérdezte somolyogva,s összenéztünk. Én tudtam amit ők nem...olyan hangja van mint a repedt fazéknak.

-Asszem'.-vakarta meg a homlokát,mire Eva belekezdett az In the End-be.

Iszonyat hamisan kornyikált,de mentségére legyen,hogy ő mindent beleadott...

-Hát ez...-nézett hatalmas szemekkel Ash,de nem volt egyedül. Mindenkit letaglózott az "énektudása".

-Jobb volt mint az eredeti.-röhögött fel Andy,és meghúzta a háta mögött lévő bort.

-Köszönöm Andrew,ez magától nagy szó!-vigyorgott őszintén. Végre már!-Én jövök.-kapta el az üveget és megpörgette. Ezúttal Jake-nél állt meg.-Felelsz vagy mersz?

-Felelek.-mondta.

-Hmm. Mi volt a legnagyobb beégésed egy nő előtt?-kérdezte komiszan mosolyogva.

-Talán 10 éves lehettem,amikor megtetszett a szomszédban lakó,korombeli lány. Láttam,hogy le megy a ház előtti játszótérre,és gondoltam,ideje becserkészni. Vonulok a lehető legmagabiztosabban,majd felülök a hintára. Szentül hittem,hogy csodás,vakmerő gyakorlatommal meghódíthatom,így hát neki láttam minél magasabbra lökni a hintát. Miután sikerült felkeltenem a figyelmét,indulhatott a show. Mikor sikerült elég magasra jutnom,ellöktem magam. Csakhogy valamit rosszul számítottam,és a homokban seggre estem,ráadásképp még a lendülő hinta is kétszer nyakon vágott hátulról....Kétszer!-adott nyomatékot a mondandójának,majd a középen lévő poharat kiitta.

-Hé!-szólt rá Ash.-Abból akkor iszunk,ha nem teljesítjük a feladatot.

-Bocs.-vont vállat,majd újra töltötte.-Én vagyok a soros!-pörgetett.-Andy!-nézett a szerencsés srácra.

-Na,szuper.-gyűrte össze a kiürült drazsés zacskót,majd elhajintotta.-Felelek.

-Remek. Kibe vagy szerelmes most? Tagadni nem ér,lerí a fejedről!-figyelmeztette.

-Milyen kérdés ez?-hökkent meg.

-Egy kérdés. Angolul. Mondatba foglalva. Tudod.-vigyorgott Jake.

Andy kínosan elröhögte magát,majd egyenesen a szemembe nézett.

-Nem publikus,amíg viszonzatlan.-mondta egyszerűen és kiitta a poharat.Összezavarodtam...-Végre én jövök.-lökött egyet az üvegen,aminek szája így már CC-re mutatott.

-Merek!-előzte meg Andyt.

-Akkor kiáltsd ki az ablakon,hogy kanos vagy!-röhögött,mire én a fejem fogtam. Ezek nem komplettek.

-Oké.-vihogott,majd szinte feltépte az ablakot,akkora lendülettel rántotta ki.-Kanos vagyoook!-ordította el magát,mire egy férfi a szemközti tömbházból válaszolt egy "Nálam is áll a zászló!"-val.

Röhögve terültünk el a földön,pláne amikor megláttuk CC arc kifejezését. Szegény srác... Mire végre abba tudtuk hagyni a nevetést,addigra már teljesen bedurcázott.

-Nem volt vicces. Nagyon nem.-rúgott a palackba,miközben leült. Hosszas pörgésbe kezdett az üveg,végül szájjal felém állt meg.

-Kimi!-örült meg.-Ha jól láttam te nevettél a leghangosabban!

Jajj.

-Én nem...-kezdtem volna a hazudozást,de nem hagyta.

-Szóval. Felelsz vagy mersz?

-Merek.-sóhajtottam gondterhelten. Csak nem kér tőlem akkora nagy baromságot...de mondjuk még így is biztonságosabb mint a felelés. Túl sok dolog van,amire nem tudnék válaszolni. Amire nem akarok.

-Csókold meg Andyt!

-Tessék?-kerekedett el a szemem,de ahogy láttam,a mellettem ülő Andy is hasonlóan reagált.

-Csókold meg!-vigyorgott.

-Miért pont Őt?-kérdeztem. Nem akartam vele megsérteni,de úgy tűnt rosszul esett neki.

-A vak is látja,hogy izzik köztetek a levegő.-cukkolt minket Ash,Eva pedig bőszen helyeselt. Ne már? Ennyire látványosan csaknem legeltettem rajta a szemem...

-De...-indítottam a mondandóm,de CC már másodjára szólt közbe. Én egyszer megfejelem ezt a majmot.

-Megteszed,vagy iszol,ezáltal lemondhatsz a győzelemről,és a jutalomról.-lóbálta meg az egyetlen oreos milkát. Az utolsó darabot hoztam el a boltból,és köztudott,hogy azt mindenki szereti. Én személy szerint most ölni tudtam volna érte.

-Christian Coma,-néztem rá szigorúan.-ha ráérsz,baszódj már meg! Akkor is nyerni fogok. Benne vagy?-néztem Andyre. Elvégre csaknem kaphatom le szegényt a beleegyezése nélkül.

Vállat vont.

-Ha nem zavar,hogy "pont én vagyok az"...-duzzogott. Remek,tényleg megbántottam. Nos,tudom mit kell tennem. Kikaptam Jinxx kezéből a Jacket és jól meghúztam. Kellett a bátorság ahhoz,amit most tenni fogok.

-Hé!-fordultam vele szembe,majd két oldalról megfogtam az arcát. Közelebb húztam,majd az arca mellett elhajolva a fülébe súgtam az eddigi legbátortalanabb,de legalább őszinte mondatomat.-Örülök neki,hogy te vagy az.-azzal megcsókoltam a meglepett srácot. Nem másztam a szájába,igazából egy külső szemlélőnek teljesen barátinak tűnhetett. Egy tétova kis csók,nekem viszont jóval több jelentéssel bírt. Megtettem,azt amire már egy ideje vágyok,és nem futamodtam meg.

Elhúzódtam,majd a gyönyörű kék szemeibe bámultam. Döbbenet és zavarodottság tükröződött rajta,ami elbizonytalanított. Talán rosszul tettem amit tettem? Inkább ittam volna ki a poharat... Bizonyára észrevette hogy megijedtem,ezért halványan elmosolyodott. Megnyugtatóbb volt,mint bármi,amit csak mondhatott volna.

-Nos,én jövök.-pörgettem mit sem törődve a felém záporzó pillantásokkal.-Ash!-csillant fel a szemem.

-Felelek!-tette maga elé a kezeit védekezésképp. Hahh. Gyáva.

-Mondj valamit,amit senki nem tud rólad!

-Pornó sztár voltam a banda előtt.-suttogta hangosan,mintha valami bizalmas infó lenne.

-Haver,szerintem ezt még Mrs.Smith is tudja az első emeletről. Mást!-közölte faarccal Jake.

-Ne már!-hitetlenkedett.-Ti is tudtátok csajok?

Evával szinkronban bólogattunk.

-Már magánéletem sem lehet.-sóhajtott drámaian.-Akkor...nekem vannak a legjobb csajozós dumáim.-villantott egy győztes mosolyt.

-Például?-kérdezte Eva,mire Ash tetőtől talpig végigmérte barátnőm,és elmélyített hangon egy félmosoly kíséretében megszólalt.

-Szép lábak Cicám. Mikor vannak nyitva?-húzogatta bónuszként a szemöldökét. Eva persze teljesen elvörösödött.

-Jézus az égből,gyere le!-nyerítettem fel,s a többiek is követtek.

-Haver,csodálkozol hogy szingli vagy?-vetette oda Jake.

-Te is az vagy,szóval szavad nem lehet!-mutatott rá vádlóan.

-De én legalább nem ilyen gagyi szövegekkel járatom le magam.-törölte le hasát fogva kicsorduló könnyeit.

-Akkor milyenek?-érdeklődtem,mire átszellemülten rám nézett.

-Szépséged olyan,mint egy migráns. Nem ismer határokat.

-Neee. Ez mindent visz.-vihogtam Ő pedig elégedetten kanalazta immáron a vaníliafagyiját.

-Én még nem is voltam.-szomorkodott akadozó nyelvvel Jinxx. Magányában már egy egész üveg bort és egy kis whiskyt is beburkolt.

-Na,akkor felelsz vagy mersz?-szántam meg.

-Merek.

-Szagold meg CC lábát!-mosolyogtam a nem létező bajszom alatt gonoszul. Nem tudom honnan jött az ötlet,hogy ezt adjam neki,de szerintem a nem kevés alkohol is megsegített.

-Normális vagy? Nem akarok meghalni!-kulcsolta rá ujjait a középen lévő teli pohárra és kivégezte a tartalmát.

Még egy jó ideig elvoltunk ezzel a játékkal,majd miután meguntuk,csak a részegek boldog világnézetével beszélgettünk mindenféle érdektelen témáról. Mellesleg a csokit én nyertem... Az idő szinte elszaladt,az édességek és az italok is rohamosan fogytak. Egy valami viszont nem kerülhette el a figyelmemet. Az a valami pedig az Ashley-Eva páros volt...oda-oda sandítottak a másikra,ugratták egymást és szinte pattogtak köztük a szikrák. És még ők szóltak be nekünk?

Már az óra hajnali kettőt mutatott,lassan szinte mindenki elszublimált...CC elment a mosdóba "dobni egy sárgát",majd miután fél óra múlva sem került elő,kis híján rátörtük az ajtót,attól tartva,hogy belefulladt a WC csészébe. Ez szerencsére nem következett be,viszont a fiúra a kádban találtunk rá,ahol olyan jóízűen aludt,hogy még a nyála is folyt. Jinxx egy megható monológomon aludt be a szőnyegen szétterülve,hóna alatt egy már üres üveggel,Jake pedig a kanapén nyúlt ki.

-Mindenki K.O.? -kérdeztem Andyt,akivel magunkra maradtunk a nappaliban.

-Azt hiszem.-vakarta meg a fejét.-Várj. Hol van Ash?

-És Eva?-ráncoltam a szemöldököm,majd tántorogva(igen,ennyire jól éreztük magunkat az este) elindultam a keskeny folyosónkon.

Az ajtóm előtt megtorpanni kényszerültem. Résnyire nyitva volt,tisztán hallottam mit beszéltek a bent lévő jómadarak. És sajnos láttam is mit csinálnak...

-Csak szex,rendben? Semmi érzelem vagy kötődés.-mondta Eva két nyelves között Ashnek.

-Rendben.-tapadtak össze ismét,majd Ashley pólója át is repült a szobám másik végébe,és Eva az ágyon landolt. Felé mászott,majd... Te jó ég! Ezek az én szobámban akarnak összefeküdni. Már a tudat is fájdalmas. És én nézem?! Hirtelen,mielőtt még bármi "olyat" is láttam volna,megfordultam,és Andy kemény mellkasába ütköztem.

-Mi baj?

-Meggyalázzák a matracom. És a paplanom. Meg az ágynemű huzatot. És párnát. Mindet el kell majd égetnem...

-Hé,nyugi!-fogta meg a vállam.-Aludj egyet,és holnapra talán elfelejted. Vagy ha nem,segítek égetni.-mosolygott rám.

-Mégis hol aludjak? Már a kádat is birtokba vették!

-Nálam aludhatsz.-vont vállat. Felnéztem rá,hátha valamit kiolvasom az arcából,de a félhomály ellenem dolgozott. Remélem nem akar semmivel sem próbálkozni. Nekem az nem megy...majdnem három éve. Ben óta...

-Biztos?

-Biztos.-fogta meg a kezem.-Gyere!-húzott be a szobájába,és becsukta maga mögött az ajtót.

-Te mit csinálsz?-bámultam ijedten ahogy leveszi a pólóját.

-Semmit. Én csak nem tudok így aludni.-felelte.-Mármint ruhában.

-Azért ugye a boxer marad?-a kezeim remegni kezdtek,szám kiszáradt. Féltem. Tudtam,Ő nem bántana,de a testemnek és az emlékeimnek nem parancsolhattam.

-Persze. Hacsak te nem akarsz mást.-röhögte el magát. Viccnek szánta,de én nem bírtam nevetni. Mielőtt még a térdeim is felmondhatták volna a szolgálatot,az ágyra rogytam.

-Nem akarok.-suttogtam magam elé.

-Csak poénkodtam.-mondta,majd leült az ágy túloldalára.-Jól vagy?

Hangjában aggodalom csengett. Össze kell szednem magam. Nyeltem egy nagyot,majd bebújtam a takaró alá,és hátat fordítottam neki.

-Jól,persze. Minden rendben.

Besüppedt mellettem a matrac,ami azt jelezte,hogy ő is lefeküdt mellém.
-Nem hiszek neked.
Válaszában nem volt semmi fondorlat,egyszerű és lényegre törő volt. Miért és hogyan képes átlátni rajtam?
Nem tudtam erre mit mondani,csak némán emésztgettem az imént elhangzott mondatot.

-Remélem egyszer kiérdemlem,hogy teljesen őszinte légy velem.-szavaiból sütött a fájdalom és a szomorúság.
-Csak adj időt kérlek! Vannak olyan dolgok az életemben,amikre még visszagondolni sem tudok,nem hogy beszélni róluk. De bízok benned. És fontos vagy nekem.
-Te is nekem.-hajolt át a térfelemre,majd egy puszit nyomott a homlokomra.-Jó éjt Kimó!-hanyatlott vissza.

-Neked is Andy!-mosolyodtam el halványan,pedig jól tudtam Ő ezt nem láthatja. Bár a szemem behunytam,az álom nem akart elnyomni,sokáig csak a plafont szuggeráltam. Miután ezt meguntam,fordultam jobbra-balra,keresve a tökéletes helyet. Épp háttal feküdtem Andynek,amikor az újabb pózváltásomat megelőzve hátulról átkarolt,és magához húzott.

-Aludj már,Tökmag!-sóhajtotta,s a tüdejéből kiáramló meleg levegő megcsikizte a nyakam.

-Tökmag?-akaratlanul is újra felfelé ívelt a szám sarka.

-Igen.

-Miért?-zaklattam szegényt továbbra is.

-Mert apró vagy és szeretlek.-dörmögte álmosan.

Abban a pillanatban még a szívem is kihagyott egy ütemet. Furcsa,eddig még sosem tapasztalt érzés kerített hatalmába. 

-Biztos csak a pia mondatja ezt veled.-nyöszörögtem,de erre már nem kaptam választ. Egyenletesen szuszogva,engem szorosan ölelve aludt el és nem sokkal utána én is.

13.fejezet

~Andy~

Zihálva támaszkodtam meg a térdeimen a sarki éjjel-nappali előtt,és reménykedtem,ha benyitok,Ethelt találom a pult mögött. Nem mintha a  többi boltos nem segített volna,elvégre "A vevő az első!",de ők sosem voltak olyan közvetlenek velem. Emlékszem,mikor legelőször voltam a kis üzletben,még alig ismertem a környéket,az embereket meg még annyira sem. Már három éve,hogy a bőr ruhás,tetovált,piercinges,tupírozott hajú énem,talpig war paint-ben,egy koncert után berontott az ajtón,s komótosan sétálgatva keresett egy erős kávét. A rosszalló és lenéző pillantások égettek,ahol értek,de mit sem törődve velük,nyugodtan mentem tovább a sorok között,amíg meg nem láttam Őt. Egy alacsony,szőke asszony,bolti egyenruhában szinte szenvedve ágaskodott,hogy felérje a legfelső polcot,s rápakolhassa a hőn áhított Nescafé strongomat. Mögé léptem,s halkan megkérdeztem,segítsek-e neki. Vártam,szinte már hallottam,amint visszautasít,mint az összes többi felszínes ember,de nem tette. Mosolyogva felém fordult,s bólintott. Miután mindet felpakoltam,megköszönte,s a pénztárhoz kísért a kávémmal együtt. Ott bemutatott a munkatársainak,az egekbe dicsérve lovagiasságom,engem ezzel teljesen zavarba hozva persze. Elérte,hogy félre tegyék előítéleteiket,s emberszámba vegyenek. Ő volt az első ember ebben a tetves városban,aki nem skatulyázott be,s alkotott rólam véleményt látatlanba. Azóta,ha tehetem,mindig itt vásárolok be,s ha összefutunk,váltunk pár szót. Hiába a kb.30 év korkülönbség köztünk,és annak ellenére,hogy az anyám lehetne,Ethel sosem oktat ki,úgy kezel,mint egy barátot. Én igyekszem visszafojtani a gyerekes énem,ő pedig elereszteni az övét,így megteremtve egyfajta hidat a generációink között.

-Szép estét!-nyitottam be.

-Neked is Kincsem!-jött Ethel hangja a leghátsó sorból.-Mi járatban ilyen későn?

-Annyira örülök,hogy te vagy most az éjszakai műszakban!-szaladtam hozzá. 

-Legalább te örülsz neki.-ásított.

-Nem zavarok?

-Hát,mint látod,nem tolonganak a vásárlók. Ráérek.-tette fel az utolsó zacskó tésztát a polcra.-Baj van?-ráncolta a homlokát. 

-Igazából nem is kicsi.-túrtam gondterhelten a hajamba.

-Hadd találjam ki. Nő van a dologban?

-Ilyen átlátszó lennék?-nevettem fel kínosan. 

-Jó ember ismerő vagyok. Szóval? 

-Emlékszel a lányra aki itt volt velem a minap?

-Kim ugye?

Bólintottam.

-Rendes kislánynak tűnik,annyira aranyosak voltatok együtt.-mosolygott,majd elkomorodott.-Mi történt?

-Dióhéjjban,az,hogy lassan egy hete alig szóltunk egymáshoz,s úgy viselkedünk mint két idegen. Szeretnék vele kibékülni,hogy minden olyan lehessen,mint rég. Ha csak ő nem szeretne többet barátságnál...-az utolsó mondatot szinte suttogtam,de meghallotta.

-Felteszem te szeretnél.

-Igen. Nagyon. 

-És min kaptatok össze?

-Nem mondanám igazi veszekedésnek a dolgot...csak visszautasított,miután egyértelmű jelet adott. Azt hittem kellhetek egy olyan lánynak mint ő. 

-Milyen lánynak?

-Egy kedves,szolid,okos lánynak,akivel pillanatok alatt megtalálom a közös hangot. Jó humora van,jó szíve,gyönyörű és kiszámíthatatlan. Sosem tudom mi jár a fejében.-mondtam sóhajtva.

-Te tényleg beleestél.-támasztotta meg az állát a kezén,s folytatta.-Szerintem van esélyed nála,ne keseredj el!

-Ezt miből gondolod?-szaladt fel a szemöldököm a homlokom tetejére. 

-Abból,ahogy rád nézett,ahogy a közeledben viselkedett. Csak egy nő tudhatja mit érez a másik. Apró jelek,pillantások,gesztusok. Egy íratlan csajkódex.

-De akkor miért mond mást mint amit érez?-összezavarodtam. Talán mégsem lehetetlen a dolog?

-Mert még önmagával is hadakozik.

Elgondolkodtató csend állt be egy pillanatra,amit végül én törtem meg.

-Szóval,az igazi kérdésem az volna,hogy miképp engesztelhetném ki őt? Tanácstalan vagyok. 

-Minden hölgynek gyöngéi a virágok. Köztudott. 

-Nem hiszem,hogy találok most bárhol is nyitva virág árust...-vakartam meg a tarkóm.

-Akkor lepd meg reggelivel,és úgy kérj bocsánatot. 

-Ugye tudod,hogy én még a vizet is odaégetném,ha lehetne?

-Hát,láttalak a félre sikerült palacsinta művelet után,szóval valami olyanra gondoltam,mint például a gofri.-tartott elém egy előre sütött,becsomagolt gofrit egy üveg nutellával.-Nem tudod elrontani és finom.-vont vállat.

-Élet mentő vagy!-öleltem meg a hozzám képest alacsony asszonyt. Mondjuk nehéz mellettem nem annak tűnni.. 

-Tudom,de ne szoríts kérlek! Sok ez már öreg csontjaimnak...-paskolta meg a hátam.

Másnap reggel Justin Bieber-Babyjére keltem,amit még Ash állított be rajta,mert megelégelte,hogy mindig elkések a próbákról. Idézem szavait: "Ha erre nem kelsz fel,és nem baszod földhöz a telefonod,semmire sem!" És milyen igaza volt. Dühösen,álmosan csaptam a készülékre,ami hál' istennek gyorsan elhallgatott. Nagyon rég nem keltem ilyen korán,legutóbb talán iskolás koromban,de akkor sem szívesen. Gyűlöltem a sulim,a tanárokat,az osztálytársaim és nem egy időben a szüleim is,amiért nem voltak hajlandóak átíratni egy másik intézménybe.  Katolikus iskolába járattak,mert szerintük fontos volt a hit,és hogy ott csak jót tanulhatok... Abba viszont nem gondoltak,hogy a gyerekek mindenhol ugyan olyanok. Utálatosak,irigyek,s aki gyenge,különc,céltáblává,kitaszítottá válik. Mint én. 

Kinyújtóztam,elszívtam egy szál cigit,puszta megszokásból és felöltöztem. Csendben sétáltam végig a reggeli félhomályban úszó folyosón egészen a fürdőszobáig. Ott arcot mostam,s kócos hajammal mit sem törődve a konyhába slattyogtam. Kitettem két tányérra két-két gofrit,s a tetejüket vastagon beborítottam nutellával. Főztem egy kis kávét (ehhez legalább értek) és ügyelve minden apró részletre,esztétikusan elrendeztem a reggelit asztalunkon.

-Gyerünk Andy!-motyogtam magam elé,kifújva a bent tartott levegőm Kim ajtaja előtt. Benyitottam.
Még aludt,valószínű pár perccel beelőztem az ébresztő óráját,mert ilyentájt szokott kelni. Aranyosan,békésen,az ágy közepén szétterülve szuszogott. Mellé guggoltam,hogy egy vonalba lehessek a fejével. Telt ajkai enyhén szétnyíltak,arcán nyugodtság tükröződött,haja kócosan takarta  el a fél behunyt szemét. Gyönyörű volt.

-Kim.-kezdtem el simogatni az arcát,mire szempillái megremegtek egy kicsit.-Ébredj!
-Csak még öt perc,Anya!
-Kimó.-hívtam a becenevén,az egyik tincsével játszva,mire eljutott a tudatáig,ki ébresztgeti és felpattant a szeme.
-Te mit keresel itt?-ült fel. Hatalmas méretű pólója kuszán állt rajta,rövidnadrágja láttatni engedte formás lábait. Bassza meg,még mindig rohadtul gyönyörű,nekem pedig egyre piszkosabb gondolataim támadnak...
-Gondoltam a csodás,dobhártya simogató hangomra jobb kelni mint erre.-mutattam az épp megszólaló,irritálóan csipogó telefonra,amit pillanatokon belül leállított.
-El ne olvadj magadtól Biersack!-fogatta a szemét.
-Igyekszem.-sóhajtottam gondterhelten.-Amúgy,készítettem reggelit.-mosolyogtam angyalian,mire lesápadt.
-Mit?-vágott olyan aggódó fejet,amin nevetnem kellett.
-Nyugi,semmi olyat,amihez a "főzőtudományom" kevés lenne...
-Ne haragudj,de a "főzőtudományod"-mutogatott idézőjeleket a levegőbe.-szinte semmihez nem elég. Azt is csodálom,hogy eddig nem haltál éhen vagy gyújtottad magadra a konyhát.
-Aucs.-kaptam színészkedve a szívemhez.-Ez betalált.
-Bocsi.
Kikászálódott az ágyból,majd félkómásan a konyha felé tántorgott. Saját szemével akarta látni a dolgot,amiért nem hibáztatom... Meglepetten járta körül a megterített asztalt.
-Ki vagy te,és hol van Andy?
-Szeretne bocsánatot kérni.-remek,már egyes szám harmadik személyben beszélek magamról. De ki kell mondanom. Gyerünk....-Sajnálja,hogy egy nyomulós faszparaszt volt és szeretné,ha újra barátok lennétek. Persze még mindig beléd van zúgva,de annál fontosabb vagy neki,hogy ezzel elriasszon.-Elkomolyodtam,s közelebb léptem a dermedten álló lányhoz.-Fontos vagy nekem. Nagyon.
Mire észbe kaptam,már vékony karjait erősen körém fonta,mintha kapaszkodót keresne,s arcát a mellkasomba fúrta.
-Te is nekem.-gyenge hangja alig hallhatóan,de számomra mégis tisztán csengett. Nem tudom meddig álltunk egymást ölelve,de őszintén nem is érdekelt különösebben. Furcsa érzésem volt,mintha nem is én lennék mikor velem van...nyugodt,kiegyensúlyozott voltam,megtaláltam a helyem mellette,őt ölelve.
Lassan elhúzódott,szélesen rám mosolygott.
-Mi jót eszünk?
-Nutellás gofri lenne szerény reggelink. Kávéval.-húztam ki neki a székét,akárcsak egy úri ember.
-Csodás.-ült le.-Köszönöm.
-Igazán nincs mit.-vontam vállat,s helyet foglaltam vele szemben.
Egy darabig érdektelen témákról beszélgetve ettünk,majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megszólaltam.
-Van kedved velem tölteni a napot?
-Kedvem az lenne,de sajnos ma nekem meló van.-kapta be az utolsó falatot.
-Meddig kell bent lenned a szerkesztőségben?
-Háromig. Utána szabad vagyok.

-Háromra ott vagyok érted.-jelentettem ki,majd bepakoltam a mosogatóba.
-Várni foglak.-perdült mellém,s nyomott egy puszit az arcomra. Meglepetten,értetlen fejjel néztem távolodó alakja felé,majd idétlenül vigyorogva elvonultam a szobámba.

~Kim~

Lehet kiszámíthatatlannak tűnök,de most az egyszer ebben a kibaszott életben,tudom mit akarok. Őt. Elég volt a kifogásokból,hárításokból. Tegnap volt elég időm átgondolni a dolgokat,és arra jutottam,nem kell ezt csinálnom. Nem kell eltaszítanom magamtól,és minden érzelmet kiölnöm magamból. Nem kell és nem is tudok. Ha a közelemben van,hevesebben ver a szívem,gyomrom mazsolaméretűre zsugorodik,mellkasomból furcsa melegség áramlik szét az egész testemben. Szeretem. Szeretem és nem fogok megvonni magamtól minden örömöt,és azt amit vele érzek,csak azért mert egy valakiben csalódtam. Lehet összetörtek,s lehet Ő is összefog,de nem bánom. Engedni fogom,és mosolyogva szedem össze a darabkáimat,azt mondogatva "Kurvára megérte.". Egyszer élek,és ha elszalasztanám ezt a csodás srácot,valószínű életem végéig bánnám.

Átöltöztem egy fekete farmerbe,fekete pólóba és piros flanel ingbe. Arcot és fogat mostam majd készítettem egy nagyon minimális sminket. Kihúztam szemhéjtussal a szemeim,szempillámra tettem egy kis spirált,majd hajam kifésültem,lófarokba kötöttem. Vállamon átvetettem táskám szíját és sietve bezártam a lakást. Az utcára kilépve kellemesen meleg levegő csapott meg. Szokásomhoz híven elővettem a telefonom,a jackdugóba bedugtam a fülhallgatót,és elindítottam az egyik örök kedvencemet,a Skillet-Awake and alive-ját. Imádtam,ahogy pillanatok alatt megváltozik a világ körülöttem. Minden másabbnak tűnt,pedig valójában cseppet sem változott. Az életerő és a lendület szinte megtöltötte a levegőt,mindezt egy zene hatására. Rövidesen a szerkesztőségbe értem,ahol sajnálatomra sikerült az egyik legelviselhetetlenebb asszisztensbe belebotlanom. Így ért véget egy jó reggel...
-Te meg hová sietsz?-terpesztett be elém Stephanie.
-Nem hiszem hogy sok közöd lenne hozzá.-szegtem fel az állam,hogy a szemébe nézhessek. Mivel én eleve alacsony vagyok,nem segít rajtam az sem,hogy a lapos talpú cipőket preferálom,ellenben ezzel a szőke libával,aki annak ellenére,hogy kb.175cm,még egy tűsarkút is lazán felvesz hozzá.
-Te velem így nem beszélhetsz.-jelentette ki,s haját átlökte a válla fölött.-Senki vagy te hozzám képest,flegma csitri. Ahogy végignézek rajtad,szerintem te gyakran jársz a kuka felé. Ha már ott vagy,dobd ki ezt is!-nyomott a kezembe egy üres kávés poharat.
Nagyon felment bennem a pumpa.
-Már nem akarlak elkeseríteni,de attól,hogy a főnöknek viszed a kávét,nem te leszel a Dalai Láma. Nem vagyok a csicskád,dobd ki magadnak,Hülye picsa.-löktem a lába elé a papír poharat,és miközben megkerültem,a vállammal cseppet sem óvatosan löktem rajta egyet. Persze,pont egy ilyen embernek sem nevezhető izé fog majd nekem dirigálni...
Méterekkel távolabb is hallottam az idegesítő vinnyogását,és fújtatását,ami egy kicsit elégedettséggel töltött el. Már négy öt napja bunkózik velem és beszólogat,szóval ez már nagyon kijárt neki... Greg szerint azért nem bír,mert elhappoltam előle a riporteri posztot,így már neki csak a kávék maradtak és az öltönyökért való rohangálás a tisztítóba. Szerintem viszont több is van mögötte.
Folytattam a feladatom,amit a napokban rám szabtak,mégpedig a már hét elején lezavart interjú utolsó simításait. Miután formailag,helyesírásilag és tartalmilag is rendben volt,leadtam Oscarnak,aki ezt egy halvány mosollyal nyugtázta. Legalább normális főnököm van.
Ezután az étkezőbe vonultam,ahol megláttam a sarokban üldögélő,veszekedő barátaim.
-Nem hiszem el,hogy mi barátok vagyunk.-rázta a fejét Greg.
-Ki mondta,hogy a barátod vagyok,Seggfej?-vágott vissza Eva.
-A vak is látja,hogy imádsz!
-A vak is látja,hogy egy barom vagy! És azt is látja,hogy a Nikon jobb mint a Canon.
Szóval fotós téma...
-Kim.-fordult felém Greg.-Segíts ezen a megtévelyedett lelken! Mondd meg neki,hogy a Canon  gépem sokkal minőségibb és részletgazdagabb képeket készít mint az ő Nikonja,ezáltal jobb is annál. Fényévekkel.
-Bocs,de én ehhez nem értek.-ültem le közéjük.-Váltsunk témát!-ajánlottam. Elég volt mára a civakodásból.
-Támogatom.-szólt Eva.
-Akkor is jobb.-motyogta Greg.
-Tessék?-nézett rá Eva olyan fejjel,amitől még engem is kirázott a hideg. Ijesztő tud lenni néha...
-Semmi.-visszakozott.-Épp azon gondolkodtam,hogy mit egyek ebédre...
-Egyél szart. Több millió légy nem tévedhet.-oltotta be Eva,amin én már lassan fetrengve röhögtem. Hihetetlen szövegei vannak.
-Ha-ha-ha.-mondta fapofával Greg.
Épp mondani készült valamit,amit Eva telefonjának csörgése szakított meg.
-Pillanat.-nézett a képernyőre,majd félrevonult vele.
-Mi ez a nagy titkolózás?-méregette Greg.
-Nem tudom.
-És nem is érdekel?
-Majd elmondja ha úgy érzi. Tudod van olyan,hogy magánélet...
-Na ne mondd!-hüledezett megjátszva.
Pár perc múlva Eva teljesen lesápadva,a sírás határán állva ült le mellém. Még nem láttam ilyennek.
-Mi a baj?-hajoltam közelebb. Nem mondta ki azonnal a választ,valószínű még őt is hirtelen érte az a valami.
-Josh. Kidobott.-mondta,majd elsírta magát.
-Semmi baj.-öleltem át,hagyva hogy könnyei eláztassanak. Greg egy darabig némán ült,aztán lágyan megsimogatta a hátát.
-Meg sem érdemelt az a pöcs,ha telefonon át szakított veled.
-Így van. Egy könnycseppet nem ér.-helyeseltem.
-De én szerettem.-szipogta.
-Tudom.-simítottam végig a kezén.-Gyere,kimegyünk a mosdóba,rendbe szedlek,és hazamegyünk. Jó?-toltam el,hogy a szemébe tudjak nézni.-Tartunk egy csajos estét,azt is elfelejted,hogy az a féreg a világon van.
-De én még nem végeztem a képekkel.-törölte meg a szemét,ezzel még jobban elkenve a lefolyt sminkjét.
-Hagyd.-szólt közbe Greg.-Befejezem helyetted.
-Tuti?
-Tuti.-mosolygott rá.
-Köszönöm.-ölelte meg,majd engem kézen fogva a WC-be masírozott.

-Nem mehetek haza.-vetette a hátát a csempének.-Már féléve,hogy összeköltöztem Josh-val...nem akarok találkozni vele. Túl friss még ez az egész.-mázgálta tovább arcán a könnyes szemfestéket.
-Ha akarsz,aludhatsz ma nálunk. Andy-t nem zavarná,nekem meg kétszemélyes az ágyam...Szóval ha nem riaszt el,hogy álmodban egy párszor lerúgom a méhed,várlak szeretettel.-mosolyogtam rá,mire egy kicsit elnevette magát.
-Biztos hogy nem leszek útban?
-Biztos.-forgattam a szemem.
-Imádlak.-borult a nyakamba,mire átöleltem.
-Tudom.-röhögtem el magam.-Na,gyere,mossuk meg az arcod!

Hazafele úton némán sétált mellettem Eva,néha el-el pityeredett,majd összeszedte magát,és két sarokkal később újra rákezdte. Nem tudtam kiigazodni rajta,de annyit már láttam a lelki szemeimmel,hogy teljesen befordult és nehéz lesz felvidítani...
Kín szenvedve megmásztuk a lépcsők tömegét,majd mielőtt még elővehettem volna a kulcsom,kivágódott az orrom előtt az ajtó.
-Oh.-hökkent meg Andy,mivel majdnem nekem jött.-Épp most akartam eléd menni. Minden rendben van?
-Nem teljesen.-mutattam hátam mögé,ahová abban a szent minutumba ért be Eva,bucira bőgött fejjel.
-Te vagy biztos Andy.-nyöszörögte lihegve.
-Te pedig Eva.-állt odébb az ajtóból,hogy bemehessünk.
-Tudod,ha jobb kedvem lenne,a nyakadba ugornék,és nem valószínű,hogy ebben az életben megszabadulnál tőlem,de mivel nincs,ezért csak annyit,hogy jók vagytok. És várom a következő albumotokat.
-Köszönöm.-mosolygott rá Andy.-Mi történt?
-A barátja telefonon át szakított vele.-mondtam helyette,nehogy rákezdje megint a sírást.
-Mekkora egy tahó...-csóválta a fejét.
-És még csak azt sem tudom miért!-tört ki a zokogás Evából. A kanapéhoz vezettem,ahol leültettem,és a hátát simogattam,hátha megnyugszik.
-Mert egy paraszt. Jobbat érdemelsz nála.-bölcselkedett Andy.
-De miért fáj ennyire?-borult a vállamra. Fasza,összefikázza az ingem...
-El fog múlni. Hidd el!-biztatta.
-Mikor?-dünnyögte a vállamba.
-Ha engeded,hogy segítsünk,már estére azt is elfelejted hogy Joshua a világon van!-dobtam fel az ötletem,amit két elkerekedett szempár díjazott.-Kezembe vehetem az irányítást?-kérdeztem Evát. Jó vagyok a búfelejtésben...ahhoz legalább értek.
Heves bólogatásba kezdett.
-Szuper.-csaptam össze a tenyerem és diktátor üzemmódba váltottam.-Andy,te hívd fel a srácokat,hogy jöjjenek át,és hozzanak jó sok piát. Ma korán bebaszunk!-Andy döbbenten bámult rám.
-Basszus.-motyogta.-Te aztán nem vagy semmi!
Elmosolyodtam,majd folytattam.
-Eva,te szedd rendbe egy kicsit magad. Ha szeretnél átöltözni,a szekrényemben tudod hol találod a melegítőalsókat és a pólókat. Én pedig elugrok a boltba,és felvásárolok jó pár bödön fagyit,egy vagon oreoval és csokival.
-Nem vagyok biztos benne,hogy ez jó ötlet...-mismásolt Eva.
-Hé.-ragadtam meg a vállát.-Bízz bennem! Jót akarok az én egy szem barátnőmnek.-szorítottam magamhoz.
-Tudom. De megfulladok.-nyekergett.
Röhögve engedtem el.
-Ki ne akarna a karjaim közt meghalni?-tettem fel a költői kérdést.
-Én.-sunnyogott be a szobámba.
-Láttam ám azt a mosolyt Evangeline!-ordítottam utána,amire egy ajtócsapódás volt a válasz.
-Szép dolog,hogy ennyire próbálkozol.-hallottam meg Andy mély,karcos hangját.
-Nem adom fel,amíg nem látom ugyanazt az Evát,akivel még néhány órája gondfeledten nevetgéltünk. Én vagyok az egyetlen barátnője. Úgy ahogy ő is nekem. Számíthat rám,ez természetes.
-Rendben lesz?-biccentett a folyosó irányába.
-Remélem. Azért majd ránézhetnél.-fúrtam a tekintetem az övébe. Tudta nagyon is jól,mitől féltem.
-Rá fogok.
-Köszönöm.

Az édességeket gyorsan beszereztem,mellesleg cseppet sem néztek rám furán,amikor felpakoltam a szalagra 5 hatalmas doboz fagyit,3 tábla csokit és 6 nagy kiszereléses oreo-t 3 zacskó m&m-sel. Á,dehogy.
Lelöktem a nappali dohányzó asztalára a cuccokat,és vártuk,hogy megérkezzenek a fiúk a piákkal. Nem tudom sikerül-e feldobnunk depressziós barátnőmet,de annyit igen,ez egy feledhetetlen,"Leisszuk magunkat a sárga földig!"este lesz,amit lehet,hogy megbánunk a későbbiekben. Nagyon...