8. fejezet

~Kim~

Nyeltem egy hatalmasat,és a szúrós tekintetek kereszt tüzében kínosan elröhögtem magam.

-Hogyne.

Greg elégedett fejjel mosolygott egy halványat,szinte alig észrevehetőt,és neki látott a pizzájának. Eva teljesen megkukult,s az előbbi jó hangulatnak is lőttek. Ezernyi érzés kavargott bennem,s a fejemben is csak az járt,mennyire tanácstalan vagyok most.  Nem tudom hogy higgyek-e ezeknek a pletykáknak,elvégre velem kedves volt,s szerintem a modora ellenére nem rossz szándékú fickó. Az is lehet,hogy hamis vádaskodás és értelmetlen szardobálás ez az egész. Nem tudom,és nem akarom elhinni,hogy ő bárkinek is tudna ártani egy pár béna poénon és csípős megjegyzésen kívül. Viszont akkor is félek bízni. Túl sokat csalódtam már.  Lassan felnézett a gondolataim témája,s szemei rólam Evára vándoroltak.

-Kit tisztelhetek személyedben?

A lány hatalmasra nyílt kékes zöld szemeit meresztette rá reakcióként,mi pedig csak vártuk a választ,amit nem tudott megadni.

-Néma?-kérdezte tőlem zavartan Greg.

-Nem,csak egy kicsit felénk. Ugye,Eva?-nyomtam meg a mondat végét.

Bólintott. Belül viszont tudtam mit érez. Ugyanazt a vívódást mint én. Ő sem ismerte jól,még annyira sem mint én. Csak a rossz indulatú híresztelésekre támaszkodhatott. Öt perc fagyos csend és csámcsogás után Greg mintha megsejtette volna a dolgot,nyugodt hangon szólt hozzám.

-Akarod hogy távozzak?

-Miért tennéd?

-Nézz csak körül!-nevetett fel gúnyosan,mire az eddig beállt morajlás és sustorgás egy pillanatra elhalkult.-Itt senki sem vágyik a társaságomra,s most már a nyakamat tenném rá, hogy már te is tudod miért.

Tudtam. Lehajtottam a fejem,amiből tudta,hogy fején találta a szöget. Nem mertem megszólalni. Mégis mit mondhattam volna?

-Ezért nem akartam elmondani neked,hogy ki is vagyok valójában. De semmi baj,nem haragszom. Én voltam a naiv...azért örülök hogy megismerhettelek.-jelentette ki és faarccal,majd otthagyott minket. Kifelé menet odaszólt valami nem túl kedveset a konyhásoknak,s távozott. Nem tudom ők mivel érdemelték ki azt a gesztust,de szerintem maga Greg sem. Valamiféle megszokás lehetett ez nála. 

-Már azt hittem sosem megy el.-fújta ki magát Eva.-Honnan ismer téged?

-Csak ma reggel botlottunk egymásba. Ő volt az első személy akivel találkoztam,s barátságos volt.-átgondoltam az imént kimondott szavaim jelentését,s arra jöttem rá,hogy hülye voltam,amiért hagytam elmenni. Hihetetlenül erős bűntudatom lett. Nekem mégis hogy esne,ha az ő helyébe lennék? Nagy nehezen találnék egy barátot,vagy csak egy embert,akivel kezdek jóba lenni,mire az csak a mások által terjesztett mende-mondák alapján inkább úgy dönt hogy "passzol". Felálltam,de olyan hirtelen tettem ezt,hogy a székem minimum egy métert hátra csúszott,ezzel hangosan csikorogva,s felhívva rám ismét a figyelmet. Király. Amilyen gyorsan csak tudtam,futni kezdtem. Nem tudtam hová,csak azt hogy kihez. Az irodája a másodikon volt. Villám sebesen szeltem a világos folyosókat és egész könnyen megtaláltam. Mindössze annyi volt a baj,hogy üresen állt...ezt jól elcsesztem. Reményvesztetten ültem le az ajtaja elé,azzal a céllal,hogy addig ott várakozok,amíg vissza nem jön,de mint a mai nap szinte minden,ez sem jött össze. Vége lett az ebéd szünetnek,s csalódottan tápászkodtam fel a hideg,fehér csempéről. Visszamentem Oscarhoz,aki örömmel fogadta a hírt,hogy Eva lesz a fotós társam.

-Akkor Eva Peters és Kimantha Black.-firkált a füzetébe.-Mivel maguk épp az interjún dolgoznak,s az sok idejüket elfogja venni,nem szükséges mindennap bejárniuk. Elég hétfőn,szerdán és pénteken délelőtt. A többi szabad idejüket pedig áldozzák fel a projektjük oltárán.  Jövő hét hétfőre kérem a képeket és a kész formájában megírt interjút. Mára pedig végzett. Ha gondolja haza mehet.

Csendben bólintottam,majd visszatértem ahhoz a tervemhez,hogy sátrat verek Greg irodája előtt. Mire odaértem,szükségtelennek éreztem a műveletet. Az ajtó első kilincs lenyomásra kinyílt előttem,s a keresett személy bámult rám a székéből,íróasztala mögül.

-Beszélhetnénk?

-Ha nagyon akarod...-flegmáskodott.

-Mi volt ez az egész?-bukott ki belőlem a nagy kérdés.

-Mármint?

-Ez az egész cirkusz az ebédlőben. Nézd Greg,én tényleg bírlak,de nem látok a fejedbe,szóval elárulhatnád,hogy miért kell világfájdalomként felfognod,hogy a főnök fia vagy... Attól hogy megtudtam,nem tekintettem rád másképp.

-Dehogyisnem. Csak nem ismered be.

-Ez nem igaz.

-De az.

-Te most azzal vádolsz,hogy hazudok?-húztam fel magam,mert 1.meggyanúsított,2.még mindig nem válaszolt a kérdéseimre.

-Erről szó sincs. Mindössze csak már sokszor hallottam ezt a mondatot,s még sincs senki,aki mellettem álljon. Kibaszott magányos vagyok,érted?!-úgy érzem Gregnél most nagyon kiborult a bili...-Apám miatt,állandóan csak kihasználnak,s elítélnek. Pálcát törnek a fejem fölött,anélkül hogy ismernének,vagy akárcsak egy szót is váltottak volna velem. Nincs senki,aki kiállna értem,akire számíthatnék!

-Ha ennyire "magányos"-mutogattam idézőjeleket a levegőbe.-vagy,miért nem próbálsz meg kedves lenni. Úton útfélen beszólsz valakinek,s mindenki tart tőled!-ordítottam vissza. Ha ezért kirúgnak sem fogom hagyni,hogy ordibáljon velem. Büszkeségem az van...

-Csak azt kapják,amit elvárnak.-halkított magán.-Ítélkeznek,hallomások alapján beskatulyáznak? Nem is ismernek,de már gyűlölnek...rendben,akkor kapják azt amire számítanak. Kapjanak egy olyasvalakit,aki beletapossa őket a földbe,és átgyalogol rajtuk,akárcsak az apja.-fintorgott.-Kapjanak egy olyasvalakit,akit utálhatnak. Egy olyasvalakit,aki...

-Aki nem te vagy.-motyogtam,de ő meghallotta.

-Tessék?-kerekedett el a szeme.

-Nem vagyok vak Greg,látom,hogy csak szerepet játszol. Te nem ilyen vagy. Érződik a szavaidból. Te az a kedves srác vagy,aki ma reggel körbevezetett,mialatt mindvégig mosolygott és viccelődött.

-És mi van ha az is csak egy szerep?-kötözködött.

-Nem az.

-Nem tudhatod.

-Ne akarj eltaszítani. Nem fog sikerülni.

-Miért hiszel ennyire bennem? Nem is ismersz...-szavaiból csodálkozás és szomorúság egyvelege hallatszott ki.

-Csalódtam már emberekben. Sokszor. Kisebb nagyobb csalódások,de egyre megy. Bevallom bizalmatlan vagyok,s megvan rá minden okom hogy az legyek. Mégis tudod miért hiszem azt,hogy te nem bántanál meg?

-Miért?

-Azért mert épp az előbb akartál megóvni azzal,ahogy megpróbáltál kizárni az életedből,ahová még szinte be sem léptem. Azért.

Erre már ő nem tudott mit mondani,csak a padlót fixírozta.

-Legyünk barátok,rendben?

-Rendben.-sóhajtott.

-De ha fájdalmat okozol nekem te szarházi,nem érdekel kinek a fia vagy,megrugdoslak.-fenyítettem,mire felnevetett.

-Tudtam,hogy jól ki fogunk jönni.

Hazafelé inkább gyalog mentem,úgy éreztem szükségem van egy kis sétára,hogy helyre pakoljam magamban a dolgokat. Az első napom,hogy is mondjam...zűrös volt. Két barátra is szert tettem,viszont egymással ők nem igazán jönnek ki. Szóval még őket is össze kell valahogy boronálnom,hogy Eva rájöjjön,Greg nem a sátán,s Greg is észrevegye,hogy Eva nagyon rendes lány,csak kicsit zárkózott. A nap termése még egy hétfőre megírandó interjú és egy örökké pörgős főnök,akiről messzire látszik,hogy maximalista. Szóval minden energiámat beletéve,tökéletes cikket kell összehoznom egy hét alatt. Evának meg szuper képeket. Hazaérve egyedül találtam magam a lakásban,ami annyira nem volt ellenemre. Lerúgtam a cipőm,s a szobámban átvedlettem egy lezserebb ruhába. Az ágyra másztam,laptopommal az ölemben,s e-cigimet kézbe véve,nekiláttam a munkámnak. 

-Bang it up...-pötyögtem be a jövendőbeli interjú alanyaim bandájánaka nevét. Először megnéztem a tagok külsejét,hiszen nagyon kellemetlen lenne,ha fel sem ismerném őket. Mind a három srác jól fésült,tipikus helyes fiúcskák,akikről lerí,hogy az életben egy szalmaszálat nem kellett keresztbe tenniük,mert anyuci és apuci mindent elintézett helyettük. Divatos,designer ruhák,makulátlan bőr és imázs,őrült tini rajongók,akik minden koncert előtt egy százas zsepit telefikáznak,majd egy imát elmormolnak,hogy valamilyen rejtélyes módon szeressen beléjük a frontember... Na jó,az utóbbira nincs bizonyítékom,de nem esik nehezemre elképzelni. Elolvastam egy pár cikket és riportot is,majd bölcsen megállapítottam,hogy egy üveg nutellában több egyéniség és egyediség van mint ezekben a srácokban. Szájbarágott szövegek és sablon válaszok rejtőztek a csini pofik mögött. Sajnos még a zenéjükbe sem hallgattam bele,máris rossz véleménnyel vagyok róluk. "Nem szép dolog ez így..."szólalt meg egy halk kis hangocska a fejemben,melynek hatására félre tettem előítéleteimet,s megnyitottam a YouTube-t. Találtam egy lejátszási listát,amit valószínűleg egy rajongójuk készített,elindítottam,majd elnyúltam az ágyamon. Igazából nem is érdekelt a gépies zene és a nyálas szövegek,csak élveztem azt,ahogy lassan ellazulok,amint a hátam a puha matracot  érte. A tüdőmbe lassan szívtam a gőzt,amit hanyatt fekve az ég felé fújtam ki. Pontosabban a plafon felé,de az érzés az megvolt. Igazából nem volt borzalmas hangjuk a fiúknak,sőt,egész jók voltak,mindössze csak nekem nem jön be ez amit leparádéznak a monitoron. Ugrabugrálás jobbra-balra,bonyolult koreográfia és semmi hangszer. Rengeteg auto tuning,és gépi szerkesztés,amit ha tegyük fel kiveszünk a számból,csak három tiszta hangú fiú marad. Minden általános iskolában/gimnáziumban fellelhetőek hasonló adottságú diákok,szóval még csak különlegesnek sem mondhatóak.

-Eret ne vágj nekem itt a végén.-hallottam meg egy ismerős hangot az ajtóból.-Mióta vagy te ekkora mazochista?

-He?-fordultam hasra,s felkönyökölve Andyt láttam amint a laptopomra nézve fintorog.

-Már ne haragudj,de én ilyet még Beethoven fülével,a halálos ágyamon sem hallgatnék. Mi ez a szar?

-Csak a munkám. Látszik rajtam hogy élvezem?-mutattam semleges arcomra. 

-Nagyon.

-Mikor jöttél?

-Pár perce dobtak haza a srácok,de nemsokára megyek is. Ötre beszéltük,hogy értem jönnek és megnézzünk egy fimet a moziban.

-Nem vagytok ti kicsit feltűnőek oda?

-Átlagos ruhában leszünk,kapucnis felsővel. Bent meg úgyis sötét lesz.-vont vállat.

-Igaz. Mit néztek?

-Godzilla. Van kedved jönni?

-Nem zavarok?-kérdeztem. Arra van most legkevésbé szükségem,hogy feleslegesnek érezzem magam. Tudom,hogy mind nagyon kedvesek velem meg minden,de én nem szeretnék ezzel visszaélni és állandóan a nyakukon lógni. 

-Nem. Miért zavarnál?

Most én vontam vállat.

-Én csak nem akarok berondítani köztétek. Tudom,hogy egy átlagos lány vagyok,aki történetesen a lakótársad,ezért elviseltek.

-A barátunk vagy,s én is es többiek is nagyon kedvelünk,hidd el. Nem azok a finomkodós fajták vagyuk,már lekoptattunk volna,ha nem így lenne.

Ez "aranyos"...de legalább őszinte. 

-Akkor benne vagyok.-mosolyogtam rá,s  rákattintottam a lejátszásra.

-Ugye ez nem komoly?-sápadt le.

-Nem.-röhögtem ki,és vad billentyűkoptatásom eredményeképpen felcsendült a Three Days Grace-Time of dying-ja. 

-Mindjárt jobb.-fújta ki magát,s átballagott a szobájába. Pár perc múlva visszatért és bemutatta az "inkognitóját": fekete sapkában,fekete pólóban,dzsekiben és nadrágban jelent meg,egy grammnyi smink nélkül. Sötét ruházátából,mint két égkék gyémánt,úgy ragyogott ki a szeme.

Nagyon helyes volt,és legszívesebben... álljunk csak meg egy szóra. Már megint kezdem ezt a marhaságot amit a korombeliek szoktak. Ezt,amikor is lassan olvadozni kezdek,s mint egy skizofrén,magamnak ecsetelgetem,hogy milyen dögös. Szedd már össze magad Kim,te jó isten...

A film elviselhető volt,bár számomra nem ez lesz az év kedvence. Már három éve zsinórban a Batman az. Ezerszer láttam már,mégis ezeregyedszére is simán,csillogó szemekkel bámulnám újra. Igaza volt Andynek,senki nem vette őket észre,odabent pedig a sötétben mindenki a vásznat nézte,hipnotizálva. Ashen látszott hogy annyira nem élvezi az öldöklő lény tevékenységeit,ezért hű bajtárs cimboráját,Jake-t győzte meg arról,hogy mennyivel viccesebb lenne már a két sorral előrébb ülő,tupírozott hajú nő fejét dobálni popcornnal. Vicces is volt,nem tagadom,de mivel Ash fél zacskó popcornja ott kötött ki,leverte a hisztit,amiért ő éhhalálra lett ítélve. Próbált Jaketől kunyizni,aki viszont nem akart neki adni a sajátjából. 

-Ahj,ne legyél már ilyen önző fasz!-kurjantott fel épp egy megható jelenet közepén. Sokan gyilkos pillantásokkal jutalmazták,néhányan csak lepisszegték. Így történt az,hogy Ash előre mászott a hatalmas hajú asszony mögé,és elkezdte annak kienni a hajából a kukoricát. CC és Jinxx voltak közülünk az egyetlenek,akiket lekötött a nagyra nőtt gyík,s figyelmesen követték az eseményeket. Itt merül fel a kérdés: Én mégis hol ültem? Na meg Andy-vel mi van? Nem tudom,hogy direkt lett-e ez így intézve,de nekem csak Andy mellett jutott hely. A legutóbbi filmezésünk során kéz a kézben ültünk egész végig,ami nem volt rossz,csak felkavaró. Nem akartam,hogy megint ilyen hatással legyen rám. Megakartam őrizni a józan eszem. Ő egy fiú. Egy nagyon helyes,kedves,szexi fiú,aki mellesleg rocksztár is és már nem egyszer érintett meg úgy,mint aki akar valamit.
1. Amikor megtudta ki is vagyok,s hogy mi nekünk igazából közös múltunk van,megcsókolt. Vagy akart. Minden esetre félre érthetetlen volt a szituáció.
2. Közös filmezés.
3.Tegnap,amikor leterített és konkrétan az arcomba mászott.
És ezt mind alig 3 nap alatt. A régi énem majd kiugrana a bőréből,s már az esküvői ruháján pörögne,de a mostani énem csak kételyekkel van tele. Nem bízok magamban sem és benne sem. Szóval csak igyekszem a barát zónán belül maradni. Levágódtam Andy mellé,s amint elkezdődött a film,keresztbe font karral dőltem hátra,abban a reményben,hogy mozizok egy jót. Aha,hogy is hihettem... Andy egész végig ijesztő közelségből kommentálta alá a filmet,a fülembe suttogva. Kezdeti zavaromat,amit a nyakamat csiklandozó,tüdejéből kiáramló meleg levegő keltett,gyorsan felváltotta a küzdelem a röhögőgöcs ellen. Nem gondoltam volna,de azt hiszem Andy az egyik legviccesebb ember,akit a napokban megismertem. Eleinte csak néma,rázkódó vállal néztem ki a fejemből,arra koncentrálva,hogy ne nyerítsek fel,konkrétan. Utána már egyre nagyobb baromságokat motyogott,amiken halkan kuncogtam,s vigyorogtam. A végem pedig egészen pontosan annál a jelenetnél érkezett el,amikor a hirtelenből bukkant fel a lény,és újra jól lakott egy embertársunkkal. Erre pedig Andy csak tetetett bánattal jelentette ki,hogy "Ez mekkora szopoládé már...". Megjegyzését drámai könny törölgetéssel koronázta.
-Te hülye vagy.-löktem vállba,miután olyan hangosan kacagtam fel,hogy az első sor is hátrafordult. 

-Naa.-szontyolodott el. 

A film után,a mozi előtt csapatosulva mindenki elkezdte mondani a magáét.

-Nem volt rossz.-szólt Jinxx,s CC-vel diskuráltak tovább. 

-Azt hiszem kajás vagyok.-jegyezte meg Ashley. 

-Nem volt elég a nyanyahajas rágcsa?-vihogott Jake.

-Hát,szerintem te csak halgass!-sértődött meg.-Amúgy ugye nem fog menni a hasam,ha egy kis hajlakk utóíze volt?

-Előbb-utóbb kiderül.-bölcselkedett Jake kárörvendve.

-Én is éhes vagyok,ha már így szóba került. Vegyünk valamit!-szálltam be mikor eszembe jutott,hogy az almám óta nem ettem semmit. Pedig már hét óra van...

-Hamburgert?-vetette fel Andy.-Pár utcával lejjebb mennyei hambit készítenek.

-Joe-nál?-csillant fel CC szeme.

-Joe-nál.

Az este további része nyugisabban telt,Joe híres hamburgerének a majszolásával,meg a finomságok melletti sztorizgatással. Olyan nyolc óra-fél kilenc táján amikor kezdett hűvösebb lenni, lakótársammal hazafurikáztak minket. Andy elszívott még egy pár szál cigit,majd ő is csatlakozott hozzám lépcsőt mászni. Először én,utána ő vette birtokba a fürdőt és elvonultunk a saját szobánkba. Én anyámék dühös skype üzeneteit olvasgattam,míg tőle csak egy kis rock zene és fény szűrödött ki.

/Kim,mi volt ez?!/

/Válaszolj,ha hozzád beszélünk!/ 

/Itt vagy még?/ 

/Hahó?/

/Kimantha!/ 

Ezeket kaptam tegnap este. Ezeket meg ma délután:

/Jól vagy? Beszélnünk kell Kimi!/

/Hol vagy?/

/Nem haragszunk,de kérlek legalább a telefonod vedd fel! Nagyon aggódunk miattad!/

Hívtak volna? Az oldaltáskámhoz kúsztam,majd előbányásztam a legmélyéről a lenémított mobilomat. 6 nem fogadott hívás. A francba... Az órára pillantva inkább úgy döntöttem,hogy nem hívom őket vissza. Este tizenegykor már úgysincsenek ébren. Begépeltem egy rövidke kis üzenetet,hogy ne aggódjanak,jól vagyok, és holnap majd keresem őket skype-on. Ezt könnyű volt megígérni,de már előre láttam a lelki szemeimmel,hogy azért ki leszek osztva rendesen,annak a "Nem haragszunk"nak az ellenére is...