20.fejezet

~Kim~

-Ott vagyunk már?-kérdeztem Andy-t,aki szorosan a hátam mögött jött,vezetve engem,mivel kezeivel betakarta a szemem.

-Még pár lépés.-mondta nyugtató,mély hangján.

Türelmesen lépdeltem,azon gondolkodva,mennyi minden történt velünk az elmúlt egy hétben. A férfi akinek mellkasa néha a hátamnak ütközött,napról-napra egyre jobban elnyerte az ingatag bizalmam,s ez valamilyen szinten haladásnak fogható fel. Ha két hónapja valaki elém állít azzal a szöveggel,hogy "Három hét múlva megismerkedsz valakivel,aki a mindeneddé válik!" minden bizonnyal kegyetlenül kiröhögtem volna,de most a kalapáló szívem mást mutat.

-Itt vagyunk.-szakította félbe a gondolat menetem. Puha kezeit elemelte a szemem elől,ezzel utat engedve a vakító fénynek. A házunkhoz közeli park betonpályáján álltunk,melynek két végében hordozható kosárpalánkok álltak,valószínű Andy jóvoltából,mivel eddig azok nem voltak ott. A palánkok mellett a pályán hat ember várta érkezésünk egy labda társaságában. Végig néztem barátaimon,majd a mögöttem lévő óriás nyakába ugrottam.

-Köszönöm,köszönöm,köszönöm!-puszilgattam össze meg vissza.

-Igazán nincs mit.-nyomott egy rövid csókot ajkaimra.-Hívtam volna Quinn-t is,de valamiért bunkón visszautasított.-húzta a száját.-Nem mintha hiányozna a boldogságomhoz,de mivel a barátod,gondoltam...-igen,itt én csókoltam meg,belé fojtva a szót.

-Így is tökéletes minden.-feleltem,és sajnos nem hazudtam akkorát. Úgy érzem Kellin kerül engem mióta elmondtam neki,hogy Andyvel járunk. Tudtam,hogy nem bírja,de hogy valakit ennyire ki ne állhasson,hogy egy hat éves barátságot eldobjon miatta...nem gondoltam volna,hogy képes rá.

-Édesek vagytok,de most már komolyan kezdjünk bele!-sürgetett minket CC.

-Ja.-nyafogott Ash is.-Egyébként kinek az ötlete volt ez a hülyeség? És miért nem vehetem le a pólóm?-nyúzta magán az anyagot.

-Azért,mert senki nem kíváncsi az aszott melleidre Purdy!-oltott rajta Jake.-Amúgy is,gyerekek is járnak erre...

-Mióta vagy ilyen gyerek párti Pitts? Mióta rájöttél,hogy az óvodában a helyed?-vágott vissza.

-Fogjátok már be.-szólt közbe Jinxx.

-Fogd be te,Jeremy.-szájalt Ash amolyan "utolsó szó" alapon.-Inkább osszunk csapatokat!

-Remek ötlet.-csatlakoztam.-Leszek én az egyik csapat kapitány...

-Akkor én meg a másik.-tette fel a kezét Eva.-Gondolom így fair,ha mindkét csapatban van egy-egy lány.

-Igaza van.-állt mellé Greg,aki a már ismert társaságban egész barátságosan viselkedett,egy újabb oldalát mutatva felénk. A legelső találkozása a srácokkal alig két napja volt,amikor is hazakísért a melóból,azzal a céllal,hogy majd együtt dolgozunk az interjúmon. Mihelyst beléptünk az ajtón egy lovagias gesztust ejtett felém,mire Andy majdnem bemosott neki egyet. Ha a fiúk nem állítják meg(akik épp szokás szerint nálunk lógtak),tuti betöri az orrát...pedig csak a mázsás súlyú táskámat hámozta le rólam,ezek szerint félreérthető szögből. Miután tisztázódott a helyzet,kiderült,hogy egész sok közös van benne és a srácokban,így egész gyorsan befogadták köreikbe.

-Akkor!-csaptam össze a tenyerem harci lázban égve...olyan rég nem kosaraztam már. Legutóbb a gimiben választottam,mint szabadidős elfoglaltságot,s alacsony termetemhez képest,az edző szerint elég jól játszottam. Hiányoztak azok a régi szép idők,de azt nem gondoltam volna,hogy amint ebbe beavatom Andy-t ezzel találom magam szembe...álmodni nem lehetne nála jobb párt.-Számozzatok,mi addig elvonulunk kibeszélni,melyikőtöknek van jobb segge a rövid gatyában...

Természetesen csak vicceltem,de a reakciójuk megfizethetetlen volt. Greg fintorgott egyet,Jinxx továbbra is pislogás nélkül meredt ránk,Jake arcán döbbenet tükröződött,CC nem zavartatta magát,Ash perverz fejjel vigyorgott,Andy pedig kecsesen bepucsított.
-Nekem,természetesen.-csavart egyet hátsóján.

Hangos nevetésben törtünk ki,majd Evával összepacsiztunk és a pálya másik végébe sétáltunk. Ideje megtörni a csendet.

-Na,és hogy álltok Ashley-vel?-kérdeztem. Egy ideje érdekel már különös kapcsolatuk alakulása,de nem volt alkalmam rákérdezni erre a se veled-se nélküled viszonyra.

-Sehogy.-vont vállat.-Néha átjön amikor olyan kedve van,majd egy ágytorna után le is lép.
-De ez jó így neked?-néztem vörös barátnőm kételkedve.-Nem vágysz többre? Valami tartalmasabbra?
-Nem különösebben. Szeretek a pillanatnak élni,s élvezni a szabad,kötöttségek nélküli szexet.-mondta ki nyíltan.-Semmi szükségem arra,hogy valaki kisajátítson.
-Az sem zavar,hogy neki csak egy vagy a sok közül?
Fejét nemlegesen rázta,de látszott rajta,hogy nem így érez.

-Téma váltás. Szerinted melyiküknek van jobb segge?-hülyéskedett,de vettem a lapot.
-Hmmm.-fordultam meg,hogy tökéletes rálátásom nyíljon a srácokra.-Nekem egyértelműen Andyé a nyertes.
-Elfogult.-horkantott.-Bár meg kell hagyni,nem rossz...az a tipikus fokhagyma popsi.-markolt a levegőbe,mire vállon boxoltam.
-Ashley elront.
-Csak őszinte vagyok.-vihogott a képemen magasba tartott kézzel.
-Kész!-hallottam CC hangját a távolból.

-Kettes.-mondtam,mire mögém vonult Greg is.
-Akkor nekem már csak te maradtál Jake.-intett a háta mögé Eva,majd végig mérte a kialakult csapatokat. Velem volt Ash,CC és Greg,Evával pedig Andy,Jake és Jinxx.
Viszonylag jó csapatot sikerült összeválogatnom,bár Andy-t nagyon bántam,hogy nem velünk volt...a maga 193cm-ével tuti hogy tarolni fog.
-Rendben,gyűlés!-kiáltottam,mire körém sereglett a csapatom.-Mind kosaraztatok már,ugye?
Sorra bólintottak,kivéve Greg-et.
-Nintendo az számít?
-Fogjuk rá.-méricskéltem. Kb.182cm lehet.-Szóval,a szabályok világosak,nincs önzés,ha valaki helyzeten van,passzoljatok. Oké?
-Aha.-helyeseltek.
-Ash,te fogd Jake-t,Greg,te Andy-t,CC-te Jinxx-t,Evát pedig én intézem! Ellenvetés?
-Tetszik amikor így dirigálsz.-búgott Andy karcos hangja a fülembe,miközben hátulról átölelt. Egy pillanat erejéig elgyengültem,majd harciasan szembe fordultam vele.
-Mióta hallgatózol?
-Nem túl régóta. Viszont annak jobban örülnék,ha te fognál engem...-vigyorgott pimaszul.
-Nem vagyok neked elég jó?-lökött egyet rajta hisztisen Greg.-Seggfej.
-Ennek meg mi baja?-röhögött.
-Biztos menstruációs görcsök gyötrik.-csatlakozott Ash.
-Mondja ezt egy csaj arcú gitáros.-morgolódott Greg.
-Barmok.-sóhajtottam,majd Evához battyogtam.-Kezdhetünk?
Bólintott,majd elrikkantotta magát.
-Mehet!

Nos,a tervem nem jött be. Nagyon nem. Hiába állítottam össze a magasságban össze illő párokat,katasztrofálisan blokkolták egymást.
-CC,hányszor mondjam,hogy neked nem Jake-t kell üldöznöd?!-ordítottam reményvesztetten,mire Andy viharzott el mellettem a labdát vezetve.-Greg!-forgattam a fejem,várva mikor pillantom meg az ismerős hajkoronáját. Épp a palánk alatt kapálódzó Eva előtt rontotta a levegőt,védekezési szándékkal.-Francba.-iramodtam az óriás után,s amint beértem,egy rendkívül nőies üvöltés kíséretében hátára ugrottam.
-Szabályos ez egyáltalán?-kuncogott,amikor a kezemmel igyekeztem betakarni az arcát.
-Hogyne.-hazudtam.
-Akkor ez is az,minden bizonnyal.-eresztette el a labdát,majd hagyta földre hullani. Egy párduc gyorsaságával fordított a helyzetünkön,s immáron a mellkasán csüngtem,derekát lábammal ölelve,kezemmel nyakát karolva. Tett egy lépést előre,mire a hátamhoz egy hűvös,vastag cső nyomódott. Ajkait azonnal az enyéimre tapasztotta,vadul faltuk egymást,megfeledkezve a többiekről,s magáról a játékról is.
-Menjetek már szobára!-szólt ránk Jake.
-Megszólalt a magányos farkas.-bökdöste oldalba Ash,amivel látszott,nem kicsit idegesíti. Mielőtt még a sértett gitáros visszavághatott volna,hangos veszekedés ütötte meg a fülünk.
-Ereszd már el!-rángatta egyik oldalról Greg,a másikról Eva a labdát.
-Nem.-makacskodott Greg.
-Add már ide!-szorította továbbra is a játékszert.
-Nem.
-De a miénk a labda! Nem érted?-próbálta átverni,de Greg nem hagyta magát.
-Nem a tiétek. A szabályok szerint...-kezdte volna az okoskodást,de a befejezést már nem hallhattuk. A vívódások közepette mindketten elvesztették az egyensúlyukat,s hangos csattanással értek földet. Szerencséjükre a pálya szélén civakodtak,így a füvön landoltak. Greg Eva alatt feküdt,ködös tekintettel fürkészte a fölötte tornyosuló lányt. Pár pillanatig csendben,masszívan bámultak egymás arcába,majd Ashley kínosan erőltetett hahotája rángatta őket vissza a valóságba.
-Azért ennyire nem fontos a győzelem...
-Igaz.-motyogta zavartan Eva,lassan feltápászkodott.-Bocs,elragadott a játék heve.-nyújtott segítő jobbot a földön fetrengő Greg felé,aki ezt egy barátságos mosoly kíséretében elfogadta.
-Semmi gond.-felelte.
-Nem fáj semmid?-aggodalmaskodott Eva. Így még sosem viselkedtek egymással ez előtt...
-Egy kicsit az oldalam.-húzta fel a pólóját Greg. Mivel nőből vagyok,nekem sem kerülhette el a figyelmem az az apró tény,miszerint barátunk nem csak kockás hassal,hanem széles,izmos háttal is rendelkezett. Egy futó pillantás után el is kaptam a tekintetem,ami egyenesen Ashley-re vándorolt. Kíváncsi voltam a reakciójára.
-Jézusom. Nagyon rossz?-simított végig Eva Greg pirosló oldalán,amiről egy kicsit lehorzsolódott a bőr. Az érintés hatására felszisszent,majd visszahúzta a felsőjét.
-Ebcsont beforr.-vont vállat,majd felkapta a labdát és egy laza dobással a kosárba hajintotta.-Három pontos,mi nyertünk.-vigyorgott,majd lepacsizott a csapattal. Ashley kelletlen,de belecsapott a kezébe,majd minden erejével azon volt,hogy ignorálja a srácot. Csak nem féltékeny a kis Ashy?
-Játszunk még,vagy elég mára?-tettem fel a döntő kérdést.
-Szerintem lassan pakoljunk össze...eléggé beborult.-filózott Jinxx.
-Igaz. Nehogy ránk szakadjon az ég.-lépett CC az egyik palánkhoz,majd nekilátott a csavarok kilazításának.
-Addig én előkerítem a labdát.-tekintgettem a bokrok irányába,ahová nagy valószínűséggel begurult az említett tárgy. Miközben elhaladtam Andy mellett lábujjhegyre álltam,és arcélen pusziltam.-Köszönöm szépen ezt a csodás délutánt.-öleltem szorosan magamhoz.
-Szívesen.-puszilt a hajamba,s utamra engedett.
A bokrok sűrűn álltak egymás mellett,ágaik,melyek tüskékkel és levelekkel voltak tarkítva rendetlenül gabalyodtak össze. Egy termetes bokorsáv mögé bebújva találtam rá a barna bőrlabdára,palacsinta laposan. Felegyenesedtem,majd a kezemben forgatva hirtelen olyan érzésem támadt,mintha valaki figyelne. Egy hideg tekintet,ami ha tudna,ölne. Egy tekintet,ami egyenesen a hátamba fúródott,mint egy rozsdás kés,s belülről égetett fel. Óvatos mozdulatokkal fordultam meg,de nem láttam senkit sem. Megkönnyebbülés helyett viszont amilyen gyorsan csak tudtam kibucskáztam a bokrok közül,majd futásnak eredtem. Amint a pályára értem egy hatalmas sóhajtás kíséretében fújtam ki magam. Viszont az égető érzés még most sem tűnt el,a szempár továbbra is biztos rejtekéből nyársalt fel.
-Ennek annyi.-löktem a földre a labdánk cafatkáit,mire mindenki felkapta a fejét.
-Annyi?-hajolt le CC a labdájáért.-Hová dobtad te ezt jóember?-nézett Gregre aki csak megilletődötten bámulta a dobost.
-Nem tudom,talán begurulhatott a bokrok közé...
-Onnan hoztam ki.-böktem a "bozótos" felé,megelőzve a további találgatásokat.
-Lehetetlen,hogy azok a hangyafasznyi tüskék tettek volna benne kárt.-dugta bele az ujját a labdába egy kb.5cm-es átmérőjű lyukon.-Valamelyik pszichopata kiszúrhatta. Remélem jó napod volt,köcsög!-kiabált a bokrok irányába.
-Nyugalom CC,veszünk neked helyette egy másikat,csak ne kurjongass.-intette le Jinxx.
-Nem a labdáról van szó,hanem az a számomra elképzelhetetlen,hogy ilyen emberek léteznek. Mégis milyen beteg elme tenné ezt csak úgy hobbiból?
-Mit tudom én,a nagyanyám!
-Mi van?-zavarodott össze CC,ma már sokadjára.
-Kettyós vénasszony volt,mindig kiszúrta a szomszéd gyerekek labdáját,ha átrúgták...
-Ezt most komolyan mondod?!
-Már meghalt,ne parázz már...
-Megnyugtató!-akadt ki.
Még egy darabig csitítani kellett CC-t akinél úgy tűnt ez kivágta a biztosítékot. Mire végre lehiggadt,már összeszedelődzködtünk és épp hogy megmenekültünk a csepergő eső elől. Andy kezét  ujjaimmal szorosan kulcsolva hagytam el a parkot,s az üres utcákat szelve végre újra kaptam levegőt. Akaratlanul is közelebb húzódtam Andyhez,aki ezt egy mosollyal nyugtázta.


-Ne már!-háborodott fel Andy a film végén.-Lehetetlen,hogy itt legyen vége! Lesz folyatás?
-Sajnos nem,nem hozott akkora bevételt a film.-feleltem,miközben lélekben elégedetten vigyorogtam a páromon. Ahhoz képest,hogy kézzel lábbal ellenkezett a Csontváros ellen,egészen úgy tűnt mint aki élvezte...
-Chh. Pedig szerintem egész tűrhető.-vett visszább a lelkesedésből.
-Egész tűrhető?-röhögtem ki.-Csillogó szemekkel bámultad.
-Na,persze...biztos csak a fáradtság miatt.-mímelt ásítást.-Mennyi az idő?
-Hajnali kettő.-pillantottam a telefonom képernyőjére.-És én holnap melózok.-fúrtam a fejem nyöszörögve a kanapén heverő párnába.
-Akkor ideje aludni.-kapott fel pillanatok alatt,s menyasszonyi pózban tartva indult meg a szobám felé.
-Itt fent tényleg frissebb a levegő.-állapítottam meg bölcsen.
-Már vártam az ehhez hasonló agymenéseid.-villantotta meg a gyengém,azt a tipikus "leázik rólad a bugyid" féloldalas mosolyt.
-Már vártam,hogy ilyen közel lehessek az ajkaidhoz.-csúszott ki a számon életem legnyálasabb dumája.
-Szóval vártad.-hajolt hozzám zavarba ejtően közel,de nem csókolt meg.
-Vártam.-vallottam be szem forgatva,majd hogy letöröljem a fölényes vigyort a képéről, arcon nyaltam. Döbbenten meresztette rám kék íriszeit,mire a másik pofiját is megnyaltam.
-Ez mi volt?
-Nem tudom,de értékelném,ha bevinnél a szobámba.-mosolyogtam bájosan,mire kegyetlenül ledobott az ágyamra,s felém hajolva homlokon nyalt.
-Ne már.-vihogtam,Ő viszont nem zavartatta magát,tovább ostromolt. Miután megelégeltem,egyik kezemmel befogtam a száját,és homlokom az övének támasztva csak annyit mondtam:-Jobb dolgokra is használhatnád a nyelved Biersack.
Ez után egy végtelenül hosszú csókba forrtunk össze,melynek végeztével lihegve gördült le rólam.
-Szeretlek.-pihegte.
-Én is szeretlek.-motyogtam,majd hozzá bújtam és mellkasára omolva hagytam,hogy szemhéjaim letapadjanak.

Alig két óra elteltével,hajnalban egy irritáló pittyegés zökkentett ki békés álmomból. Kómásan és meglehetősen bosszúsan nyúltam a készülékemért,ami az éjjeli szekrényemen hevert. Egy új üzenetem jött. Halk hortyogás vonta el a figyelmem a műszerről,s kábán mosolyogva pillantottam a mellettem szunnyadó óriásra,akinek lágyan megsimítottam fekete tincseit. Az SMS-t megnyitva halvány mosolyom lehervadt,helyét szemembe gyülekező könnyek vették át.

"Soha nem leszel boldog. Soha,te ribanc. Az enyém vagy. Mellesleg,kár azért a labdáért..."

-Unknown-

Remegő kezemből szinte kiesett a mobil,mellkasomba visszaköltözött a már jól ismert szorító érzés. Hát soha nem lesz vége ennek a rémálomnak?

19.fejezet

~Kim~

-Nem Lisa,nem leszek hercegnő,még akkor sem,ha kirúzsozol.-magyarázta Andy türelmesen a kislánynak,aki csillogó szemekkel hallgatta,velem egyetemben. Ez a srác egy csoda. És alig hiszem el,hogy most már hivatalosan is a barátnője vagyok... Viszont azt be kell vallanom,hogy az agyam egyik apró szegletében felmerült,hogy nemet kellett volna neki mondanom,hisz ha rájön mekkora "selejt" vagyok,csak még jobban fog fájni a visszautasítása,de végül nem tettem. Egyszer élek ebben a kibaszott életben,s azt az egyetlen egyet nem akarom végig félelemben és magányban leélni egy rohadék miatt,aki megkeserítette az életem. Önző leszek és boldog,alakuljon bárhogy is,értékelni fogom kapcsolatunk minden percét.

-De-de,higgy nekem Andy bácsi!-állította magabiztosan az apróság és határozottan közelített barátom ajkaihoz az áfonyás illatú lila rúzzsal.-Olyan cép leszel!

-Segíts!-hátrált ülő helyzetben,ijedten.

-Miért? Én olyan kíváncsi lennék rá,hogy állna!-biggyesztettem le az ajkaim.

-Kéjlek Andy bácsi!-nézte esdeklően a kislány.

-Nem.

-Naaa. Pedig én úúúgy szeretem a lilát. Biztos jól állna.-nyavalyogtam csábos pillarebegtetések közben amit  Lisa is megpróbált,több-kevesebb sikerrel.

-Tuti jól állna!-biztatta.

Egy hangos sóhajtás és egy morcos monológ után sötét lovagom megadta magát,s hagyta,hadd élje ki a kreativitását a kis törpe. Szemeit behunyva várta mi lesz a sorsa. Ahhoz képest,hogy még csak 2,mint kiderült majdnem 3 éves Lisa,elég jól bánt a piperével,ami pillanatok alatt vastag csíkban ékeskedett Andy ajkain...és persze néhol az állán is,de az mellékes.

-Kész vagy.-mondta és kimászott az öléből,ahol eddig ült.

-Nahát Lisa,ez nagyon jól néz ki!-dicsértem meg,de ő csak csalódottan vizsgálgatta a bosszankodó feketébe burkolózott égimeszelőt.

-Most kéne átváltoznia. Lila,csillogós ruhába,balett cipőbe és kojonának is kéne lennie a fején. Akárcsak egy hejcegnőknek.-magyarázta.

-Isten mentsen attól a borzalomtól!-rázkódott meg a lila szájú Andy.

-De a jeklámban így volt! Láttam a TV-ben...-szomorkodott.

-Figyelj Picúr,szerintem ez csak kislányoknál működik.-hajolt le hozzá,majd komisz mosollyal odasúgta:-Próbáld ki Jake bácsin és Jinxx bácsin.

-Ők kislányok?-ráncolta a homlokát.

-Persze.-állította hatalmas hévvel bólogatva.-Ezért van olyan szép hosszú hajuk! Szerintem a nappaliban hercegnősködnek éppen...

Lisának több sem kellett,apró lábait szaporán szedve el is tűnt. Lassan Andyre néztem aki hitetlenkedve,zsörtölődve bámult.

-Szóval "Úúúgy szereted a lilát"?-hajolt az arcomba,miközben engem utánozott affektálva. Közelsége baljós volt,de mindennél jobban vonzott.

-Én nem is így beszélek!

-De.

-De nem!

-De.-kötötte az ebet a karóhoz,és hogy nyomatékot adjon mondanivalójának,ajkait durván az enyémekre nyomta. Csókra számítottam,de ő csak összedörzsölte őket a sajátjával,ezzel sikeresen rám is kenve a "csoda rúzs"-ból. Elhúzódott,majd kihívóan nézett rám. Felocsúdtam a döbbenetből,s a kanapéról felkapott díszpárnával izomból lepofoztam.

-Te utolsó gazember!-háborodtam fel,továbbra is püfölve őt.-Te világi segg!-üldöztem körbe a szobán fenyegetően lóbálva a párnácskámat.-Hogy vagy képes hátba támadni,azokkal a gyönyörű szemeiddel elbűvölni?!

Szitkozódásom közben elkapott,majd kicsavarta a kezemből a puha anyagot. Kezeimet szorosan tartva lelökött a kanapéra és felém mászott,tovább hallgatva jókívánságaim.

-Tehát elbűvöltelek a gyönyörű szemeimmel?-vette elő kisfiús mosolyát.

-A lényeg úgy tűnik megmaradt.-forgattam a szemeim.-Tudod,néha...-kezdtem volna újra rá,de ő belém fojtotta a szót. Lágyan megcsókolt,nyelvével táncra hívta az enyémet. A csókunk kifulladásig tartott,miközben egyik kezével a hajamba túrt,másikkal a testemet barangolta be. Végig járatta ujjait a csípőm vonalán,s a pólóm alá benyúlva az oldalamat borító érzékeny bőrt kezdte el simogatni,melynek hatására apró nyögés hagyta el a számat. Beleborzongok,micsoda hatással van rám.

-Szükségem van valami visszajelzésre.-nézett rám fájdalommal telt szemeivel,még mindig fölöttem tartva magát.-Szeretném tudni te is úgy érzel-e mint én,akárhányszor megcsókollak. Szeretném tudni mi jár a fejedben amikor az arcomat fürkészed. Mondd el! Kérlek.

-Inkább megmutatom.-mosolyogtam rá,s finoman beharaptam alsó ajkait,majd apró puszikkal hintettem be mosolyától ragyogó arcát. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát és magamra rántottam.-Oda vagyok érted.-súgtam. Fejét a nyakhajlatomba ejtette,majd kifújta benntartott levegőjét,ami egy furcsán vicces hanghatással és csikiző érzéssel távozott.

-Hagyd abba!-nevettem fel,mikorra már harmadjára ismételte meg a műveletet.-Légyszíves!-izegtem-mozogtam alatta,továbbra is kulcsolva a derekát.

-Rendben.-állt le,majd zavarba jött,és lemászott rólam. Valami itt nem stimmel.

-Nem számítottam ilyen hirtelen visszavonulásra.-vizslattam.-Ennél makacsabb vagy.

Arca egyre pirult,magyarázatra váró tekintetem kerülte.

-Kimó,én is férfiból vagyok...-harapta be édesen a száját.

-Oh. Értem.-esett le. Bár hangom színtelen volt,belül szétvetett a boldogság. Én váltottam ki ezt belőle,és ez valamilyen szinten büszkévé tesz. Felizgattam.

-Na jó,valamelyikőtök állítsa le Lisát,rám nem hallgat!-jött ki a nappaliból alig öt perc múlva dühösen Jake. Szája,szeme és orra is lila színben pompázott,haja kócos volt.-Nem,mielőtt megszólalnátok,Jinxx sem néz ki jobban! Gyertek!-indult meg,s mi követtük.

Jake-ék lakása annak ellenére,hogy az a tipikus pasibarlang volt,leginkább az otthonos jelzővel volt illethető. A padlót puha,sötétbarna szőnyeg borította,a fal krémszínű volt néhol poszterek tarkították. A bútorok szintén sötétbarnák voltak,modernek és praktikusak.

-Hol van?-kérdezte Andy Jake-t.

-Jinxx?-nézett az említettre aki szintén hasonlóan nézett ki mint Ő. Nagyon,ismétlem,nagyon nagy erőfeszítések árán tudtam csak visszatartani a nevetésem.

-Bemászott a kanapé mögé amikor megfenyegettem azzal,hogy kihajintom az ablakon.-vont vállat depresszív fejjel.

-Remek szülő leszel,baszod!-rivallt rá Jake.

-Most mé'? Nem kell mindent megengedni neki,el lesz kényeztetve...

-Jinxx,te Címeres ökör állat! Nekünk csak vigyázni kell rá,és szórakoztatni,semmi más. A nevelés nem a mi feladatunk. Majd a saját gyereked kúrd el,kérlek!-masszírozta az orrnyergét Andy,aki már hallotta a szipogásokat a kanapé mögül.

-Ne marjátok már egymást,ez csak még jobban kiborítja.-szóltam közbe,majd oda sétáltam az említett bútorhoz,s kiélvezve apró termetem,bemásztam a Picúrhoz. Arcán könnyek folydogáltak,szemei fáradtan csillogtak.

-Miattam veszekednek. Pont mint anyuék.-sírta el magát a mondat végére. Óvatosan magamhoz húztam és átöleltem a törékeny kislányt. Egy ideig így tartottam,majd belekezdtem a vigasztalásába.

-Semmi baj Lisa,te semmi rosszat nem csináltál. Nem miattad vitatkoznak.-simogattam a hátát.-Csak Jinxx bácsi egy hatalmas paraszt,és ezt megmondták neki.

-Komolyan? Nem én voltam jossz?-kérdezte bizonytalanul.

-Nem ám.-mosolyogtam a lehető legőszintébben,bár a szívem majd megszakadt a kis pöttöm miatt. Miken mehetett keresztül...-Gyere,menjünk ki a konyhába,együnk valami finomat!

-Lehet csokit?

-Lehet.-bólintottam,mire egy cinkos mosoly jelent meg a pofiján. Cuppanós puszit nyomott az arcomra,s együtt kecmeregtünk ki a kanapé mögül. Mindannyijuk szemében szomorúság tükröződött,ál mosolyuk arcukra fagyott. Mindent hallottak.

-Megvagy Manó?-aggodalmaskodott Jake,felnyalábolva Lisát.

-Meg.-fogta pici kezei közé a gitáros arcát,majd szinte a képébe mászott.-De kéjek csokit.

-Adok.-nevetett fel jóízűen,s hálásan rám nézett.

A srácok igazán kitettek magukért,összeszedték az összes csokit,amit csak birtokoltak,és hagyták,hadd válasszon Lisa. Ő persze többet is szeretett volna megkóstolni,így a végére nem volt olyan édesség amit ne bontottunk volna fel. Beszélgetett,nevetgélt,falatozott,majd nem sokkal a "lakoma" után bealudt az Én kicsi pónim-on. A kanapén elnyúlva,fejét az ölemben pihentetve békésen szunyókált. Ahhoz képest,hogy eleinte nem tudtam mihez kezdeni vele,a végére egészen megkedveltük egymást.

-Micsoda egy ribanc ez a Pinkie Pie.-vágódott le mellém Jake,immáron smink mentes arccal.-Egy emeletes tortát megenni 5 póni elől...

-Felháborító.-nevettem ki.

-Ugye?-vigyorgott,majd arca pillanatok alatt elkomorodott.-Köszönöm,hogy gondoskodsz róla. Még senkit nem engedett magához ilyen közel,ennyire rövid idő alatt. És most hogy megnézlek,nagyon hasonlítasz az anyjára...lehet azért.

-Ezt nem tudom bóknak vegyem-e,de örülök neki. Én is a szívembe zártam a kis Törpét.

Mosolyogva figyelte,ahogy a szőke fürtöket simogatom,amik alig karnyújtásnyira tőlem terültek szét. Nagyot nyeltem,majd kiböktem a kérdést,ami régóta nyomta a mellkasom.

-Nincs minden rendben a szülei közt?-puhatolóztam.

-Épp vállnak.-sóhajtotta,értetlen tekintetem észrevéve folytatta.-Négy éve házasodtak össze,s rá másfél évvel született Lisa. Nem tervezték,csak becsúszott szegény,de a nővérem nem akarta elvetetni. Heteken át folyt a vita,de Lexa kiállt az igaza mellett,miszerint nem veheti el a gyermeke életét. Kayle,a férje egy idő után megbékélt a gondolattal,és próbálta a jó oldalát nézni,miszerint apa lesz. A szülésig a tenyerén hordozta a lányokat,de miután már ott kellett volna lennie,segíteni Lisa körül,csúfos kudarcot vallott. Lexa tűrte a kirohanásait,várta mikor szűnnek már meg teljesen,és kezdi el szeretni Kayle a saját lányát. De ehelyett,egyre rosszabbak lettek csak. Nem ment haza esténként,a barátaival iszogatott,otthon meg elvárta,hogy körül ugrálják. Ha nem tették hatalmas hisztit rendezett le,s azt hitte ez teljesen elfogadott,mivel ő a "kenyérkereső". De Lexának is véges volt a türelme,alig egy hete,hogy beadta a válópert. Azóta megy a huzavona,kié mi,és hogy láthatja-e majd Lisát az apja. 

-Most is a bíróságon vannak?

-Igen.-bólintott egy aprót,majd a hajába túrt.-Úgy aggódom érte...Mindig is erősebb volt mint én,sőt bátran mondhatom,hogy bárkinél akit csak ismerek. De nem törhetetlen,és ezt Ő is tudja. Nem akarom,hogy a sok teher alatt amit a vállára vesz összeroppanjon.

-Nem tehetsz ellene semmit,csak bízhatsz benne,hogy nem adja fel a harcot. És támogathatod. Hidd el,az is sokat számít.-görbült felfelé a szám sarka.

Erről akaratlanul is eszembe jutott a múltam,ami bár nem hasonlítható össze semmilyen téren sem a helyzettel,nekem is rengeteget számított,hogy anno mellettem volt Kellin. Neki elmondtam,Ő az egyetlen ember,aki tud arról,mit tett velem Ben. Ha Ő nincs akkor velem és nem támogat,lehet hogy már én sem lennék. Utáltam és bántottam is magam az utána következő hetekben. Lelkileg gyenge voltam és állandóan mocskosnak éreztem magam,amit a fejemben lévő hang meg is erősített. Gyógyszerekkel aludtam el,hogy legyőzzem a rémálmaimat,s akárhányszor elhatalmasodott rajtam a kínzó fájdalom,s a rettegés,azt rögvest düh váltotta fel. Egyszer szörnyen kiborultam,s ökölbe szorított kezem számtalanszor vertem a falba,egészen addig,míg a tevékenységemet hangos reccsenések nem kísérték. Nem voltam önmagam,és ezt csak Ő vette észre. Ő segített megtalálni a fényt,ami a sötétből vezetett ki,s miatta élek most viszonylag normális életet.

-Andy merre van?-csusszantam ki óvatosan a kislány kobakja alól.

-A szobámban kutyázik.

-Kutyázik?-kerekedett el a szemem,és éreztem,hogy a dedós énem kiszabadulni igyekszik.

-Aha. Van két kutyám. Ernie és Trixy...-mondta,de a végét már nem nagyon hallottam. Szinte lélekszakadva rohantam a helyiségbe.

-Kutyákat ide!-téptem fel az ajtót és vetettem be magam a gitáros szentélyébe. Nos,lehet itt rontottam el a hadműveletet,mert mindkét jószág rémülten iszkolt be az ágy alá.

-Szép volt Asszony.-vihogott rajtam Andy.

-Ahj. Ne már.-terültem el a földön,és lestem be a búvóhelyre.-Gyertek ki kutyulik! Kérlek!

-Te,ha kutya lennél,hallgatnál egy őrülten randalírozó nőre,aki lehet hogy a lelkedet akarja kiszárítani majd extrudálni?!-komplikált.

-Bolond vagy.-reagáltam le.

-De a te bolondod.-küldött felém egy lányos kuncogással egybekötött kacsintást.

-Igaz.-másztam mellé,majd megöleltem,s szorosan hozzábújtam.-Szedd ki nekem a kutyikat! Légyszi!

-Mit kapok?-fontolgatta.

-Nem is tudom...egy puszit?

-Csak egyet?-vágott fitymáló fejet.-Megéri ez nekem?

-Akkor nem kapsz semmit!-feleltem indulatosan.

-Na,nyugi...nem tehetek róla,hogy nem tudok veled betelni.-villantott egy féloldalas mosolyt. 

-Szép mentés Biersack.-forgattam a szemeim,s megadtam neki a beígért pusziját. Lassan lefetrengett a földre,ahol egy karnyújtás után mindkét kutya össze-vissza nyalta.

-Imádnak.-ékeskedett az arcán egy levakarhatatlan vigyor. Miután hajlandó volt velem is megosztani az állatok szeretetét,közös erővel vakargattuk és tapiztuk őket halálra.

-Nézzétek kit leltem!-csapta ki a bejárati ajtót Ashley,akinek a nyomában egy sötétbarna hajú,barna szemű,középmagas,karcsú lány lépdelt. Fekete bőrdzsekit viselt szintén fekete csőnadrággal és felsővel. Orrában és ajkában piercingek,fülében kismillió fülbevaló díszelgett. Meg kell hagyni,van stílusa a csajnak...

-Egy:te hol a pudvában voltál Purdy?!-vonta kérdőre Jake.-Kettő:szia Lexi!-ugrott a lány nyakába.

-Szia Öcsi.-szorongatta meg.

-Relax,csak CC-hez mentem át videó játékozni és sörözni.-felelt Ash.-Nem kell megölni...

-Azért segíthettél volna!-morgolódott.

-Most komolyan,te sem akarhatod,hogy elrontsam.-fintorgott Ash amolyan "Ugyan,haver!"stílusban.

-Igaz.-ismerte be hosszas gondolkodás után.

Eközben észre sem vettem,hogy a lány hozzám lépett és kíváncsi szemekkel vizsgálgatott. Már épp köszönni akartam neki,de megelőzött.

-Szia,Alexa Pitts.-nyújtotta felém a kezét.

-Kimantha Black. Inkább csak Kim.-ráztam meg.

-Szóval Kim,mi járatban? Mióta lógsz ezekkel az agyrémekkel?-kérdezte fáradtan sóhajtva,mire odébb csusszantam a kopottas bőrkanapén,hogy le tudjon ülni. Mosollyal nyugtázta a gesztust.

-Nem régóta. Alig egy hónapja.

-Hogy ismerted meg őket?

-Az egyik barátom mutatott be nekik,abban az időszakban épp lakást kerestem,s Andynek meg lakótárs kellett...szóval. Ja.-nyekeregtem össze-meg vissza,mivel már előre sejtettem a következő kérdését.

-Szóval Andy lakótársa vagy? Csak a lakótársa?-vigyorgott mindent tudó fejjel,és finoman oldalba könyökölt.

-Tulajdonképpen...-lövelltem segítség kérő pillantásokat a fotelben Lisát térdén lovagoltató Andy felé,de Ő pont nem figyelt...jellemző.-Már a barátnője vagyok.-nyögtem ki.

Hirtelen csend telepedett a nappalira,a fiúk döbbenten pislogtak hol rám-hol Andyre. Alexa elégedetten mosolygott,Andy büszkén villogtatta 1000 wattos mosolyát.

-Hát én lefosom a bokám! Öregem...-kapcsolt elsőnek Ash,majd lepacsizott a barátommal.-Szép volt Biersack.

-Végre már.-fújta ki magát Jake is vigyorogva,szintén gratulálva Andynek. Nem tudom mi olyan nagy dolog ezen...

-Tudtam én,hogy összejöttök előbb vagy utóbb.-játszotta Jinxx a jóst. Egy pár másodperc múlva meleg lehelet csiklandozta a fülemet,s meghallottam Lexa hangját.

-Ne hagyd veszni. Ha valaki,Ő teljes szívéből fog szeretni,amíg te ezt viszonozod neki.

Döbbenten néztem a szemébe,de ő csak a kislányát nevettető Andy-t figyelte. Mikor újra rám nézett,arca érzelem mentes volt.

-Ilyen apja nem lesz neki soha.-formálta fájdalmasan a szavakat,amik mint a satu,összeszorították a mellkasomat. 

-Sajnálom.

-Ne tedd. Nem ér annyit.-váltott vissza újra a gondtalan Lexába,majd odasasszézott hozzájuk.-Hogy van az én Angyalkám?-vette át.

-Anyuuu!-ölelte meg Lisa.

-Jól érezted magad Jake bácsiéknál?

-Igen!-bólogatott hevesen.-Képzeld,ettem csokit,néztem mesét,aludtam is...-kezdte az élménybeszámolót. Próbáltam koncentrálni,de a bőrülő besüppedt mellettem,és egy hideg piercinges ajak puszilt arcon. Automatikusan is közelebb húzódtam Andy-hez,s a mellkasára hajtottam a fejem. Hirtelen mintha az egész világ elcsendesedett volna,s csak az érintése tartott volna ebben a dimenzióban. Felnéztem rá,a már megszokott mosolytól ragyogó arcára,s rájöttem,ennél jobban nem is szerethetném...

18.fejezet

~Andy~

Puha ujjak cirógatását éreztem magamon,szinte láttam a csukott szemhéjaim mögül Kim-et amint a nyakamon lévő tollpihét rajzolja körbe. Halvány mosoly kíséretében nyitottam ki és emeltem rá kékségeim. Gyönyörű volt. Barna haja kócosan lógott barnászöld szemeibe amik fáradtan csillogtak,nem hiába. Az éjszaka folyamán rémálmoktól gyötrődve forgolódott és nyöszörgött. Nem tudom mi/ki váltja ki ezt belőle,de annyira szeretnék rajta segíteni,hogy az szinte már fizikailag fáj. 

-Jó reggelt.-suttogta.

-Jó reggelt.-súgtam vissza,s közelebb húztam magamhoz,nehogy eszébe jusson itt hagyni.

-Jó reggelt Tubicáim!-szólt közbe a szomszédos ágyról CC. Bassza meg.

-Te mindenhol ott vagy?-ültem fel dühösen,rá bámulva.

-Bocs már!-tette fel kezeit megadó stílusban.-Nemrég jöttem vissza Ashleyéktől,de nem volt szívem felkelteni titeket. Csak szólni akartam,hogy kész a kocsi. Indulhatunk.

-Ilyen hamar?

-Hamar?! Már 11 óra van...-röhögött.

-Komolyan?-hűlt el Kim,s kikászálódott az ágyból. CC a szeme sarkából végigmérte amit én gyilkos pillantással díjaztam,majd válaszolt.

-Komolyan.

-Hogy az a...-kapkodott,s hóna alá csapta cuccait.-Fel kell hívnom Oscart.-vágta be maga mögött az ajtót.

Értetlenül szuggeráltam az ajtót,utolsó szavain rágódva. Ki a faszom az az Oscar?! Kedvem támadt leütni... 

-Nyugi Rómeó,visszatér még a Júliád. Öltözz fel és húzzunk a rákba!

-Nem a Júliám.-morogtam az orrom alatt. Nagyon úgy tűnik valami Oscarral már együtt van. Pfh,milyen név az egyáltalán,hogy Oscar? Nevetséges. Vagy én lennék az,amiért épp ezen agyalok,ahelyett,hogy rendbe szedném magam?
-Aha,persze. Láttam ahogy egymást öleltétek álmotokban.-vigyorgott,mire egyre csak feljebb ment bennem egy bizonyos pumpa. Felidegesített az előállt helyzet. Megcsókoltam,Ő vissza csókolt,este pedig hozzám bújt. Erre most bejelenti,hogy valami Oscart hívogat. Annyira utálom,hogy ilyen kiszámíthatatlan. Úgy érzem sosem fogok rá jönni mit forgat a fejében...
-Higgy amit akarsz.-köptem oda CC-nek,s elvonultam a fürdőbe.

Egy gyors zuhany és hajmosás után villám sebességgel kapkodtam fel a ruháim,majd ujjammal végig szántottam az enyhén nedves hajam. Általában hosszú perceken át kínzom fekete tincseim,amíg úgy nem állnak ahogy akarom,de most nem különösebben zavart kuszasága.

A többiek már a hotel előcsarnokában várakoztak Jinxx kivételével.

-Jinxx?-kezdtem köszönés nélkül.

-Kiment a parkolóba a kocsiért. Azt mondta várjunk be,majd menjünk a bejárathoz. Oda áll.

Bólintottam,hogy tudomásul vettem,majd a csordaként meginduló barátaim nyomába szegődtem. CC előttem battyogott,közvetlenül Kim mellett.

-Sikerült mindent elintézni azzal az Oscar gyerekkel?-kérdezte olyan hangosan,hogy halljam. A nemlétező bajszom alatt elmosolyodtam a kedves gesztusra,s nyugtáztam,hogy ismer mint a rossz pénzt. Kíváncsian vártam a választ.

-Aha. Bevette,hogy a hétvége folyamán szörnyen megfáztam,s ezért csak holnap tudom bevinni az Evanescence interjút.

-Szóval a főnököd a hapsi?

Bólogatott.

-Hogy néz ki? Helyes?-ezzel lehet kicsit túl lőtt a célon,de értékeltem,hogy miattam teszi.

-Na na na...Chris talán rámozdulnál a csávóra?-röhögte ki Ash.

-Baszódj már meg Purdy!-dörrent rá,mire az említett kuncogva vállat vont,CC pedig nagyot sóhajtva Kimre nézett.-De az?

-Mi ez,valami vallatás?-nevetett Kim,mire egy szigorú pillantást kapott a dobostól.-Nem az esetem,passz. Soha nem néztem rá férfiként,inkább csak a főnököm,aki talán az egyetlen normális felettes abban a szarfészekben.

CC részéről annyiba is maradt a faggatózás,biccentett,s bemászott a kocsiba. Őt Tara követte,aki az ölében töltötte az utat. Melléjük én kerültem,Kimmel a lábaimon,jobbomon pedig Ash ült Evával. Annak ellenére,hogy együtt éjszakáztak,nem nagyon dúl a láv...

A nemrég engem elöntő mennyei megnyugvás helyét hirtelen idegesség vette át. Itt ül az ölemben a gondolataimat lekötő lány,aki mint most kiderült mégiscsak komolyan vette a tegnap történteket. Mármint nem csak játékszer voltam számára,ami furcsa volt,tekintve a zűrös nőügyeimet,ugyanakkor örömmel töltött el. De most hogyan tovább? Hogy kérjem meg,hogy legyen a barátnőm és ébresszen minden reggel csodálatos mosolyával és csilingelő hangjával? Otthon megteszem felé az első lépést. Meg ám...

Nos,igen. Itt fekszem az ágyamon és a plafont bámulva ostorozom magam. Akkor pörgessük csak vissza mi is történt az elmúlt 10 percben!

Hazaértünk,és lovagiasan felcipeltem a cókmókjainkat,miközben a tüdőm majd' kiköptem...beléptünk a lakásba,s belekezdtem.

-Kim...

-Tessék,Andy?-kérdezte,mire én szólásra nyitottam a számat és azzal a lendülettel be is csuktam.

Várakozóan tekintett rám. Szedd össze magad Andy,nyögd ki azt a kibaszott mondatot! "Lennél a barátnőm?" 

-Szóval én csak azt akartam kérdezni,hogy...izé...-lőjjön le valaki,kérem! Szánalmas.-Megkaphatnám majd a rajzot amit tegnap készítettél?

Igen,jobb nem jutott eszembe...

Arcán mintha halványan csalódottság futott volna át,de nem mertem volna esküdni rá,mivel ő továbbra is derűvel nézett a szemembe.

-Persze,majd előkerítem,ha kipakoltam.

-Rendben,köszi.-mosolyogtam egy gyatrát,s elviharzottam. Itt tartunk most...

Előtte még soha nem éreztem ilyet. Anno egy mosoly kíséretében,lazán pillanatokon belül ledumáltam bármely csajról a bugyit,de most valahogy képtelennek,kevésnek érzem magam hozzá. Egész úton az járt a fejemben mi van,ha nemet mond nekem? Mi van,ha nem akarja azt a sok herce-hurcát,bonyodalmat és gebaszt ami azzal jár,ha velem lenne? Minden nagyképűséget félretéve,elvégre nem egyszerű együtt lenni egy rocksztárral,aki szerető(néha túlzottan is) rajongóival szemben számos ellenséggel is rendelkezik. És mi van,ha igent mond,de idővel rájön,hogy nem vagyok hozzá elég jó? Hisztis vagyok,sokszor makacs és önfejű,amit soha nem ismernék be. Egyszóval kiállhatatlan vagyok. Elvégre Scoutnak és Julietnek sem kellettem... 

-Egy éjszakás játékszernek megyek el max.-motyogtam magam elé és arcom a kezembe temettem.-Mellesleg már magamban is beszélek. Egy főnyeremény vagyok...

-Növessz már farkat ember!-rivallt rám Ashley. Ő hordozza leginkább a szívén szerelmi életem sorsát.-Nem hiszem el,hogy ennyire beszari vagy!

-Én sem.-szólt be,hitetlenül fejét csóválva Jake,aki titkon nagyon jól szórakozott barátom beszólásain.

-Négy kibaszott napja kerülgeted! Megcsókoltad,nem?

-De.-morogtam,lassan azt is megbánva,hogy kibújtam anyámból. 

-Szereted,nem?

-De.-vallottam előttük is színt kelletlen.

-Akkor szedd össze magad,és teperj,mielőtt még elveszted!-hadonászott gesztikulálva.

-Én próbáltam,de nem hiszitek el,milyen borzalmas,amikor kételkedsz önmagadban és abban,hogy viszonozzák-e az érzéseid!-védekeztem.

-Hány igazi barátnőd is volt Andy?-elmélkedett csendesen Jinxx.

-Kettő.

-És hogy vallottál nekik szerelmet?-folytatta.

-Hát,nem tudom,csak úgy jött. Mármint őket könnyebb volt kiismernem. Szerették a csillogást,káprázatot és a romantikus nyálasságokat. Rózsa,vacsora gyertyafénynél...

-És a mi Kimünk nem ilyen típus?-vakargatta az állát.

-Nem. Nem hiszem...

-Egyértelműen nem,akkor már nyert ügye lenne!-mutatott rám Jake menet közben.

-Segítsetek már!-vergődtem Jinxx-ék kanapéján. Sokat lógtam a nyakukon az elmúlt napokban.
-Főzz neki.-javasolta Jinxx.-Sammynél bejön.
-Ja,mert te tudsz főzni.-forgattam a szemeim.
-Készíts neki valamit ami szívből jön.-sorolta tovább ötleteit.-Rajz,festmény,karkötő...
-Csinálj neki koszorú eret.-kacagott "remek" poénján Ash.-Szívből jön...
-Ha nincs normális ötleted,akadj le rólam.-reagáltam.

-Nekem vannak a legjobb ötleteim!-felelte sértetten.
-Oh,avass be kérlek mélységes,bölcs gondolataidba mesterem!-színészkedtem
-Énekelj neki. Valamit amit szerinted bírna. Aztán a többi rád van bízva.-kacsintott perverzen Ashley. Nem is Ő lenne.

-Ez nem rossz.-helyeselt CC,aki eddig ránk se hederített.-Javasolnám a "Rebel love song"-ot.

-Sablonoooos.-üvöltötte be Jake a konyhából. Hogy bír ennyit enni? Ittlétem alatt három szendvics tűnt el benne két sör társaságában...

-Igaza van.-ismertem be. És mellesleg nem akarok neki egy olyan dalt énekelni,amit Julietről írtam. 

-Majd kitalálsz valamit.-veregette meg a vállam,az immáron nyugodt Ashley,s bekapcsolta a TV-t amin megindult a várt műsor. Ez után csönd ölelt minket körül amit néha egy egy jóízű nevetés tört meg.

-Minden a helyén.-ellenőriztem gyorsan gondosan kidolgozott tervem. Ha minden jól megy,Kim legkésőbb 5 perc múlva beesik az ajtón,én pedig megtehetem amit már rég meg kellett volna.

Kulcsok zörögtek a  zárban,nekem pedig még egy utolsó lehetőségem adódott végignézni munkámon. Gyertyák meggyújtva,szétszórva a helyiségben ezzel hangulatos világítást adva,függöny elhúzva,gitár behangolva. Hajrá.

Kim belépett,majd döbbenten tekintett körbe mihelyst bezáródott mögötte az ajtó.

-Andy,mi foly...-kezdte volna,de nem hagytam,hogy befejezze. Kitudja meddig tart hatalmas önbizalmam.

Gyakorlatiasan jártak ujjaim a gitár nyakán,szinte táncolva a húrokon,amiket másik kezemmel gyengéden pengettem. Mielőtt belekezdtem volna az éneklésbe,halkan megköszörültem a torkom,azzal a szándékkal,hogy most kiimádkozom belőle a legszebb hangokat amikre csak képes vagyok.

The writing's on the wall

Your crimson touch is going no where
I'll hang on to every word you said

And sink my teeth into this nightmare

Az írás a falon

A bíbor érintésed sehova sem megy

Minden szóhoz ragaszkodok amit mondtál

És mosom a fogamat ebbe a rémálomba

Whoa, oh, oh...

I'm screaming out

Whoa, oh, oh...

Can you hear me?

Woah oh oh oh...

Sikítok

Woah oh oh oh...

Hallasz engem?

I bleed for you

Forever I will lie awake

I would die for you

Vérzek érted

Mindig ébren fogok feküdni

Meghalnék érted!

I see the truth

I've given you my heart to break

I would die for you

Látom az igazságot

Odaadtam a szívem,hogy összetörd

Meghalnék érted!

I feel your body crawl

Pale flesh for my devotion

True pain was all you ever meant

Love would be our last emotion

Érzem a tested kúszását

Sápadt hús az odaadásomért

Igazi fájdalom volt minden amit jelentett

Szerelem lenne az utolsó érzelmünk

...

A dal végeztével félretettem ölemből kopottas akusztikus gitárom,s a meredten,hatalmas szemekkel rajtam csüngő lány felé vettem az irányt. Most vagy soha.
Nem szóltam egy szót sem,csak ajkaimat az övére forrasztottam,szorosan,ugyanakkor a lehető legfinomabban. Hirtelenjében megfeszült egy kicsit,de amint lágyan mozgatni kezdtem a szám az övén,felengedett,s közelebb húzódott,szinte hozzám simult. Lábujjhegyre állt,ezzel is könnyítve a dolgomon,és átkarolta a nyakamat. A csókja őrjítő volt. Olyan volt számomra,mint egy bódító drog,amitől képes voltam érezni. Mindent. A gyomrom liftezését,szívem egyre erősebb lüktetését,nyelveink heves táncát,törékeny ujjait amik a hajamba kúsztak és sajnos az egyre jobban feszítő nadrágom is éreztem. Basszus. Hosszas csókunk végén alsó ajkát utoljára egy kicsit megszívtam,s elhajoltam. Gyönyörű szemeiben szinte ragyogtak.
-Mi volt ez az egész?-kérdezte rekedtesen amitől automatikusan is felfelé ívelt a szám.

-Az amit ezentúl minden nap megakarok tenni.-csökkentettem az amúgy sem túl nagy távot köztünk,s nyomtam egy puszit a szájára.-Beléd estem Kimó,menthetetlenül.-motyogtam bódult fejjel,féloldalas mosolyt villantva.-Lennél a barátnőm?

Ködös tekintetünk egymásba fonódott,ajkai mosolyogva formázták a szavakat.

-Igen,lennék.-bújt hozzám,s fejét a mellkasomba fúrta. Némán öleltük egymást,miközben úgy éreztem én vagyok a világ legszerencsésebb embere. Abban a pillanatban madarat lehetett volna velem fogatni. Az idő számunkra megszűnt,a pillanatot kiélvezve olvadtunk össze.

Lassan felnézett rám,ágaskodva puszilt állon,alacsony alkata lévén. Vigyorogva néztem le ajkaira,amit én gondtalanul értem el. Egy rövidke csókcsatát követően a fotelbe helyezkedve,gitáromat tapizva ámuldozott.

-El sem hiszem,hogy átírtad a Die For You-t akusztikusba. Miattam?-kérdezte,mintha nem hinné el,hogy amit állít igaz.

-Pedig megtettem. Érted.-néztem a szemébe,mire nagyot nyelve folytatta.

-Miért? Miért pont ezt a dalt?

Kérdése nem tűnt támadónak,annál inkább volt kíváncsiság mögé sűrítve.

-Mert minden szava igaz,s komolyan gondolom. Még soha nem éreztem ehhez hasonlót.-vallottam be őszintén. Ezerszer elgondolkodtam már azon,mit éreztem Scout-tal vagy Juliet-tel a kapcsolatunk elején,de ezeregyedszerre is csak arra jutok,hogy nem éreztem ilyen erős kötődést,mint amit vele érzek. 

Ez a négy nap,amíg próbáltam őt kerülni,rádöbbentett,hogy már nincs vissza út. A gondolataim akaratlanul is körülötte kalandoznak,s ha látom,egy elmondhatatlanul kínzó érzés gyötör,ami csak akkor enyhül,ha érzem a közelségét... Andy,te iszonyatosan nyálas vagy. 
Zavartan bámulta a húrokat,s rázendített egy számomra ismeretlen dallamra aminek végeztével érdeklődve néztem rá.
-Ez mi volt?
-Csak egy kis rögtönzés.-vont vállat.
-Tetszett. Nem gondolkodtál még a dal íráson?
Megrázta a fejét.
-Szerintem lenne hozzá tehetséged.-mondtam őszintén,mire komisz mosolyt kaptam válaszul. Felállt,s lassan hozzám sétált,a hangszert maga mögött hagyva.
-Tényleg?-pimaszkodott a lábaim két oldalára feltérdelve.
-Tényleg.-feleltem tartva a szemkontaktust.
-Tudod,másban is van egy kis tehetségem.-hajolt volna ajkaimra amikor a csengő éles hangja töltötte be a levegőt.
-A francba.-morogtam.-Nem tudom meg,igaz?-biggyesztettem le gyerekes elkeseredettséggel a szám.
Lassan kikászálódott az ölemből,s miközben elhaladt mellettem,közel hajolt a fülemhez.
-Most nem.-suttogta mélyebb hangszínbe váltva és ajtót nyitott. Nem kellett volna... Az ajtó túloldalán egy kétségbe esett arcú kislánnyal a karjában egy még kétségbeesettebb arcú Jake állt.
-Segítenetek kell.-nézett az előtte álló Kim-re és utána rám.

-Szóval lássuk,jól értelmezem-e a helyzetet!-mászkáltam fel-alá.-A nővéred beállított hozzátok és rátok sózta a csöppséget,aminek hatására Ash fejvesztve menekült el. Ez egy teljesen mindennapi helyzet.-mondtam cinikusan.
-Ne gúnyolódj,inkább segíts,nem akarom véletlen megölni!-mondta,s gondterhelt arcán látszott,hogy tényleg fél attól,hogy elszúr valamit.
-Akkor miért nem mondtad neki,hogy nem érsz rá?
-Nem tudok neki hazudni.-sütötte le a szemeit,én pedig inkább nem firtattam a témát,tudtam nem könnyű neki. Jake apja gyerekkorában elhagyta őket,édesanya pedig ekkoriban alkohol problémákkal küszködött,melynek következtében az alig 6  éves fiút a 12 éves nővérének kellett nevelnie. "Főzött" neki,ami sokszor egy vajas kenyérből állt,tanította,mesélt neki és vigyázott rá. Nem sok mindenük volt,de azon is osztozkodtak,s úgy tudták egymást szeretni,ahogy szerintem egyik testvérpár sem. Bár idővel Mrs.Pitts megtalálta a helyes utat,letéve a poharat,a fiát már sosem kaphatta vissza. Jake felnőtt,s már nem volt rá szüksége...És hogy én ezt honnan tudom? Mindannyian elbaszottak vagyunk. Ez tartott és tart most is össze minket. Tudjuk honnan jöttünk,hová tartunk és hogy számíthatunk egymásra...
Kifújtam a bent tartott levegőm,s gondolataim hatására lehiggadva nyúltam a kicsi lányért.
-Add.
Szótlanul nyújtotta felém a komor szemű szőke apróságot,s mivel nem akartam megríkatni,barátságosan rámosolyogtam.
-Szia Picúr. Hogy hívnak?-öleltem magamhoz,hogy biztonságban érezze magát. Viszonylag jól bánok a kicsikkel,tekintve,hogy amikor még Juliet-tel jártam,rendszeresen vigyáztunk az unokaöccsére.
-Lisa.-felelte vékonyka hangján.

-Én Andy vagyok.-mosolyogtam továbbra is,majd rámutattam Kimre.-Ő pedig Kimó.
-Csak Kim.-javított ki.
-Érjtem. És ti szejetitek Jake Bácsit?
-Néha a jobb napjain.-vigyorogtam.-Amikor ő fizeti a sört koncert után.
-Söjt?
Bólintottam,Kim pedig rosszallva pillantott rám.
-Mennyi idős?-kérdezte Jake-től,míg Lisa arról érdeklődött,kaphat-e tőlem "söjt".
-Két éves.
-Akkor még pelenkás,nem?-kérdezte,mire Jake hozzám lépett és Lisa hátsójára tapasztotta a kezét.
-Pelenkás.-állapította meg bölcsen,mire nekem a nyelvemre kellett harapnom,nehogy hangosan elröhögjem magam. Kim pislogás nélkül bámulta Jake-t.
-Oké.-nevette el magát.-Mióta van veled?
-Kb.két órája...eleinte még bírtam vele,de miután a gitárom után hisztizve borogatott elegem lett. A gitár az szent.-jelentette ki.
-Én úgy érzem azóta nem volt pelus csere.-ütötte meg az orrom egy kellemetlen szag a kicsi lány pelusából.-Elkélne pedig.
-Oh.-esett le neki,majd a kocsi kulcsát előhalászva a bejárati ajtóhoz sasszézott.-Jöttök?
-Hová?
-Hozzánk. Ott van minden cucca,és talán még a többiek is besegítenek valamiben.-magyarázott.
-Rendben.-indultam meg Lisával az oldalamon,Kimmel a nyomomban.
Úgy látszik ma bébiszittereset játszunk. "Hurrá!"