-Rendben srácok,tartsunk egy kis szünetet!-javasoltam kifulladva. Végig pillantottam a társaságunkon,s immáron sokadjára konstatáltam mosolyogva a zene és csapatmunka jótékony erejét. Jinxx egy röpke pillanatra levedlette az állandóan komoly,cseppet már-már életunt arcát,s gyermeki örömmel simított egy utolsót gitárja húrjain. CC és Ash,akik a próba előtt még szinte egymás haját tépték valami béna videojáték miatt,immáron békésen adogattak egymás között egy két literes ásványvizet. Kimi pedig épp a telefonjával vigyorogva rögzített minden momentumot.
-Köszönjetek Jake-nek!-fókuszált a srácokra. CC biccentett,Jinxx elmormolt egy "Helo"-t,Ash pedig bájosan integetett középső ujjával...
-Andy merre van,Kimi?
-Csak nem hiányolsz?-címeztem Jake-nek,és öleltem át hátulról a barátnőmet,aki mögött eddig ólálkodtam,s nyomtam egy puszit kipirult arcára. Kim újból elülső kamerára váltott,hogy Jaket is elérje a megvilágosodás.
-De,nagyon.-forgatta a szemét.-Hogy álltok? Minden patent?
-Ja,rendben vagyunk. Kimó igazán kitesz magáért.-csúsztattam le a kezem az imént említett derekára és vontam közelebb magamhoz.-Te hogy vagy? Javult már valamit az állapotod?
-Alakulgat.-húzta a száját.-Valószínű a jövőhéten saját felelősségre haza is mehetek. A jobb térdkalácsomon szerencsére csak kisebb-nagyobb lila foltok keletkeztek,szóval arra a lábamra gond nélkül,kisebb fájdalommal,de simán ráállhatnék. Viszont a bal lábam tropára ment,így egy ideig mankóval leszek kénytelen közlekedni.
-Sajnálom Pajti.
-Hát én mennyire.-nevetett fel keserűen.-Na,nekem mennem kell,percek kérdése és itt lesz az orvos a röntgen eredményekkel. Holnap pedig műtő.-sápadt el egy hangyányit. Látszott rajta a mímelt lelkesedés ellenére,hogy nagyon is viszolyog a helyzettől. Őszintén,ki örülne annak,ha órákon át altatásban lenne amíg az orvosok a térdkalácsával puzzle-öznek?-Szorítsatok!
-Kitartást Jake! Minden rendben lesz.-biztatta Kimi mosolyogva én pedig bőszen bólogattam.
-Köszi skacok. Majd jelentkezem!-búcsúzott,és kijelentkezett.
-Úgy sajnálom szegényt.-motyogta Kim.-Ráadásul akkora szemétnek érzem magam,hogy én megyek helyette arra a koncertre,amire annyira készült.
-Hé.-fordítottam magammal szembe,s fogtam két kezem közé gyönyörű arcát.-Ezt most hagyd abba.
-Mit?
-Ezt az önostorozást. Itt te nem tehetsz semmiről,érted? Mellesleg,Jake javasolt téged. Azt akarta hogy te menj helyette.
-De...
-Semmi de.-vágtam közbe.-Utálok veled veszekedni,ennek pedig csak az lenne a vége. Úgyhogy hallgass!-közöltem határozottan,s kihasználva meglepettségét,durván,szenvedélyesen megcsókoltam.
-Már megint itt eszik egymást az orrunk előtt.-jegyezte meg epésen Ash.
-Le ne nyeld!-szállt be CC is.
-Szingli seggfejek koszorúja.-morogtam két csók között,mire Kimóból jóízű kacaj szakadt fel.
-Mi volt ez az előbb?-kérdezte,miután eléggé kinevette magát.
-Mire is gondolsz pontosan?-sunnyogtam rossz fiús mosollyal a nemlétező bajszom alatt.
-Tudod te azt jól,Biersack...de ne félj,meg lesz a böjtje.-rázta felém fenyegetően vékonyka mutatóujját. Kortyolt egyet az asztalon álló palackból,majd miközben visszasétált a gitárállványához a vállával szándékosan súrolt.-Csak szólok,nekem is van egy olyan oldalam amit nem biztos hogy tudnál kontrollálni. Nagy legény.
Meglepetten néztem utána,s szememmel minden mozdulatát követtem,amit ő egy elégedett mosollyal nyugtázott. Szívesen találkoznék azzal az oldallal...
-Gyerünk lusta népség,még van egy óránk próbálni! Egy-kettő!-csapta össze tenyereit és vetette át a hevedert bal vállán. Imádom.
Egy óra leteltével mindannyian fáradtan,korgó gyomorral battyogtunk az egyik közeli gyorsétterem irányába. Épp a holnapi utazás részleteit tárgyaltuk,amikor hirtelen zenélni és őrülten rezegni kezdett a zsebemben pihenő telefonom. Azonnal a fülemhez kaptam,hisz tudtam,ha a managerünk hív,valószínű nem szép napot akar kívánni...
-Mi a helyzet Sam?-szóltam bele határozottan.-Minden oké?
-Nem igazán.-sóhajtott. Gyomrom görcsbe rándult,még lépni is elfelejtettem ahogy gondolatban átfutottam a "lehetséges problémák" szent listáját. Őszintén remélem nem halt meg valaki...-Anne hivatalosan is felmondott. Három kicseszett nappal a koncert előtt. Holnap indul a turné busz New Yorkba,és nincs sminkesetek.
-Baszki.-csúszott ki a számon legelső gondolatom,mire a többiek is felém kapták a fejüket és megtorpantak.
-Szóval csak úgy mondom Biersack-folytatta.-remélem Kimantha a sminkek terén is otthon van. Mellesleg nem tudom honnan szedtétek össze a csajt,de nagyon ügyes. A legutóbbi próbán rendesen odatette magát.
Na igen. Samuel még nem tud arról,hogy Kimmel együtt vagyunk,abba sem avattam be hogy végül nő lakótársam lett. Tudtam úgysem lenne az ínyére és azonnal komplikálni kezdene,amire semmi szükség. Hajlamos túllihegni a dolgokat. Viszont azt hiszem ez egy bónusz pont nekünk,hogy megkedvelte Kimet,így nem fog akkora patáliát csapni ha felvállaljuk a kapcsolatunk.
-Biztos vagyok benne hogy találunk megoldást a problémára,ezen ne pörögj tovább. Inkább a statisztákkal egyeztess,hogy pénteken minden klappoljon!-feleltem a lehető legmagabiztosabban,annak ellenére hogy jócskán bepánikoltam. Nem vagyunk a helyzet magaslatán. Nagyon nem.
-Rendben.-nyomott ki köszönés nélkül. Nem lehet igaz hogy minden elcsesződik körülöttem...
-Ha jól sejtem most szarban vagyunk.-érzett rá a dologra CC.
-Egy kicsit. De Kimi még megmenthet minket.-néztem egyenesen barnás zöld szemeibe a mellettem álló lánynak aki görcsösen markolta a kezem. Minden szót hallott a beszélgetésünkből.
-Nem fog menni.-jelentette ki.-Hacsak nem éritek be egy bénán felvitt tusvonallal és két réteg szempillaspirállal,nem lehetek a sminkesetek is.
-De hát te lány vagy. Beléd van kódolva a szépítkezés művészete.-értetlenkedett Ash.-Mellesleg mi az hogy nem használsz alapozót? Nem lehet ilyen tökéletes bőröd!
-Szállj ki az aurámból Purdy,vagy olyan alapozást kapsz,hogy nem felejted el!-ütötte el az arcához közelítő Ashley praclit.
-Harapós a kis cica. Hogy bírsz vele Andy?-nevetett Kim fenyegetésén.
-Hanyagolj kérlek.-sóhajtottam gondterhelten,majd fordultam újra Kimó irányába.-Valami olyan lányismerősöd csak van aki ért ezekhez a dolgokhoz.
-Talán Eva. Kész csoda az instagramja.
-Remek,akkor irány a Kohler utca. Ott lakik ugye?
-Igen.-vágta rá Ash Kimmel egyszerre amit értetlen tekintetek kísértek.
-Most mi van? Tán tilos tudnom?-zsörtölődött.
-Nem,nincs ebben semmi furcsa Ash...
-Akkor igyekezzünk. Éhen halok.
Ash mint mondta valóban az éhhalál szélen lebegett,mivel amint Eva lakására értünk kikapta a pótkulcsot a szőnyeg alól és berontott. Miután kirámolta a hűtőt elégedetten csatlakozott hozzánk a kanapéra várakozni,ugyanis Eva nem volt otthon. Bunkóságnak éreztem hogy csak így "betörtünk" de ha már Ash beengedett minket nem lett volna értelme az ajtó előtt szobrozni...
-Ti meg mit csináltok a lakásomban?-állt meg a küszöbön döbbent fejjel a vörös apróság. Alacsony alkatához futóruházat és kócos haj társult.
-Ne legyél dühös,de Ash engedett be minket.-biccentettem a bűnös felé,mire Eva fáradtan csillogó szemei szinte felnyársalták Ashleyt. Itt balhé lesz...
-Hogy lehetsz ekkora farok Purdy? Tudod a pótkulcs nem az éhes csöveseknek van...-rivallt rá még mindig kicsit lihegve. Valószínű kocogni volt. Vagy ahogy elnézem inkább rohanni.
-Honnan veszed hogy akárcsak a hűtőszekrényed 5 méteres körzetébe mentem? Aljas rágalom!-mentette a menthetőt.
-Ashley. Majonéz van a szád sarkában te vadbarom. Nyilvánvalóbb nem is lehetne!
-És akkor mi van? Mindig tartok magamnál egy csomaggal. Tudod,ha nem adnának a hot-doghoz...
-Ennyire hülyének ne nézz.-sóhajtott egy hatalmasat,majd inkább ignorálta Asht és ránk koncentrált.-Szóval miért csődültetek mind ide?
-Igazából a segítségedre lenne szükségünk.-böktem ki nagy nehezen.
-Mivel kapcsolatban?-rogyott le az ajtó melletti sámlira és komótosan lehúzta a futó cipőjét.
-Holnap indulunk New Yorkba,ott lesz egy hatalmas koncertünk és a sminkesünk a mai napon adta be a felmondását. Kim szerint te értesz az ilyen dolgokhoz,szóval hozzád fordultunk. Persze kapnál jócskán fizetést és ugyanúgy állná a szállásod a managerünk mint a többi statisztának. Viszont te utazhatnál velünk és egy hotelben lennénk elhelyezve. Benne vagy?-vontam fel kérdőn a szemöldököm és igyekeztem a legkedvesebb mosolyommal terelni őt a jó döntés irányába.
-Ezzel a barommal kibírni három napot? Nem kösz.
-Kérlek Eva!-könyörgött Kim is,mire lágyabb vonások kaptak helyet az Ashley miatt grimaszba ránduló arcán.-Szükségünk van rád! Csak azért mert Ash valamit vétett ellened,nem büntetheted a többieket is. Légyszíves! Legalább gondold át! A kedvemért...
-Meggondolom. De nem ígérek semmit. Most pedig értékelném ha magamra hagynátok.-mutatott az ajtó irányába. Nem tudom mit tett vele Ash vagy mit mondott neki,de Evangeline hirtelen Páli fordulatot vett. Anno mindenkivel kedves volt,és állandóan poénkodott,most pedig kimerültséget és ingerültséget tükröz a hangja. Arca sápadt,hiányzik róla az életkedv amivel képes volt bárkit feldobni. Nem tetszik ez nekem.
-Rendben.-állt fel Kimó minket is erre ösztönözve.-Este hívlak.-ölelte meg a jégkirálynőt futólag,majd velünk a nyomában kivonult.
A nap további része viszonylag nyugodtan telt. Asht hiába faggattuk,állítása szerint nem ártott Evának,és nem akarta megbántani se most sem régebben. Miután arra a következtetésre jutottunk hogy már mindenkinek elege van a napból,én és Kimi hazasétáltunk,míg a többiek furgonba pattantak.
-Fogalmam sincs mi lehet a baja.-rágta magát még mindig a történteken.
-Figyelj,ettől nem lesz jobb ha ezen őrlődsz. Majd idővel kiborul a bili,és mind megtudjuk mi ez az egész Eva és Ash között. Addig pedig csak várhatunk.
-Jajj de bölcs valaki.-öklözött a vállamba.
-Tudod a tökéletességnek a bölcsesség is velejárója.-villantottam egy 1000 wattos mosolyt.
-Imádom hogy ilyen kis egoista vagy.-nevetett ki miközben megelőzött és előttem baktatott felfelé a lépcsőházunk betonlépcsőjén. Na igen,férfiből vagyok,és nagyon is tetszett a kilátás.
-Imádom hogy imádsz.-húztam tovább az agyát amivel azt értem el,hogy becsapta az orrom előtt az ajtót.-Igazán beengedhetnél Kimó.-dübörögtem egy sort reménytelenül.
-Bocsi,de nincs hely a nagy arcodnak.
-Aucs.-kaptam a szívemhez mintha látná.-Ez nagyon fájt. És mondd,miképp juthatnék be?-alkudoztam.
-Tudod,lejjebb kéne faragni abból a hatalmas nagy önbizalmadból...Mondjuk ha teli torokból elkiabálnád magad,hogy "Nem vagyok szexi." kezdetnek megtenné.
-Most arra kérsz hogy hazudjak?-feszítettem tovább a húrt.
-Szerintem nagyon puha a csempe,a takaró hiányát meg meg sem érzed...-vágott vissza.
-Jól van,jól van. Megteszem.-hogy te ezért mennyire kapni fogsz...
-Hangosan,én is hallani akarom!
-Nem vagyok szexi!-kurjantottam el magam,mire a hangomtól visszhangzott az egész lépcsőház. Fránya akusztika.
-Senkit nem érdekel!-érkezett válasz a földszint irányából egy idős hölgy hangján. Én legszívesebben elsüllyedtem volna,Kim pedig az ajtó túloldalán a nevetéstől fuldoklott.
-Most már engedj be!-sziszegtem,majd kivágódott a bejárati ajtó. Barátnőm valószínű érezte a vesztét,mivel azonnal az egyetlen kulcsos helyiség,a fürdőszoba irányába kezdett rohanni.
Belöktem magam mögött az ajtót és néhány hosszabb lépéssel utol értem Kimit.
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan? Nyilvánvaló,hogy gyorsabb vagyok mint te.-löktem be a fürdőbe,majd zártam be magam mögött az ajtót.
-Attól még lehet próbálkozni.-hátrált egészen a zuhanyzóig én pedig követtem Őt.
-Mit ne mondjak,eléggé gyenge próba volt.-közeledtem egyre inkább egészen addig amíg a mellkasa az enyémet nem súrolta.
-És most mit akarsz csinálni?-szegte fel az állát.
-Oh,Kimó...veled igazán sok mindent. De leginkább most arra lennék kíváncsi-leheltem szinte az ajkára,miközben a bal kezem a farzsebébe csúsztattam,ahol kitapintottam a telefonját.-vajon hogy állna rajtad ez a feszes póló vizesen?-vigyorodtam el pimaszul. Jobbommal az én telefonom,balommal az övét dobtam a szennyes kosárra,majd gondolkozás nélkül magammal rántottam a zuhanyzóba. Amint megnyitottam a jéghideg vizet felsikított és próbált szabadulni,de én csak nevetve öleltem még szorosabban magamhoz.
-Még mindig nem vagyok szexi?
-Egy seggfej vagy,Biersack.-prüszkölt remegve,mire a hátát a csempének támasztva lágyan megcsókoltam. Eleinte csak bátortalanul,puhán tapasztottam ajkaim az övére,majd egyre szenvedélyesebbek lettünk mindketten. Lábait összekulcsolta a derekamon és csípőjét nyögdécselve szorította az enyémhez miközben a nyakát hintettem be apró puszikkal. Helyenként óvatosan megszívtam az érzékeny bőrt,mire nedves hajamba markolt.
-Gyönyörű vagy.-néztem rá őszintén csillogó szemekkel. Bőrén vízcseppek gyöngyöztek,haja és ruhája ázottan tapadt formás testéhez.
-Szeretlek Andy.
-Én is téged Tökmag.-leheltem egy utolsó gyengéd csókot duzzadt ajkaira,majd leengedtem a földre.-Viszont nem akarom hogy megfázz.-és hogy ne tudjam magam leállítani,szóval ha most nem hideg víz alatt álltunk volna,tagadhatatlan lenne a vonzalmam irántad... Tettem hozzá magamban.
Elzártam a vizet majd mindketten csurom vizesen léptünk ki a sötétkék csempére,ott kisebb nagyobb tócsákat hagyva. Mindketten felkaptunk egy-egy törülközőt és elvonultunk átöltözni. Tevékenykedésünket az Escape the Fate-Ungrateful című száma szakította meg,amit Kim lábdobogásai követtek. A mosdóba szaladt ahol a telefonokat hagytuk,és fogadta a hívását. Alig öt perc múlva,széles mosollyal az arcán nyitott be hozzám.
-Eva hívott. Elvállalja.-ugrott a nyakamba örömébe,én pedig akárcsak egy romantikus filmben,megpördültem vele.
Olyan nyálas ez az egész,de ha vele vagyok,egyszerűen nem tud érdekelni.
Ezerszer is bolondot csinálnék magamból...
Érte.
