6. fejezet

~Kim~

A látvány ami elém tárult,vegyes reakciót váltott ki a mi kis hármasunkból. Ash tágra nyílt szemekkel bámulta őket,és már-már támadó pozíciót vett fel,amit meg tudok érteni,mivel a gyanús csapat hat darab középmagas tagból állt,s mind fekete ruhát viseltek. Andy csak felvont szemöldökkel nézte a tőle egy jó fejjel alacsonyabb "üldözőket",én pedig kihúztam magam,s megtörtem a csendet.

-Maguk meg kicsodák?-néztem a fekete esőkabátot viselő kapucnis alakokra,mire a középső levetette azt. Kibukkant a sötétbarna haja,és mókusszerű arca. Szemüveget viselt,arcát ráncok szabdalták,körülbelül a negyvenes éveinek a végét járhatta a hölgy.

-Melyikőjük Mr.Purdy?-hagyott engem teljesen figyelmen kívül,ami nagyon is idegesített,de igyekeztem ezt nem kimutatni.

-Ő.-biccentett Andy a mellette álló Ash felé.-Mi ügyben keresik?

-Mr.Purdy,én és a társaim,-mutatott a többi korabeli nőre.-úgy értesültünk,hogy maga még nem választott egyházat.-nézte a mappáját.-Szeretném felhívni szíves figyelmét arra,hogy az egyházunk-nyújtott felé egy szórólapot.-mindig szívesen fogad új tagokat és bőkezű adományokat...

Ezek után hadarva,de istenítette a templomukat,meg a kitűnő prédikátorukat. Ash eleinte türelmesen hallgatott,persze a szórólap átvétele nélkül,majd homlokráncolások sorozata után közbevágott.

-Mi a picsa van?!-akadt ki teljesen.

-Hittérítők.-mondtam undorodva.

-Szóval lássuk csak,jól értem-e... Maguk azért követtek egy órán át,ezzel a frászt hozva rám,hogy meginvitáljanak a szaros egyházukba?!-a végét már szinte ordítva mondta. Andy amolyan "balhé van" fejjel dőlt neki az egyik panelház kopottas sárga falának,én pedig csak csendben figyeltem,ahogy a mindig vidám Ashnél szépen lassan betelik egy bizonyos pohár.-Hát mondok valamit! Szeretek pártatlan maradni,és hinni amiben én akarok,szóval le lehet rólam szállni!

-Kérem uram,ne legyen ilyen elutasító!-kezdett nyomulni,olyan mértékben,hogy nem túlzok,ha pofátlannak nevezem.-Isten mindenkit egyaránt szeret,és nem érnék semmiféle hátrányok a mássága miatt.-méregette Ash-t.

Ez a nő nem csak bunkó,de ostoba is...Komolyan azt hitte,ezzel majd megnyeri?

Andy harsány röhögésben tört ki,és hasát fogva próbált nem elterülni a piszkos,macskaköves utcán. Mire abba hagyta,könnyeit törölgetve egyenesedett ki.

-Hölgyem,-kezdte,de a torkát fojtogató nevetés megnehezítette a dolgát.-biztosíthatom,hogy a barátom több női nemi szervvel került kapcsolatba,mint azt el tudná képzelni.-vigyorogva figyelte,ahogy fülig vörösödik a nő.-Nincs semmiféle ferde hajlama.

Megfogtam Ash kezét,nehogy dühében bemosson egyet a nőnek,amit persze megérdemelne.

-Hagyjon már minket békén.-mondtam,miközben szabad kezemmel Ash hátát paskolgattam,amitől nem hiszem hogy összeragadt a darabokra tört egója,de nem ellenkezett.

-Rendben. De ha meggondolná magát...-kezdte,mire elé léptem,ezzel elérve,hogy végre elhallgasson.

-Ide figyeljen...levegőnek néz,és emberszámba sem vesz? Tegyük fel,nem érdekel,de az,hogy sértegeti a barátomat,az azért már nekem is sok. Ezek az úriemberek tűrik a maga viselkedését,ami felettébb modortalan,mert nincs más választásuk. De én elárulok egy nyílt titkot. A férfiaknak nem illik kezet emelni a gyengébb nemre,ez köztudott. Viszont azért senki sem nézne rám megvetően,ha itt helyben megtépném.

-Mégis hogy képzeled...?-húzta össze a szemét.

-Megteszem. Higgye el.-sziszegtem,mire elhúzódott.

-Menjünk lányok,itt senki nem akar megvilágosodni.-nézett sértetten végig rajtunk.-A lelkük sötétséggel van tele,és felemészti az egész lényüket...érzem az aurámban. Rajtuk már az Úr sem segíthet.

-Oda ne rohanjak.-vetettem oda fitymálóan,majd néztem ahogy távolodnak.-Szerintetek kárhozatra kerülne a lelkem,és a pokol tüzén égnék az örökké valóságig,ha kigáncsolnám?-morfondíroztam,mire Ash most először eresztett el egy halovány mosolyt.

-Valószínű.-mondta halkan.

-Abszolút megérné.-boxoltam vállon. Andy mosolyogva figyelte a kis jelenetünket,majd megszólalt:

-Haver,minden oké?

-Igaza volt? Mármint tényleg úgy nézek ki mint egy meleg?-kérdezte keserűen. Szóval innen fúl a szél.

-Dehogy.-ráztam a fejem,majd Andy-t szuggeráltam,hogy mondjon már ő is valami vigasztalót.

-Badarság. Hisz te vagy a bandánk csillám csődöre,minden nő álma!-röhögött.-Több csajjal kavartál már,mint Jinxx,Jake,CC és én összesen. Csoda,hogy nem lövöldözöl mindenfele feromonokat...

Erre már Ash is elröhögte magát.

-Csak ezt akartam hallani.

-Hízik a májad mi?-cukkolta Andy.

-Nagyon.-vigyorgott.

Fél óra múlva Ashley a telefonján babrált,eldőlve a kanapén,Andy meg én pedig a szatyrunkból pakoltuk ki a szerzeményeket.

-Rendes volt tőled.-mondta az egyik csomag felvágottat szorongatva. Láttam rajta,hogy egy kicsit feszült,és valami olyat fog mondani,amit igazán komolyan gondol.

-Mi?

-Az,hogy így kiálltál Ash mellett. Ritka az ilyen.-motyogta,de értetlen tekintetemet látva folytatta.-Van az a mondás,hogy "Az igaz barát a bajban mutatkozik meg." El nem hinnéd,mennyire sokan nem tették volna ezt meg érte...

Szomorú arcát vizslatva rájöttem,hogy éppen a hírnév egyik árnyoldalát ecseteli. A megérzésem azt súgta,hogy jó néhányan hagyták már őket magukra a bajban. Nem gondolná,de tudom,milyen az,amikor egy barát csak a jóból veszi ki a részét,majd mikor a padlón vagy,nem segít fel.

-Semmiség. Nekem ez természetes.-vettem ki a kezéből a sonkát,s tettem a hűtőbe.-Bár még nem nagyon ismerlek titeket,úgy érzem bízhatok bennetek,mert ti is megbíztok bennem. Közvetlenek vagytok,annak ellenére,hogy ti sem tudtok szinte semmit sem rólam. Szóval bármelyikőtökért megtettem volna ezt,mert barátaimként tekintek rátok. Nem mintha nem tudnátok megvédeni magatokat,félre ne érts...-szabadkoztam.

-Értem,mit akarsz mondani. És köszönöm.

Rámosolyogtam,amit viszonzott,s felvetettem,hogy nézzünk délután valami filmet. Andy szólt Ashnek,hogy csörögjön a srácokra,akik egy negyed órán belül megjelentek egy halom tortillával,mondván,hogy ők még ma nem ebédeltek,és hiába a jó hangulat,nem akarnak éhen halni...jogos. Jóízűen elfogyasztottuk az ebédünket,s teli hassal eldőltünk a tágas fekete kanapén. -Mit nézzünk?-kuporgott Jake a DVDkkel teli üveges ajtajú vitrin előtt. Most ő volt a filmfelelős.

-Batmant!-hisztizett Andy,amit azért magamban vígan támogattam,mint főállású Batgirl.

-Ne már!-nyavalygott Ash.-Már vagy ezerszer láttuk.

-Ja.-helyeselt Jinxx is.

-Valami horrort?-pakolászott tovább Jake.

-Jól hangzik,-adtam hangot véleményemnek.-de szerintem annak csak sötétben van hangulata.-mutattam az ablakra,ahol beáramlott a fény,és kis híján kiégette a retinámat. 

-Megoldom.-tápászkodott fel CC,s húzta be a függönyt,majd ünnepélyesen kijelentette:-Legyen horror!

-De melyik?-nyújtogatta a nyakát Andy,hogy ő is lássa a választékot.

-A Kör.-tartotta fel Jake a szerencsés lemezt a magasba,amiről egy kicsit az Oroszlánkirály első pár képkockája ugrott be,de mint kiderült nem csak nekem.

-Rendben Mufasza,de ne csak lóbáld,tedd is be.-hagyta rá Ashley és kockult tovább.

-Az Rafiki volt te hülye.-sajnálta le CC.

-Nem mindegy?-legyintett,de CC nem hagyta annyiban,rögtön leállt vele vitázni.

-Mint az oviban...-masszírozta a halántékát Jinxx.

-Kérsz gyógyszert?-kérdeztem kedvesen a legérettebben viselkedő tagot.

-Megköszönném.-mosolyodott el.

Mire visszatértem egy pohár vízzel és egy Algopyrinnel,már mindenki síri csendben bámulta a képernyőt. A kis szutykok elkezdték nélkülem...

-Tessék.-suttogtam Jinxxnek,mire négy mérges fej pisszegett le.-Bocs,hogy élek...-mondtam sértődötten,s bevágódtam Jinxx mellé,aki hálából helyet szorított nekem közte és Andy között. 

-Nem vagy félős?-vette elő a féloldalas mosolyát Andy,ami így félhomályban még jobban állt neki.

Megráztam a fejem,mire visszafordította a tekintetét a TV-re.

-Kár.-motyogta,majd a semmibe mosolyogva addig csúsztatta a kezét a kanapén,míg az el nem érte az enyémet. Ujjainkat összekulcsolta,s egészen a film végéig el sem engedte. A szívem szinte kalapált a mellkasomban,s ha a bordáim nem tartják vissza,lehet hogy ki is ugrott volna. Nyeltem egyet,és hálát adtam a sorsnak,hogy sötét van,mert vöröslő arcom biztos elárult volna... A filmet már láttam néhányszor,szóval nem volt újdonság,de ha az lett volna se tudtam volna odafigyelni rendesen,mivel éppen arra koncentráltam,hogy egyenletesen lélegezzek. Imádtam,ugyanakkor utáltam,hogy egy érintésével ilyen érzéseket vált ki belőlem... Mihelyst felugrott a stáblista kiszabadítottam a kezem,és elmentem a mosdóba,ahol rendbe szedtem magam,és elköszöntem a srácoktól,mondván,hogy találkám van. Intettek,de nem nagyon fogták fel igazából,mivel már egy másik filmet bámultak hipnotizálva. Egy tekintet azonban végigkísért az ajtóig,s némán a hátamba fúródott. Sejtettem kié,de jobbnak láttam nem megfordulni.

Szedtem a lábam,hogy háromra odaérjek a város szívében lévő L.A.Cafe-be,hisz megígértem Kellinnek,hogy elmegyünk sütizni és beszélgetni,hogy bepótoljuk egy kicsit a külön töltött időt. 

Végigszáguldottam a Spring street-en,és a már ismerős karokba vetettem magam. Mindig öleléssel üdvözöljük egymást,lassan 6 éve. Legjobb tulajdonságai közé tartozott,hogy ragályos a jó kedve,s az,hogy nagyon közvetlen srác. Ettünk egy-egy kókuszgolyót,és sétálgattunk a városban,egészen a Broadway mentén. Kellin egy szürke dzsekiben és hozzá illő sapkában járta az utakat,mire csipkelődve megjegyeztem,hogy azért egy napszemüveg nem ártana,ha inkognitóban akar maradni Sztárfensége. Mire ő kinevetett és vállat vont.

A sors iróniája viszont az volt,hogy két sarokkal lejjebb megrohamozta egy nyolc fős lánycsapat,hogy fotózkodjanak és aláírást szerezzenek.

-Én megmondtam.-vihogtam esetlenségén,ahogy a lányok tengerében megpróbál igazságot teremteni két veszekedő tini közt,hogy melyikőjük kért előbb képet vele. 

-Kösz,utólag mindenki okos...-rázta a fejét,és aláírta egy szőke lány homlokát. Alkoholos filccel.

Miután őket leráztuk még császkáltunk a városban egy órácskát,és mind ketten hazaindultunk. Otthon egy kicsit pihengettem,rajzolgattam,majd kereken hat órakor megnyitottam a Skype-ot és fogadtam a szüleim videóhívását.

-Szia Kimi!-integettek a kamerába.

-Sziasztok.-mosolyogtam rájuk,s elfojtottam a mellkasomban tomboló erőteljes honvágyat. 

-Milyen Los Angeles? Vannak már barátocskáid?

-Tetszik a nyüzsgés. És azt hiszem vannak. 

-Mesélj,hogy ismerted meg őket?

-Igazából a lakótársam mutatott be nekik...-kezdtem,de apám félbeszakított.

-A lakótársad?-húzta össze a szemét.

Uppsz. Anyámék még csak az eredeti tervem ismerték,arról viszont még nem számoltam be nekik,hogy azt a lakást,amit kinéztünk,olyan gyorsan elhappolták előlem,hogy köpni nyelni nem tudtam.

-Történt egy kis változás. Kiadták a kiszemelt lakást egy házaspárnak,mielőtt még megnézhettem volna. 

-De ugye nem maradtál tető nélkül?-aggodalmaskodott anyám.

-Kimi mint csöves...ezt elképzelni olyan szívmelengető érzés. Azt hiszem ma jót alszom.-szemétkedett öcsém a háttérből.

-Oh Alex,hát nem száradtál még el?-kérdeztem mézes-mázosan,de anya a védelmére kelt. 

-Kimantha,ne piszkáld az öcséd. Tudod milyen zöldfülű,szinte még gyerek.

Persze. Egy 16 éves kamasz,nekem már nagyon nem fér a "gyerek" kategóriába... Mindegy,nem akarok veszekedni.

-Rendben. Nem,nem maradtam,Kellinnél meghúztam magam egy éjszakára. Aztán másnap Kellin szólt,hogy egy ismerősének van egy kiadó szobája. Megismerkedtem velük és beköltöztem.-mutattam körbe a takaros kis szobámban,de apámat ez nem hatotta meg.

-Szóval milyen lakótárs?-ráncolta továbbra is a homlokát.-Fiú vagy lány?

Na,itt két opció van. Ha azt mondom fiú,rögtön nekem esnek,és kirobban a nagy hiszti,vagy pedig holnap már érkezik is a postán elsőbbségivel egy raklap óvszer. Nem mintha akkora nagy ribanc lennék,csak ahogy apámat ismerem,kitelik tőle... Így hát természetesen a könnyebb utat választottam.

-Lány.

-Hogy hívják?-faggattak.

-Andrea.-hazudtam szemrebbenés nélkül.

-Láthatnánk?-csillant fel anyám szeme.

-Ööö...szerintem nincs itthon.-mondtam lassan,de apa szokás szerint átlátott rajtam. 

-Valóban?

-Ühümm.-bólogattam.

-Andreaaaa!-ordította el magát egyenesen a mikrofonba,mire én,aki max. hangerőn hagyta a  laptopja hangszóróját,úgy megijedtem,hogy leborultam az ágyról.

-Apa,ezt mégis mi a faszé...-nyöszörögtem a padlón,mire Andy nyitott be. 

Nekem. Végem. Van.

-Mi volt ez a zaj? Valami erőteljes koppanást hallottam.-kémlelt körbe,majd felsegített.

-Andrea?-kérdezte bizonytalanul apám,mire Andy teljes pompájában(egy ujjatlan atlétában,kitetovált karjaival és piercingjeivel) leült a laptopom elé.

-Nem éppen. Andrew vagyok.-mosolygott bájosan a kamerámba.-De az Andy-t jobb szeretem.

-Te meg mit keresel a lányom szobájában?-morgott apám,miközben én csak ott álltam egy helyben,ahonnan az imént felsegítettek. Teljesen lefagytam.

-Én vagyok a lakótársa.-mondta,mintha csak az időjárásról csevegnének.

-Vagy úgy.-szállt be anyám is.-Kimantha aranyom,beszélhetnénk hat szemközt?-mondta,de tudtam,hogy a nagy kedvesség csak álca. 

-Nyolc.-hallottam öcsém hangját hátulról. Persze hogy ott van a kis szaros,ha engem kell szapulni...

-Vettem a célzást.-állt fel Andy.-Üdvözletem.-hajolt vissza a képbe,majd elhagyta a szobám.

Nekem befellegzettek... Nem siettem a viszontlátással,szépen,komótosan másztam a helyemre.

-Magyarázatot követelek!-szólt apám.

-Még hogy Andrea...-háborodott fel anyám.

-Kimi,csak nem pasizni mentél Los Angelesbe?-csavarta a szálakat Alex.

Elkerekedett szemmel,száraz torokkal bámultam a monitort,majd lecsaptam a laptop tetejét. "Azt hiszem ennyi elég volt mára a családomból." gondoltam,s gondterhelten dőltem végig az ágyamon.

5. fejezet

~Andy~

Vasárnap. Az egyetlen szabadnapunk a héten,amikor nem kell fotózkodnunk,interjút adnunk,vagy  éppen csak a stúdióban próbálnunk. Felüdülést nyújtott,ugyanakkor általában unalmasan telt...nem igazán volt olyan dolog,amit a hét többi napján ne tehetünk volna meg,szóval számomra már elvesztette a varázsát.  Egészen tízig döglődtem az ágyban,majd mintha csak az enyém lenne a ház,kislattyogtam a fürdőbe,egy szál boxerben.
-Öhmm. Izé szia.-mondta a tükör előtt sminkelő Kim,aki már ébren lehetett egy ideje. Kék kockás inget viselt fekete farmerrel,haját pedig laza lófarokba kötötte. Mellé sétáltam,s arcot mostam.-Te mindig ilyen "lengén" öltözöl?-kérdezte.
-Igen. Zavar?-húztam fel a szemöldököm.
-Kicsit.-pirult el.
-Akkor jó.-vigyorogtam,mire horkantott egyet.
-Kösz.
-Szívesen,máskor is.-nyomtam meg a mondat utolsó felét,s direkt úgy kerültem meg,hogy vállammal súroljam az övét,mivel tegnap arra az elhatározásra jutottam,hogy elegem volt az egy éjszakás kalandokból. Egy év alatt bőven volt időm megtapasztalni az árnyoldalait,előnyeit. Jó volt kötöttségek nélkül a testiségeknek élni,s szebbnél szebb nőkkel ágyba bújni,de ugyanakkor fájdalmas is. Üresfejűek voltak,és nagy részük teljesen részeg,velem az élen...de az az az űr,amit másnap reggel éreztem,az volt a legkínzóbb. Ezen rossz érzések ellenére sem hagytam fel velük ezidáig a múltam miatt. Úgy voltam vele,ha nem kötődök senkihez,akkor nem lesz aki megbántson. Aki összetörjön,s a szilánkjaimba törölje a lábát,mint annak idején Juliet tette. Tisztán emlékszem annak a napnak minden pillanatára. Egy koncerten léptem fel épp,s Julietet is magammal vittem,szokás szerint. Jinxx gitárszólója alatt mindenki kapott egy kis időt szusszanni,egy asszisztens véletlenül az öltözőnkben hagyta az ásványvizeinket. Láttam rajta,hogy Ash sminkének javítgatása el fog még neki tartani egy darabig,így felajánlottam,hogy elszaladok értük. Az öltözőben azonban nem várt látvány fogadott. Juliet épp a kidobós srác alatt vonaglott a kanapénkon,s mint láttam rajta,cseppet sem bánta. Felfordult a gyomrom,és úgy éreztem,hogy abban a pillanatban simán meg tudnám fojtani mindkettőjüket. Persze nem tettem. Felkaptam a palackokat,és olyan erősen vágtam be magam mögött az ajtót,hogy az majd' kiszakadt a keretéből. Ezután kiürítettem a fejem,és igyekeztem minden dühöm kiordítani magamból a színpadon. Eszméletlen showt csaptam színtiszta gyűlöletből. A rajongók sikítoztak,s a koncert végén már-már egymást taposva próbáltak mihamarabb a turnébuszunkhoz tömörülni,mivel oda volt beígérve az autógram osztás. Zihálva szédelegtem le a lépcsőn,aminek az alján ott várt rám. A tüdőm és torkom meggyötört volt,és a hevesebb érzelmeim is csillapodtak valamelyest,ezért képes voltam visszafogni magam,és nem torkom szakadtából rákiabálni,hogy "Többé nem akarlak látni te ribanc!". Ash és Jake még így sem értették,hogy tudtam ilyen higgadt maradni. Ők állításuk szerint,ha az igazinak hitt szerelmük csalta volna meg őket,minimum kirúgták volna alóla a lábát. Igazi úriemberek... Szóval nem akartam újra így járni,ezért nem közeledtem senkihez sem "úgy" az utóbbi időkben. De tegnap azt hiszem minden megváltozott. Felébredt bennem az elnyomásban elő régi énem,s eldöntöttem,hogy amíg nem látom reménytelennek a helyzetet,s így reagál az érintésemre,addig harcolni fogok. Szükségem van rá,s arra a mámorító érzésre,arra a melegségre,ami a közelében átjárt. Mintha apró elektromos hullámok cikáztak volna a mellkasomban. Mindemellett persze álszent sem vagyok,nagyon vonzónak találom a lányt...olyan természetes a barna hajával,barna szemével és szép arcával. Az alakja is tökéletes... volt rajta fogni való,de csak a szükséges helyeken. Eme nagy elmélkedésem pillanatok alatt zajlott le a fejemben,annyi idő alatt,amíg el nem értem az ajtóig,ahol valami mennyei illat csapta meg az orrom. Kíváncsian baktattam a konyhába,ahol egy tányér rántotta várt rám pirított baconnel. Nem gondoltam volna,hogy nekem is készít reggelit,de mivel két személyre terített,félreérthetetlen volt a szituáció...
-Kiiim!-kiáltottam el magam,mire pár másodperc múlva már meg is jelent mögöttem.
-Mi van?-lépett a kávéfőzőhöz és zárta el azt.
-Te most komolyan reggelit készítettél?-bámultam a megpakolt tányért,mint akinek nehezére esik felfogni amit lát.-Méghozzá rántottát?
-Miért? Ne mondd kérlek,hogy nem szereted...-kezdett el aggódni,mint aki még mindig azon van,hogy jó benyomást tegyen,s kiérdemelje a helyét.
-Imádom.-öleltem meg,hogy ne stresszel-jen tovább. Általában bejön,ha nem férfi az illető.-Köszönöm.
-Nincs mit.-karolt át tétován.
Leültem és azonnal neki is láttam az  azokra a gondtalan,szép időkre emlékeztető reggelimnek,amikor még minden nap anyám főzött rám.-Nagyon finom.-csámcsogtam gyermekded fejjel,mire elmosolyodott,s ő is neki látott az övének. Egy pár percig csendben ettünk,majd úgy éreztem,muszáj letisztáznom vele a dolgokat,már az elején.-Figyelj,-hagytam abba a rágást.-nem kell semmit sem bizonyítanod. Mostantól te is a családunk része vagy. Belecsöppentél és nyomot hagytál az életünkben,amit még fogsz is. Nem mondom,hogy fenékig tejfel öt lüke,gyermeklelkű sráccal lógni,a legelviselhetetlenebbel meg még együtt is élni,-mosolyogtam.-de nem jár semmiféle kötelezettséggel. Nem kell ellátni minket vagy engem,láthattad,mi sem nyaljuk körbe egymást. Itt mindenki egyenlő. Rendben?-lassan bólintott,de azért én folytattam.-De ha véletlenül félre értettem a helyzetet,s csak szeretsz sütni,főzni,én örömmel veszem a dolgot,nem vagyok válogatós.-szúrtam a villámra egy újabb falatot.
-Köszönöm. Az igazság az,hogy nehezen illeszkedek be új környezetbe,szóval még szoknom kell a dolgokat,hogy mi hogy megy itt.
-Hidd el,egy hónap,és velejedig megrontunk.-nevettem fel.-Mellettünk nehéz jó imázst fenntartani.
-Sosem volt nekem olyan.-jelent meg egy sejtelmes mosoly a szája szegletében. Többek között ezt is nagyon kedveltem benne. Titokzatos,és mégis őszinte...Viszont,mielőtt még elolvadnék itt helyben egy férfihoz méltatlan módon,jobban meg kell ismernem,hogy rendbe rakhassam érzelmeimet.
-Mik a terveid mára?
-Egy kicsit gondoltam körül nézek a környéken...tudod,hogy mi,merre,hány méter.

-Nincs szükséged egy idegenvezetőre?

~Kim~

Meglepődtem egy kicsit Andy ajánlatán,hirtelenjében nem is tudtam hová tenni,hogy egy rocksztárnak miért nincs jobb dolga a hét utolsó napján,mint egy számára szinte idegennel kóricálni a városban.
-Jól jönne egy.-néztem rá,hátha arcáról le tudok valamit olvasni.
-Rendben. Öt perc és jövök.-tolta be a székét,s továbbra is egy szál alsóban elviharzott.
Elpakoltam az asztalról,s a mosogatóba raktam a tányérokat. Andy pedig mint ígérte,pár perc alatt vissza is tért immáron fekete farmerben és egy bő,szintén fekete pólóban,minek tetejébe vette fel bőrdzsekijét.
-Mehetünk?-vette fel a kulcsot az asztalról.-Jut eszembe...-kezdett el babrálni vele,majd rövidesen lehúzott róla kettőt.-Ezek a tieid.-nyújtotta felém.-A kerekített végű az ajtónkat nyitja,a kockított végű pedig a lenti kaput.
-Rendben.-tettem zsebre,majd felvettem a kabátom.-Mehetünk.

Először a házat és környékét jártuk körbe. Egész közel vagyunk a központhoz,szinte minden fellelhető 1km-es körzetben. Drogéria,élelmiszer üzlet,kávézó,cukrászda,pékség,bárok,éttermek...minden. Épp egy közeli parkban sétálgattunk,amikor eleredt az eső.
-Utálom ezt a hónapot.-morgott mellettem Andy,s behúzott egy fedett,fából készült pagodába. -Nem. Inkább ezt az egész évszakot.
-Azért ennek is megvan a maga varázsa.-védtem szegény őszt.
-Az biztos...sár és eső mindenütt,ráadásképp csípős,hideg széllel.-húzta a száját,s leült egy fa gerendára.
-Ne legyél már ennyire pesszimista.-korholtam.-Ezeket leszámítva a színes levelek és a felhők ezernyi formája szerintem hangulatos. Emlékszem,mikor még kislány voltam,apám ki vitt a közeli erdőbe,ahol egy kupacba hordtuk az összes lehullott levelet,s a dombról legurulva szanaszét dúrtuk azokat,majd dobálni kezdtük.-nosztalgiáztam.-Hiányzanak kicsit ezek az idők.
-Mázlista gyerek voltál.-mosolygott keserűen,s elővett egy doboz cigit.-Engem apám soha nem vitt sehová. Talán csak akkoriban,amikor "normális voltam". Hokiztam,fociztam és nem rendelkeztem önálló akarattal. Miután feketére festettem a hajam,megváltoztattam a stílusom,felvarrattam az első tetkóm és belövettem az első piercingemet,már szégyellt velem mutatkozni.
-Sajnálom.-nyeltem egyet. Vállat vont,s folytatta:
-Volt időm megemészteni,mára már minden külsőmre tett megjegyzés lepereg,hála neki...-mondta érzelem mentes hangon.- Kérsz?-tartotta felém a Marlboro-s dobozt.
-Nem dohányzom.-ráztam a fejem,amit egy bólintással nyugtázott,s rágyújtott. Csendben figyeltem ahogyan egy mélyet szippantott,ami egészen lehatolt a tüdejéig,s kifújta a füstöt. Gyakorlott mozdulatok voltak ezek,valószínű az évek során a stresszt dohányzással küzdötte le.

-Mondj valamit magadról!-törte meg a csendet.

-Mire vagy kíváncsi?

-Nos,miért éppen Los Angeles?

-Különösebb indokom nem volt a költözésre,de anyámék nyakán sem akartam maradni. Szóval úgy voltam vele,ha már otthagyom az otthonom,és mindent amit ismerek,legalább egy ismerős arc legyen,akire számíthatok.

-Quinn?

-Igen.

-Mi van köztetek?

-Milyen kérdés ez?-ráncoltam a homlokom.

-Nem szántam tolakodónak,mindössze érdekel.-fújt ki egy jókora adag füstöt közömbös arccal.

-Barátság.-feleltem,s mivel nagyon úgy tűnt,hogy nem csillapodik az eső,kedvet kaptam a kérdezz-felelekhez.-Most én jövök. Mesélj kicsit a családodról!-kértem.

-Nincsenek testvéreim,apámmal szar a viszonyom,anyám volt,az egyetlen,aki mindenben mellettem állt. Bár néha ő is kevés volt apám egy-egy kirohanásához...olyankor felhagyott a védelmemmel és a szobámba küldött. -gondolkodott el.-Az anyámon kívül talán a nagymamám szeret olyannak amilyen vagyok... minden hónapban egyszer haza megyek,hogy meglátogassam. Néha Ash is velem jön,állítása szerint a nagyim bírja őt. Szerintem csak eltűri,mert egy nagy nyalis,és könnyű leverni sakkban.-húzta a végére mosolyra a száját.

-Emellett viszont csodás barátaid vannak.-léptem mellé és tettem a kezem félve a vállára. Nem akartam,hogy túl személyesnek vegye a gesztust,vagy kínosnak érezze,mindössze csak éreztetni szerettem volna vele,hogy én annak ellenére,hogy alig ismerem,kedvelem,s mellette állok,a barátaival együtt. Szörnyű volt ezt hallani,már megbántam,hogy egyáltalán fektettem ezt a kérdést. Zakatoló szívvel vártam a reakciót,ami nem maradt el. Maga elé bámulva kifújta az eddig bent tartott füstöt,majd egy halvány,de őszinte mosollyal jutalmazott.

-Ez igaz.-mondta halkan,és pillanatok alatt megváltozott az arckifejezése. Rám villantott egy ezer wattos vigyort,és lerázta a ránk telepedő kínos csendet.-Inkább evezzünk vidámabb vizekre. Asszem be kéne még vásárolnunk,nem nagyon van otthon kaja.

-Rendben. Hol intézi kedves Mr.Biersack a szokásos bevásárló túráját?-mutáltam el a hangom elkepesztően sznobosra,amivel felvidítása volt a célom. Szeme komisz csillanásán láttam hogy veszi a lapot.

-Jajj Kimantha aranyom,csak kövessen!-pöckölte el a cigicsikkjét,s indult meg az imént elhagyott sarki üzlet irányába.

Az ajtó halkan csukódott be mögöttünk,s a fölé helyezett csengettyű jelezte érkezésünk. Vettem egy kosarat és Andy nyomában haladva száguldoztam a polcok között. Nem tudtam nem észre venni,hogy egy anyuka a sarokban furcsán degradáló grimasszal figyeli a feketébe burkolózott égimeszelőt,s egy idősebb hölgy is úgy néz rá,mintha valamiféle tolvajjal állna szemben,aki szabad idejében szeret gyerekeket molesztálni,a feketepiacon bizniszelni és öregeket verni. Andyre pillantottam,aki békésen,teljes harmóniában a kozmosszal,épp a kávét vadászta le a polc tetejéről könnyedén. Hogy lehet róla egyáltalán bármi rosszat feltételezni?

-Téged ez nem zavar?-kérdeztem.

-De. Már megint feljebb vitték az árát a Nescafénak...-háborgott,s a kosaramba ejtette a legerősebb instant kávét.

-Nem arra gondoltam.-legyintettem,de azért kávéfüggő lévén átéreztem a fájdalmát.

-Ja,hogy ők...-fordult meg,s farkas szemet nézett a nővel.-Nem igazán.-bámulta továbbra is egy kb.óvodás szintű elv alapján,mi szerint:"Ha nézel,hát visszanézek!"-Fiatal vagyok,elégedett,híres és iszonyat szexi.-vigyorodott el.

-A szerényt ki ne hagyd...

-Hogyne.-bólogatott bőszen.-Szóval nem hat meg egy pár rosszalló pillantás.-öltött játékosan nyelvet a nőre,aki rögtön el is fordult. Ez a gesztus az aranyos mosolyát tekintve inkább cuki volt,minthogy tiszteletlen.

-Gyere,fizessünk Kimó.-karolt át. 

-Kimó?-értetlenkedtem.

-Aha. Nem tetszik?

-Nem.-vágtam rá. 

-Kár. Pedig én imádom...szóval jobb ha megszokod Kimó.-mosolygott elégedetten.

-Kérlek,ígérd meg,ha találsz jobb becenevet,ezt az életben nem hallom többet.-könyörögtem,de ő rám sem hederített. Élvezte,hogy idegesíthet.
-Szép jó reggelt Ethel!-mosolygott bájosan az eladóra,mire majdnem kitört belőlem a röhögés,amit köhécselések közepette tudtam csak visszatartani.
-Szia Andy,ki ez a kislány veled? Jól van?-aggódott miattam,mire Andy zavarodottan megpaskolta a hátamat,mintha csak félre nyeltem volna.
-Megvagyok.-intettem.
-Ő az új lakótársam.
-Nagyon szép.-pakolta a lehúzott árukat egy kék zacskóba.
-Így van.-vigyorgott Andy azon,hogy már rákvörös volt a fejem,mire elmúlt a köhögés rohamom.
-Kim vagyok.-löktem a vállammal odébb Andy-t és kezet nyújtottam a teltkarcsú,körülbelül az ötvenes éveinek közepén járó szőke nő felé.
-Én meg Ethel.-fogtunk kezet.-Vigyázz erre a jómadárra,nem sok ilyen férfit találsz manapság!-kacsintott rám.
-Mi nem vagyunk együtt.-mondtam pókerarccal,hátha letöröm a lelkesedését.
-Oh.-biggyesztette le az ajkait.-Kár,pedig olyan aranyosan mutatnátok.-utalt arra,hogy én a 162 cm-es padlócirkáló milyen jó párost alkotnék a majdnem 2m-es angyalarcú Andyvel. Hogyne,pont én leszek majd az,aki mellett képes lesz megmaradni...kevés és túl egyszerű vagyok én ahhoz. Minden második sarkon bele lehet botlani egy hozzám hasonló lányba. Barna haj,barnás zöldes szem. Unalmas.
-Persze,persze.-adtam neki igazat,hátha így leakad a témáról. Szerencsémre már a pénztárgép is megelégelte a szenvedésem,és kiadta a blokkot. Fizettünk és sietve elhagytuk a boltot.
-Mit tud rólad ez a nő,amit én nem?-faggattam tovább.-Úgy néz rád,mintha te lennél a messiás!
-Ilyen hatással vagyok a nőkre.-mondta úgy,mint akinek ez a legnagyobb baja a világon,sőt,még a drámai hatás kedvéért sóhajtott is egyet.
-Hanyatt ne vágódjak...-gúnyolódtam.
-Ne is,mert nekem kell kórházba vinnem téged. Kemény vagy Kimi,de a beton sem piskóta.-veregetett vállon lemondóan.
Elmosolyodtam az orrom alatt,szinte alig láthatóan. Nem mutattam ki,de titkon nagyon élveztem a társaságát. Jó volt hallgatni ahogy miközben lovagiasan cipeli a szatyrunkat,sztorizgat,és jó volt érezni azt a fajta felszabadultságot,amit mellette éreztem. Nem sok ember kerül hozzám ilyen rövid idő alatt,ennyire közel,s ez egy csöppet megrémített. Kellinnek is napokba tellett,mire teljesen lebontotta a falat,amit minden új kapcsolat elején magam köré húzok. Megvéd az esetleges csalódásoktól. Éppen egy kávézó előtt haladtunk el,a társasházunk felé tartva,amikor Ashley rohant hozzánk lélekszakadva.
-Öreg,de jó,hogy itt vagy. Segítened kell,már vagy egy fél órája próbálok lerázni egy szektát,de nem megy. Esküszöm ezek az életemre törnek!-lihegte,miközben paranoiásan forgolódott,mintha valamelyik tag épp mögötte állna. Haja csatakos volt,kapucnis sötétkék felsője kuszán állt rajta.
-He?-kérdezett vissza kulturáltan Andy.
-Szerintem szervkereskedők.-toporgott idegesen.
-Ash,minden rendben,oké?-fogtam meg a két vállánál,csakhogy abbahagyja a pörgést. Már esküszöm engem fárasztott...-Mondd el mi történt!
-Csak el akartam ugrani a pékségbe,de ezek vagy öten,fekete csukjában ott trónoltak az ajtóm előtt. Olyan ijesztőek voltak,hogy inkább kimásztam az ablakon.
-És?-várta Andy a fojtatást.
-Miután kiléptem a pékségből,és haza akartam menni,ott voltak. Csak csendben álltak,és vártak az ajtóm előtt. Megfordultam,de észrevettek. Azóta pedig követnek. A nyomomban vannak,érted?!-ragadta meg Andy dzsekijét és hisztérikusan rángatni kezdte.
-Eressz már el!-próbált szabadulni Andy,mire Ash hirtelen lesápadt,s egy pontot kezdett bámulni a hátunk mögött.
-Itt vannak.-motyogta,mire lassan megfordultunk...

4. fejezet

~Kim~

*Visszaemlékezés*

November:hideg,borús,csapadékos,lelombozó. Ezekkel a jelzőkkel tudtam általában illetni az aktuális hónapot. Viszont a mai nap még ezek sem tudták elrontani a kedvem,hisz végre sikerült rábeszélnem az ősöket,hogy felnőtt felügyelet nélkül engedjenek el egy koncertre.

-Szóval Escape the Fate?-nézett rám hunyorogva apám.

-Igen. És előzenekarként pedig Black Veil Brides.

-Rendben. A feltételeim: Nem hagyod el Kellint,-mutatott rá a csendben ácsorgó barátomra.-nem iszol alkoholt,nem pasizol és csak a koncert végéig maradsz. Semmiféle after party.

-Tudom apa. Nem vagyok hülye!-háborodtam fel.

-Csak fiatal.

-17 éves vagyok,hidd el,megvan a magamhoz való eszem. Elvégre a lányod vagyok.-mosolyogtam rá,majd átöleltem a folyton aggódó apám.

-Szeretlek kicsim.-paskolta meg a hátam.-Kellin.-fordult felé,mire ő felkapta a fejét.-Bízom benned,s fiamként tekintek rád. Hozd haza épségben.-karolta át őt is,s odaadta neki a kocsikulcsát.

Nem értem a szüleimet. Kellin csak 6 hónappal idősebb mint én...miért bíznak benne jobban mint a tulajdon lányukban?

-Na Apu,azt hiszem mennünk kell.-utaltam arra,hogy két óra múlva már kinyitnak a stadion kapui,s tuti pillanatok alatt telt ház lesz.

-Vigyázzatok magatokra,és persze a kocsimra!

-Úgy lesz.-intett Kellin,s beszállt. Én is követtem őt az anyós ülésre vetődve. Egy óra alatt beértünk a szomszédos városszívében lévő koncerthelyhez. Kívülről nem tűnt nagy durranásnak,de belülről a jó öreg metál feeling feszítette szét a helyet. A folyosó falaira mindenféle rock és metál együttes logója kapott helyet,s amíg az élő zenekar nem kezdett produkálásba,addig két nagy hangfal teremtette meg az alaphangulatot. Közel másfél óra múlva már az első sorban tomboltunk a BVB Knives and Pens-jére. Eszméletlenül jó hangulat volt,a zene okozta adrenalinhullám pedig lüktetve áramlott szét az egész testemben. Nemsokkal az előzenekar után az ETF-es srácok is felvonultak,és indulhatott az eszeveszett pogó a Forget about me-re. Pár szám után azt vettem észre,hogy teljesen elsodort a lökdösődő tömeg haverom mellől...király,máris sikerült áthágnom az egyik feltételt. Tekintetemmel épp Kellin ismerős arcát kerestem,de hirtelen két erős kéz ragadott meg hátulról,és kirángatott a vadul csapkodó rajongók közül. Próbáltam ellenkezni,de vergődésem hiábavaló volt a túlerővel szemben. Kint a szabadban szembenézhettem a támadómmal. Készítettem már az acélbetétes bakancsba öltöztetett lábamat egy jól irányzott rúgásra,amikor még vagy két srác csapódott oda. Már hárman vettek körül egyszerre. Hmm...akkor már csak reménykedhetek,hogy nem rossz fiúk.

-Mit szólsz Spencer,elég jó bőr nem?-kérdezte a vékony szőke aki maga után húzott. Megláttam,kinek címezte szavait. Egy széles vállú,kopasz kigyúrt figurához,aki cseppet sem látszott barátságosnak. Bennem abban a pillanatban a remény halt meg először.

-Nem rossz,megteszi.-bólogatott a szteroid huszár,és olyan fejjel mért végig,hogy pillanatok alatt felment bennem a pumpa. Hogy meri?

-Megteszi a jó kurva anyád!-néztem rá elképedve. Fordultam volna,hogy berohanjak a koncertre,s újra elnyeljen a védelmet nyújtó tömeg,de a két talpnyaló utam állta.-Engedjetek!-löktem meg őket,de nem tágítottak. Egyre inkább erősödött bennem egy nagyon rossz érzés.

-Nem mész sehová kicsikém,amíg ki nem mostam azt a mocskos szádat.-lépett elém a főnök.-Utána még valami mással is betömhetem...

A gyomrom legszívesebben kiürítette volna a nemlétező tartalmát,a kezem remegett,amit a zsebembe rejtettem. Nem mutathattam ki a félelmem. Most nem. Gúnyosan felnevettem.

-Kevés vagy te ahhoz.

-Majd meglátjuk. Fiúk,-szólt hozzájuk.-jók voltatok,most már elleszünk a kicsikével. Nézzetek szét,van-e valami kedvetekre való odabent.

A tüsihajú dagi vigyorogva bólintott,és katonás rendben lelépett szöszi társával együtt.

Ahogy a két alak eltűnt a szemem elől megpróbálkoztam a szökéssel,sikertelenül.

-Segítség! Segítsen valaki!-ordítottam el magam,de befogta a szám,mielőtt bárki is meghallhatott volna,s egy sötét helyiségbe cipelt. Klóros fertőtlenítő szag volt,állott levegővel. Gondolom egy takarító szertárba vonszolt be.

Azonnal rám tört a pánik,és beleharaptam a kezébe. Undorító,tudom,ki tudja mikor mosott legutoljára kezet? De hát akkor sem adom fel küzdelem nélkül. Káromkodások közepette kapta el a kezét,majd visszakézből megpofozott. Fájdalmamban alig hallhatóan felszisszentem.

-Ettől érzed magad férfinak?-kérdeztem dühösen,hisz már akkor tudtam,hogy nincs esélyem. Ezt a harcot nem nyerhetem meg,és a szemtelenségemet is a büszkeségem hozta elő belőlem.

-Ó,hidd el,ez annak csak a töredéke.-vigyorgott gonoszul,mire még a szám is kiszáradt. Meglendítettem a lábam,s izomból belerúgtam a sípcsontjába.

-Te hülye liba!-kapott el dühösen,és a falhoz nyomott.-Fogd fel,nincs esélyed.-hajolt olyan közel,hogy éreztem szájának pia és a cigi szagát. Egyre közelebb és közelebb hajolt,és akkor...arcon köptem. Haszontalan hergelés volt,de mégis mikor voltam én valaha ésszerű? Újabb pofon csattant az arcomon,ezúttal erősebben. A földön kötöttem ki,s még a világ is forgott velem,miközben meleg vérem lassan folydogált az orromból a számra.

-Féreg.-nyögtem egy keserű mosoly kíséretében,amivel palástoltam a bennem lévő rémületet.

-Tetszik a harciasságod...-törölte le az arcát,s két lábra rántott. Lefogta a kezem,hátam neki vetette a falnak,száját követelőzően az enyémre nyomta. Legszívesebben felzokogtam volna undoromban.

A szertár ajtaja kicsapódott,s egy vékony fekete hosszabb hajú,kék szemű piercinges,tetovált srác állt ott egy felmosó ronggyal.

-Izé. Bocs. Csak kilöktem a sört.-helyezte vissza az eszközt a helyére.-Akkor én nem is zavarok.-nézett ránk,mire kicsordult egy könnycsepp a szememből és csak annyit suttogtam félhangosan:

-Kérlek,segíts!

Megbántam a kijelentésem,mert olyan mértékben erősödött a csuklómon a szorítás,hogy szinte láttam a lelki szemeimmel a csontjaim szilánkokra törését.

Arca egy pillanatra mintha megfagyott volna,és az előbbi mosolya gyorsan tovaszállt. Izmai megfeszültek,tett egy határozott lépést előre.

-Öreg,szerintem a csaj nem akar veled lenni.-szólt mély hangján.

-Szerintem meg befoghatnád. Csukd be az ajtót buzikám. Ha lehet kívülről.-vetette oda.

Ekkor a srác mögé lépett,és dzsekijénél fogva lerántotta rólam. Nem néztem volna ki belőle,hogy ennyi erő van benne.

-Mondtam valamit.-emelte fel a hangját,immáron a két fiú egymással szemben állt.

-Én is.-fröcsögte.-Három másodperced van elhúzni,de csak mert nagylelkű vagyok. Utána laposra verem a képed.

Hősöm úgy helyezkedett,hogy testével takarjon az elől az állat elől,és állta a pillantását.

-Egy...-kezdte.

-Jé,te tudsz számolni? Most megleptél...-fonta makacsul keresztbe a karját.

-Kettő...-folytatta művi nyugodtsággal,és várta a reakciót,de a srác csak mosolyogva annyit mondott:

-Három.

Azzal a lendülettel rávetette magát. A szám elé kaptam a kezem,és azon imádkoztam,hogy ne essen baja az én feleakkora megmentőmnek. Nem állt rosszul,de nehéz dolga volt az ellen az ajtótorlasz ellen. Záporoztak az ütések,rúgások,szitkozódások. Nem tudom hogy,de hirtelen fordult a kocka,s a fekete hajú srác került alulra. Már emelte a kezét a támadóm,mire összeszedtem magam annyira,hogy hátulról a nyakánál fogva hátrarántottam,és koponyáját a térdemhez csaptam. Anno ilyet a WWE pankrációk során láttam a drága jó John Cena-nál,de most eljött az idő,hogy én is alkalmazzam. Hahh,még hogy hasztalan tévéműsor...mázli,hogy nem a Discovery-t néztem. Az ütés megtette hatását,teste hangos puffanással ért földet. Egy pillanatra megdermedtem,és tudatosult bennem,hogy megtettem. Koponyán térdeltem egy embert...ha nem ez a szemét feküdne a padlón,arccal lefelé,esküszöm elgondolkoznék azon,hogy ez helytelen volt.
A másik srác aki a segítségemre sietett, nyöszörögve fordult a hátára miközben a kezét az oldalára szorította. 

-Jól vagy?-guggoltam le azonnal a megmentőm mellé. Szemöldöke felrepedt,orra valószínűleg betört,mert vegyes színekben pompázott,ajka pedig kihasadt.

-Nem igazán. Asszem' bélen könyököltek.-ült fel.-Te?

-Megleszek.-hazudtam. Az orromból még mindig szivárgott a vér,arcom piroslott a támadóm tenyerének nyomától. És még ráadásnak a térdem is sajgott.-Köszönöm.-motyogtam.

-Mit?-húzta féloldalas mosolyra a száját. Jól állt neki,bár szerintem most nem kis fájdalom társult mellé.-Azt,hogy összeverettem magam miattad,vagy azt,hogy megvédtelek a liliomtiprástól?

-Mindent.-mondtam szememet lesütve,s közelebb húzódva egy puszit nyomtam a szája sarkába. Ahogy visszadőltem eredeti helyzetembe,elöntött a felismerés,hogy én már láttam ezt az arcot már ma valahol. Alaposan megvizsgáltam minden vonását,s rájöttem,hogy én ám nem akárkivel ülök most egy légtérben. Bár még nem volt valami népszerű banda a Black Veil Brides,a frontemberüket azért felismertem. Andy Biersack-et. Zavartan felálltam,és felsegítettem őt is. Meglepődtem milyen magas volt,bár nem tettem szóvá a dolgot.-Mennem kell.-mondtam,majd kilöktem a szertár ajtaját,és se szó se beszéd,elszaladtam. Tudtam,hogy rövidesen eltörik a mécses,s nem akartam,hogy sírni lásson,nem akartam,hogy gyengének lásson,nem akartam,hogy emlékezzen rám,legalábbis nem így. "A lány,akit megmentettem a megerőszakolástól,és lekapott." Nevetséges vagyok,valószínű sose látom többé,s nem is emlékezne rám. Ahhoz nem vagyok elég különleges... De akkor is. Nem. Lehetek. Gyenge. Könnyeimet nyelve rontottam be a női mosdóba,ahol arcot mostam,felvarázsoltam egy kamu mosolyt,és kisétáltam a kocsinkhoz. Én többet vissza nem megyek abba az épületbe. Megvártam a koncert végét aztán felhívtam Kellint,hogy pogózás közben olyan durván elnyaltam,hogy inkább kijöttem a kocsihoz a friss levegőre. A világért sem mondtam volna el mi is történt valójában.

*Jelen*

A torkomra forrt a szó,köpni nyelni nem tudtam hirtelenjében. Lehajtott fejjel a padlót fixíroztam.

-Te voltál az?-kérdezte újra,miközben közelebb lépett.

-Én csak reméltem,hogy nem fogsz felismerni.-dadogtam össze-vissza.

-Miért? Talán attól féltél dühös leszek? Felkavart? Vagy esetleg bunkó?-emelte meg a fejem az államnál fogva,hogy a szemembe tudjon nézni. Zavarba ejtő mozdulat volt,mire a pulzusom is az egekbe szökött. Szürkéskék szemével szinte a lelkembe látott.-Erre mind meglett volna az okom.

Nem feleltem.

-Elvégre otthagytál,eltört az orrom,és egy taccsra vágott faszi ott hevert a lábaimnál. Akár komolyabb bajba is kerülhettem volna. Mellesleg még nevedet sem árultad el. Csak úgy elfutottál.-egyre hangosabban beszélt,amiből arra következtettem,hogy eléggé felhúztam.

-Sajnálom.

-Persze.-mondta gunyorosan.-És mi ez a rajz? Miért?-értetlenkedett.

-Bűntudatom volt.

-Ó,szóval erre ez a megoldás?-lóbálta a lapot.

-Nekem igen. Figyelj,-ültem le az ágyra.-tényleg sajnálom. Régen volt,fiatal és meggondolatlan voltam...a rajzot pedig tényleg bűntudatból csináltam,nem valami beteg hajlam miatt. Nem várom el,hogy megérts,de én máshogy működök mint a többiek.-ő is leült mellém.

-Meg akarlak érteni.-mondta halkabban.

-Rendben. Minden elfojtott érzelmem a ceruzámon át távozik. Ezt a kutyám halálakor készítettem. Szomorúság.-adtam a kezébe a lapot,amin egy apró jószág volt,fekve,mintha aludna...de valójában többé nem kelt fel.-Ezt akkor,amikor megismertem Kellint. Öröm.-nyújtottam oda egy portrét.-S ezt akkor,amikor rájöttem milyen hülyén viselkedtem,s te nem ezt érdemelted volna. Megbánás.-adtam oda végül az ő képét.

Az előbbi dühe mintha csillapodott volna,csendben nézegette a grafittal mázgált lapokat. Vártam,hátha mond valamit,de végül én törtem meg a perceken át tartó fagyos csendet.

-Ha akarod,elköltözhetek.-hajtottam le a fejem. Kár lenne maradnom,ha megutált,s csak rossz emlékeket ébresztek benne.

-Tudod mi volt az egyetlen dolog amit aznap megbántam?-nézett fel a rajzból.

-Mi?-nyeltem egyet.

-Hogy nem tettem meg ezt.-mondta,s olyan közel hajolt hozzám,hogy éreztem leheletét az arcomon. Ajkát puhán nyomta az enyémre,mint aki nem biztos benne,hogy ez helyes. Piercingje hűvösen ért a számhoz,de nem volt kellemetlen. Nem csókolhattam vissza,bármennyire is vágytam rá. Óvatosan adtam egy puszit az alsó ajkára,s annak ellenére,hogy zúgott a fejem,a vér pedig szinte száguldozott az ereimben,elhajoltam. Tudom,hülye vagyok...

-Nem akarom elrontani a barátságunkat.-hazudtam,pedig erről szó sem volt. Ez a vulkán ami a mellkasomban tombolt,bizonyította,hogy  egyáltalán nem baráti hatással van rám. Egyszerűen csak féltem. De nagyon. Féltem bízni,szeretni. Mert az egyenlő a sebezhetőséggel...erre megtanított már valaki. Egy olyan valaki,akivel kívánom,hogy soha az életében ne találkozzak újra. 

-Rendben.-mondta,de az arcán annyi érzelem kapott helyet,hogy egyet sem tudtam közülük tisztán kivenni.-Én sem,lakótársam.-hangsúlyozta az utolsó szót. 

-Akkor tiszta lap?-kérdeztem félve. 

-Tiszta lap.-mosolygott,mintha mi sem történt volna,s kiment a nappaliba TV-zni.

~Andy~

Először is: Hogy lehettem ennyire vak? Nem ismertem fel a lányt,akit a koncert után két órán átkerestem betört orral? Jó,mondjuk sokat változott,ez tény,de észre vehettem volna. Másodszor pedig: Hogy lehetek ekkora gyökér?! Lesmárolom egy nyálas szöveggel,majd elhúzok a naplementébe,mintha nem történt volna semmi? Bravó,taps nekem. 

Igyekeztem úgy tenni,mintha nem lettem volna csalódott a visszautasítástól,de egy kicsit nehezemre esett. Játszani a gondtalant,miközben belül zúg a zivatar.

-Mi megy?-kérdeztem a srácoktól.

-Az utolsó cserkész.-mondták egyszerre,miközben popcornt zabáltak.

-Honnan van nekünk popcornunk?-értetlenkedtem,mert egyáltalán nem rémlik,hogy vettem volna az utóbbi időben.

-CC hozta.-mondta Ash,mire CC kitárta a bőrdzsekije két oldalát,ahova vagy tíz zseb volt belevarrva,telepakolva.

-Mogyi,popcorn,szotyi,rágó,kulcsok,bicska,szemceruza,füles és gumi.-mutogatott CC a zsebekre.

-Gumi?

-Haver,csajmágnes vagyok.-vigyorgott.

-Szerintem inkább egy mobil TESCO...-méregettem.

-Kabbe'.-röhögött és hozzám vágta a mogyorót. Azért valljuk be,jobban jártam,mintha kotonnal dobált volna meg...

-Kösz.-bontottam fel,és leültem közéjük filmet nézni. 

Egészen a végéig maradtak,majd az egyetlen józanul maradt tagunk Jinxx mindenkit hazafurikázott. Én is bevetődtem az ágyamba,és minden erőmmel azon voltam,hogy eltudjak aludni a miértek és hogyanok bennem dúló harcában.

3. fejezet

~Kim~

Mennyi lehet az idő? Talán 10 óra? Vagy 11? A nap már magasan járhatott,sugarai pedig beszöktek a redőny résein keresztül,ezzel megvilágítva a szobát. Mellettem Kellin még békésen aludt. Egyik keze lazán az oldala mellett nyugodott,a másikkal engem karolt át. Óvatosan kibújtam az öleléséből,és felültem. Automatikusan a mobilom felé nyúltam,ahol hamar kiderült a "Hány óra van?" rejtély...

-Fél tizenkettő?-mondtam ki hangosan,mire ő átfordult a másik oldalára...eléggé odavan szegény. Tegnap talán nem kellett volna kibontanunk azt a magányos üveg Jack Daniel's-t,de nem nagyon ellenkeztem,hiszen nem vagyok álszent,imádok a pillanatnak élni. Elég rendesen kiüthettük magunkat azt hiszem... Bár többek között ezért is érzem magam mindig Kellin mellett biztonságban. Tudom,hogyha vele vagyok,ihatok akármennyit,úgyis hazaráncigál a buliból és nem engedi,hogy valami hülyeséget csináljak,amit később ezerszer megbánnék. Igazi barát...bár ez megmutatkozott már évekkel ezelőtt. Emlékszem,mikor még gimiben az egyetlen pasimmal nem ért a kapcsolatom túl jó véget,elmentem egy klubba,majd leittam magam. Eszméletvesztésig akartam inni,s annak ellenére,hogy 17 voltam csak, néhány helyen ez nem volt akadály az alkoholfogyasztáshoz. Ő pedig ott volt mellettem,és vigyázott rám. Egyedül benne bíztam meg annyira,hogy elmondjam a teljes igazságot,végig hallgatott. Egy igazi baráthoz híven,miután a gyomrom felmondta a szolgálatot,fogta a hajam hányás közben. Habár két nő megszólta amikor a mosdóba kísért,ő csak odavetett foghegyről valamit,bemutatott nekik és tartott,hogy el ne essek a saját lábamban. Még haza is kísért,pedig tudta,hogy anyám már az ajtóban fog állni,hogy valakit leüvölthessen. Az a valaki én voltam...viszont szegény Kellinnek is jutott az "áldásból" és haza zavarta.

-Hé...-bökdöstem.-Ébresztő!

-Ne molesztálj!-vergődött egy sort,majd a hátsójával lelökött az ágyról.

-Seggfej.-zsörtölődtem,egy elnyomott mosoly kíséretében,majd kivánszorogtam a fürdőszobába.

Hmm. Enyhén pia és izzadtság szagom volt még,amiből levontam a tényt,hogy tegnap nem vesződtem a zuhanyzással. Miután pótoltam ezt a fajta mulasztásom,vaníliaillatba burkolózva szálltam ki a zuhanyfülkéből. Felöltöztem,és tettem fel egy leheletnyi sminket,hogy emberi kinézetet kapjak. A törülközőm visszavittem a szobába,s helyette felmarkoltam a telefonom. A konyhába menet összefutottam Justinnal.

-Reggelt.-biccentett.-Kellin?

-Alszik.

-Ki kéne paterolni az ágyból,1 óra múlva fotózáson kéne lennie a bandának...

-Én már próbáltam,de a padlón kötöttem ki,szóval te jössz.

Elviharzott mellettem,majd öt perc múlva elégedett fejjel jött vissza,nyomában a hangosan káromkodó,csurom vizes haverommal.

-Hogy lehetsz ekkora gané?-nyavalygott.

-Sajnálom,de drasztikusabb módszerekhez kellett folyamodnom.-vigyorgott...Miért nem hallottam Justin hangjában egy csepp megbánást sem?-Úgyis hajat mostál volna,nem?

-Nem állt szándékomban.

-Pedig nem ártott volna...-nézett rá fitymálóan.-Ilyen fejjel max egy "Kérem támogasson minket az adója 1%-ával!"fotót tudtunk volna összehozni.

-Faszfej.

-Én is szeretlek kicsim. Ha sietsz,már csak samponoznod kell,és öblíteni.-mosolygott negédesen,s már lökdöste is Kellint a fürdőszobába.

-Nálatok minden reggel ilyen?-kérdeztem.

-Csak a jobbak.-terült el újra az arcán egy diadalmas mosoly.

Megreggeliztem,miközben beszélgettünk Justinnal. Egészen jó arc a srác,ha nincs benyomva... Egy fél óra múlva Kellin somfordált elő frissen mosott hajjal,fekete szaggatott nadrágban és szürke pólóban. Elemelt egy almát,majd a szendvicset is,amit neki készítettem.

-Köszi.-harapott bele.-Mikor is mész lakásnézőbe?

-Nem tudom,még nem hívtak.-néztem a telefonom kijelzőjét.-De ha lesz valami,írok.

-Rendben,találkozunk még.-ölelt meg futólag,és már sietett is Justin után,aki már birtokba vette az SWS furgont.

Nem nagyon tudtam mivel elütni az időt,így lassan és kényelmesen mindent összepakoltam a táskámba,hogyha minden jól megy,már cuccolhassak is át. Éppen az ágyon feküdve firkálgattam unalmamban a rajztömbömbe,mikor megcsörrent a telefonom. Andy volt az.

-Szia.

-Szia.-hallottam mély hangját.-Azért hívlak,hogy ráérsz három körül? Lenne egy kis szabadidőm,hogy megmutassam a kérót.

-Persze,ráérek.-bólogattam,mintha látná.

-Fel tudod írni valahova a címet?

-Aha.-húztam az ölembe a rajzlapot és megfordítottam. Miután lediktálta,elismételtem,hogy jót írtam-e fel.

-Akkor majd találkozunk.-mondtam.

-Igen. Majd találkozunk.

-Szia.

-Szia.

Elég tárgyilagos volt a beszélgetés,és a számomra megszokottaktól kínosabb,ami nem meglepő,tekintve,hogy alig ismer. Remélem idővel oldódik majd köztünk a hangulat. Ezután,mint ígértem,üzentem Kellinnek,hogy háromra megyek,mire nemsokára jött a válasza. "Mi nem végzünk,csak négykor(közbe jött egy interjú is),de vigyázz magadra!" Az SMS végén elmosolyodtam,mert tudtam,hogy miért írta. Én az a fajta ember vagyok,akinek nem kell keresnie a bajt,az megtalálja őt... Szegény szüleimet gyakran az őrületbe kergettem,s mindig megrohamozták a szülői értekezleteken,persze nem a jegyek miatt. Deviáns magatartásom mellett jó tanuló voltam.

Még van egy bő másfél órám...unalmamban a telefonomról próbáltam lerajzolni egy nyári pillanatképet,amin én és Kellin épp fejjel lefelé lógunk a kedvenc fánkon. Egy magas fűz volt az,ami egy közeli halastó mellett állt. Sokat jártunk ki oda. Sátoroztunk,fára másztunk,zenéltünk...egy kicsit hiányzanak ezek az idők. Gondtalanok voltunk,szabadok és néha felelőtlenek. Bár azt egy kéz töréssel megúsztam. Mint mindig,most is zenehallgatás közben rajzoltam,ami elvonta a figyelmemet kábé mindenről. Csak a lapra koncentráltam,az idő megszűnt. Nemsokára arra eszméltem fel,hogy 20 percem van rendbe szednem magam,és megkeresni a címet. Fasza...

Lihegve fordultam be az utolsó sarkon, és szaladtam a társasház felé. Andy már kint állt,valószínű rám várt,miközben cigizett.

-Bocs a késésért. Sok dolgom volt.-hazudtam. Mégsem ismerhettem be már az elején,hogy ilyen szétszórt vagyok a nap 24 órájában.

-No problem.-pöccintette el lazán a csikket.-Gyere,a harmadikon vagyunk.

A nappali ami fogadott nagyon otthonos volt. Közepén egy nagy fekete bőr kanapé terpeszkedett,előtte pedig LCD TV volt DVD lejátszóval. A dohányzó asztalon volt egy pár üres sörös üveg és chipses zacskó,amit Andy gyorsan el is takarított onnan.

-Bocs a kupi miatt. Sokat csöveznek nálam a srácok...Persze rendet nem tudnak maguk után tenni.-morgott.

-Nem gond.-nézelődtem tovább. Volt egy apróbb könyves polc is,amin leginkább magazinok és képregények kaptak helyet. Azért volt néhány regény is,de csak a horror-krimi fajtából. A nappaliból nyílt a konyha,amiben egy fekete márvány pultba építve helyezkedett el a gáz,alatta a sütővel. A hűtő mellett pedig a mosogató volt. Ahhoz képest,hogy ez egy "pasi barlang" lenne szép rend van és tisztaság.

-Szóval ez a konyhánk. Ne tévesszen meg a jó felszereltség,egyáltalán nem tudok főzni. Még a pirítóst is odaégetem. Viszont a kávé főzőt még csak egyszer rontottam el.-dicsekedett.

Elmosolyodtam. 

-Majd én megmentelek.-ajánlottam fel. Talán lesz értelme,hogy tavaly anyám addig nyúzott,amíg el nem végeztem egy főző tanfolyamot...

-Jól hangzik...-mosolygott.-Megmutatom a szobád.

Egy rövid,keskeny folyosón mentünk végig ami a végén két felé ágazott.

-Ez az enyém.-mutatott a bal oldali ajtóra.-Ez pedig a tiéd lenne.

Benyitott,és egy kék falú szoba fogadott minket,egy pár fa bútorral. (Bár az egész házban ez a szín dominált,amit nem bántam. Kedvencem a fekete és a piros mellett.)

-Hű. Nem is mondtad,hogy be van rendezve.-forgolódtam. Egy tágas ágy volt rögtön az ajtóval szemben,mellette éjjeliszekrények. Volt egy tükrös komód is,és egy kényelmesnek tűnő szék is...sőt még egy apró erkély is nyílt az utca felé. Ablak helyett az adott fényt. Nyílt a szobából még egy nagyon apró helyiség is,ahová egy nagy ruhásszekrény volt beállítva.

-Ez itt Los Angeles. Sokaknak csak egy nejlonszatyornyi cuccuk van. Elvárják a komfortot.-vont vállat.

-Nagyon tetszik...

-Ennek örülök. 

-És a mosdó merre van?-fordultam meg olyan sebességgel,hogy neki ütköztem a mögöttem álló Andynek. Pontosabban a mellkasának. Elképesztően magas volt,fejem búbja kábé az álláig ért,kellemes illat lengte körül. 'Kim,te hülye! Nem gondolkozhatsz az illatán. Ez mi beteg már?! Nem gondolkozhatsz azon,hogy milyen szép kékesszürke szeme van,mély szexis hangja és cuki mosolya...Nem! Ő lesz a lakótársad. Semmi több.' Korholt a belső hangom. Igaza van.-Bocsi.-motyogtam zavartan és megesküdnék rá,hogy ezt elárulta a rákvörös fejem. 

-Semmi baj.-felelte vidáman,s már ment is előre.

A fürdőszoba a folyosó legelején volt jobb kéz felől. Nem tudom hogy kerülhette el a figyelmemet.

-Végállomás.-jelentette ki,majd lenyomta a kilincset.

A kád és a mosdó kagyló fehér volt,de a csempék kék színben pompáztak. Olyan tökéletesen összhangban voltak egymással. A wc is innen nyílt,egy harmonika ajtóval választották el a két helyiséget.

-Mit szólsz? Úgy egészében.

-Hát,azt hiszem alig várom,hogy beköltözhessek.

Ezek után váltottunk még pár szót,s öt órára beszéltük meg,hogy átcuccoljak.

~Andy~

A furgonban ültem a srácokkal,s a házamhoz tartottunk mindannyian a próba után. Én azért,mert megbeszéltük Kimmel,hogy ötre jöjjön a cuccaival,a többiek pedig csak szeretnek nálam lógni,s a sörkészletem pusztítani. "Az én kis csöves családom."gondoltam körbepillantva a kocsiban. Jake épp Jinxx-et nyaggatta,és egy hiányos öltözetű lányról készült képet tolt az orra alá azzal a kérdéssel,hogy szerinte igaziak-e a didkói...Jinxx eleinte szabadkozott,hogy hát neki barátnője van,mire Jake leoltotta,hogy azért cölibátust ne fogadjon már...végül szakértő szemmel megállapították,hogy tuti plasztikáztatott. Ash mellettem candy crush-ozott,CC pedig a volán mögött ült. Én pedig zenét hallgattam,de valamilyen furcsa oknál fogva nem nagyon kötött most le a scramo rock,ami a fülemben bömbölt. Nem tudtam másra gondolni,csak Julietre és Kimre...mármint arra,hogy a lány a puszta megjelenésével és viselkedésével olyan érzéseket váltott ki belőlem,amiket már egy évvel ezelőtt elhatároztam,hogy soha többé nem akarok érezni. Olyanokat mint amiket anno Juliet mellett éreztem. Már vagy egy éve,hogy szakítottunk,de még mindig valamilyen szinten fájt,és gyűlöltem őt...

-Srácok,nyugi már.-szólt hátra CC a két veszekedő fiúra.-Mindjárt odaérünk.-kanyarodott be az utcába.

-Nem hagy békén.-panaszkodott Jinxx.

-Nyenyenyenye.-nyújtott nyelvet Jake,mintha az oviban lennénk,de Jinxx reakcióra sem méltatta.-Ash,vélemény?-tolta az ő orra alá is a képet.

-Micsoda kannák öcsém!-meresztette szemét a képernyőre.

-Csak nem valami kézműves webshop? Rendelhetnétek nekem egy köcsögöt,amiért a másikat lerúgtátok az asztalomról.-szóltam közbe.

-Cimbi,inkább hálás lehetnél nekünk,amiért megmentettünk attól a förtelemtől...amúgy is,jövő karácsonyra kapsz újat a muterodtól.-vigyorgott Ash. Na igen,anyám nagyon nem ismer...mindig is olyan tömeg ajándékokat adott nekem,amiket azután soha nem használtam. Mintha vásárlás közben arra gondolna,ő minek örülne.

-Igaz.-húztam a számat.

-Megjöttünk srácok.-jelentette be CC a nyilvánvalót.

-Na,eressz,finganom kell.-vergődte át Jinxx-en magát Jake,hogy mihamarabb kijusson az ajtón.

-Legközelebb nem ülök e mellé az állat mellé.-húzta az orrát Jinxx.

-Öreg,örülj,hogy kimászott.-röhögte ki Ash.

Odakint a bejáratnál már állt egy másik kocsi is. Egy kék terepjáró.

-Cső Quinn.-intettem Kellinnek.-Kim.-biccentettem felé is,s a többiek is üdvözölték.

-Hello Biersack.-válaszolta a srác.

-Sziasztok.-szólt Kim.-Nos,akkor segítenétek cipekedni?

Nem volt sok cucca,csak 3 bőrönd,egy jól megpakolt sporttáska és egy gitártartó.

-Majd én hozom a kicsikét.-kapta fel a gitárt Ash érzelmesen. Kellinnél már volt egy bőrönd,szóval én hoztam még egyet és Jinxx. 

Ash,Jinxx és CC lihegve vetette magát a kanapéra,s csak Jakeben volt akkora lélekjelenlét,hogy a hűtőig slattyogjon sörért. Azért nem egy sétagalopp a harmadikon lakni. Kim megmutatta Kellinnek a szobáját,aki utána lépett is,mert "sok dolga van még"...a fiúk TV-ztek,s mivel engem nemigazán foglalt le most a dolog ezért benéztem lakótársamhoz,hogy halad a kipakolással. Egy kupacnyi rajz volt szétszórva a földön,ő pedig egy párat az ágyára készített,hogy felragassza a többi szerencséshez a falra. Volt ott már együttes logó,portré és családi kép rajzolt változata,s mit ne mondjak elég profik voltak.
-Hűha. Ezek kibaszott gyönyörűek.-térdeltem le a rajzkupachoz,és nézegetni kezdtem őket.
-Köszönöm-mondta,majd hirtelen lesápadt,amikor egy Blink182-es smiley-s logót emeltem fel.
-Ne nézd tovább,rondák.-mondt a kétségbeesetten,de nem hallgattam rá. Félre raktam a kezemben lévő rajzot,és remegő kézzel nyúltam az alatta lévőért,amin én voltam ábrázolva... betört orr,feldagadt száj,felrepedt szemöldök. Hirtelen mazsola méretűre zsugorodott a gyomrom,és elképedve néztem fel a könnyes szemű lányra.
-Te voltál az?

2. fejezet

~Kim~

Eszeveszett tempóban rohantam vissza a lakásra,ahol az oldaltáskámba hajintottam egy kis pénzt és a mobilomat,s a jó benyomás érdekében kihúztam a szemem szemhéj tussal majd a szempillaspirállal is kezelésbe vettem. Elégedetten álltam a tükör előtt,majd mielőtt még elszállhattam volna a művészi tusvonalamtól,szaladtam is tovább. Nem lenne jó megvárakoztatni a lehetséges lakótársam/társaim. Buszra szálltam,s a város másik felébe érve már a Google térkép segített rajtam.

A stúdióba érve a portás nem nagyon akarta elhinni,hogy engem várnak az SWS srácok.

-Kérem! Ismernek engem,Kellinnel pedig gyerek korunk óta össze vagyunk nőve.

-Ezt mondaná egy őrült rajongó is.-nézett rám összehúzott szemmel a mogorva férfi.

-De esküszöm! Nem vagyok őrült!

-Ezt mondaná,ha az lenne...
Igaza van.

-Az istenit már!-keltem ki magamból a táskámban kotorászva. A férfi keze automatikusan az övén lévő fegyver felé csúszott. Miután megtaláltam amit kerestem,büszkén és dühösen nyomtam az orra elé.-Ez egy telefon. Nem egy AK47-es...nem kell keménykedni. Ha megakarnám ölni,okosabban tenném,higgye el.

Meg sem vártam a válaszát,már tárcsáztam is.

-Kim...-hallottam hangját a vonal végén.

-Kellin,a portás nem akar beengedni. Nem hisz nekem,hogy tényleg ismerlek!

Nem jött válasz,de szűk tíz másodpercen belül már ott is volt a megmentőm.

-Mr.Quinn,én nem...-kezdte,de Kellin közbe szólt.

-Semmi gond Doug,nagyon jól végzi a munkáját,és ezért hálásak vagyunk magának. Kérem,jegyezze meg,ő itt Kimantha Black. Szabad bejárása van a stúdióba. Rendben?-tartotta a szemkontaktust a bajusz vitézzel.

-Persze.-bólogatott bőszen.

-Erre.-terelt barátom egy sötétbarna ajtóhoz,amin fehérrel csak annyi állt: Black Veil Brides.

Óvatosan benyitottam,és elhajoltam egy repülő szalámi elől,ami így a mögöttem lévő Kellint találta el.

-Add vissza a szendvicsemet te köcsög!-ordította egy vékony fekete ruhás srác és rávetette magát másikra,mire a többiekből kitört a röhögés.

-Tisztára mint az éhezők viadala.-vigyorgott egy magas,kék szemű,fekete hajú srác,majd észre vett minket.-Srácok,hallgassatok már el egy picit! Vendégeink vannak. Csá Quinn.-lépett Kellinhez

-Hello Biersack.-ráztak kezet.

Ekkorra már a többiek is elcsendesedtek,és érdeklődve méregettek.

-Ő lenne az a bizonyos"haverod"?-nézett rám gyönyörű kék szemeivel.-Én már ne haragudj,de azt hittem egy srác lesz...

-Mit számít a neme? Kim megbízható lány,és nem mellesleg tuti fizetné a lakbért... Figyelj,-intézte hozzám Kellin a szavait.-nekem vissza kell mennem,mert telik az időm,és még egy szám hátra van. Meg amúgy is,nincs itt rám szükség. Beszéljetek,s ha végeztél,akkor keress meg minket az első emeleten. -mondta majd megölelt és kiment.

-Szia.-szentelte nekem a figyelmét a magas kék szemű.-Én Andy vagyok,ők pedig itt Jake,Jinxx,Ashley és CC.-mutogatott a srácokra,akik vagy intettek,vagy csak biccentettek.-Téged hogy hívnak?

-Kimantha Black. De én inkább csak a Kimet preferálom.

-Szóval Kim.-ült le,és rámutatott egy fekete babzsák fotelre,hogy abba meg én üljek.-Mesélj magadról. Győzz meg minket!-mosolyodott el féloldalasan,amitől hirtelen a szívem kihagyott egy ütemet.

-Nos,újságíróként fogok dolgozni a "M.O.W.O"-nál-rövidítettem a neves magazin nevét,hisz nagy népszerűségnek örvend,mindenki tisztában van a monogramjával.-és hétfőn fogok kezdeni. Havi max 700 dolcsit tudok kicsengetni a lakásért. Rendet tartok magam körül,ami nem jelenti,hogy más után is takarítok. Csak,hogy tisztázzuk.-mosolyodtam el kínosan. Elvégre nem vagyok senki cselédje.-Gitározni szoktam,remélem ez nem számít zavaró hobbinak.

-Nem rossz...srácok?-fordult a többiekhez.

-Szerintem rendben van.-mondta Jinxx.

-Szerintem ne siessük el...-húzta ki magát Ash,és előre hajolva rám nézett.-Mi a helyzet a kanbulikkal? Ugye nem akadsz  ki,ha összeülünk egy kicsit piálni,és összehányjuk a mosdót?-tette fel a kérdését nyíltan.

-Nem. De akkor kiakadok,ha nélkülem kezdtek piálni.-mondtam halál komolyan,mire felröhögött.

-Ne szívass...simán leiszlak kislány.-váltott barátibb hangnembe.

-Hát,tartogatok még meglepetést a számotokra...-dőltem hátra elégedetten. Ezzel szerintem felkeltettem az érdeklődésüket.

-Öreg,őt válaszd!-vágott egy hatalmasat Ash Andy vállára.

-Mi van Ash,vágysz a kihívásra?-vigyorgott a srácon Jake.

-Te hozzád senki sem szólt,szendvicslopó paraszt.-tette a sértődöttet,de nem volt hihető az alakítása,mert a végét elnevette.

-CC?-nézett Andy a csendes fiúra a kanapé végében.

-Egyértelműen jól kijönnétek a jövőben.

-Kösz Coma.-vette át a szót Andy.-Szerintem megszavazzuk neked a bizalmat. Ugye jól emlékszem,hogy újságíró vagy?

-Igen.

-Nem akarok rosszat feltételezni rólad,de szeretném,ha a magánéletünk nem köszönne vissza semelyik magazin címlapjáról. Ami a házban történik,ott is marad. Oké?

-Természetesen.-bólintottam. Sértő volt már a kérdés is,hisz nem tennék ilyet,de mivel nem ismernek még,nem hibáztatom őket a bizalmatlanságuk miatt.

-Mellesleg az én lakótársam lennél.-mondta Andy.-Holnap már jöhetsz is megnézni a kecót.

-Szuper. Köszönöm.-mosolyodtam el,de legbelül sikongatni tudtam volna örömömben.-Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Miért van szükséged lakótársra? Mármint,sikeres banda vagytok,jó zenével és sok ezer rajongóval...miért szeretnél bárkivel is osztozni a lakásodon?

-Hát...-túrt a hajába.-ezt úgy mondom neked,mint barátomnak. Ne add tovább senkinek!-bólintottam.-A banda egy kicsit le van most égve. Pénz ügyileg. Nemrégiben nagyot buktunk egy koncerten. A színpadot valaki felgyújtotta,és a hangszereink mind odavesztek. Ez amúgy nem lehetett véletlen. Így az egész fellépést le kellett fújnunk. A rajongók visszakövetelték,persze joggal,a jegyeik árát,és leléptek. A jövedelemtől elestünk és a költségeink még azzal is nőttek,hogy a buszunk épp akkor dobta be a törülközőt. És mindemellett a stúdiót is busásan meg kell fizetni,hogy haladhassunk a következő albumunk felvételével. Szóval Ash feldobta a managerünknek,hogy adjuk el a nagy tömbházat,amit anno a banda vett,és költözzünk albérletekbe. Ő ezt jól fogadta,sőt támogatta is. Azt viszont nem nagyon vette be a gyomra,amikor előálltunk a lakótárs ötlettel. De erősködtünk,és az ellen nem tudott mit felhozni,hogy az 5 az páratlan szám. Úgy egyezett bele végül,ha nem holmi jött-mentnek adjuk ki a szobát.

-Akkor,ha Kellin nem ajánl,esélyem sem lett volna?-megrázta a fejét.

-Mázlid,hogy Quinn jó gyerek. A managerünk ad a szavára. 

Miután telefonszámot cseréltünk  megbeszéltük,hogy majd holnap hívnak a találka ügyében. Aztán elköszöntem tőlük,és már indultam is az emeletre. Egész gyorsan megtaláltam Kellint,aki egy hangszigetelt fülkében ült, fején fejhallgatóval. Mikor meglátott,elmosolyodott,és tovább énekelt. Gyönyörű hangja volt...tiszta,kellemes és olyan aranyosan Kellines. Annyira elmélyedtem a dalban,hogy észre sem vettem,hogy a fejem önálló életre kelt,és a ritmusra bólogatott. 

-Azért ennyire nem vagyok jó.-nevetett,és becsukta az ajtót maga mögött. 

-Ez eszméletlen jó. Mi volt a címe?

-If you can't hang.

-El kell énekelned ezt nekem. Otthon. Még vagy ezerszer.

-Hogyne. A legnagyobb fanomnak bármikor. Na,de most én kérdezek. Hogy ment?

-Ahh...-húztam a szám.-Szerintem elragadó voltam,mint mindig.-vigyorogtam.

-Hülye.-bokszolt vállon,amiért idegeltem egy kicsit,én pedig rá nyújtottam a nyelvem. Nem tudom miért,de mindig is jobban kijöttem vele,mint az öcsémmel. Még akkor is,amikor nagyon csúnyán összevesztünk. Sokat lógott nálunk,miután megismertem. Együtt tanultunk,videojátékoztunk,filmeztünk és volt,hogy nálunk aludt. Olyankor anya mindig a vendégszobában ágyazott meg neki,de átszöktünk egymáshoz,és hajnalokig beszélgettünk a sötétben,miközben fogtuk egymás kezét. Azt mondta,ez biztonságot adott neki. Úgy ahogy nekem is. Sosem ellenkeztem.

-Hahó? Föld hívja Kimet! Élsz még?-csettintgetett előttem.

-Persze,persze. Bocsi,elbambultam...mit kérdeztél?

-Azt,hogy végeztem már mára. Merre menjünk?

-Valami kaja után nézhetnénk...

-Mit szólnál egy kis kínaihoz?

-Benne vagyok.-néztem az órámra. Fél egy.

Kifelé menet az ajtónál találkoztunk a cigiző Andy-vel. Lazán a falnak dőlve egy szál pólóban(!) szívta a cigijét.

-Szia.-köszönt rám.

-Szia.-mosolyodtam el egy aprót.

-Viszlát Biersack.-intett Kellin,mire biccentett neki.

Beültünk Kellin kék kis terepjárójába,és rögtön rácsatlakoztattam a telefonom a kocsi rádiójának USB bemenetére.

-Three Days Grace?

-Jöhet.-bólintott,mire én azonnal elindítottam tőlük a Landmine-t.-Asszem' bír téged Biersack.

-Miből gondolod?

-Abból,hogy általában világi nagy bunkó szokott lenni. Mármint,eddig annyian érdeklődtek az albérlet miatt,de semelyik sem volt elég jó. A srácokkal beszólogattak nekik,azok meg elviharzottak. Ráadásul másnak még köszönni sem szokott előre.-panaszkodott.

Alig hittem el...hiszen olyan rendesek voltak velem. Andy is. Nem nagyon tudtam erre mit mondani...hiszen nem ismerem még őket igazándiból,ezért csak hümmögtem és hallgattam az egyik kedvenc számom.

Az étteremben én szokás szerint mézes csirkét rendeltem,amit Kellin egy rosszalló pillantással díjazott. 

-Már megint meg kell hallgatnom a vegamonológot?

-Szerintem nem hallottad elégszer.-mondta komoly hangon.-Az emberek annyi féle étellel tudnák pótolni az állatok húsában lévő proteint...de ők mégis a könnyebb utat válasszák,és ezekért ölnek. 

-Aha.

-Több empátiát!

-Bocs haver,de nem tudok. Nem tudom,hogy miért kéne megvonnom magamtól a húst. Szeretem,nagyszerű tápértéke van,-Kellint csak észérvekkel lehet elhallgattatni...-és szükséges a szervezetnek.

-Pótolható.-makacskodott.

-Gondolj bele.-hagytam figyelmen kívül az előbbi megjegyzését.-A ragadozók a gyengéket levadásszák. Az erősek tovább örökítik nagyszerű génjeiket,és a faj továbbra is élni fog. Természetes szelekció,boldogság. De,hogy ne szaporodjanak túl,az emberek is ejtenek egy pár példányt belőlük. Vagy épp erre a célra tenyésztik őket. Ez az élet rendje.

-Ez egy szar rend,és a hozzáállásod is az.

-Kellin. Már évek óta próbálsz meggyőzni. Mikor törődsz bele,hogy nem leszek vega?

-Soha. 

-Kösz...-sóhajtottam,majd nem sokkal később a pincér már hozta is Kellin rizsét és tengeri izéit(nem tudom hogy van gusztusa ahhoz a zöld trutyihoz),na meg az én húsom. Miután bekaptam az első falatot,durcásan rám nézett,és megszólalt:

-Remélem tudod,hogy vér tapad azokhoz a tápanyagokhoz...-piszkálódott.

-Biztos ezért ízlik annyira!-gúnyolódtam,majd böffentettem egy jóízűt.

-Tuskó.-röhögött.

-De élvezem.-vigyorogtam.

Megebédeltünk,majd a nap hátralevő részében a hűvös miatt egy otthon ülős,videojátékozós-zenélős délutánt tartottunk. Igyekeztem kiélvezni a Kellinnel töltött idő minden percét,mert ha minden jól alakul,holnap már máshol hajtom álomra a fejem.