24.fejezet

~Andy~

Ezt elbasztam. Nagyon elbasztam. Kurvára elbasztam... Miért van az,ha óvni akarom azt,akit szeretek,valami mindig balul sül el? Miért van az,hogy csak egy retkes percig lehetek boldog,aztán minden romokban hever?

Idegességem és kétségbeesésem egyre csak nőtt,olyan szinten,hogy hatalmas önuralommal sikerült csak nem szétvernem az első kezembe akadó dolgot. Mit sem törődve a körülöttem sutyorgó,bámészkodó tömeggel csörtettem be a férfi öltözőbe,ahol villám sebességgel öltöztem át. Táskámat a vállamra vetve baktattam ki az épület elé,és vártam. Vártam,hogy Kim kijöjjön,s végre megmagyarázhassam neki,miért mondtam azt amit.

Meg fogja érteni. Meg fog bocsájtani. Meg kell bocsájtania.

Fel-s alá sétálgatva próbáltam a felgyülemlett feszültségem levezetni,miközben nem egyszer túrtam indulatosan a fekete tincseimbe.

Ne légy naiv Biersack!-szólt az előbb még nyugtató hangocska a fejemben.-Láttad az arcát. Le sem tagadhatnád,örökre az emlékezetedbe égett. A sebzett,csalódott,szomorú arca,a könnyektől csillogó szemei...

Nem bírom.

-Kim,várj meg,kérlek,ne rohanj!-pillantottam meg és eredtem a lány után,aki futva tartott egy parkolóban ácsorgó Audi felé. Már majdnem feltépte a kocsi ajtaját,mikor végre utol értem. Kezem a vállára helyeztem,s próbáltam szembe fordítani magammal.

-Mondtam már Andy,hagyj békén!-szólt könyörtelenül.

-Csak hallgass meg légyszíves! Megmagyarázom! Miattad tettem,nem miattuk...

Próbálta lerázni az érintésem,amit egy fáradt sóhaj kíséretében fel is adott rövidesen.

-Én csak...Én csak...Tőled nem ezt vártam.-felelte halk,elhaló hangon,s az előbbi magabiztos énjének nyoma sem volt. Nem bírtam megfordulásra bírni,de így is eleget láttam. Az autó üvegén tükröződött gyönyörű arca,melyet egy könnycsepp szántott végig. A levegő hirtelen beszorult a tüdőmbe,fojtogatott a tudat,hogy lehet most vesztettem el végleg a belém vetett bizalmát,s vele együtt őt is. Kezem lecsúszott válláról,ezt kihasználva pattant be a járműbe. Arcát durván letörölte aprócska kezeivel,s hevesen gesztikulált a volánnál ülő Gregnek,aki értetlenül,de elhajtott. Egy darabig néztem a távolodó fekete járművet,majd halálos nyugodtsággal indultam el a hazafelé vezető úton. Nyilvánvalóan csak álca volt,fel tudtam volna robbanni,de palástoltam ahogy csak tudtam. Rendbe kell hoznom ezt az egész katyvaszt,s addig nem nyugszom amíg végig nem hallgat. Ha még az után is egy világi pöcsnek fog tartani,hajlandó vagyok lemondani róla. Fájó szívvel,de...

Mégis kit áltatok?! Szánalmas vagy sem,de nélküle minden levegővétel kész kínzás lenne.

Hosszú és gyors lépteimnek köszönhetően perceken belül már a bejárati ajtónál babráltam a kulccsal. Lakásunk ajtaját becsapva cipőstől,mindenestül rontottam be a szobájába,remélve,hogy ott találom. De nem volt ekkora mázlim. Gondolkozz Andy,gondolkozz!

Alig egy óra múlva kezdődik az ivó verseny a Pitfire-ben és mérget mernék rá venni,hogy Kim mindezek ellenére ott lesz,hogy a földbe döngölje Ashleyt. Mindenképp beszélnem kell vele amíg józan,mert utána nem hiszem,hogy lenne rá esélyem... Egy dühös,dögös és részeg Kimi kb.60 ittas férfivel egy helyiségben. Egész biztos hogy nem hatnám meg abban a pozícióban,s amennyire védeni akarom,simán szétveretném magam miatta.

-Nem lesz ez így jó...-motyogtam miközben tárcsáztam az utolsó esélyemet.

-Hallo?-szólt a vonal végéről Eva.

-Szia Eva,én vagyok,Andy. Kimi nálad van?-törtem rögtön a lényegre.

-Öhm. Nincs.-felelte,de a háttérben Kimó ismerős hangjára lettem figyelmes.

"De nem érted Greg? Ezidáig akikben bíztam,mind,egytől-egyig csalódtam. Ben,Alex,Kellin,Andy...Már azt sem értem ti miért vagytok itt velem. Bizonyára lenne jobb dolgotok is,mint egy hisztigépet pátyolgassatok."

"Eva,segíts már,ez hülye!"

"Nem ez,hanem Ő!-hajolt el a kagylótól. Bár nem sok értelme volt,hisz hallottam mindent.-Kim,hülye vagy.-rendezte le."

-Mennem kell. Megsült a brownie.-hazudta,s letette.

-Persze. A brownie...kinek sütöd,Obamának?-mordultam fel,bár jól tudtam már nem hallja.-A francba!

Reménytelenül,abban bízva,hogy a klubban még sikerülhet a tervem indultam útnak újból.

Tekintetemmel,lassan már negyed órája folyamatosa Kimet kerestem a zsúfolt tömegben. Ahányszor csak megpillantottam barna feje búbját,vagy vörös pulóverét,kikerült a látóteréből,s tova tűnt mint egy délibáb. Az őrület kerülgetett,mivel tudtam,nincs már sok hátra a kezdésig. A lámpák leoltódtak,a nyüzsgés elhalkult,s a poharak sem csörömpöltek tovább. Elkéstem.

-Hölgyeim,de leginkább uraim. Különleges nap ez a mai!-állt fel a bárpultra Jess,s lökött egyet vörös sörényén.-Ugye mindenki tudja ki az az Ashley Purdy?-tette fel a kérdését ártatlanul,amit hatalmas felmordulás,helyenként éljenzés követett.-Ash...-nyújtott kezet a gitárosnak,aki azt el nem fogadva ugrott fel lendületből a pultra. Felvágós...

-Öreg,miattad kellett eladnom a motorom!-jött a tömegből egy erőteljes férfi hang.

-Tanulság:nem éri meg ellenem fogadni!-villantott győztes mosolyt Ash.-Senkinek sem...

-Szóval.-folytatta Jess,csendre intve a jobbján nagyképűen villogó Ash-t.-Hosszú idők óta először akadt kihívója Mr.Purdynek...Nagy tapsot a bátor Kimanthának! Az előbb említett lány óvatos lépésekkel szállt fel a pultra,Jess kezét elfogadva. Látszott rajta az idegesség és a félelem. Nem bírta valami jól a rá irányuló figyelmet,ezert elkezdte a szemközti falon csüngő posztert vizslatni. Nem segített rajta a sok bekiabáló,már-már eléggé spicces paraszt sem.

-Ez valami vicc?

-Eltévedtél Cicus?

-Kislány,ezt te sem gondolhatod komolyan!

-Vagy te egyáltalán 18?

-Uraim,nem kértünk kommentárt! Mellesleg nem a borítóról kell megítélni a könyvet...-tett rendet Jess.-A verseny annál-mutatott a sarokba.-a kis asztalnál fog zajlani. A versenyzők elé egyenlő számú feles lesz bekészítve. A szabály rém egyszerű. Az nyer aki többet tud lehúzni. Aki nem bírja,ha kérhetem,az asztal alá készített vödörbe ürítsen. Egyéb óhaj,sóhaj? Senki? Remek. Kezdhetjük!

A tömeg szinte azonnal elkezdett a kijelölt asztal köré csődülni,mivel mindenki látni akarta az est fénypontját. Mire végre előre verekedtem magam,már neki is vágtak. Ashley előtt kettő,Kim előtt pedig egy pohár hevert üresen. Hamar csatlakozott ahhoz az egyhez még kettő. Fej-fej mellett haladtak,4-4 volt az állás. Ashley legurította a következő kispoharát,mire Kim is megragadta az övét. Egy pillanatra találkozott tekintetünk,de nem szentelt nekem különösebb figyelmet. Levegőnek nézett. Hogy lehet valaki ennyire gyerekes?!

-Öt-öt az állás. Megvagytok még?

-Soha jobban!-vigyorgott Ashley,amit Kim heves bólogatással kísért. Mindkettőjüknél látszott,hogy kezd az ital a fejükbe szállni. Arcuk kipirult,szemük csillogott.

-Tovább,tovább!-kántálta a tömeg,melynek hatására újabb poharat ürítettek ki. Majd az után még kettőt fejenként. Nem voltak valami fényesen. Arcukon az a tipikus grimasz ült,ami az utolsó pohár lehúzásakor jelent meg rajta.

Ashley enyhe hányingerrel küszködött,de Kim továbbra is a már felvett gúnyos műmosollyal bámulta. Mindenképp bizonyítani akart.

-Te jössz Purdy!-szólította fel,mire Ő nagy hévvel magához vett egy poharat,s ki is ürítette.

-Te jössz,Black.-felelte halálos komolysággal. Kimi a részegek boldogságával emelte fel a poharát,majd egyenesen a szemembe nézett. Számmal némán "nem" et formáztam,s lassan a fejemet rázva próbáltam megállásra késztetni. Nem érdekelt volna az sem,ha bebukja a fogadást,egyszerűen csak a sok üres feles poharat elnézve attól féltem,alkohol mérgezést kap. Mosolyogva tartotta a szemkontaktust,s nyelte le az égető szeszt. Makacs...

Nem bírom nézni ahogy tönkre teszi magát. Hiába akartam a közelébe férkőzni,felkapni és elrángatni onnan,nem tudtam a tömeggel harcolni. Minél inkább előre akartam jutni,annál inkább sodródtam hátra. Végül már csak a magas termetemnek köszönhetően láthattam bármit is. Ajkai szavakat formáltak,majd nevetve ivott meg még egy és még egy adagot. Látszott rajta,hogy lassan eléri tűréshatárát,de hősiesen leplezte.

-Uraim,nem várt fordulat! Kimantha átvette a vezetést. 12-11 az állás. Ash,rajtad múlik minden. Behozod?

Ismertem már Asht,hosszú évek óta,jobban mint bármely másik srácot a bandából. Tudtam,neki itt véget ért a játszma. Viszont büszkesége tovább hajtotta,s ezzel egy újabb poharat fosztott meg a tartalmától.

-Döntetlen. Vajon lesz valaki elég merész ahhoz,hogy felül kerekedjen a másikán?-fokozta a hangulatot Jess,bár engem már így is szétvetett az ideg. Apró hatás szünet után újra felkiáltott.-Te jó ég! Ez a lány valami hihetetlen! Tizenhárom! Ismétlem,tizenhárom felest tüntetett el.

A közönség felhördült,s gondolom a fogadás tétje miatt,teli torokból Ashley nevét kezdték el kántálni. De már késő volt. Ash megemelte az apró üvegcsét,közelítette a szájához,és...vett egy mély levegőt. Ezt nem kellett volna. Arca eltorzult a jellegzetes szagtól,majd szinte azonnal az asztal alá bukva neki állt kiüríteni a gyomortartalmát.

-Történelmi pillanat! Megvan az első női győztesünk! Nagy tapsot Kimanthának!

Kim szédelegve felállt,majd zavaros tekintettel,s széles mosollyal indult meg Jess felé. Innentől kezdve az események felpörögtek,alig öt perc múlva férfiak hada állta körül,akik talán túlzottan is lelkesen gratuláltak neki. Nevetgélve dőlt egyik oldalról a másikra,majd akaszkodott egy kék pulcsis fazon nyakába. Bár csak az egyensúlyát akarta visszanyerni,a férfi elkezdte pofátlanul taperolni,amit ő már alig érzékelt,annyira magyarázott valami fikuszról.

-Bocsi srácok,de azt hiszem a barátnőm mára már eleget ismerkedett.-jelentettem ki határozottan,a barátnő szót külön kihangsúlyozva.-Gyere Kimi.-kaptam el a csuklóját,s húztam ki a férfiak gyűrűjéből. Utánam böffentettek még egy pár "Bunkó" és "Paraszt" jelzőt,de nem fogom miattuk telesírni a párnám. Mivel én mentem elől,néhányan belém könyököltek,mire végre kiverekedtem magunkat az épületből. Odabent már fogytán volt a levegő,s áporodott,izzadt szag lepte be. Megváltásként érte fáradt tüdőmet a friss,éjszakai levegő.

-Andy,veszel nekem fikuszt?

-Veszek.-morogtam,s tovább baktattam az utca végen parkoló furgon irányába.

-Tuti?

-Tuti.

-És mikor?-nyavalygott.

-Majd.

-De nekem most kell.-indított egy hisztit amihez most nagyon nem volt idegrendszerem. Egész nap miatta őrlődtem,mert nem volt képes szóba állni velem. Minimum két évet öregedtem a stressztől ebben az utóbbi pár órában. Most meg,végre beszél velem,de már mit sem ér az egész,mivel egy egy épkézláb összefüggő mondatot nem tud összerakni.-Meg vegyünk egy unikornist is. Stevenek fogom elnevezni.

-Kim. Lennél szíves befejezni?

-Mit?

-A hisztit és az össze vissza hadoválást. Csak maradj csendben,kérlek.-préseltem a szavakat ajkaim közt,s kinyitottam a kocsi ajtaját.

-Elmész te a picsába Biersack.-mondta indulatosan,s ki rántotta vékony csuklóját bal kezem satujából. Ez után sarkon fordult és két határozatlan,imbolygó lépés után elterült az aszfalton.-Baszki.

-Jól vagy?-kérdeztem fáradtan sóhajtva.

-Nem,nem vagyok jól,te seggfej. Minden miattad van. Te vagy a hibás. Milyen férfi az olyan,aki letagadja a barátnőjét,és utána még egy kikúrt fikuszt sem vesz neki?!

-Ha ennyire akarod,holnap kapsz egy ládányi fikuszt,meg egy ménes unikornist,csak gyere már!

-De nekem nem kell,és nem kellesz te sem! Senki sem kell. Mindenki csak bánt.-sírta el magát a végére,s a haragom pillanatok alatt elpárolgott. Leguggoltam hozzá,s kisimítottam egy kósza tincset a nedves arcából. Még így is,gyönyörű volt...Ezer meg ezer szó mardosta a torkom,mindent el akartam neki mondani,s újra meg újra elismételni,hogy soha nem bántanám szándékosan,de tudtam,most nem sok értelme lenne a dolognak. Biztos vagyok benne,hogy holnap már semmire nem fog emlékezni az estéből.

-Semmi baj,hallod? Holnap megbeszélünk mindent.-öleltem magamhoz lágyan,majd felemeltem a hideg aszfaltról és a hátsó ülésre fektettem,ahol szipogások közepette nem sokkal később el is aludt. Nem akartam felébreszteni,így mikor hazaértünk,menyasszonyi pózban vittem fel a lépcsőn. Ilyenkor hátrány az,ha emeletes házban lakik az ember,a harmadikon...

De férfi egóm és a lelkiismeretem miatt már csak azért is felszenvedtem magunkat. Mondhatni meg volt a vezeklésem... A kulcslyukkal szintén bénáztam egy kört,de végül siker koronázta az akciómat,s vállammal könnyedén belökhettem az ajtót. Kimet egyenesen a szobájába vittem,s lefektettem az ágyára. Lehúztam róla kopottas Vans-ját,s kibújtattam a pulcsijából. Amint áthúztam a vaskos anyagot,feje a mellkasomnak ütközött,s nyöszörgések közepette fejezte ki nemtetszését. 

-Nyugi,most már hagylak aludni.-nyomtam egy puszit a homlokára,s hagytam hátra hanyatlani aprócska testét,amit utána egy vékony takaróval borítottam be.

-Ne menj el,kérlek! Maradj!-mondta artikulátlanul,résnyire nyitott szemmel.

-Rendben.-motyogtam,majd a bőrdzsekimet a földre lökve vágódtam be mellé az ágy jobbik felére.-Hogy holnap te ezért mennyire le fogsz cseszni.-sóhajtottam gondterhelten,majd szorosan átöleltem,Ő pedig hozzám simult.

-Jó éjt Andy.

-Jó éjt Kimó...