~Kim~
Miután a szipogásom is alább hagyott,egy óvatos,halovány mosollyal biztosítottam Andyt,hogy lazíthat körém font karjai a szorításán,minden rendben van. Gyönyörű kékségeivel érdeklődve és bizonytalanul vizslatott. Az ember életében vannak olyan helyzetek amikor nem tud mit mondani. Számomra ez is egy ilyen volt. Nem voltak szavak,amik elmondhatták volna,mit is érzek most igazából és mennyire szeretem Őt.
-Kimegyek,kicsit rendbe szedem magam.-töröltem le a szemem alját,amit nagy valószínűséggel most a könnyeim és az elfolyt szempillaspirálom tarkított.
-Rendben.-nyomott egy apró csókot a szám sarkába. Kikecmeregtem Andy öléből,ahol ezidáig tartózkodtam,s meg sem állva a célomig birtokba vettem a fürdőszobát. A tükörbe nézve nem különösebben lepett meg az engem fogadó látvány. Karikás,vörös szemek,elkenődött szemfesték,kócos haj,cserepes ajkak. Mégis,ezek ellenére is egy széles mosoly terült el nyúzott arcomon. Vannak nálam szebbek,jobbak és kevésbé problémásabb lányok,Ő mégis értem küzd. Elfogad,támogat és szeret. Olyannak amilyen vagyok. Annak aki vagyok... Évek óta most először érzem úgy,hogy van kiút a múlt sötét árnyékából.
Ilyen csodás,vidám gondolatokkal hagytam el a mosdót egy gyors arcmosás után és baktattam volna a konyhába. Igen,itt a volnán van a hangsúly. Ugyanis a nappaliba érve szó szerint lefagytam. Mozdulatlanul meredtem a kanapén terpeszkedő Ashleyre.
-Andy,hallod,ez a film elég tré volt.-fordult felém. Arcán döbbent vigyor terült el.-Oh. Kimi,nem gondoltam volna,hogy ennyire jó nő vagy...
Egy szál fehérneműben állni egy perverz ismerősöd,szinte már jó barátod előtt nem éppen felemelő érzés. Inkább mondanám kínosnak...
Andy macska mozgással termett mögötte,tenyere hangosat csattant Ash tarkóján.
-Purdy,nyugszik.-korholta mint egy rossz kutyát,s helyezkedett úgy,hogy ne nyíljon Ashnek rálátása "bájaimra".-Kimó,kérlek kapj magadra valamit!
Zavarodottan bólintottam,majd szinte futva igyekeztem a szobámba. Ott a kezembe akadó első felsőt felvettem,és visszabújtam a földön heverő farmerembe. Hajamat az ujjaimmal "átfésültem",s immáron talpig ruhában slisszoltam be a konyhába egy pohár vízért. Azt kortyolgatva hallgattam a nappaliban értekező fiúkat.
-Csak egy ártatlan megjegyzés volt,nyugi már!-szabadkozott Ash.-Eszem ágában nem volt rámozdulni Kimire. Nem tenném tönkre a barátságunk egy nő miatt. Soha.-egy ideig csend volt,s bár ajtón keresztül nehéz megállapítani,valószínűleg a kommunikáció tovább zajlott köztük grimaszokkal,nézésekkel és egyéb gesztusokkal. Ashley halkabban folytatta.-A múlt az múlt. Nem tudom meg nem történtté tenni,de ezt már legalább ezerszer megbeszéltük. Megbántam,tanultam belőle. Még egyszer nem követném el ugyanazt a hibát...
Egy mély sóhajt követően Andy tenorja zengett fel.
-Egy kicsit lehet túlreagáltam a dolgot,ne haragudj. De tudnod kell,hogy Ő nagyon fontos nekem,és nem akarom elszúrni. Ő minden második gondolatom ,s bár gyakran nem a legtisztább a fantáziám azokban a pillanatokban,lassacskán megőrjít. Nem is tudom mi lenne velem,ha elveszteném.
-Szerelmes vagy Rómeó.-cukkolta.-Talán igazából életedben most először. És nem mellesleg még mindig áll a zászló Biersack,akármit is csináltatok alig 5 perce...
-Hagyjál,seggfej.-mordult rá és lépteiből ítélve a fürdőbe igyekezett.
Fülemben nemrég elhangzott szavai csengtek,amik akaratlanul is mosolygásra késztettek.
-Szóval hallottad mit mondott.-lépett be a konyhába Ash. Mivel arckifejezésem elárult,aprót bólintottam.-Csak annyit kérek,te ne törd össze. Volt már a padlón és bár nem mutatja,nehezére esne újra felállni. Elfáradt már a sok csalódásban,s ha te is megbántod,lehet örökre elveszti azt a részét ami még képes szeretni. Tudod,a Juliet utáni "állandóan részeg,minden nap más nővel ágyba bújós" Andyt nagyon nem csipáztam... Ha vissza térne,tuti kinyírnám.-mondta halál komoly fejjel. Vegyes érzelmekkel bámultam rá.-Nem viccelek.
Aranyos volt,ahogy védi Andyt,igazi baráti gesztus. Olyan amit valaha értem is tettek. Tett. Kellin.
Eme gondolataim hatására egy kicsit visszább vettem a jókedvemből,de továbbra is biztató mosollyal feleltem.-Nem tenném.
Azt sose törném össze,aki össze szedett.
-Kajás vagyok.-csatlakozott hozzánk pár perccel később a fekete farmerbe és atlétába bújt Andy és mellettem elhaladva adott egy puszit a fejem búbjára.
-Én is.-kontrázott Ash,nekem meg végszóra mordult meg a hasam.-Mit szólnátok egy pizzához?
-Pitfire?
-Ellenvetés?
-Most mi van?-kapkodtam a fejem köztük,mert addig tiszta volt a dolog,hogy pizzázni akartak,amit én támogatnék is,de gőzöm sincs mi az a Pitfire. Mivel a nem rég költöztem ide,csak a környéket ismerem,de sejtésem szerint valami pizzéria lehet.
-Eszünk. Finomat.-gügyögte Ash lehajolva hozzám,mint valami kisgyereknek. Kifejezéstelen arccal bámultam rá,s higgadtan közöltem:
-Húzzál kifele a privát szférámból,mielőtt még orrba vágnálak!
-De kis harapós kedvében van valaki...-sértődött meg.
-Az én csajom.-vigyorgott Andy,én pedig hozzábújtam. Imádtam érezni a közelségét,megnyugtatott és mérhetetlen boldogsággal töltött el az,hogy tartozom valakihez végre.
-Bizony.-pipiskedtem fel egy csókért,amit természetesen meg is kaptam.
-Olyan nyálasak vagytok. Rosszul vagyok tőletek.
-Savanyú a szőlő,Ashy?-vigyorogtam.
-Még hogy savanyú. Inkább édes a szabadság. Úgy ám Kimi,én minden nap azzal bújik ágyba akivel akarok.-öltött magára győztes arckifejezést.
-Nem minden csak a testiség.-morogtam,s Andy kezét éreztem a sajátomén,ahogy ujjaikat össze kulcsolja.
-Induljunk.-mosolygott rám és kulcsát felkapva húzott maga után. Alig húsz perc séta után el is értük a hőn áhított helyet.
Az ajtón belépve elkerekedett szemekkel néztem körbe. Az étterem kívülről aprónak és eldugottnak tűnt,de mint kiderült nagyobb mint gondoltam volna. Hatalmas téren voltak szétszórva szépen megterített asztalok,rajtuk étlappal és aprócska fűszer tartókkal. A helyiség legvégében egy fa pult kapott helyet,ahol a rendelést lehetett leadni. Két oldalán egy egy ajtó helyezkedett el. Egyikéből nyílt a konyha,másikból egy folyosó amin többek között a WC is helyt kapott. A srácok egyenesen a pulthoz vették az irányt,én pedig lemaradva,bámészkodva követtem őket.
-Szia szépségem.-indította Ashley a társalgást közvetlenül.
-Hello,Purdy.-fordult meg a lány,akit a kötényjére tűzött névkártyája alapján Jessica-nak hívtak.-És kék szemű.-biccentett Andy irányába és adott nekik egy-egy öklöst.-Mit kértek?
-Én egy sajtos pizzát,sörrel.
-Én egy Hawaii-t szintúgy sörrel.-vágta rá a barátom és kérdőn fordult felém.
-Én egy sonkás pizzát szeretnék,kólával.-mondtam és elő bújtam Andy takarásából.
-Oh,észre sem vettelek.-vallotta be őszintén,s mosollyal az arcán nyújtott kezet.-Jess vagyok.
-Kim.-feleltem,s miközben kezet ráztunk sikerült jobban szemügyre vennem. Póló ujja egy kicsit felcsúszott,ezzel felfedve néhányat tengernyi tetoválásából. Magas,nyúlánk lány volt,vöröses barna hajjal,az orra jobb oldalán egy piercing csillogott. Szimpatikusnak tűnt,már az alapján is,hogy cimboráiként kezelte a fiúkat,nem próbált nekik imponálva nyavalyogni,tetszelegni.
-Örülök a találkozásának.-arcáról továbbra sem hervadt le a mosoly. Immáron mindannyiónkhoz szólt.-A rendelések max.20 perc alatt elkészülnek,az italokat azonnal viszem.
Bólintással nyugtáztuk,s egy sarokban levő asztalt elfoglalva a álltunk neki mindenféléről csevegni. Épp azon ment a vita,ki fog meghalni valami sorozatban,s miért,amikor egy AC/DC szám refrénje hasított élesen a levegőbe. Ash szó nélkül kapta elő a telefonját és egy kicsit félrehúzódva fel is vette azt. Ha akartam volna sem tudtam volna belehallgatni kivel és mit beszél,mivel Andy combomon egyre csak feljebb csúszó tenyere elterelte a figyelmem. Arcom egészséges árnyalata hirtelen rákvörösbe váltott.
-Andy...-szűrtem a fogaim között.-Mit csinálsz?
Komisz mosoly jelent meg szája sarkában,de komoly fejjel válaszolt.
-Ülök,lélegzem,ami szükséges az életben maradásomhoz,s melynek során szén-dioxidot termelek.
-Akkor lélegezz csak tovább,e nélkül a combomon.-feleltem félre lökve a kezét.
-Ne már.-vágott fancsali fejet,majd ujjaival "lépkedni" kezdett a lábamon egyre feljebb.-Játszunk egy kicsit!
-Rendben. Kő-papír-olló?-próbálkoztam,de Ő csak fejét rázva vigyorgott zavaromon...Köszi Andy,ennek is eljön még a böjtje.-Fekete,Fehér,Igen,Nem?-újabb fejrázás.-Activity? Uh,várj,gondoltam valamire!
-Csak nem rám?-húzogatta a szemöldökét.
-Majdnem. Szabad a gazda?
-Legyen.
-Egy acélbetétesre gondoltam amivel seggbe rugdosnálak ahányszor csak nyilvánosan zavarba hozol.-mosolyogtam angyalian.
-Ez aranyos.-fintorgott.-De tudom nem lenne szíved bántani ez a szépséget itt...-mutatott büszkén hátsójára.
-Lenne hidd el.-parkoltam meg az arcát és kezeit véglegesen eltávolítottam a lábamról.
-Srácok,nem hiszitek el,mi történt!-nézett ránk Ashley csillogó szemekkel.
-Na,mi?-meredtünk rá kíváncsian.
-Az imént hívott a menedzserünk,aki mellesleg téged is keresett,Biersack...-bökött Andyre aki azonnal ellenőrizte is lenémított telefonját.-és sikerült beszerveznie nekünk egy igazi nagy koncertet New Yorkba. Azt mondta hatalmas show lesz és ha nem cseszünk el semmit,anyagilag rendbe is hozhatjuk magunkat.-dőlt hátra elégedetten.
-Ez egy elég nagy lehetőség.-állapította meg boldog mosollyal az arcán Andy.
-Helyesbítek.-hajolt át lelkesen az asztalon Ashley.-Ez egy kurva nagy lehetőség.
-Gratulálok.-feleltem,hangomba elismerés és öröm vegyült. Szuper végre látni ahogy egyenesbe jönnek. Ezt követően egy győztes koccintásba vontak be engem is(?) és mintha mi sem történt volna,ugyanott folytatták a társalgást ahol abba hagyták.
-De Matt nem halhat meg. Túlságosan is fontos szerepe van. Mellesleg a fandomja is a második legnagyobb a sorozatban,azt a mértékű nézettség csökkenést nem vállalnák be ami a színész kiírásával járna.-érvelt Andy teljes hévvel bele élve magát. Ash pedig hasonló lendülettel cáfolta meg. Férfiak...
-Egy Hawaii,egy sonkás és egy sajtos pizza.-tette le elénk a rendelést Jess.-Jó étvágyat.-mosolygott,majd épp távozni készült amikor is hirtelen a fejéhez kapott és megfordult.-Majdnem elfelejtettem. Ash,Tim kérdezi,hogy pénteken számíthat-e rád.
-Mi lesz pénteken?-súgtam oda Andynek,de úgy látszik nem elég halkan,mivel Ash ódákat kezdett zengeni jó magáról.
-Nos,kedves kicsi tudatlan Kimi,ez a csodás helyen minden héten péntek estétől vasárnapig eszméletlen partik rendeződnek,melyek alkoholban és mámorban úsznak.-révedt el a távolba,mire értetlen amolyan "Ennek meg mi a bánat baja van?"fejjel díjaztam.-Szóval itt már évek óta szokás,az ivó verseny,melynek koronázatlan királya én vagyok.-villogott.-És hétről hétre,hónapról hónapra akadnak olyan ostoba halandók akik azt hiszik legyőzhetnek. Engem,a mestert. Szóval a péntek este nekem a győzelem,másoknak a tele sírt párnák éjjele.
-Nem vagy te kicsit nagyképű?-vontam fel a fél szemöldököm.
-Az,de sajnos van neki mire.-világosított fel Andy.-Bármely kihívást elfogadja,megnyeri.
-Így van.-csak úgy hízott Ash mája...-Már vagy másfél hónapja nem fogadtam el kihívást. Ideje lenne újra megmutatni ki az úr...
-Remek. Szóval benne vagy?-kérdezte Jess,válasza egy bólintás volt.-Akkor neki is látok keresni a bátor ellenfeled.-mosolygott és ismét távozni készült.
-Én jelentkeznék.-szóltam utána. Döbbent szempárok szegeződtek rám,balomról Andy-t hallom amint azt suttogja:"Te most komolyan megőrültél?!"
-Jó vicc volt Kimi,de kihűl a pizzád.-röhögött fel jóízűen az asztal túlsó oldaláról Ash.
-Ha piáról van szó,nem viccelek.-jelentettem ki határozottan felvéve a szemkontaktust.
-Ez mind szép és jó,de nyilvánvaló,hogy én nyerek,szóval valami tétje is legyen akkor a dolognak...-vigyorgott gonoszul.
-Túl nagy az arcod Purdy...-birizgáltam szórakozottan a szalvétámat. Valakinek hatalmas pofára esésben lesz része azon a bizonyos pénteken.-De legyen,ahogy óhajtod.
-Nos,a vesztes körbefutja a háztömböt. Fehérneműben. Miközben a győztes kamerázza.
Felnevettem,Andy pedig aggódva kapta el a kezem. Törzsemmel felé fordultam.
-Ne menj bele,mert nem hátrálhatsz ki. Veretlen,hiába való lenne magad megaláztatni...-én értékeltem,tényleg,hogy ennyire óvni akar,de a hitetlensége irányomba feldühített.
-Tudom mit csinálok.-sziszegtem.-Bízz bennem!
Szemei bizonytalanságtól,s ki nem mondott kételyektől csillogtak. Lassan bólintott egy aprót.
-Kezet rá.-komolyodtam el,Ash felé nyújtva a praclimat.
-Andy,ha hétvégén esetleg náthás lesz a nőd a fehérneműben való rohangászástól,nem az én hibám...
-Ash,messzire mész...-közöltem szárazon.-Andy bízik bennem.
-Simán lenyomlak.
-Majd meglátjuk...
A közös pizzázás után Ash még maradt egy kicsit Jessica-t szórakoztatni,mi pedig Andyvel kéz a kézben haza indultunk a kellemes őszi estében. Az út első felében feltűnően hallgatag volt,mármint önmagához képest. Sosem volt az a fajta akiből harapófogóval kellett kihúzni a szavakat. Nem tudom mi jár a fejében,csak sejtem...
-Tényleg komolyan gondolod,hogy győzhetsz?-pillantott le rám. Hosszú pillái árnyékot vetettek gyönyörű arcára. Sóhajtva állítottam meg,s vettem a kezembe jobbját is.
-Komolyan mondom. Nem jelentkeztem volna,ha nem lennék képes rá. Régen rengeteg ilyen eseményben vettem részt,azok után ami történt velem ebben láttam a kiutat. Tompítottam egy kicsit magamon és elfeledkeztem a problémáimról addig a néhány óráig amíg azon ügyeskedtem ne hányjam el magam. Bajnok voltam. Én voltam a kis városunk Ashley-je ha úgy tetszik. Kevesebb kukival és több csöccsel.-röhögtem el magam,s láttam rajta,nagy erőfeszítésébe tellett nem elmosolyodni.
-Hiszek benned,csak féltelek. Nem akarom,hogyha esetleg mégsem sikerül,részeg férfiak legeltessék rajtad a szemüket...pláne a fedetlen részeiden.
-Én sem akarom,de nem szegem meg a szavam. Ha nem jönnek be a számításaim,büszkén viselem a következményeket.-fancsali arckifejezésén elmosolyodtam. Lábujjhegyre állva pipiskedtem fel ajkaihoz,s karoltam át a nyakát.-Amúgy is,mit számít az,hogy kik bámulnak meg? A végén te viszel úgyis haza.-csókoltam meg.
-És tartom a hajad miközben teli rókázod a WC csészét...
-Megeshet.-nevettem fel és belekaroltam feketébe burkolózott lovagomba.
Miután haza értünk egy gyors zuhany után bevágódtunk Andy ágyába és összebújtunk. Mindketten kimerültek voltunk és már az óra mutatója is fél 12-őt mutatott. Egy kicsit fáztam,amiről nem tehettem,hisz eleve fázós típus vagyok és az sem segített rajtam,hogy ahonnan jöttem ott általában sokkal melegebb volt. Hozzá bújtam Andyhez,aki ránk rántotta az ágy végébe hajtott takarót.
-Szóval hagyod,hogy Dr.Andy a felejtés és a szerelem nagy mestere meggyógyítson?-utalt a délutáni kijelentésére,miszerint elfeledteti velem,hogy valaha is találkoztam azzal a barommal.
-Igen,hagyom.-motyogtam a mellkasába,amihez simulva élveztem a testéből áradó hőt.
-A terápia holnaptól kezdetét veszi.-mondta elváltoztatott hangon és homlokon csókolt. Hosszú hallgatás és egyenletes szuszogások sorozatát követően esküdni mertem volna rá,hogy elaludt,pontosan ezért lepődtem meg amikor mély hangja megtörte a csendet.-Köszönöm hogy bízol bennem...
-Köszönöm,hogy adtál rá okot.-szorítottam még szorosabban magamhoz.-Szeretlek.
-Én is,Tökmag...
A napok teltek-múltak egymás után,Andy pedig mindig újabb és újabb programokat tervezett annak céljából,hogy jobban megismerjük egymást. Lassacskán a legjelentéktelenebb dolgokat is tudta rólam,olyanokat is amit másnak nem árultam el még előtte. Csak Kellinnek,de Őt inkább most szeretném elfelejteni...elment. És össze törve hagyta azt,amit egykoron együtt építettünk fel. A barátságunkat. Ezzel alá támasztotta,hogy már köztünk semmi sem lesz ugyan úgy mint régen. Bevallom,titkon számítottam,vártam a hívását,azt,hogy bekopogjon és bevallja hogy hiányzom neki,mint barát és hogy sajnálja hogy hülye volt. Sajnálja,hogy elcseszte és rájött hogy tévedett. Csak egy fellángolás voltam neki,és szeretné ha újra barátok lennénk...de ez nem következett be. S nekem ezt el kell fogadnom. Semmi sem lesz már a régi.
-Te meg min gondolkodsz szépség?-puszilt bele a nyakhajlatomba Andy.
-Azon,vajon miért mentem én ebbe egyáltalán bele...-néztem az előttem álló futópadot.
-Nos,hadd avassalak be.-köszörülte meg a torkát.-Kutatások sokasága bizonyította hogy a testmozgás vér serkentő hatású. Szóval egy kis futás és jobban megy este az ivás...
-Vagy csak ezzel utalsz arra hogy kövér vagyok?-szaladt fel a szemöldököm a hajam vonaláig.
-Dehogy is,tökéletes vagy.-sápadt le pillanatok alatt,melynek hatására óriási vigyor terült el az arcomon. Nem gondoltam komolyan,tudtam hogy csak jót akar,de imádtam nézni ahogy menti a menthetőt.-Csak nagyon nem szeretném,ha ma este neked kéne a bájaidat mutogatva körbefutni a háztömböt...
-Tudom.-sóhajtottam fel gondterhelten,majd idegesen álltam rá a gépezetre,várva sanyarú sorsom.
-Nos,ha meg akarsz állni,nyomd meg a bal alsó sarokban levő piros gombot. Ezzel itt növelheted a sebességet,ezzel meg csökkentheted.-mutogatott,én meg bólogattam. Kelletlenkedve láttam neki a futásnak,annak tudatában,hogy Andy épp csillogó szemekkel szurkol nekem az oldal vonalról,én pedig közel sem vagyok a vonzó kifejezéshez. Amellett hogy már pár perc alatt már patakokban folyt rólam a víz,az sem tett jót az önbizalmamnak,hogy az összes itt tartózkodó nő velem ellentétben haspólóban és a létező legrövidebb nadrágban feszített. Na de most komolyan,melegítőben és atlétában is meglehet lenni,nem?
-Andyyyyy!-ütötte meg a fülem hirtelen két szőke lány szoprán vinnyogása. Ahogy Alex mondta mindig annak idején,még a szar is megállt bennem...-Kérhetnénk egy autogramot?
-Oh. Persze.-fordult meg Andy és kezébe vette a fekete alkoholos filcet.-Hová szignózzak?-mosolygott.
-Nos,papírunk az nincs,szóval ha nem nagy gond,ide.-és ekkor felrántotta az amúgy is feszülős pólóját a jobb oldali szöszi,ami alól fehér melltartója bukkant ki. Hát a pofám leszakad...azért ez már több a soknál! Elegem volt már a céltalan rohanásból,mellesleg a tenyerem is erőteljesen viszketett,amikor is elvakultan elfeledkeztem arról az apró tényről,hogy ez a szar alattam a leggyorsabb fokozaton van...
-Hogy az a...-nyögtem a földön kiterülve. Gyönyörűen sikerült leborulnom a gépezetről. Andy amúgy is keserves mosolya lehervadt az arcáról és azonnal hozzám sietett.
-Jól vagy Kimó?-ereszkedett féltérdre és segítő szándékkal nyújtotta a jobbját.
-Hogyne. Remekül.-kapaszkodtam belé és támaszkodtam fel.
-Ki ez a lány?-kérdezték mind a ketten,szinte kórusban,kezükben az iPhonejukkal már világgá kürtölve kivel is futottak ők össze. Kínos csend állt be. Lassan felpillantottam Andyre,látszott rajta,hogy most épp nagyon vívódik valamin. De mégis miért?
-Öhm...Ő az én. Az én egyik távoli unokatestvérem.
Elképedve bámultam rá. Ez szíven ütött. Nagyon. Az az ember akiben végre megbízok,az,akit végre teljes szívemből képes vagyok szeretni,letagadott,nem mert felvállalni két magamutogató,üres fejű liba előtt. Pillanatok alatt felment bennem a pumpa. Az sem érdekelt,hogy az órás jegyünkből még csak körül belül 20 perc telt le,nekem elég volt. Mindenből.
-Már azt hittük a barátnőd.-szólalt meg végre a bal is,gúnyos grimasszal.-Juliet után elég nagy visszalépés lett volna...
-Jaja.-helyeselt a társa is.
-Még milyen szerencse hogy nem vagyok az.-morogtam,és megindultam az öltöző felé.
-Várj már,kérlek!-eredt utánam Andy és a karom után nyúlt. El is kapta azt,de rövidesen durván kirántottam szorításából.
-Fogadjunk,most jön az a rész,hogy megmagyarázod!-nevettem fel hitetlenül,egyre csak kitörni akaró könnyeimet ezzel palástolva.-Hát,azt baszhatod Biersack,mert nem érdekel.
Újabb kísérletet tett a megállításomra. Nem fogok előtte és egy fél konditerem előtt sírni! Azt már nem. Ennél erősebb vagyok,voltam és leszek.
-Kérlek,csak hallgass meg!-könyörgött,szenvedő tekintettel. Fájt ránézni.
-Hagyj békén!-futottam be a női öltözőbe,ahol minden valószínűséggel addig fogok a zuhany alatt állni,amíg el nem csendesedik a mellkasomat tépő zokogás...
