19.fejezet

~Kim~

-Nem Lisa,nem leszek hercegnő,még akkor sem,ha kirúzsozol.-magyarázta Andy türelmesen a kislánynak,aki csillogó szemekkel hallgatta,velem egyetemben. Ez a srác egy csoda. És alig hiszem el,hogy most már hivatalosan is a barátnője vagyok... Viszont azt be kell vallanom,hogy az agyam egyik apró szegletében felmerült,hogy nemet kellett volna neki mondanom,hisz ha rájön mekkora "selejt" vagyok,csak még jobban fog fájni a visszautasítása,de végül nem tettem. Egyszer élek ebben a kibaszott életben,s azt az egyetlen egyet nem akarom végig félelemben és magányban leélni egy rohadék miatt,aki megkeserítette az életem. Önző leszek és boldog,alakuljon bárhogy is,értékelni fogom kapcsolatunk minden percét.

-De-de,higgy nekem Andy bácsi!-állította magabiztosan az apróság és határozottan közelített barátom ajkaihoz az áfonyás illatú lila rúzzsal.-Olyan cép leszel!

-Segíts!-hátrált ülő helyzetben,ijedten.

-Miért? Én olyan kíváncsi lennék rá,hogy állna!-biggyesztettem le az ajkaim.

-Kéjlek Andy bácsi!-nézte esdeklően a kislány.

-Nem.

-Naaa. Pedig én úúúgy szeretem a lilát. Biztos jól állna.-nyavalyogtam csábos pillarebegtetések közben amit  Lisa is megpróbált,több-kevesebb sikerrel.

-Tuti jól állna!-biztatta.

Egy hangos sóhajtás és egy morcos monológ után sötét lovagom megadta magát,s hagyta,hadd élje ki a kreativitását a kis törpe. Szemeit behunyva várta mi lesz a sorsa. Ahhoz képest,hogy még csak 2,mint kiderült majdnem 3 éves Lisa,elég jól bánt a piperével,ami pillanatok alatt vastag csíkban ékeskedett Andy ajkain...és persze néhol az állán is,de az mellékes.

-Kész vagy.-mondta és kimászott az öléből,ahol eddig ült.

-Nahát Lisa,ez nagyon jól néz ki!-dicsértem meg,de ő csak csalódottan vizsgálgatta a bosszankodó feketébe burkolózott égimeszelőt.

-Most kéne átváltoznia. Lila,csillogós ruhába,balett cipőbe és kojonának is kéne lennie a fején. Akárcsak egy hejcegnőknek.-magyarázta.

-Isten mentsen attól a borzalomtól!-rázkódott meg a lila szájú Andy.

-De a jeklámban így volt! Láttam a TV-ben...-szomorkodott.

-Figyelj Picúr,szerintem ez csak kislányoknál működik.-hajolt le hozzá,majd komisz mosollyal odasúgta:-Próbáld ki Jake bácsin és Jinxx bácsin.

-Ők kislányok?-ráncolta a homlokát.

-Persze.-állította hatalmas hévvel bólogatva.-Ezért van olyan szép hosszú hajuk! Szerintem a nappaliban hercegnősködnek éppen...

Lisának több sem kellett,apró lábait szaporán szedve el is tűnt. Lassan Andyre néztem aki hitetlenkedve,zsörtölődve bámult.

-Szóval "Úúúgy szereted a lilát"?-hajolt az arcomba,miközben engem utánozott affektálva. Közelsége baljós volt,de mindennél jobban vonzott.

-Én nem is így beszélek!

-De.

-De nem!

-De.-kötötte az ebet a karóhoz,és hogy nyomatékot adjon mondanivalójának,ajkait durván az enyémekre nyomta. Csókra számítottam,de ő csak összedörzsölte őket a sajátjával,ezzel sikeresen rám is kenve a "csoda rúzs"-ból. Elhúzódott,majd kihívóan nézett rám. Felocsúdtam a döbbenetből,s a kanapéról felkapott díszpárnával izomból lepofoztam.

-Te utolsó gazember!-háborodtam fel,továbbra is püfölve őt.-Te világi segg!-üldöztem körbe a szobán fenyegetően lóbálva a párnácskámat.-Hogy vagy képes hátba támadni,azokkal a gyönyörű szemeiddel elbűvölni?!

Szitkozódásom közben elkapott,majd kicsavarta a kezemből a puha anyagot. Kezeimet szorosan tartva lelökött a kanapéra és felém mászott,tovább hallgatva jókívánságaim.

-Tehát elbűvöltelek a gyönyörű szemeimmel?-vette elő kisfiús mosolyát.

-A lényeg úgy tűnik megmaradt.-forgattam a szemeim.-Tudod,néha...-kezdtem volna újra rá,de ő belém fojtotta a szót. Lágyan megcsókolt,nyelvével táncra hívta az enyémet. A csókunk kifulladásig tartott,miközben egyik kezével a hajamba túrt,másikkal a testemet barangolta be. Végig járatta ujjait a csípőm vonalán,s a pólóm alá benyúlva az oldalamat borító érzékeny bőrt kezdte el simogatni,melynek hatására apró nyögés hagyta el a számat. Beleborzongok,micsoda hatással van rám.

-Szükségem van valami visszajelzésre.-nézett rám fájdalommal telt szemeivel,még mindig fölöttem tartva magát.-Szeretném tudni te is úgy érzel-e mint én,akárhányszor megcsókollak. Szeretném tudni mi jár a fejedben amikor az arcomat fürkészed. Mondd el! Kérlek.

-Inkább megmutatom.-mosolyogtam rá,s finoman beharaptam alsó ajkait,majd apró puszikkal hintettem be mosolyától ragyogó arcát. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát és magamra rántottam.-Oda vagyok érted.-súgtam. Fejét a nyakhajlatomba ejtette,majd kifújta benntartott levegőjét,ami egy furcsán vicces hanghatással és csikiző érzéssel távozott.

-Hagyd abba!-nevettem fel,mikorra már harmadjára ismételte meg a műveletet.-Légyszíves!-izegtem-mozogtam alatta,továbbra is kulcsolva a derekát.

-Rendben.-állt le,majd zavarba jött,és lemászott rólam. Valami itt nem stimmel.

-Nem számítottam ilyen hirtelen visszavonulásra.-vizslattam.-Ennél makacsabb vagy.

Arca egyre pirult,magyarázatra váró tekintetem kerülte.

-Kimó,én is férfiból vagyok...-harapta be édesen a száját.

-Oh. Értem.-esett le. Bár hangom színtelen volt,belül szétvetett a boldogság. Én váltottam ki ezt belőle,és ez valamilyen szinten büszkévé tesz. Felizgattam.

-Na jó,valamelyikőtök állítsa le Lisát,rám nem hallgat!-jött ki a nappaliból alig öt perc múlva dühösen Jake. Szája,szeme és orra is lila színben pompázott,haja kócos volt.-Nem,mielőtt megszólalnátok,Jinxx sem néz ki jobban! Gyertek!-indult meg,s mi követtük.

Jake-ék lakása annak ellenére,hogy az a tipikus pasibarlang volt,leginkább az otthonos jelzővel volt illethető. A padlót puha,sötétbarna szőnyeg borította,a fal krémszínű volt néhol poszterek tarkították. A bútorok szintén sötétbarnák voltak,modernek és praktikusak.

-Hol van?-kérdezte Andy Jake-t.

-Jinxx?-nézett az említettre aki szintén hasonlóan nézett ki mint Ő. Nagyon,ismétlem,nagyon nagy erőfeszítések árán tudtam csak visszatartani a nevetésem.

-Bemászott a kanapé mögé amikor megfenyegettem azzal,hogy kihajintom az ablakon.-vont vállat depresszív fejjel.

-Remek szülő leszel,baszod!-rivallt rá Jake.

-Most mé'? Nem kell mindent megengedni neki,el lesz kényeztetve...

-Jinxx,te Címeres ökör állat! Nekünk csak vigyázni kell rá,és szórakoztatni,semmi más. A nevelés nem a mi feladatunk. Majd a saját gyereked kúrd el,kérlek!-masszírozta az orrnyergét Andy,aki már hallotta a szipogásokat a kanapé mögül.

-Ne marjátok már egymást,ez csak még jobban kiborítja.-szóltam közbe,majd oda sétáltam az említett bútorhoz,s kiélvezve apró termetem,bemásztam a Picúrhoz. Arcán könnyek folydogáltak,szemei fáradtan csillogtak.

-Miattam veszekednek. Pont mint anyuék.-sírta el magát a mondat végére. Óvatosan magamhoz húztam és átöleltem a törékeny kislányt. Egy ideig így tartottam,majd belekezdtem a vigasztalásába.

-Semmi baj Lisa,te semmi rosszat nem csináltál. Nem miattad vitatkoznak.-simogattam a hátát.-Csak Jinxx bácsi egy hatalmas paraszt,és ezt megmondták neki.

-Komolyan? Nem én voltam jossz?-kérdezte bizonytalanul.

-Nem ám.-mosolyogtam a lehető legőszintébben,bár a szívem majd megszakadt a kis pöttöm miatt. Miken mehetett keresztül...-Gyere,menjünk ki a konyhába,együnk valami finomat!

-Lehet csokit?

-Lehet.-bólintottam,mire egy cinkos mosoly jelent meg a pofiján. Cuppanós puszit nyomott az arcomra,s együtt kecmeregtünk ki a kanapé mögül. Mindannyijuk szemében szomorúság tükröződött,ál mosolyuk arcukra fagyott. Mindent hallottak.

-Megvagy Manó?-aggodalmaskodott Jake,felnyalábolva Lisát.

-Meg.-fogta pici kezei közé a gitáros arcát,majd szinte a képébe mászott.-De kéjek csokit.

-Adok.-nevetett fel jóízűen,s hálásan rám nézett.

A srácok igazán kitettek magukért,összeszedték az összes csokit,amit csak birtokoltak,és hagyták,hadd válasszon Lisa. Ő persze többet is szeretett volna megkóstolni,így a végére nem volt olyan édesség amit ne bontottunk volna fel. Beszélgetett,nevetgélt,falatozott,majd nem sokkal a "lakoma" után bealudt az Én kicsi pónim-on. A kanapén elnyúlva,fejét az ölemben pihentetve békésen szunyókált. Ahhoz képest,hogy eleinte nem tudtam mihez kezdeni vele,a végére egészen megkedveltük egymást.

-Micsoda egy ribanc ez a Pinkie Pie.-vágódott le mellém Jake,immáron smink mentes arccal.-Egy emeletes tortát megenni 5 póni elől...

-Felháborító.-nevettem ki.

-Ugye?-vigyorgott,majd arca pillanatok alatt elkomorodott.-Köszönöm,hogy gondoskodsz róla. Még senkit nem engedett magához ilyen közel,ennyire rövid idő alatt. És most hogy megnézlek,nagyon hasonlítasz az anyjára...lehet azért.

-Ezt nem tudom bóknak vegyem-e,de örülök neki. Én is a szívembe zártam a kis Törpét.

Mosolyogva figyelte,ahogy a szőke fürtöket simogatom,amik alig karnyújtásnyira tőlem terültek szét. Nagyot nyeltem,majd kiböktem a kérdést,ami régóta nyomta a mellkasom.

-Nincs minden rendben a szülei közt?-puhatolóztam.

-Épp vállnak.-sóhajtotta,értetlen tekintetem észrevéve folytatta.-Négy éve házasodtak össze,s rá másfél évvel született Lisa. Nem tervezték,csak becsúszott szegény,de a nővérem nem akarta elvetetni. Heteken át folyt a vita,de Lexa kiállt az igaza mellett,miszerint nem veheti el a gyermeke életét. Kayle,a férje egy idő után megbékélt a gondolattal,és próbálta a jó oldalát nézni,miszerint apa lesz. A szülésig a tenyerén hordozta a lányokat,de miután már ott kellett volna lennie,segíteni Lisa körül,csúfos kudarcot vallott. Lexa tűrte a kirohanásait,várta mikor szűnnek már meg teljesen,és kezdi el szeretni Kayle a saját lányát. De ehelyett,egyre rosszabbak lettek csak. Nem ment haza esténként,a barátaival iszogatott,otthon meg elvárta,hogy körül ugrálják. Ha nem tették hatalmas hisztit rendezett le,s azt hitte ez teljesen elfogadott,mivel ő a "kenyérkereső". De Lexának is véges volt a türelme,alig egy hete,hogy beadta a válópert. Azóta megy a huzavona,kié mi,és hogy láthatja-e majd Lisát az apja. 

-Most is a bíróságon vannak?

-Igen.-bólintott egy aprót,majd a hajába túrt.-Úgy aggódom érte...Mindig is erősebb volt mint én,sőt bátran mondhatom,hogy bárkinél akit csak ismerek. De nem törhetetlen,és ezt Ő is tudja. Nem akarom,hogy a sok teher alatt amit a vállára vesz összeroppanjon.

-Nem tehetsz ellene semmit,csak bízhatsz benne,hogy nem adja fel a harcot. És támogathatod. Hidd el,az is sokat számít.-görbült felfelé a szám sarka.

Erről akaratlanul is eszembe jutott a múltam,ami bár nem hasonlítható össze semmilyen téren sem a helyzettel,nekem is rengeteget számított,hogy anno mellettem volt Kellin. Neki elmondtam,Ő az egyetlen ember,aki tud arról,mit tett velem Ben. Ha Ő nincs akkor velem és nem támogat,lehet hogy már én sem lennék. Utáltam és bántottam is magam az utána következő hetekben. Lelkileg gyenge voltam és állandóan mocskosnak éreztem magam,amit a fejemben lévő hang meg is erősített. Gyógyszerekkel aludtam el,hogy legyőzzem a rémálmaimat,s akárhányszor elhatalmasodott rajtam a kínzó fájdalom,s a rettegés,azt rögvest düh váltotta fel. Egyszer szörnyen kiborultam,s ökölbe szorított kezem számtalanszor vertem a falba,egészen addig,míg a tevékenységemet hangos reccsenések nem kísérték. Nem voltam önmagam,és ezt csak Ő vette észre. Ő segített megtalálni a fényt,ami a sötétből vezetett ki,s miatta élek most viszonylag normális életet.

-Andy merre van?-csusszantam ki óvatosan a kislány kobakja alól.

-A szobámban kutyázik.

-Kutyázik?-kerekedett el a szemem,és éreztem,hogy a dedós énem kiszabadulni igyekszik.

-Aha. Van két kutyám. Ernie és Trixy...-mondta,de a végét már nem nagyon hallottam. Szinte lélekszakadva rohantam a helyiségbe.

-Kutyákat ide!-téptem fel az ajtót és vetettem be magam a gitáros szentélyébe. Nos,lehet itt rontottam el a hadműveletet,mert mindkét jószág rémülten iszkolt be az ágy alá.

-Szép volt Asszony.-vihogott rajtam Andy.

-Ahj. Ne már.-terültem el a földön,és lestem be a búvóhelyre.-Gyertek ki kutyulik! Kérlek!

-Te,ha kutya lennél,hallgatnál egy őrülten randalírozó nőre,aki lehet hogy a lelkedet akarja kiszárítani majd extrudálni?!-komplikált.

-Bolond vagy.-reagáltam le.

-De a te bolondod.-küldött felém egy lányos kuncogással egybekötött kacsintást.

-Igaz.-másztam mellé,majd megöleltem,s szorosan hozzábújtam.-Szedd ki nekem a kutyikat! Légyszi!

-Mit kapok?-fontolgatta.

-Nem is tudom...egy puszit?

-Csak egyet?-vágott fitymáló fejet.-Megéri ez nekem?

-Akkor nem kapsz semmit!-feleltem indulatosan.

-Na,nyugi...nem tehetek róla,hogy nem tudok veled betelni.-villantott egy féloldalas mosolyt. 

-Szép mentés Biersack.-forgattam a szemeim,s megadtam neki a beígért pusziját. Lassan lefetrengett a földre,ahol egy karnyújtás után mindkét kutya össze-vissza nyalta.

-Imádnak.-ékeskedett az arcán egy levakarhatatlan vigyor. Miután hajlandó volt velem is megosztani az állatok szeretetét,közös erővel vakargattuk és tapiztuk őket halálra.

-Nézzétek kit leltem!-csapta ki a bejárati ajtót Ashley,akinek a nyomában egy sötétbarna hajú,barna szemű,középmagas,karcsú lány lépdelt. Fekete bőrdzsekit viselt szintén fekete csőnadrággal és felsővel. Orrában és ajkában piercingek,fülében kismillió fülbevaló díszelgett. Meg kell hagyni,van stílusa a csajnak...

-Egy:te hol a pudvában voltál Purdy?!-vonta kérdőre Jake.-Kettő:szia Lexi!-ugrott a lány nyakába.

-Szia Öcsi.-szorongatta meg.

-Relax,csak CC-hez mentem át videó játékozni és sörözni.-felelt Ash.-Nem kell megölni...

-Azért segíthettél volna!-morgolódott.

-Most komolyan,te sem akarhatod,hogy elrontsam.-fintorgott Ash amolyan "Ugyan,haver!"stílusban.

-Igaz.-ismerte be hosszas gondolkodás után.

Eközben észre sem vettem,hogy a lány hozzám lépett és kíváncsi szemekkel vizsgálgatott. Már épp köszönni akartam neki,de megelőzött.

-Szia,Alexa Pitts.-nyújtotta felém a kezét.

-Kimantha Black. Inkább csak Kim.-ráztam meg.

-Szóval Kim,mi járatban? Mióta lógsz ezekkel az agyrémekkel?-kérdezte fáradtan sóhajtva,mire odébb csusszantam a kopottas bőrkanapén,hogy le tudjon ülni. Mosollyal nyugtázta a gesztust.

-Nem régóta. Alig egy hónapja.

-Hogy ismerted meg őket?

-Az egyik barátom mutatott be nekik,abban az időszakban épp lakást kerestem,s Andynek meg lakótárs kellett...szóval. Ja.-nyekeregtem össze-meg vissza,mivel már előre sejtettem a következő kérdését.

-Szóval Andy lakótársa vagy? Csak a lakótársa?-vigyorgott mindent tudó fejjel,és finoman oldalba könyökölt.

-Tulajdonképpen...-lövelltem segítség kérő pillantásokat a fotelben Lisát térdén lovagoltató Andy felé,de Ő pont nem figyelt...jellemző.-Már a barátnője vagyok.-nyögtem ki.

Hirtelen csend telepedett a nappalira,a fiúk döbbenten pislogtak hol rám-hol Andyre. Alexa elégedetten mosolygott,Andy büszkén villogtatta 1000 wattos mosolyát.

-Hát én lefosom a bokám! Öregem...-kapcsolt elsőnek Ash,majd lepacsizott a barátommal.-Szép volt Biersack.

-Végre már.-fújta ki magát Jake is vigyorogva,szintén gratulálva Andynek. Nem tudom mi olyan nagy dolog ezen...

-Tudtam én,hogy összejöttök előbb vagy utóbb.-játszotta Jinxx a jóst. Egy pár másodperc múlva meleg lehelet csiklandozta a fülemet,s meghallottam Lexa hangját.

-Ne hagyd veszni. Ha valaki,Ő teljes szívéből fog szeretni,amíg te ezt viszonozod neki.

Döbbenten néztem a szemébe,de ő csak a kislányát nevettető Andy-t figyelte. Mikor újra rám nézett,arca érzelem mentes volt.

-Ilyen apja nem lesz neki soha.-formálta fájdalmasan a szavakat,amik mint a satu,összeszorították a mellkasomat. 

-Sajnálom.

-Ne tedd. Nem ér annyit.-váltott vissza újra a gondtalan Lexába,majd odasasszézott hozzájuk.-Hogy van az én Angyalkám?-vette át.

-Anyuuu!-ölelte meg Lisa.

-Jól érezted magad Jake bácsiéknál?

-Igen!-bólogatott hevesen.-Képzeld,ettem csokit,néztem mesét,aludtam is...-kezdte az élménybeszámolót. Próbáltam koncentrálni,de a bőrülő besüppedt mellettem,és egy hideg piercinges ajak puszilt arcon. Automatikusan is közelebb húzódtam Andy-hez,s a mellkasára hajtottam a fejem. Hirtelen mintha az egész világ elcsendesedett volna,s csak az érintése tartott volna ebben a dimenzióban. Felnéztem rá,a már megszokott mosolytól ragyogó arcára,s rájöttem,ennél jobban nem is szerethetném...