25.fejezet

~Kim~

Reggel a felkelő nap reluxán át beszűrődő sugarai ébresztettek,amelyek felnyitották a szemeim...nem csak szó szerint,átvitt értelemben is. Kérdések tömkelege megült fel bennem,élén a "Hogy jutottam tegnap haza?" és "Mi történt?" állt. Magasröptű gondolataim közepette ütemes dobbanások ütötték meg a fülem,melyek közvetlenül a fejem alól jöttek. Nehézkesen felültem,melynek hatására azonnali fájdalom nyilallt a halántékomba. Iszonyatos fejfájásomról a mellettem békésen szunnyadó Andy terelte el a figyelmem. Már épp nyújtottam volna a kezem,hogy megsimítsam tökéletes arcát,amikor képen csaptak az emlékeim. Letagadott,megbántott,próbált eltántorítani a versenytől,amit ha az emlékezetem nem csal,megnyertem,elrángatott a klubból,veszekedtünk,sírtam,magához ölelt,majd felemelt. Ezek voltak az utolsó képkockáim a tegnapi napról. De akkor mégis mit keres az ÉN szobámban,az ÉN ágyamban,MELLETTEM,az ÉN pokrócom alatt?! Ugye,mi nem...

Pillanatokon belül lesápadtam,s azt sem tudtam mitől jött rám a gyomorgörcs. Attól,hogy talán lefeküdtem Andyvel és még csak nem is emlékszem rá,vagy attól hogy a tegnap esti ital elkezdett visszafele kúszni a torkomon...

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel,amikor egy nyújtózás alkalmával a talpig felöltözött Andy bukkant ki a pléd alól. Aztán realizáltam,hogy én is ruhában vagyok,ráadásul a tegnapi cuccaimban. Ja,eléggé másnapos lehetek ha ez csak 10 percnyi kómás érzelem vasút eredményeképp esett le.

-Jó reggelt!-nyöszörgött a mellettem fekvő Andy,szemeit dörzsölgetve. Lassan felült,arcára ijedtség ült ki,amint jobban végig mért.-Kimi,nagyon sápadt vagy. Minden oké?

-Hánynom kell.-tapasztottam egyik kezem a hasamra,másikat a számra,mivel nem lett volna valami gáláns az ölébe hányni...Szinte futva,enyhén szédülve botladoztam ki a mosdóba,ahol a hideg csempére rogyva kapaszkodtam a WC csészébe. Kínlódásom közepette egy meleg kezet éreztem a vállamon,ami hátrafogta a hajam. Hálásan pillantottam fel Andyre,aki aggódva méricskélt.

-Nos,ha most nem lennék ennyire szarul,nem akarnám,hogy így láss. De azért,örülök hogy itt vagy.-tápászkodtam fel,s húztam le tegnapi ivászatom eredményét.

-Beszélnünk kell.-fúrta kékségeit a szemeimbe.

-Egy kicsit rendbe szedem magam,utána hallgatlak.-komorodtam el,mert pontosan tudtam miről akar társalogni.

-Rendben.-bólintott,s húzta be maga után az ajtót.

A csaphoz csoszogtam,ahol bő vízzel arcot mostam és rögtön utána fogat is. Ruháimat a földre lökve álltam a zuhany alá. Percekig csak hagytam,hadd áztasson a víz,ezzel némileg kijózanítva,majd a hajamba sampont,testemre tusfürdőt dörzsöltem. Felüdülés volt újra tisztának érezni magam. Amint végeztem a szobámba vonultam,s bele bújtam az itthoni bő pólómba és cicanadrágomba. Andy már a konyhában várt rám,két csésze kávéval,s egy aszpirinnal. Kezeit tördelve dőlt neki a fekete gránit pultnak,alsó ajkát idegesen beharapta. Iszonyatosan vonzó volt,legszívesebben ott helyben letepertem volna,de nem voltunk most ehhez kellően jó viszonyban. Lehuppantam a vele szemben levő székre és vártam. Már javában a kávém végét kortyolgattam,mire végre megköszörülte a torkát.

-Ne haragudj!-nyögte ki nagy nehezen.

-Miért is?-húztam fel kötekedően a szemöldököm.-Ha jól emlékszem minden okom megvan rá...

Egy darabig hallgatott,láttam rajta nagyon nem akar belekezdeni a magyarázkodásba,de végül belátta anélkül nem tudok neki megbocsájtani.

-Tudod ki az a Juliet Simms?-kérdezte fojtott hangon,szemei indulatosan villantak rám.

-Igen. A volt barátnőd.

-Pontosan. A volt barátnőm.-hangsúlyozta.-Ahogy most a média előtt viselkedik,legszívesebben azt is letagadnám,hogy valaha közöm volt hozzá. Magamutogató,üres egy éjszakás ribanc lett. Mindennap más próbálja fel,és ő erre büszke. Megcsalt,mindenféle szégyenérzet és megbánás nélkül.

-Már nem azért,de hogy jön ez ide? Nem érek annyit,mint Ő? Hogy felvállalj?

-Ezt egy szóval sem mondtam. És nem volt Ő mindig ilyen.-mordult rám.

-Szóval már véded is?-röhögtem fel kínomban. Nem bírok kiigazodni rajta.

-Három évvel ezelőtt,amikor megismertem,egy egyszerű,ártatlan,kedves lány volt. Tiszta szívvel,soha senkinek nem akart rosszat. Pont ezért csodáltam minden mozdulatát,minden porcikáját. Ezért szerettem bele. Idővel egyre népszerűbb lett a Black Veil Brides,az Armynk pedig egyre csak gyarapodott. Persze én,mint egy idióta,vigyorogva vállaltam fel a lányt,akit szerettem.-sóhajtott egy nagyot,s ridegen végigmért.-Tudod mi történt mindezek után?

Óvatosan megráztam a fejem.

-A sajtó céltáblájának a részévé vált,s reflektorfénybe került. Rávilágítottak minden apró tökéletlenségére és felnagyították azokat. Az Army gonoszabbik rétege is szívesen támadta és mindennap csak azzal szembesítették mennyire nem illik hozzám. Mennyivel rosszabb mint a modell exem,Scout. Attól a naptól kezdve nem láttam boldognak. Szívből mosolyogni,őszintén örülni valaminek. Bárminek. Mindennel elégedetlen volt. Leginkább önmagával. Hiába hajtottam,hogy tökéletes és hogy nagyon szeretem,nem érdekelte. Egy olyan illúziót kergetett ami makulátlan. Szívtelen. Teljesen kifordult önmagából,s elvesztettem azt,akibe a kapcsolatunk elején beleszerettem. Viszont az a legfájdalmasabb az egészben,hogy én tettem ezzé. Ha nem vagyok,most normális élete lehetne,nem csak egy értéktelen liba lenne.

Tett egy határozott lépést  felém,majd egyik kezével megragadta a csípőmet. Bizonytalanul néztem fel rá.

-Én csak nem akartam,hogy veled is ez történjen. Mindössze csak azt akartam,hogy ilyen maradj,amilyen most vagy. Akibe teljesen belebolondultam. Aki az éltem része,s akinek belepusztulnék a hiányába...Félek hogy elvesztelek,s nem tehetek ellene semmit.-suttogta fájdalmasan az utolsó szavakat. A szívem egyre hevesebben vert,szinte már zakatolt mellkasom börtönében.

-Tudod,engem egyáltalán nem érdekel mit gondolnak mások. És az sem hogy híres vagy.-vágtam a képébe,amitől egy kicsit meghökkent.-Nem kell a pénzed,a hírneved,nem kell semmid,csak te! Én téged szeretlek,te seggfej,nem azt amid van!-ordítottam szinte a képébe a végét. Feldühített,hogy azt feltételezte,vagyok olyan  ostoba,hogy egy pár rossz szó miatt tönkre tenném azt,ami köztünk van. Megilletődött arckifejezését látva egy fokkal halkabban folytattam.-Nem érdekel,ha nem vállalsz fel,tedd ahogy jónak látod...csak...csak ne tagadj le. Tudod milyen érzés,amikor mindenki cserben hagy? Amikor már magadban keresed a hibát,miért vagy ennyire szerethetetlen?-néztem mélyen tengerkék íriszeibe,könnyező szemekkel.-Amikor...

Folytattam volna érzelmi kiborulásom,ha puha,bársonyos ajkai nem tapadtak volna az enyéimre. Óvatosan,mégis szenvedélyesen csókolt,mindent belesűrítve...a kétséget,a bizonytalanságot,a féltést és a szeretetet. Elhúzódott,s hüvelyk ujjával letörölte az első és utolsó könnycseppemet,ami végig mert folyni az arcomon.

-Bocsáss meg,kérlek.-hangjában őszinte megbánás csengett,arca fájdalmasan tükrözte benne dúló érzelmeket. Ajkai újra megtalálták enyéimet,s apró,kínzó csókokat hintett rájuk.-Sajnálom...-újabb csók.-Sajnálom...-még egy csók.-Sajnálom.-utolsó csók.

Paprika piros fejjel sütöttem le a szemeim,s vigyorodtam el.

-Nem tudnék rád tovább haragudni. Főleg ezek után.

Arcán elégedett mosoly terült el,majd szorosan magához ölelt.

-És ismét bebizonyosodott,hogy ellenállhatatlan vagyok.-nevetett fel.

-Azért nem kell elszállni magadtól Biersack...-morogtam a mellkasába,nagyot szippantva fűszeres kölniéből. Még az illata is mámorító.

-Ugyan. Csak tisztában vagyok az adottságaimmal.-húzta az agyam továbbra is.

-Ez esetben,kedves Andy,ha elzengett még minimum három dicshimnuszt tökéletességéről,a szobámban várom.-hagytam faképnél. Iszonyatosan fáradt voltam,a fejem még mindig hasogatott időnként,és nem mellesleg szombat volt. Az a nap,amikor büntetlenül haldokolhat az ember,hernyó pozícióban,a takarójába bebábozódva. Nekem pedig pontosan ez volt a tervem. A szobámba érve magamra rántottam a takarót,s szorosan behunytam a szemeim. Már majdnem sikerült elbóbiskolnom,amikor is az egyre hangosodó lépések,majd az ajtón át berontó Andy kiverték a szememből az álmot.

-Megjöttem.-vetődött az ágyra,amely egy nyikordulással fejezte ki nemtetszését.

-Észrevettem.-szűrtem fogaim közt,résnyire nyitott szemekkel.

-Remek. Mi jót csináljunk?

-Aludjunk.

-De én nem vagyok fáradt.-nyavalygott.

-Én viszont az vagyok. Szóval hagyj aludni!

-Van egy olyan érzésem,hogy fel tudnálak ébreszteni.-dörmögte a fülembe,majd egy durva,szenvedélyes csókpárbajra hívta ajkaim.

-Még mindig álmos vagyok.-vigyorogtam két puszi között,mire Andy szemeiben komisz kis szikra csillant. Pillanatok alatt maga alá gyűrt,s eleinte a szám,majd egyre lejjebb haladva a nyakam borította be égető csókokkal. Helyenként egy kicsit megszívta a gyenge bőrt,amely halk,mély sóhajokat váltott ki belőlem. Kezei elkalandoztak a testemen,s akárhányszor a fedetlen bőrömhöz ért apró szikrát futottak szét a testemben. Beletúrtam bársonyos fekete hajába,majd egy végtelennek tűnő csók után,amelyet immár én kezdeményeztem,megadtam magam.

-Rendben,talán mégsem vagyok annyira kimerült...-lihegtem.-Szóval,mihez lenne kedved?

-Szívesen folytatnám,amit most elkezdtem,de filmet is nézhetünk.

-Mit szólnál az "Ollókezű Edward"-hoz?-tereltem a szót,mivel már szimplán a gondolatba is belepirultam,hová vezettek volna az imént történtek.

-Ha téged az boldoggá tenne...-mondta nemtörődöm stílusban,de hangja tükrözte,hogy nagyon is jól szórakozik rajtam.-Piroska.

-He?

-Édes vagy amikor próbálod leplezni a zavarod. Olyan kis ártatlan vagy.-vigyorgott,miközben egy hajtincsemmel játszadozott.

-Köcsög vagy,Biersack.-röhögtem el magam kínosan.-Meglesz még ennek a böjtje.-ráztam felé a mutató ujjaim fenyegetően,miközben a laptopomat próbáltam újraéleszteni. Nem volt mai példány,s erre imádott emlékeztetni,amikor is félévente valami elromlott benne. Viszont szerencsémre most kivételesen gond nélkül működött.

-Alig várom.-villantott egy féloldalas mosolyt,majd minden figyelmét a közénk helyezett laptop képernyőjének szentelte. Időközben közelebb húzódtunk egymáshoz,én Andy mellkasán pihentettem a fejem,Ő pedig engem karolva nézte a filmet. Nem hiába volt az egyik kedvencem,a meseszerűsége mellett igenis sok mondanivalóval rendelkezett a történet. Épp a vége előtt 10 perccel érkezett el egy újabb megható pillanat,amit Andy ütemes hortyogása szakított félbe. Felnézve rá,szem forgatva konstatáltam,hogy elaludt. Gondolván,itt az idő a bosszúra,kikapcsoltam a gépet és felültem. Óvatosan,hang nélkül felé másztam,majd nagy huppanással "véletlenül" ráestem. Andy feljajdult,s kómásan,káromkodva nyitogatta kékségeit.

-Kimó,te mégis mi a szart csinálsz?-morgott rekedtesen.

Nevetésem visszafojtva színleltem alvást,s szuszogtam egyre szorosabban karolva.

-Tudom hogy ébren vagy. Mellesleg szállj le rólam,meg fojtasz!-küzdött az életben maradásért nyöszörögve. Szenvedését hallva kuncogni kezdtem,mire újra korholni kezdett.

-Nem vagy vicces.

-Pedig nagyon igyekszem.-szájaltam gúnyosan.

-Eressz el!

-A-a.

-Kérlek.

-Nem.

-Mit kell tennem a szabadulásért?-adta be a derekát.

-Ébren maradni az egyik kedvenc filmemen, "Mr.nem vagyok fáradt".-szembesítettem vele,hogy ennyi erővel hagyhatott volna engem is pihenni.

-Nem is voltam fáradt. Csak eluntam az életem.-háborgott.-Annyira csöpögős volt az egész,hol vannak az izgalmak? A kaland? Esetleg egy kis gyilkolászás?

-A végen lett volna,ha nem aludtál volna be.

-Szóval nem szabadulok?

-Nem épp abba az irányba haladsz...

-Rendben.-törődött bele sorsába.-viszont szomjas vagyok. Szóval ha nem haragszol...-állt fel,miközben csüngtem rajta,s tartott a fenekem alá nyúlva.-Ugye tudod,hogy röhejesek vagyunk?-baktatott végig a keskeny kis folyosón a konyháig,velem a derekán.

-Meglehet.-kapaszkodtam továbbra is rendíthetetlenül a nyakába és kulcsoltam lábaimmal a derekát. Sóhajtva emelt le a polcról egy üvegpoharat,amelyet félig töltött vízzel. Lassan,ráérősen kortyolgatta,amíg én szembesültem "gonosz" tervem hiányosságaival.

-Andy. Csúszok.-kezdtem el fészkelődni és feljebb harcolni magam.

-Akkor engedj el.

-Hmm.-tetettem gondolkozást pár másodpercig.-Nem.

-Makacs vagy.-állapította meg mosolyogva,majd a mosogatóba süllyesztette poharát.

-Tudom.-tornásztam magam vissza eredeti pozíciómba.-De te így szeretsz.-vigyorogtam magabiztosan.

-Pontosan.-túrt gondterhelten a hajába.

-Amúgy nem vagyok nehéz?-kezdtem el aggodalmaskodni.-Nem akarom hogy megrokkanj itt nekem.

-Bolond vagy.-nevetett ki,és nyomott a homlokomra egy puszit.

-Cöh. Csak kíváncsi voltam. Nem tudhatom,sosem másztam még ezelőtt villanyoszlopra.

-Szóval villanyoszlopra?

-Aha. De most végre belátom a várost!-szemtelenkedtem elrévedve a távolba.-Jézusom,az ott a szabadság szobor?!

-Ugye tudod,hogy az én türelmem is véges,Tökmag?-vonta fel a szemöldökét.

-Igen.-kúsztam vissza,s állon pusziltam.-Szeretlek.

-Én is.-csókolt meg lágyan.

-Olyan nyálasak vagyunk.-hajtottam a fejem a vállára.

-Tudom.-vigyorodott el,majd egy pillanatra ledermedt.-Te is hallod ezt?-indult meg a szobája felé.

-Misfits,Die die my darling.

-Többek között ezért is imádlak.-mondta,mire a mellkasába temetve a fejem,elmosolyodtam. Jól esett hallani tőle,s minden egyes alkalommal valami furcsa melegség árasztott el szavai hatására. Mint később kiderült,Ash hívta Andy-t,már legalább nyolcadjára a nap folyamán. Mire odaértünk,pont letette,de pár másodpercre rá,hangos dörömbölés hallatszott a bejárati ajtó felől. Andy kérdőn nézett le rám,de én egy határozott fejrázással közöltem,hogy nem szabadul tőlem. A nappalin átvágva megint csúszni kezdtem derekán,amit már nem állhatott meg szó nélkül.

-Kimó,kérlek,ne fészkelődj már.-mondta szinte nyögve.

-Csak nem zavarba hoztalak?-öltöttem rá nyelvet,mire a falhoz nyomott,s csípőmön éreztem kezdődő merevedését. Na,ennél a pontnál váltottam vissza szende kislánnyá és forrt a fejem rendesen. Néha magamra sem ismerek a közelében. Az állam alá nyúlt,hogy muszáj legyen egyenesen rá néznem. Mondanom sem kell,minden pimaszságom elillant,mert tudtam most elő hoztam egy másik,számomra eddig még sosem látott énjét.

-Ha most nem kéne ajtót nyitnom,már rég az ágyon nyögdécselnéd a nevem,meztelenül.-súgta rekedtes hangon. Lekulcsoltam róla a lábam és elengedtem a nyakát. Férfi perverzitás...kikészít.

-Na,mi van Purdy?-tárta ki az ajtót,amin szinte azonnal besietett Ashley.

-Az,hogy baszol felvenni azt a kikúrt telefont,az! Tudod hányszor hívtalak?

-Elégszer?

-Nyolcszor,te fasz. És tudod miért?-Andy némán megrázta a fejét,mire Ash folytatta.-Azért baszdki,mert Jake eltörte azt a kurva lábát!

-Nyugodj már le! Mi történt?

-Épp ment a reggeli kutya sétáltatásra,mire a két korcs valahogy úgy összegabajintotta a pórázt,hogy térdre esett és szana-szét zúzódott a betonon a térdkalácsa. Az egész délelőttöt,másnapos fejjel a kórházban töltöttem,Jake mellett trónolva. És tudod nem is ez a legnagyobb bajom. Az,hogy a New Yorki nagy koncert,ami kihúzhatna minket a csávából alig egy hét múlva lesz!

-Te jó ég.-sápadt le Andy mire realizálta a helyzet súlyosságát.

-Az. És még mielőtt kérdeznéd,lehetetlen,hogy addigra rendbe jöjjön. Egy darabig biztos fekvő beteg lesz,és nem terhelheti a lábát,utána még ha javul is az állapota és nem kell az ágyat nyomnia,nem állhat végig egy órás koncertet...

-Most vagyunk csak igazából szarban.

-De nyakig.-kontrázott Ash.-Szóval egy szűk hetünk van keresni egy gitárost,aki megbízható és rohadt gyorsan tanul. Mert minimum 10 számot játszanunk kell. Alsó hangon.

-Nagyszerű.-sóhajtott Andy mély szarkazmussal a hangjában.-Akkor minél előbb össze kéne ülnünk a bandával,és kieszelni ki lehetne a beugró.

-Úgy kéne,hogy Jake is áldását adja a dologra,szóval holnap mindenképp tenni kéne egy csoportos látogatást a kórházba. Még a délelőtt folyamán.

-Én is mehetek?-szóltam közbe bátortalanul,mivel eddig mint külső szemlélő voltam jelen. Kedveltem Jake-t és nem akartam,hogy úgy érezze esetleg,hogy nem érdekel a hogyléte,mivel nagyon is érdekelt. Egyike volt a legnagyszerűbb embereknek,akiket eddigi életem során megismertem,s tudtam,fordított esetben Ő is így tenne.

-Persze Kimi. Biztos örülne neked Jake.-váltott egy fokkal nyugodtabb hangszínére Ash,majd egy halvány mosolyt megeresztett irányomba.-A tegnapi versenyhez pedig gratulálok. Nem néztem volna ki belőled...

-Köszönöm.-viszonoztam a mosolyát,és a miheztartás végett megemlítettem a tétet is.-Viszont egy alsógatyás futással még jössz nekem!

-Mindenképp. Csak jöjjünk végre egyenesbe.-szakadt fel belőle egy óriási sóhaj,amelyet hosszú,mély csend követett.

Senki sem tudta,hogyan tovább...

24.fejezet

~Andy~

Ezt elbasztam. Nagyon elbasztam. Kurvára elbasztam... Miért van az,ha óvni akarom azt,akit szeretek,valami mindig balul sül el? Miért van az,hogy csak egy retkes percig lehetek boldog,aztán minden romokban hever?

Idegességem és kétségbeesésem egyre csak nőtt,olyan szinten,hogy hatalmas önuralommal sikerült csak nem szétvernem az első kezembe akadó dolgot. Mit sem törődve a körülöttem sutyorgó,bámészkodó tömeggel csörtettem be a férfi öltözőbe,ahol villám sebességgel öltöztem át. Táskámat a vállamra vetve baktattam ki az épület elé,és vártam. Vártam,hogy Kim kijöjjön,s végre megmagyarázhassam neki,miért mondtam azt amit.

Meg fogja érteni. Meg fog bocsájtani. Meg kell bocsájtania.

Fel-s alá sétálgatva próbáltam a felgyülemlett feszültségem levezetni,miközben nem egyszer túrtam indulatosan a fekete tincseimbe.

Ne légy naiv Biersack!-szólt az előbb még nyugtató hangocska a fejemben.-Láttad az arcát. Le sem tagadhatnád,örökre az emlékezetedbe égett. A sebzett,csalódott,szomorú arca,a könnyektől csillogó szemei...

Nem bírom.

-Kim,várj meg,kérlek,ne rohanj!-pillantottam meg és eredtem a lány után,aki futva tartott egy parkolóban ácsorgó Audi felé. Már majdnem feltépte a kocsi ajtaját,mikor végre utol értem. Kezem a vállára helyeztem,s próbáltam szembe fordítani magammal.

-Mondtam már Andy,hagyj békén!-szólt könyörtelenül.

-Csak hallgass meg légyszíves! Megmagyarázom! Miattad tettem,nem miattuk...

Próbálta lerázni az érintésem,amit egy fáradt sóhaj kíséretében fel is adott rövidesen.

-Én csak...Én csak...Tőled nem ezt vártam.-felelte halk,elhaló hangon,s az előbbi magabiztos énjének nyoma sem volt. Nem bírtam megfordulásra bírni,de így is eleget láttam. Az autó üvegén tükröződött gyönyörű arca,melyet egy könnycsepp szántott végig. A levegő hirtelen beszorult a tüdőmbe,fojtogatott a tudat,hogy lehet most vesztettem el végleg a belém vetett bizalmát,s vele együtt őt is. Kezem lecsúszott válláról,ezt kihasználva pattant be a járműbe. Arcát durván letörölte aprócska kezeivel,s hevesen gesztikulált a volánnál ülő Gregnek,aki értetlenül,de elhajtott. Egy darabig néztem a távolodó fekete járművet,majd halálos nyugodtsággal indultam el a hazafelé vezető úton. Nyilvánvalóan csak álca volt,fel tudtam volna robbanni,de palástoltam ahogy csak tudtam. Rendbe kell hoznom ezt az egész katyvaszt,s addig nem nyugszom amíg végig nem hallgat. Ha még az után is egy világi pöcsnek fog tartani,hajlandó vagyok lemondani róla. Fájó szívvel,de...

Mégis kit áltatok?! Szánalmas vagy sem,de nélküle minden levegővétel kész kínzás lenne.

Hosszú és gyors lépteimnek köszönhetően perceken belül már a bejárati ajtónál babráltam a kulccsal. Lakásunk ajtaját becsapva cipőstől,mindenestül rontottam be a szobájába,remélve,hogy ott találom. De nem volt ekkora mázlim. Gondolkozz Andy,gondolkozz!

Alig egy óra múlva kezdődik az ivó verseny a Pitfire-ben és mérget mernék rá venni,hogy Kim mindezek ellenére ott lesz,hogy a földbe döngölje Ashleyt. Mindenképp beszélnem kell vele amíg józan,mert utána nem hiszem,hogy lenne rá esélyem... Egy dühös,dögös és részeg Kimi kb.60 ittas férfivel egy helyiségben. Egész biztos hogy nem hatnám meg abban a pozícióban,s amennyire védeni akarom,simán szétveretném magam miatta.

-Nem lesz ez így jó...-motyogtam miközben tárcsáztam az utolsó esélyemet.

-Hallo?-szólt a vonal végéről Eva.

-Szia Eva,én vagyok,Andy. Kimi nálad van?-törtem rögtön a lényegre.

-Öhm. Nincs.-felelte,de a háttérben Kimó ismerős hangjára lettem figyelmes.

"De nem érted Greg? Ezidáig akikben bíztam,mind,egytől-egyig csalódtam. Ben,Alex,Kellin,Andy...Már azt sem értem ti miért vagytok itt velem. Bizonyára lenne jobb dolgotok is,mint egy hisztigépet pátyolgassatok."

"Eva,segíts már,ez hülye!"

"Nem ez,hanem Ő!-hajolt el a kagylótól. Bár nem sok értelme volt,hisz hallottam mindent.-Kim,hülye vagy.-rendezte le."

-Mennem kell. Megsült a brownie.-hazudta,s letette.

-Persze. A brownie...kinek sütöd,Obamának?-mordultam fel,bár jól tudtam már nem hallja.-A francba!

Reménytelenül,abban bízva,hogy a klubban még sikerülhet a tervem indultam útnak újból.

Tekintetemmel,lassan már negyed órája folyamatosa Kimet kerestem a zsúfolt tömegben. Ahányszor csak megpillantottam barna feje búbját,vagy vörös pulóverét,kikerült a látóteréből,s tova tűnt mint egy délibáb. Az őrület kerülgetett,mivel tudtam,nincs már sok hátra a kezdésig. A lámpák leoltódtak,a nyüzsgés elhalkult,s a poharak sem csörömpöltek tovább. Elkéstem.

-Hölgyeim,de leginkább uraim. Különleges nap ez a mai!-állt fel a bárpultra Jess,s lökött egyet vörös sörényén.-Ugye mindenki tudja ki az az Ashley Purdy?-tette fel a kérdését ártatlanul,amit hatalmas felmordulás,helyenként éljenzés követett.-Ash...-nyújtott kezet a gitárosnak,aki azt el nem fogadva ugrott fel lendületből a pultra. Felvágós...

-Öreg,miattad kellett eladnom a motorom!-jött a tömegből egy erőteljes férfi hang.

-Tanulság:nem éri meg ellenem fogadni!-villantott győztes mosolyt Ash.-Senkinek sem...

-Szóval.-folytatta Jess,csendre intve a jobbján nagyképűen villogó Ash-t.-Hosszú idők óta először akadt kihívója Mr.Purdynek...Nagy tapsot a bátor Kimanthának! Az előbb említett lány óvatos lépésekkel szállt fel a pultra,Jess kezét elfogadva. Látszott rajta az idegesség és a félelem. Nem bírta valami jól a rá irányuló figyelmet,ezert elkezdte a szemközti falon csüngő posztert vizslatni. Nem segített rajta a sok bekiabáló,már-már eléggé spicces paraszt sem.

-Ez valami vicc?

-Eltévedtél Cicus?

-Kislány,ezt te sem gondolhatod komolyan!

-Vagy te egyáltalán 18?

-Uraim,nem kértünk kommentárt! Mellesleg nem a borítóról kell megítélni a könyvet...-tett rendet Jess.-A verseny annál-mutatott a sarokba.-a kis asztalnál fog zajlani. A versenyzők elé egyenlő számú feles lesz bekészítve. A szabály rém egyszerű. Az nyer aki többet tud lehúzni. Aki nem bírja,ha kérhetem,az asztal alá készített vödörbe ürítsen. Egyéb óhaj,sóhaj? Senki? Remek. Kezdhetjük!

A tömeg szinte azonnal elkezdett a kijelölt asztal köré csődülni,mivel mindenki látni akarta az est fénypontját. Mire végre előre verekedtem magam,már neki is vágtak. Ashley előtt kettő,Kim előtt pedig egy pohár hevert üresen. Hamar csatlakozott ahhoz az egyhez még kettő. Fej-fej mellett haladtak,4-4 volt az állás. Ashley legurította a következő kispoharát,mire Kim is megragadta az övét. Egy pillanatra találkozott tekintetünk,de nem szentelt nekem különösebb figyelmet. Levegőnek nézett. Hogy lehet valaki ennyire gyerekes?!

-Öt-öt az állás. Megvagytok még?

-Soha jobban!-vigyorgott Ashley,amit Kim heves bólogatással kísért. Mindkettőjüknél látszott,hogy kezd az ital a fejükbe szállni. Arcuk kipirult,szemük csillogott.

-Tovább,tovább!-kántálta a tömeg,melynek hatására újabb poharat ürítettek ki. Majd az után még kettőt fejenként. Nem voltak valami fényesen. Arcukon az a tipikus grimasz ült,ami az utolsó pohár lehúzásakor jelent meg rajta.

Ashley enyhe hányingerrel küszködött,de Kim továbbra is a már felvett gúnyos műmosollyal bámulta. Mindenképp bizonyítani akart.

-Te jössz Purdy!-szólította fel,mire Ő nagy hévvel magához vett egy poharat,s ki is ürítette.

-Te jössz,Black.-felelte halálos komolysággal. Kimi a részegek boldogságával emelte fel a poharát,majd egyenesen a szemembe nézett. Számmal némán "nem" et formáztam,s lassan a fejemet rázva próbáltam megállásra késztetni. Nem érdekelt volna az sem,ha bebukja a fogadást,egyszerűen csak a sok üres feles poharat elnézve attól féltem,alkohol mérgezést kap. Mosolyogva tartotta a szemkontaktust,s nyelte le az égető szeszt. Makacs...

Nem bírom nézni ahogy tönkre teszi magát. Hiába akartam a közelébe férkőzni,felkapni és elrángatni onnan,nem tudtam a tömeggel harcolni. Minél inkább előre akartam jutni,annál inkább sodródtam hátra. Végül már csak a magas termetemnek köszönhetően láthattam bármit is. Ajkai szavakat formáltak,majd nevetve ivott meg még egy és még egy adagot. Látszott rajta,hogy lassan eléri tűréshatárát,de hősiesen leplezte.

-Uraim,nem várt fordulat! Kimantha átvette a vezetést. 12-11 az állás. Ash,rajtad múlik minden. Behozod?

Ismertem már Asht,hosszú évek óta,jobban mint bármely másik srácot a bandából. Tudtam,neki itt véget ért a játszma. Viszont büszkesége tovább hajtotta,s ezzel egy újabb poharat fosztott meg a tartalmától.

-Döntetlen. Vajon lesz valaki elég merész ahhoz,hogy felül kerekedjen a másikán?-fokozta a hangulatot Jess,bár engem már így is szétvetett az ideg. Apró hatás szünet után újra felkiáltott.-Te jó ég! Ez a lány valami hihetetlen! Tizenhárom! Ismétlem,tizenhárom felest tüntetett el.

A közönség felhördült,s gondolom a fogadás tétje miatt,teli torokból Ashley nevét kezdték el kántálni. De már késő volt. Ash megemelte az apró üvegcsét,közelítette a szájához,és...vett egy mély levegőt. Ezt nem kellett volna. Arca eltorzult a jellegzetes szagtól,majd szinte azonnal az asztal alá bukva neki állt kiüríteni a gyomortartalmát.

-Történelmi pillanat! Megvan az első női győztesünk! Nagy tapsot Kimanthának!

Kim szédelegve felállt,majd zavaros tekintettel,s széles mosollyal indult meg Jess felé. Innentől kezdve az események felpörögtek,alig öt perc múlva férfiak hada állta körül,akik talán túlzottan is lelkesen gratuláltak neki. Nevetgélve dőlt egyik oldalról a másikra,majd akaszkodott egy kék pulcsis fazon nyakába. Bár csak az egyensúlyát akarta visszanyerni,a férfi elkezdte pofátlanul taperolni,amit ő már alig érzékelt,annyira magyarázott valami fikuszról.

-Bocsi srácok,de azt hiszem a barátnőm mára már eleget ismerkedett.-jelentettem ki határozottan,a barátnő szót külön kihangsúlyozva.-Gyere Kimi.-kaptam el a csuklóját,s húztam ki a férfiak gyűrűjéből. Utánam böffentettek még egy pár "Bunkó" és "Paraszt" jelzőt,de nem fogom miattuk telesírni a párnám. Mivel én mentem elől,néhányan belém könyököltek,mire végre kiverekedtem magunkat az épületből. Odabent már fogytán volt a levegő,s áporodott,izzadt szag lepte be. Megváltásként érte fáradt tüdőmet a friss,éjszakai levegő.

-Andy,veszel nekem fikuszt?

-Veszek.-morogtam,s tovább baktattam az utca végen parkoló furgon irányába.

-Tuti?

-Tuti.

-És mikor?-nyavalygott.

-Majd.

-De nekem most kell.-indított egy hisztit amihez most nagyon nem volt idegrendszerem. Egész nap miatta őrlődtem,mert nem volt képes szóba állni velem. Minimum két évet öregedtem a stressztől ebben az utóbbi pár órában. Most meg,végre beszél velem,de már mit sem ér az egész,mivel egy egy épkézláb összefüggő mondatot nem tud összerakni.-Meg vegyünk egy unikornist is. Stevenek fogom elnevezni.

-Kim. Lennél szíves befejezni?

-Mit?

-A hisztit és az össze vissza hadoválást. Csak maradj csendben,kérlek.-préseltem a szavakat ajkaim közt,s kinyitottam a kocsi ajtaját.

-Elmész te a picsába Biersack.-mondta indulatosan,s ki rántotta vékony csuklóját bal kezem satujából. Ez után sarkon fordult és két határozatlan,imbolygó lépés után elterült az aszfalton.-Baszki.

-Jól vagy?-kérdeztem fáradtan sóhajtva.

-Nem,nem vagyok jól,te seggfej. Minden miattad van. Te vagy a hibás. Milyen férfi az olyan,aki letagadja a barátnőjét,és utána még egy kikúrt fikuszt sem vesz neki?!

-Ha ennyire akarod,holnap kapsz egy ládányi fikuszt,meg egy ménes unikornist,csak gyere már!

-De nekem nem kell,és nem kellesz te sem! Senki sem kell. Mindenki csak bánt.-sírta el magát a végére,s a haragom pillanatok alatt elpárolgott. Leguggoltam hozzá,s kisimítottam egy kósza tincset a nedves arcából. Még így is,gyönyörű volt...Ezer meg ezer szó mardosta a torkom,mindent el akartam neki mondani,s újra meg újra elismételni,hogy soha nem bántanám szándékosan,de tudtam,most nem sok értelme lenne a dolognak. Biztos vagyok benne,hogy holnap már semmire nem fog emlékezni az estéből.

-Semmi baj,hallod? Holnap megbeszélünk mindent.-öleltem magamhoz lágyan,majd felemeltem a hideg aszfaltról és a hátsó ülésre fektettem,ahol szipogások közepette nem sokkal később el is aludt. Nem akartam felébreszteni,így mikor hazaértünk,menyasszonyi pózban vittem fel a lépcsőn. Ilyenkor hátrány az,ha emeletes házban lakik az ember,a harmadikon...

De férfi egóm és a lelkiismeretem miatt már csak azért is felszenvedtem magunkat. Mondhatni meg volt a vezeklésem... A kulcslyukkal szintén bénáztam egy kört,de végül siker koronázta az akciómat,s vállammal könnyedén belökhettem az ajtót. Kimet egyenesen a szobájába vittem,s lefektettem az ágyára. Lehúztam róla kopottas Vans-ját,s kibújtattam a pulcsijából. Amint áthúztam a vaskos anyagot,feje a mellkasomnak ütközött,s nyöszörgések közepette fejezte ki nemtetszését. 

-Nyugi,most már hagylak aludni.-nyomtam egy puszit a homlokára,s hagytam hátra hanyatlani aprócska testét,amit utána egy vékony takaróval borítottam be.

-Ne menj el,kérlek! Maradj!-mondta artikulátlanul,résnyire nyitott szemmel.

-Rendben.-motyogtam,majd a bőrdzsekimet a földre lökve vágódtam be mellé az ágy jobbik felére.-Hogy holnap te ezért mennyire le fogsz cseszni.-sóhajtottam gondterhelten,majd szorosan átöleltem,Ő pedig hozzám simult.

-Jó éjt Andy.

-Jó éjt Kimó...

23.fejezet

~Kim~

Miután a szipogásom is alább hagyott,egy óvatos,halovány mosollyal biztosítottam Andyt,hogy lazíthat körém font karjai a szorításán,minden rendben van. Gyönyörű kékségeivel érdeklődve és bizonytalanul vizslatott. Az ember életében vannak olyan helyzetek amikor nem tud mit mondani. Számomra ez is egy ilyen volt. Nem voltak szavak,amik elmondhatták volna,mit is érzek most igazából és mennyire szeretem Őt.

-Kimegyek,kicsit rendbe szedem magam.-töröltem le a szemem alját,amit nagy valószínűséggel most a könnyeim és az elfolyt szempillaspirálom tarkított.

-Rendben.-nyomott egy apró csókot a szám sarkába. Kikecmeregtem Andy öléből,ahol ezidáig tartózkodtam,s meg sem állva a célomig birtokba vettem a fürdőszobát. A tükörbe nézve nem különösebben lepett meg az engem fogadó látvány. Karikás,vörös szemek,elkenődött szemfesték,kócos haj,cserepes ajkak. Mégis,ezek ellenére is egy széles mosoly terült el nyúzott arcomon. Vannak nálam szebbek,jobbak és kevésbé problémásabb lányok,Ő mégis értem küzd. Elfogad,támogat és szeret. Olyannak amilyen vagyok. Annak aki vagyok... Évek óta most először érzem úgy,hogy van kiút a múlt sötét árnyékából.

Ilyen csodás,vidám gondolatokkal hagytam el a mosdót egy gyors arcmosás után és baktattam volna a konyhába. Igen,itt a volnán van a hangsúly. Ugyanis a nappaliba érve szó szerint lefagytam. Mozdulatlanul meredtem a kanapén terpeszkedő Ashleyre.

-Andy,hallod,ez a film elég tré volt.-fordult felém. Arcán döbbent vigyor terült el.-Oh. Kimi,nem gondoltam volna,hogy ennyire jó nő vagy...

Egy szál fehérneműben állni egy perverz ismerősöd,szinte már jó barátod előtt nem éppen felemelő érzés. Inkább mondanám kínosnak...

Andy macska mozgással termett mögötte,tenyere hangosat csattant Ash tarkóján.

-Purdy,nyugszik.-korholta mint egy rossz kutyát,s helyezkedett úgy,hogy ne nyíljon Ashnek rálátása "bájaimra".-Kimó,kérlek kapj magadra valamit!

Zavarodottan bólintottam,majd szinte futva igyekeztem a szobámba. Ott a kezembe akadó első felsőt felvettem,és visszabújtam a földön heverő farmerembe. Hajamat az ujjaimmal "átfésültem",s immáron talpig ruhában slisszoltam be a konyhába egy pohár vízért. Azt kortyolgatva hallgattam a nappaliban értekező fiúkat.

-Csak egy ártatlan megjegyzés volt,nyugi már!-szabadkozott Ash.-Eszem ágában nem volt rámozdulni Kimire. Nem tenném tönkre a barátságunk egy nő miatt. Soha.-egy ideig csend volt,s bár ajtón keresztül nehéz megállapítani,valószínűleg a kommunikáció tovább zajlott köztük grimaszokkal,nézésekkel és egyéb gesztusokkal. Ashley halkabban folytatta.-A múlt az múlt. Nem tudom meg nem történtté tenni,de ezt már legalább ezerszer megbeszéltük. Megbántam,tanultam belőle. Még egyszer nem követném el ugyanazt a hibát...

Egy mély sóhajt követően Andy tenorja zengett fel.

-Egy kicsit lehet túlreagáltam a dolgot,ne haragudj. De tudnod kell,hogy Ő nagyon fontos nekem,és nem akarom elszúrni. Ő minden második gondolatom ,s bár gyakran nem a legtisztább a fantáziám azokban a pillanatokban,lassacskán megőrjít. Nem is tudom mi lenne velem,ha elveszteném.

-Szerelmes vagy Rómeó.-cukkolta.-Talán igazából életedben most először. És nem mellesleg még mindig áll a zászló Biersack,akármit is csináltatok alig 5 perce...

-Hagyjál,seggfej.-mordult rá és lépteiből ítélve a fürdőbe igyekezett.

Fülemben nemrég elhangzott szavai csengtek,amik akaratlanul is mosolygásra késztettek.

-Szóval hallottad mit mondott.-lépett be a konyhába Ash. Mivel arckifejezésem elárult,aprót bólintottam.-Csak annyit kérek,te ne törd össze. Volt már a padlón és bár nem mutatja,nehezére esne újra felállni. Elfáradt már a sok csalódásban,s ha te is megbántod,lehet örökre elveszti azt a részét ami még képes szeretni. Tudod,a Juliet utáni "állandóan részeg,minden nap más nővel ágyba bújós" Andyt nagyon nem csipáztam... Ha vissza térne,tuti kinyírnám.-mondta halál komoly fejjel. Vegyes érzelmekkel bámultam rá.-Nem viccelek.

Aranyos volt,ahogy védi Andyt,igazi baráti gesztus. Olyan amit valaha értem is tettek. Tett. Kellin.

Eme gondolataim hatására egy kicsit visszább vettem a jókedvemből,de továbbra is biztató mosollyal feleltem.-Nem tenném.

Azt sose törném össze,aki össze szedett.

-Kajás vagyok.-csatlakozott hozzánk pár perccel később a fekete farmerbe és atlétába bújt Andy és mellettem elhaladva adott egy puszit a fejem búbjára.

-Én is.-kontrázott Ash,nekem meg végszóra mordult meg a hasam.-Mit szólnátok egy pizzához?

-Pitfire?

-Ellenvetés?

-Most mi van?-kapkodtam a fejem köztük,mert addig tiszta volt a dolog,hogy pizzázni akartak,amit én támogatnék is,de gőzöm sincs mi az a Pitfire. Mivel a nem rég költöztem ide,csak a környéket ismerem,de sejtésem szerint valami pizzéria lehet.

-Eszünk. Finomat.-gügyögte Ash lehajolva hozzám,mint valami kisgyereknek. Kifejezéstelen arccal bámultam rá,s higgadtan közöltem:

-Húzzál kifele a privát szférámból,mielőtt még orrba vágnálak!

-De kis harapós kedvében van valaki...-sértődött meg.

-Az én csajom.-vigyorgott Andy,én pedig hozzábújtam. Imádtam érezni a közelségét,megnyugtatott és mérhetetlen boldogsággal töltött el az,hogy tartozom valakihez végre.

-Bizony.-pipiskedtem fel egy csókért,amit természetesen meg is kaptam.

-Olyan nyálasak vagytok. Rosszul vagyok tőletek.

-Savanyú a szőlő,Ashy?-vigyorogtam.

-Még hogy savanyú. Inkább édes a szabadság. Úgy ám Kimi,én minden nap azzal bújik ágyba akivel akarok.-öltött magára győztes arckifejezést.

-Nem minden csak a testiség.-morogtam,s Andy kezét éreztem a sajátomén,ahogy ujjaikat össze kulcsolja.

-Induljunk.-mosolygott rám és kulcsát felkapva húzott maga után. Alig húsz perc séta után el is értük a hőn áhított helyet.

Az ajtón belépve elkerekedett szemekkel néztem körbe. Az étterem kívülről aprónak és eldugottnak tűnt,de mint kiderült nagyobb mint gondoltam volna. Hatalmas téren voltak szétszórva szépen megterített asztalok,rajtuk étlappal és aprócska fűszer tartókkal. A helyiség legvégében egy fa pult kapott helyet,ahol a rendelést lehetett leadni. Két oldalán egy egy ajtó helyezkedett el. Egyikéből nyílt a konyha,másikból egy folyosó amin többek között a WC is helyt kapott. A srácok egyenesen a pulthoz vették az irányt,én pedig lemaradva,bámészkodva követtem őket.

-Szia szépségem.-indította Ashley a társalgást közvetlenül.

-Hello,Purdy.-fordult meg a lány,akit a kötényjére tűzött névkártyája alapján Jessica-nak hívtak.-És kék szemű.-biccentett Andy irányába és adott nekik egy-egy öklöst.-Mit kértek?

-Én egy sajtos pizzát,sörrel.

-Én egy Hawaii-t szintúgy sörrel.-vágta rá a barátom és kérdőn fordult felém.

-Én egy sonkás pizzát szeretnék,kólával.-mondtam és elő bújtam Andy takarásából.

-Oh,észre sem vettelek.-vallotta be őszintén,s mosollyal az arcán nyújtott kezet.-Jess vagyok.

-Kim.-feleltem,s miközben kezet ráztunk sikerült jobban szemügyre vennem. Póló ujja egy kicsit felcsúszott,ezzel felfedve néhányat tengernyi tetoválásából. Magas,nyúlánk lány volt,vöröses barna hajjal,az orra jobb oldalán egy piercing csillogott. Szimpatikusnak tűnt,már az alapján is,hogy cimboráiként kezelte a fiúkat,nem próbált nekik imponálva nyavalyogni,tetszelegni.

-Örülök a találkozásának.-arcáról továbbra sem hervadt le a mosoly. Immáron mindannyiónkhoz szólt.-A rendelések max.20 perc alatt elkészülnek,az italokat azonnal viszem.

Bólintással nyugtáztuk,s egy sarokban levő asztalt elfoglalva a álltunk neki mindenféléről csevegni. Épp azon ment a vita,ki fog meghalni valami sorozatban,s miért,amikor egy AC/DC szám refrénje hasított élesen a levegőbe. Ash szó nélkül kapta elő a telefonját és egy kicsit félrehúzódva fel is vette azt. Ha akartam volna sem tudtam volna belehallgatni kivel és mit beszél,mivel Andy combomon egyre csak feljebb csúszó tenyere elterelte a figyelmem. Arcom egészséges árnyalata hirtelen rákvörösbe váltott.

-Andy...-szűrtem a fogaim között.-Mit csinálsz?

Komisz mosoly jelent meg szája sarkában,de komoly fejjel válaszolt.

-Ülök,lélegzem,ami szükséges az életben maradásomhoz,s melynek során szén-dioxidot termelek.

-Akkor lélegezz csak tovább,e nélkül a combomon.-feleltem félre lökve a kezét.

-Ne már.-vágott fancsali fejet,majd ujjaival "lépkedni" kezdett a lábamon egyre feljebb.-Játszunk egy kicsit!

-Rendben. Kő-papír-olló?-próbálkoztam,de Ő csak fejét rázva vigyorgott zavaromon...Köszi Andy,ennek is eljön még a böjtje.-Fekete,Fehér,Igen,Nem?-újabb fejrázás.-Activity? Uh,várj,gondoltam valamire!

-Csak nem rám?-húzogatta a szemöldökét.

-Majdnem. Szabad a gazda?

-Legyen.

-Egy acélbetétesre gondoltam amivel seggbe rugdosnálak ahányszor csak nyilvánosan zavarba hozol.-mosolyogtam angyalian.

-Ez aranyos.-fintorgott.-De tudom nem lenne szíved bántani ez a szépséget itt...-mutatott büszkén hátsójára.

-Lenne hidd el.-parkoltam meg az arcát és kezeit véglegesen eltávolítottam a lábamról.

-Srácok,nem hiszitek el,mi történt!-nézett ránk Ashley csillogó szemekkel.

-Na,mi?-meredtünk rá kíváncsian.

-Az imént hívott a menedzserünk,aki mellesleg téged is keresett,Biersack...-bökött Andyre aki azonnal ellenőrizte is lenémított telefonját.-és sikerült beszerveznie nekünk egy igazi nagy koncertet New Yorkba. Azt mondta hatalmas show lesz és ha nem cseszünk el semmit,anyagilag rendbe is hozhatjuk magunkat.-dőlt hátra elégedetten.

-Ez egy elég nagy lehetőség.-állapította meg boldog mosollyal az arcán Andy.

-Helyesbítek.-hajolt át lelkesen az asztalon Ashley.-Ez egy kurva nagy lehetőség.

-Gratulálok.-feleltem,hangomba elismerés és öröm vegyült. Szuper végre látni ahogy egyenesbe jönnek. Ezt követően egy győztes koccintásba vontak be engem is(?) és mintha mi sem történt volna,ugyanott folytatták a társalgást ahol abba hagyták.

-De Matt nem halhat meg. Túlságosan is fontos szerepe van. Mellesleg a fandomja is a második legnagyobb a sorozatban,azt a mértékű nézettség csökkenést nem vállalnák be ami a színész kiírásával járna.-érvelt Andy teljes hévvel bele élve magát. Ash pedig hasonló lendülettel cáfolta meg. Férfiak...

-Egy Hawaii,egy sonkás és egy sajtos pizza.-tette le elénk a rendelést Jess.-Jó étvágyat.-mosolygott,majd épp távozni készült amikor is hirtelen a fejéhez kapott és megfordult.-Majdnem elfelejtettem. Ash,Tim kérdezi,hogy pénteken számíthat-e rád.

-Mi lesz pénteken?-súgtam oda Andynek,de úgy látszik nem elég halkan,mivel Ash ódákat kezdett zengeni jó magáról.

-Nos,kedves kicsi tudatlan Kimi,ez a csodás helyen minden héten péntek estétől vasárnapig eszméletlen partik rendeződnek,melyek alkoholban és mámorban úsznak.-révedt el a távolba,mire értetlen amolyan "Ennek meg mi a bánat baja van?"fejjel díjaztam.-Szóval itt már évek óta szokás,az ivó verseny,melynek koronázatlan királya én vagyok.-villogott.-És hétről hétre,hónapról hónapra akadnak olyan ostoba halandók akik azt hiszik legyőzhetnek. Engem,a mestert. Szóval a péntek este nekem a győzelem,másoknak a tele sírt párnák éjjele.

-Nem vagy te kicsit nagyképű?-vontam fel a fél szemöldököm.

-Az,de sajnos van neki mire.-világosított fel Andy.-Bármely kihívást elfogadja,megnyeri.

-Így van.-csak úgy hízott Ash mája...-Már vagy másfél hónapja nem fogadtam el kihívást. Ideje lenne újra megmutatni ki az úr...

-Remek. Szóval benne vagy?-kérdezte Jess,válasza egy bólintás volt.-Akkor neki is látok keresni a bátor ellenfeled.-mosolygott és ismét távozni készült.

-Én jelentkeznék.-szóltam utána. Döbbent szempárok szegeződtek rám,balomról Andy-t hallom amint azt suttogja:"Te most komolyan megőrültél?!"

-Jó vicc volt Kimi,de kihűl a pizzád.-röhögött fel jóízűen az asztal túlsó oldaláról Ash.

-Ha piáról van szó,nem viccelek.-jelentettem ki határozottan felvéve a szemkontaktust.

-Ez mind szép és jó,de nyilvánvaló,hogy én nyerek,szóval valami tétje is legyen akkor a dolognak...-vigyorgott gonoszul.

-Túl nagy az arcod Purdy...-birizgáltam szórakozottan a szalvétámat. Valakinek hatalmas pofára esésben lesz része azon a bizonyos pénteken.-De legyen,ahogy óhajtod.

-Nos,a vesztes körbefutja a háztömböt. Fehérneműben. Miközben a győztes kamerázza.

Felnevettem,Andy pedig aggódva kapta el a kezem. Törzsemmel felé fordultam.

-Ne menj bele,mert nem hátrálhatsz ki. Veretlen,hiába való lenne magad megaláztatni...-én értékeltem,tényleg,hogy ennyire óvni akar,de a hitetlensége irányomba feldühített.

-Tudom mit csinálok.-sziszegtem.-Bízz bennem!

Szemei bizonytalanságtól,s ki nem mondott kételyektől csillogtak. Lassan bólintott egy aprót.

-Kezet rá.-komolyodtam el,Ash felé nyújtva a praclimat.

-Andy,ha hétvégén esetleg náthás lesz a nőd a fehérneműben való rohangászástól,nem az én hibám...

-Ash,messzire mész...-közöltem szárazon.-Andy bízik bennem.

-Simán lenyomlak.

-Majd meglátjuk...

A közös pizzázás után Ash még maradt egy kicsit Jessica-t szórakoztatni,mi pedig Andyvel kéz a kézben haza indultunk a kellemes őszi estében. Az út első felében feltűnően hallgatag volt,mármint önmagához képest. Sosem volt az a fajta akiből harapófogóval kellett kihúzni a szavakat. Nem tudom mi jár a fejében,csak sejtem...

-Tényleg komolyan gondolod,hogy győzhetsz?-pillantott le rám. Hosszú pillái árnyékot vetettek gyönyörű arcára. Sóhajtva állítottam meg,s vettem a kezembe jobbját is.

-Komolyan mondom. Nem jelentkeztem volna,ha nem lennék képes rá. Régen rengeteg ilyen eseményben vettem részt,azok után ami történt velem ebben láttam a kiutat. Tompítottam egy kicsit magamon és elfeledkeztem a problémáimról addig a néhány óráig amíg azon ügyeskedtem ne hányjam el magam. Bajnok voltam. Én voltam a kis városunk Ashley-je ha úgy tetszik. Kevesebb kukival és több csöccsel.-röhögtem el magam,s láttam rajta,nagy erőfeszítésébe tellett nem elmosolyodni.

-Hiszek benned,csak féltelek. Nem akarom,hogyha esetleg mégsem sikerül,részeg férfiak legeltessék rajtad a szemüket...pláne a fedetlen részeiden.

-Én sem akarom,de nem szegem meg a szavam. Ha nem jönnek be a számításaim,büszkén viselem a következményeket.-fancsali arckifejezésén elmosolyodtam. Lábujjhegyre állva pipiskedtem fel ajkaihoz,s karoltam át a nyakát.-Amúgy is,mit számít az,hogy kik bámulnak meg? A végén te viszel úgyis haza.-csókoltam meg.

-És tartom a hajad miközben teli rókázod a WC csészét...

-Megeshet.-nevettem fel és belekaroltam feketébe burkolózott lovagomba.

Miután haza értünk egy gyors zuhany után bevágódtunk Andy ágyába és összebújtunk. Mindketten kimerültek voltunk és már az óra mutatója is fél 12-őt mutatott. Egy kicsit fáztam,amiről nem tehettem,hisz eleve fázós típus vagyok és az sem segített rajtam,hogy ahonnan jöttem ott általában sokkal melegebb volt. Hozzá bújtam Andyhez,aki ránk rántotta az ágy végébe hajtott takarót.

-Szóval hagyod,hogy Dr.Andy a felejtés és a szerelem nagy mestere meggyógyítson?-utalt a délutáni kijelentésére,miszerint elfeledteti velem,hogy valaha is találkoztam azzal a barommal.

-Igen,hagyom.-motyogtam a mellkasába,amihez simulva élveztem a testéből áradó hőt.

-A terápia holnaptól kezdetét veszi.-mondta elváltoztatott hangon és homlokon csókolt. Hosszú hallgatás és egyenletes szuszogások sorozatát követően esküdni mertem volna rá,hogy elaludt,pontosan ezért lepődtem meg amikor mély hangja megtörte a csendet.-Köszönöm hogy bízol bennem...

-Köszönöm,hogy adtál rá okot.-szorítottam még szorosabban magamhoz.-Szeretlek.

-Én is,Tökmag...

A napok teltek-múltak egymás után,Andy pedig mindig újabb és újabb programokat tervezett annak céljából,hogy jobban megismerjük egymást. Lassacskán a legjelentéktelenebb dolgokat is tudta rólam,olyanokat is amit másnak nem árultam el még előtte. Csak Kellinnek,de Őt inkább most szeretném elfelejteni...elment. És össze törve hagyta azt,amit egykoron együtt építettünk fel. A barátságunkat. Ezzel alá támasztotta,hogy már köztünk semmi sem lesz ugyan úgy mint régen. Bevallom,titkon számítottam,vártam a hívását,azt,hogy bekopogjon és bevallja hogy hiányzom neki,mint barát és hogy sajnálja hogy hülye volt. Sajnálja,hogy elcseszte és rájött hogy tévedett. Csak egy fellángolás voltam neki,és szeretné ha újra barátok lennénk...de ez nem következett be. S nekem ezt el kell fogadnom. Semmi sem lesz már a régi.

-Te meg min gondolkodsz szépség?-puszilt bele a nyakhajlatomba Andy.

-Azon,vajon miért mentem én ebbe egyáltalán bele...-néztem az előttem álló futópadot.

-Nos,hadd avassalak be.-köszörülte meg a torkát.-Kutatások sokasága bizonyította hogy a testmozgás vér serkentő hatású. Szóval egy kis futás és jobban megy este az ivás...

-Vagy csak ezzel utalsz arra hogy kövér vagyok?-szaladt fel a szemöldököm a hajam vonaláig.

-Dehogy is,tökéletes vagy.-sápadt le pillanatok alatt,melynek hatására óriási vigyor terült el az arcomon. Nem gondoltam komolyan,tudtam hogy csak jót akar,de imádtam nézni ahogy menti a menthetőt.-Csak nagyon nem szeretném,ha ma este neked kéne a bájaidat mutogatva körbefutni a háztömböt...

-Tudom.-sóhajtottam fel gondterhelten,majd idegesen álltam rá a gépezetre,várva sanyarú sorsom.

-Nos,ha meg akarsz állni,nyomd meg a bal alsó sarokban levő piros gombot. Ezzel itt növelheted a sebességet,ezzel meg csökkentheted.-mutogatott,én meg bólogattam. Kelletlenkedve láttam neki a futásnak,annak tudatában,hogy Andy épp csillogó szemekkel szurkol nekem az oldal vonalról,én pedig közel sem vagyok a vonzó kifejezéshez. Amellett hogy már pár perc alatt már patakokban folyt rólam a víz,az sem tett jót az önbizalmamnak,hogy az összes itt tartózkodó nő velem ellentétben haspólóban és a létező legrövidebb nadrágban feszített. Na de most komolyan,melegítőben és atlétában is meglehet lenni,nem?

-Andyyyyy!-ütötte meg a fülem hirtelen két szőke lány szoprán vinnyogása. Ahogy Alex mondta mindig annak idején,még a szar is megállt bennem...-Kérhetnénk egy autogramot?

-Oh. Persze.-fordult meg Andy és kezébe vette a fekete alkoholos filcet.-Hová szignózzak?-mosolygott.

-Nos,papírunk az nincs,szóval ha nem nagy gond,ide.-és ekkor felrántotta az amúgy is feszülős pólóját a jobb oldali szöszi,ami alól fehér melltartója bukkant ki. Hát a pofám leszakad...azért ez már több a soknál! Elegem volt már a céltalan rohanásból,mellesleg a tenyerem is erőteljesen viszketett,amikor is elvakultan elfeledkeztem arról az apró tényről,hogy ez a szar alattam a leggyorsabb fokozaton van...

-Hogy az a...-nyögtem a földön kiterülve. Gyönyörűen sikerült leborulnom a gépezetről. Andy amúgy is keserves mosolya lehervadt az arcáról és azonnal hozzám sietett.

-Jól vagy Kimó?-ereszkedett féltérdre és segítő szándékkal nyújtotta a jobbját.

-Hogyne. Remekül.-kapaszkodtam belé és támaszkodtam fel.

-Ki ez a lány?-kérdezték mind a ketten,szinte kórusban,kezükben az iPhonejukkal már világgá kürtölve kivel is futottak ők össze. Kínos csend állt be. Lassan felpillantottam Andyre,látszott rajta,hogy most épp nagyon vívódik valamin. De mégis miért?

-Öhm...Ő az én. Az én egyik távoli unokatestvérem.

Elképedve bámultam rá. Ez szíven ütött. Nagyon. Az az ember akiben végre megbízok,az,akit végre teljes szívemből képes vagyok szeretni,letagadott,nem mert felvállalni két magamutogató,üres fejű liba előtt. Pillanatok alatt felment bennem a pumpa. Az sem érdekelt,hogy az órás jegyünkből még csak körül belül 20 perc telt le,nekem elég volt. Mindenből.

-Már azt hittük a barátnőd.-szólalt meg végre a bal is,gúnyos grimasszal.-Juliet után elég nagy visszalépés lett volna...

-Jaja.-helyeselt a társa is.

-Még milyen szerencse hogy nem vagyok az.-morogtam,és megindultam az öltöző felé.

-Várj már,kérlek!-eredt utánam Andy és a karom után nyúlt. El is kapta azt,de rövidesen durván kirántottam szorításából.

-Fogadjunk,most jön az a rész,hogy megmagyarázod!-nevettem fel hitetlenül,egyre csak kitörni akaró könnyeimet ezzel palástolva.-Hát,azt baszhatod Biersack,mert nem érdekel.

Újabb kísérletet tett a megállításomra. Nem fogok előtte és egy fél konditerem előtt sírni! Azt már nem. Ennél erősebb vagyok,voltam és leszek.

-Kérlek,csak hallgass meg!-könyörgött,szenvedő tekintettel. Fájt ránézni.

-Hagyj békén!-futottam be a női öltözőbe,ahol minden valószínűséggel addig fogok a zuhany alatt állni,amíg el nem csendesedik a mellkasomat tépő zokogás...

22.fejezet

~Andy~

-Nem igaz,hogy nincs itthon semmi rágcsád...-vetődött le mellém Jake,a kanapé végébe.

-Senki nem kért titeket,hogy mindig nálam csövezzetek.-vontam vállat és kortyoltam egyet a sörömből. Fáradtan döntöttem hátra a fejem ezt követően,s behunytam szemeim. Egész nap interjúkat adtunk a közelgő albumról,s utaztunk egyik városból a másikba. Utána két órán át stúdióztunk. Jelenleg hét óra,s Kim még mindig nem jött haza...nem akarok a "mindig aggodalmaskodó" barát lenni,de mostanában olyan zárkózott lett,aggaszt,hogy nem bízik bennem,nem osztja meg velem mi jár a fejében. Egyre többet hazudik,azt hiszi nem látom rajta. Pedig de,csak nem szólok érte,mivel nem akarok vele veszekedni,(mert az lenne a vége)így inkább csak várom,mikor nyílik meg előttem.

-De neked van a legnagyobb tévéd! Alap,hogy itt éljük le a fél életünket.

-Jakeből a próféta szólott!-nyúlt ki a fotelban Ash.

-Úgy úgy.-bólogatott bőszen CC is. Ha ezek összefognak...

-Jó,lényegtelen.-hagytam rájuk.-Jinxxel mi van?-hiányoltam gitárosunk bölcs szavait.

-Sammi-t viszi vacsorázni. Egy éves évfordulójuk van.-színlelt öklendezést Ash,majd betette a DVD-t és elnyúlt a puha szőnyegen. Tekintetünket egytől egyig a készülékre szegeztük,s fél óra múlva csak én kaptam fel a fejem a bejárati ajtó csapódására.

-Megjöttem.-jelentette ki halkan Kim. Fejemet a kanapé háttámlájára fektettem,úgy figyeltem minden egyes mozdulatát. Levetkőzte vékony dzsekijét,halványan elmosolyodott,s homlokon csókolt.-Szia Édes.

-Szia.-motyogtam arcát tanulmányozva. Nyúzott volt és fáradt,enyhén duzzadt szemei alatt sötét karikák éktelenkedtek.-Milyen napod volt?

-Eltelt.-vont vállat.-Megyek átöltözök.-borzolta össze játékosan fekete fürtjeim.

-Megyek veled.-vigyorogtam,s megbabonázott társaim magukra hagytam. A szobájába érve hosszasan megcsókoltam,miközben egyik kezemmel a pólója alját és az alatta levő bőrét birizgáltam.-Tudod,segíthetek levetkőzni.-pislogtam rá ártatlanul.

Mielőtt megszólaltatott volna,apró csókokkal hintettem be a száját,s a nyakát. Vékony ujjait a hajamba fúrta,ezzel közelebb vonva magához. Belemosolyogtam az egyik nyakra puszijába,s gyengéden megszívtam a kulcscsontját borító érzékeny bőrét. Döbbenten figyelte elégedett vigyorom,de a reakciója őszintén meglepett. Szemében valami furcsa fény csillant fel,amelynek tanulmányozására nem maradt időm,oly hirtelen és keményen csapott le ajkaimra. Szinte csüngtünk egymáson,amikor is megpaskolva a fenekét jeleztem,hogy ugorjon. Ő így is tett,derekam köré fonta a lábait. Az ágya felé támolyogtam,csókunkat meg nem szakítva,majd lágyan rádöntöttem a bútor darabra. Elszakadtunk egy pillanatra egymástól,mialatt lekerült róla a felsője. Felegyenesedtem,ő pedig az ágyra állva csókolt meg újra.

-Ezt most szépen levesszük.-búgta a fülembe,s azzal a lendülettel a kezét becsúsztatta a pólóm alá. Nem tétlenkedett,villám sebességgel rángatta le rólam. Elégedetten bámulta az immáron fedetlen felső testem,apró ujjait végig futtatta a mellkasomon,s a hasamon,egészen a köldökömtől induló vékony szőrcsíkon át,ami a nadrágom pereménél ért véget.

-Megőrjítesz.-haraptam be a szám,nehogy itt és most neki essek. Bőre bársonyosan puha,hibátlan volt,haja kuszán omlott vállára. Mellein időzött el leginkább a szemem,amik a fekete csipkemelltartója rejtekéből hívogattak.

-Te is engem...-sóhajtott a hajába túrva,majd újabb csókok viharában levarázsoltuk egymásról a nadrágjainkat. Egy szál fehérneműben téptük egymás ajkait,csípőnk egymásnak nyomódott,ahogy egyre jobban forrósodott fel köztünk a levegő. Épp a bugyija szélével babráltam amikor is szemeit behunyva gyönyörű arca eltorzult a fájdalomtól. Mintha az egész testét görcsbe rántották volna,megfeszült,s remegni kezdett. Csukott pillái alól könnycseppek gördültek ki.

Aggódva ültettem az ölembe Kimót,aki sokadszori szólongatásomra sem reagált.

-Hé,nincs semmi baj,hallod? Itt vagyok veled,biztonságban vagy.-mondtam ki az eszembe jutó lehető legbiztatóbb szavakat,miközben a majdnem csupasz hátát simogattam.

~Kim~

Nem is tudom hogy gondoltam,hogy képes leszek legyőzni a hangot,ami a fejemben továbbra is,akárcsak egy sziréna sikította "Mocskos!". Azt hittem Andyvel végre képes leszek leküzdeni,elfelejteni a múltam,tovább lépni. Mikor bejöttem az ajtón,az életkedvem a nullával volt egyenlő. Pocsék napon voltam túl,az egykori megerőszakolóm zaklat,a munkahelyemen belém rúgnak,ráadásképp elvesztettem a legjobb barátomat,akit szinte jobban szerettem mint a tulajdon öcsém. Ennek ellenére Andy egyetlen mosolya beragyogta a szívem,s a csókjai mintha újra életet leheltek volna belém. Tudtam ezek után mosolyogni. Rá. Csókolt,becézgetett,én pedig csak egyre többet akartam,azt akartam,hogy az enyém legyen. Az én édes gyógyírem,feledésem. Mindennél jobban szeretem,de képtelen vagyok elhallgattatni a hangot a fejemben,melyre az egész testem reagál. Az emlék képek elárasztják az agyam,s leblokkolok. Elvesztem az uralmat magam fölött. Most itt ülök Andy ölében,aki kétségbeesetten próbál vigasztalni,pedig én csak attól érezném magam újra a testem birtoklójának,ha valamit rohadt gyorsan szétverhetnék. Utálom magam. Körmömet mélyen a tenyerembe vájtam,aminek nyomán kiserkent élénk vörös vérem.

-Sajnálom.-nyöszörögtem amint alább hagyott a remegésem.

-Jól vagy?-szorított egyre erősebben magához. Szíve zakatolt mellkasa börtönében.-Halálra rémítettél...

-Jobban...-motyogtam hozzá bújva.

Rövid idő múlva eltolt,s szembe fordított magával. Kezeit az állam alá csúsztatta,így kényszerítve,hogy kékségeibe nézzek.

-Kérlek. Most az egyszer,légy velem teljesen őszinte! Mondd el mi bánt...miért történik ez veled?-arcomon kínlódó grimasz terült el,az övén pedig szenvedő esdeklés.-Megőrülök,hogy nem tudom mi jár a fejedben,s hogy nem tudlak megóvni. Az istenért is,kibaszottul szeretlek,nem érted? Ez már nekem fáj amit magaddal csinálsz!

Hosszas önmagammal való vívódás után úgy döntöttem eljött az ideje,hogy elmondjam. Eljött az ideje,hogy véget érjen.

-É-én félek,hogy ezután másképp néznél rám. Undorodnál tőlem.-dadogtam a szemeit fürkészve.

-Ismerhetnél már annyira,hogy tudd,nekem te többet jelentesz annál,hogy valami hülyeség miatt eltaszítsalak magamtól...

-Én...én már. Szóval. Én már nem vagyok szűz.-nyekeregtem,s nem tudtam miképp mondjam el neki. A torkom kapart,szemeim könnyek égették. Megálltam egy nyelésnyi szünetre,mire közbe vágott.

-Hát csak ennyi a baj?-megkönnyebbülés suhant át művészi arcán. Némán megráztam a fejem,majd folytattam.

-Engem 17 évesen megerőszakoltak. Azóta nem voltam senkivel sem úgy. Képtelen vagyok rá. Mindig eszembe jut,miképp vették el a szüzességem,s az emlék képek addig ostromolnak,amíg tönkre nem tesznek teljesen.-döbbent arcába meredtem,s minden mindegy alapon a szemébe mondtam:-Egy selejt vagyok.

Észre sem vettem miképp gördült ki a szememből egy újabb könnycsepp,amit azonnal le is töröltem. Még nem sírhatok. Majd csak azután,amint csalódott arccal közli,hogy "Igen. Az vagy,sajnálom." és magamra hagy. Erősnek mutatkozva vártam az elkerülhetetlent,de Ő csak szorosan körül font karjaival és magához ölelt.

-Szeretlek Kimó.

Nem egészen erre számítottam.

-Nem undorodsz tőlem?-zokogtam a mellkasába,szívének ütemes dobbanásait hallgatva.

-Ha akarnék sem tudnék.-simogatta az oldalam.-Az érzéseim változatlanok,még mindig kurvára vonzó vagy,és őrülten beléd vagyok esve.-nyomott puszit a hajamba.-Ígérem elfeledtetem veled azt a barmot aki tönkre tett. Örökre.

Könnyeim továbbra is folytak,de szívemben már békesség honolt. Megtaláltam. Megtaláltam azt,aki feltétel nélkül szeret. Aki elfogad.

Félig meddig nevetve töröltem le a könnyeim,de újabbak buggyantak ki helyettük.

-Össze kéne szednem magam,ugye?-fúrtam a fejem a nyakhajlatába.

-Nem. Most csak sírj,ameddig jól esik.-súgta a fülembe,miközben az orrán át kiáramló meleg levegő a nyakamat csikizte.-Utána én összeszedlek.

Tudom,tudom. Sokat kellett várnotok az új részre,és nem állja,hogy ilyen kis 1174 szavas izével szúrom ki a szemetek,de azért remélem az események kárpótoltak titeket valamelyest. Köszönöm hogy olvastok,és kommenteltek. Már csak miattatok is megéri írni. Legközelebb ígérem bő lére eresztem. ;)

21.fejezet

~Kim~

A mobilom hangos koppanással ért földet a parkettán. Hátlapja levált,akkumulátora kihullott,s ha nem lett volna így is elég hangos,még ráadásképp az is nagyot csattant. Homályosan,könnyeimen át érzékeltem,hogy Andy mellettem épp ébredezik,s nem nagyon van elragadtatva a zajtól.

-Baj van?-morogta a szemét dörzsölgetve.

-Nincs.-szipogtam.-Nincs semmi.

Kék szemei lassan hozzászoktak a félhomályhoz,s immáron éberebben pásztázták az arcomat.

-Ne hazudj,kérlek.-tűrt egy hajtincset lágyan a fülem mögé,s ajkai határozottan formázták a szavakat.-Nekem ne.

-Én csak rosszat álmodtam.-sütöttem le dadogva a szemeim,és minden erőmmel azon voltam,hogy ne bőgjem el magam. Végül is,nem hazudtam. Akkorát...

-Megint?

-Még mindig.-adtam fel a gyatra próbálkozásom,melynek következtében elzokogtam magam.-Én...Én...-kezdtem,de kudarcba fulladt.

Andy nagyot sóhajtva szorosan magához vont,majd a hátam kezdte simogatni,ujjával köröket leírni rajta,hogy megnyugodjak.

-Elmondod mit álmodtál?-tolt el pár perc múlva,áthatóan a szemembe nézve.

El akarom neki mondani ezt az egészet. Az álmaimat,amelyek múltam egyre csak ismétlődő foszlányai,s a férfit aki megkeserítette az életem. El fogom neki mondani. De nem most,erre még nem állok készen...Félve megráztam a fejem,mire arcán mérhetetlen mennyiségű csalódás terült el,amitől a maró lelkiismeret furdalás lett rajtam úrrá. Mondanom kell valamit,amivel menthetem a helyzetet. Akármit.

-Egy visszatérő emlék.-motyogtam halkan.-De még nem szeretnék róla beszélni,egyelőre.

-Semmi gond,megértem.-súgta mikor újra hozzá bújtam.-Mindent a maga tempójában.

Hangja fáradtan és talán egy parányit még mindig csalódottan csengett. Gyűlöltem magam miatta. Amiért ezt teszem vele.

Aprót bólintva töröltem le patakzó könnyeim.

-Köszönöm.

-Semmiség. Most már viszont pihenj egy kicsit!-döntött hanyatt az ágyamon,s vékony plédemmel betakart. Lemászott az ágyamról,s az ajtó felé csoszogott.

-Maradj! Légyszíves.-szóltam utána. Andyvel ugyan már másfél hete együtt vagyunk,mindig megtartotta a két lépés távolságot,s nem erőszakolt rám semmit,amit nem akartam volna. Külön szobában éjszakáztunk,és az együtt fürdést is hanyagoljuk,nehogy átforduljon valami egészen másba,s mindezt miattam. Mert én arra kértem,ne siessünk el semmit. Szó sincs arról,hogy ne kívánnám,hisz minden csókjával újra és újra magába bolondít,de állandóan attól félek,hogy csalódást okozok neki,s a végén világossá válik számára a selejtségem...

-Biztos?

-Biztos.-húzódtam a matrac szélére,hogy kényelmesen mellém feküdhessen,amit meg is tett. Szembe fordult velem,én pedig feltűnés nélkül közelebb araszoltam hozzá,s magamhoz öleltem,mire ő fél kézzel végigsimított a combomon,s az oldalamon. Végül keze az enyémben talált nyughelyet,melynek következtében ujjaink összefonódtak. El sem hiszem,hogy ezt mondom,de Ő lett az a hőn áhított biztos pont az életemben.

Másnap nyúzottan ébredtem,ami nem meglepő,hisz nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Hiába voltam azon minden erőmmel,nem ment. Állandóan az a négy nyavalyás mondat járt a fejemben,s az a tény amit az üzenet megerősített. Az a féreg itt van a városban,és azt is tudja,hol találhat rám. Tudja hogy törjön újra össze,s nem éri be ennyivel. 

Gondterhelten sóhajtottam,majd magam mellé pillantottam,ahol Andy pihegett édesen,arcába lógó fekete tincseivel,kezemet szorongatva. Hihetetlen érzés töltött el a láttán,a biztonság és a szeretet tökéletes elegye. Szükségem van rá,ahogy neki is rám,valamilyen szinten. Szükségünk van egymásra.

Ujjait lágyan lefejtettem az enyémről,s apró puszit lehelve rá hagytam,hogy maga mellé hulljon a praclija. És indulhat egy újabb nap,azzal a reménnyel,hogy ez jobb lesz mint az előbbi. 

Álmosan,fekete farmerben és egy egyszerű sötétkék rövid ujjúban ülve az asztalnál kortyolgattam a reggeli kávém,melynek következtében egy fokkal emberibbnek éreztem magam. Hajam élettelenül,lófarokba kötve lógott a fejem tetején,mintha már ő is túl fáradt lenne az élethez. Miután megbirkóztam depresszív gondolataimmal,cipőmbe belebújva,táskámmal az oldalamon hagytam el a lakást. Mivel korábban keltem a megszokottnál,még a buszt is sikerült rohanás nélkül elkapni,s unott fejjel zötykölődni rajta. Az irodába érve sem lett jobb kedvem,köszönhetően Stephanie-nek,aki mint mindig,most is azon volt,hogy "bearanyozza a napom". 

-Néztél ma már tükörbe?-jegyezte meg gunyorosan,majd válaszomat meg sem várta,újabb kérdés hagyta el a száját.-Nem tört össze?

Beszólásán nagyot nevetve pacsizott le az egyik csatlósával,aki valószínű nem rég érkezhetett,mert még nem volt alkalmam találkozni vele.

-Te viszont mindig olyan gyönyörű vagy.-mondtam mézes-mázos hangon,majd kegyetlen mosolyra húztam a szám.-Mellesleg jó a hajad,elcsúsztál a tyúkszaron?

Legkevésbé sem finom visszavágásom halakra emlékeztető felháborodott tátogással díjazta,én pedig váll rándítva,a győztesek magabiztosságával haladtam tovább a folyosón. Lehetek akármilyen rossz kedvemben,akármennyire fáradt,nem hagyhatom,hogy átgázoljanak rajtam. Ezt már megtanultam.

Szokás szerint Oscart látogattam meg először,aki most beosztott az informatika terembe szerkeszteni,mondván ott jobban elkél a segítő kéz. Ily módon telt hát el a munka időm,amit egy ritka kínos ebédszünet követett. Eva tíz percen át nyaggatott,hogy mi a bajom,mire én mindannyiszor "Semmi."-vel feleltem. Greg végül rászólt,hogy hagyjon már békén,"Nem látja,hogy nem akarok róla beszélni?"erre egy újabb,véget nem érő veszekedés vette kezdetét köztük,amit én csendben hallgattam a rendkívül izgalmas szünetem végéig. Utána még 3 órán át a cikkeket formáztam és javítgattam,majd miután végeztem az adagommal,össze szedtem a cuccaim,és hazaindultam.
Volna.
Ha épp nem zuhan a nyakamba egy kiadós nyári zápor. Az eresz alatt állva,a borús eget kémlelve egy kellemes emlék kerített hatalmába,ami egyszerre mosolyogtatott meg és keserített el.

*Visszaemlékezés*
-Biztos,hogy nem lesz ebből baj?-aggodalmaskodtam.
-Dehogy,évek óta nem halászik már senki a tavon,és a vize is meglepően tiszta...Gyere már.-rántott a kezemen a 15 éves Kellin.
-De én nem akarok oda felmenni.-nyavalyogtam,mivel egyáltalán nem volt ínyemre egy mohával benőtt,korhadozó fűzfára felmászni,melynek ágai a kékes vizű tó fölé lógtak.
-Bízol bennem?-fordult meg,s nézett rám hatalmas zöld szemeivel.
-Nem.-röhögtem ki,mivel alig két hónapja ismertem,mióta elkezdődött a gimi...ennél azért több kell a bizalomhoz.-Mellesleg,ne érezd magad egyedinek,tudom hogy az Aladdin-ból idéztél.
-Lebuktam.-felelte faarccal,miközben egy macska gyorsaságával mászott fel az említett vaskosabb ágra.-Na,ne legyél beszari!-villantott nagyképű vigyort,amivel elérte a célját.
Az egóm és a büszkeségem arra sarkallt,hogy másszak utána,amit meg is tettem,azzal nem számolva,hogy elég szűkösen leszünk odafent. Óvatosan odakúsztam mögé,s a vállán megtámasztva az állam pillantottam előre. Az elénk táruló kilátás lenyűgöző volt. A lemenő nap gyenge,sárgás sugarai szinte siklottak a tó tükörsima felületén. Az égen megannyi bárányfelhő sorakozott,enyhén szürkés árnyalatban. Olyannyira belefeledkeztünk a látványba,hogy észre sem vettük a másik irányból érkező,felettünk tornyosuló viharfelhőket. Hirtelen egy esőcsepp koppant a homlokomon,s csúszott le az orrom hegyéig,melyet számtalan másik is követett rövidesen.
-Kimi,szerintem ideje lemászni.-törte meg a csendet Kellin.
-Egyetértek. De hogy?-értetlenkedtem az alattam lévő instabil ágat fixírozva. Csoda hogy eddig elbírt minket.
-Úgy ahogy feljöttél? A lábaiddal és a kezeiddel?
-Köszönöm,erre magamtól nem jöttem volna rá!-gúnyolódtam,majd nekiláttam a megfordulás hadműveletnek. Mire végre sikerült a faág a nemes hőstettem egy nyugtalanító reccsenéssel nyugtázta.
-Szerintem most szarban vagyunk.-fagytam meg,annyira,hogy még levegőt is elfelejtettem venni.
-Nem kicsiben.-nyelt egy nagyot Kellin a mélybe pillantva. Mozdult egy aprót,mire az ág megelégelve a rajta levő terhet leszakadt. Egy-egy apró,rövid kiáltás hagyta el a szánk,s a vízbe zuhantunk. A langyos víz békésen ölelt minket körül,mindaddig amíg lihegve,s prüszkölve a felszínre nem törtünk.
-Most mondjam,hogy megmondtam?
-Nem érzem szükségét.-morogta bosszúsan,majd csurom vizes kapucniját a fejére csapta.-Most pedig,ha lennél szíves,kapkodd a csülkeid,nem akarok megázni.-gázolt előre a mellkasáig érő vízben,karba öltött kézzel,s én nevetve követtem.

*Jelen*
Hiányzik,és pokolian rossz érzés az,hogy valamilyen furcsa oknál fogva haragszik rám. Ki kell békülnünk... Miközben azon agyaltam,miképp vonhatnám finoman kérdőre Kellint,az esővel mit sem törődve indultam meg a stúdió irányába. Mivel ma szerda van,elvileg 1-4-ig ők próbálnak. Ha sietek,még elkaphatom őket.
A portán intettem a mogorva biztonságinak,aki egy morgással jutalmazott,s haladtam is tovább a srácok szobája felé,ahol még 10percig lazsálniuk kéne. Reményeim,hogy ott találom őket,hiábavalóak voltak. Percekig álltam a nyitott ajtóban,s néztem az üres szobát,amikor is egy kéz nehezedett a vállamra. Rémülten fordultam meg,és hátráltam egy lépést.
-Semmi baj,kislány,csak én vagyok...-tette fel megadóan kezeit Gabe,az SWS dobosa.-Nem akartalak megijeszteni.
-Semmi gond.-fújtam ki magam.-Nem tudod merre vannak a többiek?
-Justint épp veszik,Jack és Nick segítenek a hangosítóknak,Kellin pedig lelépett pakolni,mivel közülünk csak Ő az egyetlen aki mindent az utolsó pillanatra hagy.-forgatta a szemeit.-Gondolom miatta jöttél.
Bólintottam.
-Valószínű otthon van,vagy ha nem,alapos seggberúgásra számíthat...holnap egy három hónapos turnéra indulunk,s erre Ő benyögi,hogy még egy kurva fogkefét nem rakott be a bőröndjébe! Hihetetlen ez a gyerek.
-Turnéra?-kerekedett el a szemem,s a gyomrom görcsbe rándult. Nem szólt volna róla...
-Aha.-vigyorgott büszkén.-Nem mondta Kellin?
-Nem.-feleltem,mire széles mosolyát egy keserűbb váltotta fel.
-Mint mondtam,mindent az utolsó pillanatra hagy.-nevetett kínosan.-Azért ha látod,mondd meg neki kérlek,a busz 6-kor indul,akár rajta lesz,akár nem.
-Rendben. Megmondom.-és még lesz hozzá egy jópár keresetlen szavam...



A bennem munkálkodó indulatoknak hála,szélsebesen szeltem a Kellin lakása felé útba eső utcákat,s percek alatt oda értem. Egy kicsit kifújtam magam a lépcső sorok tetején,majd a legbarátságtalanabb arckifejezésemmel kopogtam be az ajtaján.
-Pillanat,megyek!-hallatszott a fa lap mögül,s csörgések-csattogások kíséretében tépte fel az ajtaját. Az arckifejezéséről ítélve nem számított rám,látszott rajta,nem örül nekem. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Szó nélkül viharzottam be mellette,s miután megfordult,szinte rávetettem magam.
-Neked meg mégis,de úgy őszintén,mi a fasz bajod van?!-akadtam ki teljesen.-Elmész három hónapra,s még csak nem is szólsz róla? Mióta nem vagyunk barátok? Legjobb barátok?-szemem szinte szikrát szórt.
Fejét lehajtotta,a padlót bámulta. Nem felelt.
-Válaszolj!-kértem a sírás határán. Hogy jutottunk ide?
-El akartam mondani...-felelte halkan.
-Mégis mikor? Amikor már úton vagy New Yorkba?
-Igen.-válasza meglepett,de nem ért váratlanul.-Nem akartam tőled elköszönni. Újra.
-De miért?
-Mert rohadt nehéz,hát nem érted?!-csattant fel hirtelen amit nem tudtam hová tenni.-Valahányszor csak elbúcsúzom tőled,nem tudok a tükörbe nézni,mert csak egy kibaszott gyáva senki néz rám vissza!
-Ezt hogy érted?-kérdeztem bátortalanul. Nem értem mi a baja...
-Hagyjuk.-nevetett fel hitetlen mosollyal és végtelen elkeseredettséggel az arcán.-Szerintem jobb lenne,ha mennél. Még a végen Biersack hiányolni kezd....-szavai csöpögtek a gúnytól.
-Nem,addig nem megyek el,amíg ki nem békültünk,és meg nem beszéltük mitől lettél ekkora nagy seggfej!-makacsan és szenvtelenül néztem zöld íriszeibe.-Andyvel van bajod? Ártott Ő neked valaha?
-Úgyse értenéd.-morogta és épp azon volt,hogy kikerül és otthagy. Ez sikerült is volna neki,ha nem kapom el az utolsó pillanatban a kezét.
-Hallgatlak.-jelentettem ki határozottan. Mire észbe kaptam,Kellin kezei már a vállaim nyomták a falnak,amelynek a hátam is kemény csattanással ért hozzá.
-Szóval ennyire tudni akarod mi bajom van?-szemei ijesztő közelségből villogtak felém. Megijesztett. Ez nem az a Kellin akit én hat éve ismerek...aki a legjobb barátom. Bizonytalanul bólintottam.-Meg fog bántani,s ha a vállamon szeretnél sírni,mint évekkel ezelőtt,nem tudok neked vigaszt nyújtani. Nem akarok. Észre vetted már valaha,milyen önző is vagy?-nemlegesen,döbbenten ráztam a fejem. Most már végképp nem értem Őt. Hamisan felnevetett.-Hát persze hogy nem.-a szemeiben csillogó düh helyét csalódottság vette át.-Fáj téged összetörve látni. Fáj,hogy gyönyörű arcodat könnyek áztatják,s fáj,hogy ez ellen én már nem tehetek semmit. De tudod mi fájt a barátságunk során a legeslegjobban?
Ismét megráztam a fejem.
-Az,hogy ezt soha nem tehettem meg.-hajolt közelebb,s gyengített az erőn,mellyel a falhoz nyomott. Egyik kezével átfonta a derekam,a másikat pedig a hajamba vezette szája vészesen közelített az enyémhez,de már nem tudtam közbelépni. Teljesen leblokkoltam.-Szeretlek.-mondta,majd ajkait puhán az enyéimre tapasztotta,s lágyan mozgatni kezdte. Jól csókolt,bevallom akár még élveztem is volna,ha én éppenséggel nem lennék menthetetlenül belezúgva Andybe,és Kellin épp nem a legjobb barátom lett volna. Lefagyva álltam,s hagytam magam,miközben nem is tudom mi ölt meg belülről hamarabb. A lelkiismeret furdalás,vagy az,hogy most vesztettem el az egykori legjobb barátomat. A bizalmasomat. A csók vége szakadtával elhajolt,s hüvelyk ujjával letörölte a magányosan,némán legördülő egyetlen egy könnycseppem,aki volt elég bátor ahhoz,hogy egy végeláthatatlan lavinát indítson el bennem.
-Mindent tönkre tettél...-suttogtam magam elé,elég hangosan,hogy hallja.
-Tudom Kimi.-simított végig utoljára az arcomon,s elengedett.-Tudom...

20.fejezet

~Kim~

-Ott vagyunk már?-kérdeztem Andy-t,aki szorosan a hátam mögött jött,vezetve engem,mivel kezeivel betakarta a szemem.

-Még pár lépés.-mondta nyugtató,mély hangján.

Türelmesen lépdeltem,azon gondolkodva,mennyi minden történt velünk az elmúlt egy hétben. A férfi akinek mellkasa néha a hátamnak ütközött,napról-napra egyre jobban elnyerte az ingatag bizalmam,s ez valamilyen szinten haladásnak fogható fel. Ha két hónapja valaki elém állít azzal a szöveggel,hogy "Három hét múlva megismerkedsz valakivel,aki a mindeneddé válik!" minden bizonnyal kegyetlenül kiröhögtem volna,de most a kalapáló szívem mást mutat.

-Itt vagyunk.-szakította félbe a gondolat menetem. Puha kezeit elemelte a szemem elől,ezzel utat engedve a vakító fénynek. A házunkhoz közeli park betonpályáján álltunk,melynek két végében hordozható kosárpalánkok álltak,valószínű Andy jóvoltából,mivel eddig azok nem voltak ott. A palánkok mellett a pályán hat ember várta érkezésünk egy labda társaságában. Végig néztem barátaimon,majd a mögöttem lévő óriás nyakába ugrottam.

-Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-puszilgattam össze meg vissza.

-Igazán nincs mit.-nyomott egy rövid csókot ajkaimra.-Hívtam volna Quinn-t is,de valamiért bunkón visszautasított.-húzta a száját.-Nem mintha hiányozna a boldogságomhoz,de mivel a barátod,gondoltam...-igen,itt én csókoltam meg,belé fojtva a szót.

-Így is tökéletes minden.-feleltem,és sajnos nem hazudtam akkorát. Úgy érzem Kellin kerül engem mióta elmondtam neki,hogy Andyvel járunk. Tudtam,hogy nem bírja,de hogy valakit ennyire ki ne állhasson,hogy egy hat éves barátságot eldobjon miatta...nem gondoltam volna,hogy képes rá.

-Édesek vagytok,de most már komolyan kezdjünk bele!-sürgetett minket CC.

-Ja.-nyafogott Ash is.-Egyébként kinek az ötlete volt ez a hülyeség? És miért nem vehetem le a pólóm?-nyúzta magán az anyagot.

-Azért,mert senki nem kíváncsi az aszott melleidre Purdy!-oltott rajta Jake.-Amúgy is,gyerekek is járnak erre...

-Mióta vagy ilyen gyerek párti Pitts? Mióta rájöttél,hogy az óvodában a helyed?-vágott vissza.

-Fogjátok már be.-szólt közbe Jinxx.

-Fogd be te,Jeremy.-szájalt Ash amolyan "utolsó szó" alapon.-Inkább osszunk csapatokat!

-Remek ötlet.-csatlakoztam.-Leszek én az egyik csapat kapitány...

-Akkor én meg a másik.-tette fel a kezét Eva.-Gondolom így fair,ha mindkét csapatban van egy-egy lány.

-Igaza van.-állt mellé Greg,aki a már ismert társaságban egész barátságosan viselkedett,egy újabb oldalát mutatva felénk. A legelső találkozása a srácokkal alig két napja volt,amikor is hazakísért a melóból,azzal a céllal,hogy majd együtt dolgozunk az interjúmon. Mihelyst beléptünk az ajtón egy lovagias gesztust ejtett felém,mire Andy majdnem bemosott neki egyet. Ha a fiúk nem állítják meg(akik épp szokás szerint nálunk lógtak),tuti betöri az orrát...pedig csak a mázsás súlyú táskámat hámozta le rólam,ezek szerint félreérthető szögből. Miután tisztázódott a helyzet,kiderült,hogy egész sok közös van benne és a srácokban,így egész gyorsan befogadták köreikbe.

-Akkor!-csaptam össze a tenyerem harci lázban égve...olyan rég nem kosaraztam már. Legutóbb a gimiben választottam,mint szabadidős elfoglaltságot,s alacsony termetemhez képest,az edző szerint elég jól játszottam. Hiányoztak azok a régi szép idők,de azt nem gondoltam volna,hogy amint ebbe beavatom Andy-t ezzel találom magam szembe...álmodni nem lehetne nála jobb párt.-Számozzatok,mi addig elvonulunk kibeszélni,melyikőtöknek van jobb segge a rövid gatyában...

Természetesen csak vicceltem,de a reakciójuk megfizethetetlen volt. Greg fintorgott egyet,Jinxx továbbra is pislogás nélkül meredt ránk,Jake arcán döbbenet tükröződött,CC nem zavartatta magát,Ash perverz fejjel vigyorgott,Andy pedig kecsesen bepucsított.
-Nekem,természetesen.-csavart egyet hátsóján.

Hangos nevetésben törtünk ki,majd Evával összepacsiztunk és a pálya másik végébe sétáltunk. Ideje megtörni a csendet.

-Na,és hogy álltok Ashley-vel?-kérdeztem. Egy ideje érdekel már különös kapcsolatuk alakulása,de nem volt alkalmam rákérdezni erre a se veled-se nélküled viszonyra.

-Sehogy.-vont vállat.-Néha átjön amikor olyan kedve van,majd egy ágytorna után le is lép.
-De ez jó így neked?-néztem vörös barátnőm kételkedve.-Nem vágysz többre? Valami tartalmasabbra?
-Nem különösebben. Szeretek a pillanatnak élni,s élvezni a szabad,kötöttségek nélküli szexet.-mondta ki nyíltan.-Semmi szükségem arra,hogy valaki kisajátítson.
-Az sem zavar,hogy neki csak egy vagy a sok közül?
Fejét nemlegesen rázta,de látszott rajta,hogy nem így érez.

-Téma váltás. Szerinted melyiküknek van jobb segge?-hülyéskedett,de vettem a lapot.
-Hmmm.-fordultam meg,hogy tökéletes rálátásom nyíljon a srácokra.-Nekem egyértelműen Andyé a nyertes.
-Elfogult.-horkantott.-Bár meg kell hagyni,nem rossz...az a tipikus fokhagyma popsi.-markolt a levegőbe,mire vállon boxoltam.
-Ashley elront.
-Csak őszinte vagyok.-vihogott a képemen magasba tartott kézzel.
-Kész!-hallottam CC hangját a távolból.

-Kettes.-mondtam,mire mögém vonult Greg is.
-Akkor nekem már csak te maradtál Jake.-intett a háta mögé Eva,majd végig mérte a kialakult csapatokat. Velem volt Ash,CC és Greg,Evával pedig Andy,Jake és Jinxx.
Viszonylag jó csapatot sikerült összeválogatnom,bár Andy-t nagyon bántam,hogy nem velünk volt...a maga 193cm-ével tuti hogy tarolni fog.
-Rendben,gyűlés!-kiáltottam,mire körém sereglett a csapatom.-Mind kosaraztatok már,ugye?
Sorra bólintottak,kivéve Greg-et.
-Nintendo az számít?
-Fogjuk rá.-méricskéltem. Kb.182cm lehet.-Szóval,a szabályok világosak,nincs önzés,ha valaki helyzeten van,passzoljatok. Oké?
-Aha.-helyeseltek.
-Ash,te fogd Jake-t,Greg,te Andy-t,CC-te Jinxx-t,Evát pedig én intézem! Ellenvetés?
-Tetszik amikor így dirigálsz.-búgott Andy karcos hangja a fülembe,miközben hátulról átölelt. Egy pillanat erejéig elgyengültem,majd harciasan szembe fordultam vele.
-Mióta hallgatózol?
-Nem túl régóta. Viszont annak jobban örülnék,ha te fognál engem...-vigyorgott pimaszul.
-Nem vagyok neked elég jó?-lökött egyet rajta hisztisen Greg.-Seggfej.
-Ennek meg mi baja?-röhögött.
-Biztos menstruációs görcsök gyötrik.-csatlakozott Ash.
-Mondja ezt egy csaj arcú gitáros.-morgolódott Greg.
-Barmok.-sóhajtottam,majd Evához battyogtam.-Kezdhetünk?
Bólintott,majd elrikkantotta magát.
-Mehet!

Nos,a tervem nem jött be. Nagyon nem. Hiába állítottam össze a magasságban össze illő párokat,katasztrofálisan blokkolták egymást.
-CC,hányszor mondjam,hogy neked nem Jake-t kell üldöznöd?!-ordítottam reményvesztetten,mire Andy viharzott el mellettem a labdát vezetve.-Greg!-forgattam a fejem,várva mikor pillantom meg az ismerős hajkoronáját. Épp a palánk alatt kapálódzó Eva előtt rontotta a levegőt,védekezési szándékkal.-Francba.-iramodtam az óriás után,s amint beértem,egy rendkívül nőies üvöltés kíséretében hátára ugrottam.
-Szabályos ez egyáltalán?-kuncogott,amikor a kezemmel igyekeztem betakarni az arcát.
-Hogyne.-hazudtam.
-Akkor ez is az,minden bizonnyal.-eresztette el a labdát,majd hagyta földre hullani. Egy párduc gyorsaságával fordított a helyzetünkön,s immáron a mellkasán csüngtem,derekát lábammal ölelve,kezemmel nyakát karolva. Tett egy lépést előre,mire a hátamhoz egy hűvös,vastag cső nyomódott. Ajkait azonnal az enyéimre tapasztotta,vadul faltuk egymást,megfeledkezve a többiekről,s magáról a játékról is.
-Menjetek már szobára!-szólt ránk Jake.
-Megszólalt a magányos farkas.-bökdöste oldalba Ash,amivel látszott,nem kicsit idegesíti. Mielőtt még a sértett gitáros visszavághatott volna,hangos veszekedés ütötte meg a fülünk.
-Ereszd már el!-rángatta egyik oldalról Greg,a másikról Eva a labdát.
-Nem.-makacskodott Greg.
-Add már ide!-szorította továbbra is a játékszert.
-Nem.
-De a miénk a labda! Nem érted?-próbálta átverni,de Greg nem hagyta magát.
-Nem a tiétek. A szabályok szerint...-kezdte volna az okoskodást,de a befejezést már nem hallhattuk. A vívódások közepette mindketten elvesztették az egyensúlyukat,s hangos csattanással értek földet. Szerencséjükre a pálya szélén civakodtak,így a füvön landoltak. Greg Eva alatt feküdt,ködös tekintettel fürkészte a fölötte tornyosuló lányt. Pár pillanatig csendben,masszívan bámultak egymás arcába,majd Ashley kínosan erőltetett hahotája rángatta őket vissza a valóságba.
-Azért ennyire nem fontos a győzelem...
-Igaz.-motyogta zavartan Eva,lassan feltápászkodott.-Bocs,elragadott a játék heve.-nyújtott segítő jobbot a földön fetrengő Greg felé,aki ezt egy barátságos mosoly kíséretében elfogadta.
-Semmi gond.-felelte.
-Nem fáj semmid?-aggodalmaskodott Eva. Így még sosem viselkedtek egymással ez előtt...
-Egy kicsit az oldalam.-húzta fel a pólóját Greg. Mivel nőből vagyok,nekem sem kerülhette el a figyelmem az az apró tény,miszerint barátunk nem csak kockás hassal,hanem széles,izmos háttal is rendelkezett. Egy futó pillantás után el is kaptam a tekintetem,ami egyenesen Ashley-re vándorolt. Kíváncsi voltam a reakciójára.
-Jézusom. Nagyon rossz?-simított végig Eva Greg pirosló oldalán,amiről egy kicsit lehorzsolódott a bőr. Az érintés hatására felszisszent,majd visszahúzta a felsőjét.
-Ebcsont beforr.-vont vállat,majd felkapta a labdát és egy laza dobással a kosárba hajintotta.-Három pontos,mi nyertünk.-vigyorgott,majd lepacsizott a csapattal. Ashley kelletlen,de belecsapott a kezébe,majd minden erejével azon volt,hogy ignorálja a srácot. Csak nem féltékeny a kis Ashy?
-Játszunk még,vagy elég mára?-tettem fel a döntő kérdést.
-Szerintem lassan pakoljunk össze...eléggé beborult.-filózott Jinxx.
-Igaz. Nehogy ránk szakadjon az ég.-lépett CC az egyik palánkhoz,majd nekilátott a csavarok kilazításának.
-Addig én előkerítem a labdát.-tekintgettem a bokrok irányába,ahová nagy valószínűséggel begurult az említett tárgy. Miközben elhaladtam Andy mellett lábujjhegyre álltam,és arcélen pusziltam.-Köszönöm szépen ezt a csodás délutánt.-öleltem szorosan magamhoz.
-Szívesen.-puszilt a hajamba,s utamra engedett.
A bokrok sűrűn álltak egymás mellett,ágaik,melyek tüskékkel és levelekkel voltak tarkítva rendetlenül gabalyodtak össze. Egy termetes bokorsáv mögé bebújva találtam rá a barna bőrlabdára,palacsinta laposan. Felegyenesedtem,majd a kezemben forgatva hirtelen olyan érzésem támadt,mintha valaki figyelne. Egy hideg tekintet,ami ha tudna,ölne. Egy tekintet,ami egyenesen a hátamba fúródott,mint egy rozsdás kés,s belülről égetett fel. Óvatos mozdulatokkal fordultam meg,de nem láttam senkit sem. Megkönnyebbülés helyett viszont amilyen gyorsan csak tudtam kibucskáztam a bokrok közül,majd futásnak eredtem. Amint a pályára értem egy hatalmas sóhajtás kíséretében fújtam ki magam. Viszont az égető érzés még most sem tűnt el,a szempár továbbra is biztos rejtekéből nyársalt fel.
-Ennek annyi.-löktem a földre a labdánk cafatkáit,mire mindenki felkapta a fejét.
-Annyi?-hajolt le CC a labdájáért.-Hová dobtad te ezt jóember?-nézett Gregre aki csak megilletődötten bámulta a dobost.
-Nem tudom,talán begurulhatott a bokrok közé...
-Onnan hoztam ki.-böktem a "bozótos" felé,megelőzve a további találgatásokat.
-Lehetetlen,hogy azok a hangyafasznyi tüskék tettek volna benne kárt.-dugta bele az ujját a labdába egy kb.5cm-es átmérőjű lyukon.-Valamelyik pszichopata kiszúrhatta. Remélem jó napod volt,köcsög!-kiabált a bokrok irányába.
-Nyugalom CC,veszünk neked helyette egy másikat,csak ne kurjongass.-intette le Jinxx.
-Nem a labdáról van szó,hanem az a számomra elképzelhetetlen,hogy ilyen emberek léteznek. Mégis milyen beteg elme tenné ezt csak úgy hobbiból?
-Mit tudom én,a nagyanyám!
-Mi van?-zavarodott össze CC,ma már sokadjára.
-Kettyós vénasszony volt,mindig kiszúrta a szomszéd gyerekek labdáját,ha átrúgták...
-Ezt most komolyan mondod?!
-Már meghalt,ne parázz már...
-Megnyugtató!-akadt ki.
Még egy darabig csitítani kellett CC-t akinél úgy tűnt ez kivágta a biztosítékot. Mire végre lehiggadt,már összeszedelődzködtünk és épp hogy megmenekültünk a csepergő eső elől. Andy kezét  ujjaimmal szorosan kulcsolva hagytam el a parkot,s az üres utcákat szelve végre újra kaptam levegőt. Akaratlanul is közelebb húzódtam Andyhez,aki ezt egy mosollyal nyugtázta.


-Ne már!-háborodott fel Andy a film végén.-Lehetetlen,hogy itt legyen vége! Lesz folyatás?
-Sajnos nem,nem hozott akkora bevételt a film.-feleltem,miközben lélekben elégedetten vigyorogtam a páromon. Ahhoz képest,hogy kézzel lábbal ellenkezett a Csontváros ellen,egészen úgy tűnt mint aki élvezte...
-Chh. Pedig szerintem egész tűrhető.-vett visszább a lelkesedésből.
-Egész tűrhető?-röhögtem ki.-Csillogó szemekkel bámultad.
-Na,persze...biztos csak a fáradtság miatt.-mímelt ásítást.-Mennyi az idő?
-Hajnali kettő.-pillantottam a telefonom képernyőjére.-És én holnap melózok.-fúrtam a fejem nyöszörögve a kanapén heverő párnába.
-Akkor ideje aludni.-kapott fel pillanatok alatt,s menyasszonyi pózban tartva indult meg a szobám felé.
-Itt fent tényleg frissebb a levegő.-állapítottam meg bölcsen.
-Már vártam az ehhez hasonló agymenéseid.-villantotta meg a gyengém,azt a tipikus "leázik rólad a bugyid" féloldalas mosolyt.
-Már vártam,hogy ilyen közel lehessek az ajkaidhoz.-csúszott ki a számon életem legnyálasabb dumája.
-Szóval vártad.-hajolt hozzám zavarba ejtően közel,de nem csókolt meg.
-Vártam.-vallottam be szem forgatva,majd hogy letöröljem a fölényes vigyort a képéről, arcon nyaltam. Döbbenten meresztette rám kék íriszeit,mire a másik pofiját is megnyaltam.
-Ez mi volt?
-Nem tudom,de értékelném,ha bevinnél a szobámba.-mosolyogtam bájosan,mire kegyetlenül ledobott az ágyamra,s felém hajolva homlokon nyalt.
-Ne már.-vihogtam,Ő viszont nem zavartatta magát,tovább ostromolt. Miután megelégeltem,egyik kezemmel befogtam a száját,és homlokom az övének támasztva csak annyit mondtam:-Jobb dolgokra is használhatnád a nyelved Biersack.
Ez után egy végtelenül hosszú csókba forrtunk össze,melynek végeztével lihegve gördült le rólam.
-Szeretlek.-pihegte.
-Én is szeretlek.-motyogtam,majd hozzá bújtam és mellkasára omolva hagytam,hogy szemhéjaim letapadjanak.

Alig két óra elteltével,hajnalban egy irritáló pittyegés zökkentett ki békés álmomból. Kómásan és meglehetősen bosszúsan nyúltam a készülékemért,ami az éjjeli szekrényemen hevert. Egy új üzenetem jött. Halk hortyogás vonta el a figyelmem a műszerről,s kábán mosolyogva pillantottam a mellettem szunnyadó óriásra,akinek lágyan megsimítottam fekete tincseit. Az SMS-t megnyitva halvány mosolyom lehervadt,helyét szemembe gyülekező könnyek vették át.

"Soha nem leszel boldog. Soha,te ribanc. Az enyém vagy. Mellesleg,kár azért a labdáért..."

-Unknown-

Remegő kezemből szinte kiesett a mobil,mellkasomba visszaköltözött a már jól ismert szorító érzés. Hát soha nem lesz vége ennek a rémálomnak?