9. fejezet

~Andy~

Másnap reggel a felkelő nap halvány sugarai ébresztettek,miközben még ők is lustán szűrődtek be a reluxa rései között. Komótosan tápászkodtam fel,az ablak felé lépdelve nyújtózkodtam. Egy újabb reggel Los Angelesben...az angyalok városában.

Végig néztem a már zsúfolt utcákon,a színesedő falevelekbe öltöztetett fákon,az alig világos égen,s a kocsisoron,ami a távolban kígyózott. Az erkélyajtót kinyitva meglepően friss levegő borzolta fel az amúgy is kócos hajamat. Hideg volt,pláne egy szál boxreben,ami nekem pizsama gyanánt szolgált,de nem igazán zavart. Kezembe vettem egy szál cigit,s rágyújtottam. Az erkélyemre kilépve,a korláton félig kihajolva fújtam messze a füstöt,csendben bámulva a rohanó várost. Még alig van 8 óra,már a lakosok nagy része ébren van,s teszi amit tennie kell. Mondjuk az már más kérdés,ki leli benne örömét. Elmélkedésem közepette lassan tövig égett a cigim,így kénytelen voltam elnyomni majd elkezdeni készülődni. Húsz perc múlva már teljesen felöltözve,belőtt hajjal ügyködtem a konyhában,mondván,éhen halni nem kéne. Éppen vártam hogy elkészüljön a pirítósom,amikor Kim lépett álmos fejjel a konyhába.
-Szerintem odaégett.-szimatolt.
-Bassza meg!-ugrottam a félresikerült reggelim mellé,hátha menthető még.
-Hagyd!-tolt odébb vállával,s pár gombnyomás és csavarás után előugrott a megfeketedett kenyérszelet.-Nyiss ablakot,kérlek! Meg lehet fulladni.
Bólintottam. Igaza volt,gyilkos szag keringett a "mennyei mannám" körül.
-Hogy lehetek ilyen béna?-morogtam az ablak mellett.-Egy pirítóst sem tudok megcsinálni.
-Egyszer majd csak összejön.-vigyorgott rajtam.
-Jó füled van.
-Áldás és egyben átok is,hidd el.-rázkódott össze valószínűleg egy régi emléke hatására. Tetőtől talpig végigmértem,s rádöbbentem,hogy az alvós ruhájában is nagyon csinos...karcsú derekát elrejtette egy hatalmas fekete egyszarvús póló,amire gigászi,fehér betűkkel "unicorn porn" volt nyomtatva egy béna kis figurával. Formás,rövidke lábaira pedig szürke testnadrág passzolt.-Na,akkor maradjunk a pirítós vonalon,vagy hanyagoljuk?-kérdezte.
-Inkább hanyagoljuk.-feleltem fancsali képpel.
-Melegszendvics?
-Jöhet.-mosolyodtam el.-Hogyhogy ébren vagy? Tegnap nem azt mondtad,hogy ma nem melózol?
-De,csak nem volt jó éjszakám. Te hová készülsz?-utalt a gondosan megválogatott szerelésemre.
-Fél tízre kell átmennem Jinxx és CC lakására,ott gyülekezik a banda,aztán együtt indulunk L.A. déli végébe,ahol egy reggeli műsorban fogunk szerepelni,körülbelül 11-kor.
-Melyik csatornán?
-Csak nem megnéznéd?-villantottam egy győztes vigyort. Mindenáron azon voltam,hogy valami jelet csikarjak ki belőle,amiből kiderülhet,hogy érdemes küzdenem érte...
-Talán.-vont vállat és tovább ügyködött.
-A kilencesen.
-Énekelni is fogsz?
-Nem. Ez most csak egy talk show lesz.
-És most van kedved énekelni?-nézett rám reménykedve.
-Legyen?-mosolyogtam.
-Legyen.
Míg ő a reggelimmel babrált,addig én a szórakoztatására,meg egy kicsit hála képpen,belekezdtem az egyik legújabb,még mások által sosem hallott számunkba. Mire a Heart of fire végére értem ő is elkészült.
-Szóval ilyen lesz a Black Veil Brides ötödik albuma...-állapította meg,s letette elém a tányért.
-Igen,bár még egy fél évet minimum várni kell vele,mire elkészül. Eddig csak ezt az egyet írtam,ezen dolgozunk a stúdióban a srácokkal. Tetszett?
-Imádtam. Mellesleg,gyönyörű hangod van.
-Köszönöm.-mondtam lazán,bár  belül melegség járta át a mellkasomat. Sokan mondták már,de tőle hallani más volt. Jobban esett.
Megettem a szendvicset,majd már csak megszokásból,neki álltam elmosogatni. Berögződött,mivel eddig egyedül voltam,és értelemszerűen egyedül kellett rendet tartanom magam körül. Hirtelen arra eszméltem,hogy csend van. Túl nagy csend. Elment volna? Megfordultam,hogy megnézzem itt van-e még,s kellemes csalódásban volt részem. Az asztalon ült,és vigyorogva engem bámult. 

-Ilyen szép lennék?-incselkedtem.

-Szépségeddel csak a szerénységed vetekszik...-szájalt vissza. Azért őt sem kell félteni.-Jó nézni ahogy szorgoskodsz. Egy férfi,aki elmosogat,szépen,igényesen. Bocsi,hogy úgy nézek rád,mint egy kihaló faj utolsó példányára,de azelőtt nem volt ilyenben részem.
-Semmi baj. Ilyen az,ha sokáig magára van utalva az ember.-fordultam vissza és tovább öblögettem a tányérokat. Mind ketten megnémultunk,váratlanul,szinte gombnyomásra. A beállt csendet csak a zubogó víz és Kim sarkának és az asztalnak néhai ütközése törte meg koppanó hangot hallgatva. Nem volt kínos,inkább kellemes és megnyugtató.
-Andy...-kezdte bátortalan hangon.
-Igen?
-Kérhetek egy hatalmas szívességet?
Összeráncolt szemöldökkel zártam el a csapot,és minden figyelmem neki szenteltem.
-Mi lenne az?
-A szüleimről van szó. Mint tudod,nem végződött túl jól a legutóbbi beszélgetésünk. Sőt mi több,nem túlzok,ha azt mondom,pocsék volt...Szóval,ma rendbe szeretném hozni a dolgokat.-szólt határozottan,majd bizonytalanul hozzá tette:-Veled.

-Hogy jövök én a képbe?-hökkentem meg. 

-Segíts kérlek! Együtt könnyebb lenne. Elmagyaráznánk nekik,hogy te csak a lakótársam vagy aki nem akar velem szexuális kapcsolatot létesíteni,-Dehogynem...tette hozzá a fejemben suttogó ördögi hang,ami másra sem vágyott,mint hogy szorosan Kim ajkára tapadhasson.-ettől megnyugodna apám. Aztán bemutatkozhatnál,elővehetnéd a lehengerlő mosolyodat és biztosíthatnád anyámat arról,hogy nincs priuszod, és megbízható,tiszteletteljes és felelősség tudatos állampolgár vagy.

Hunyorogva várta az elutasítást,pedig nem nagy kérés volt,amit szeretett volna. 

-Tegyük fel,megteszem. Itt merül fel a kérdés: Nekem ebből mi hasznom?-kérdeztem megenyhülve.

-Jövök neked eggyel. Behajthatod.-mosolygott a győztesek fogsor villantásával.

-Rendben.-egyeztem bele. 

-Szuper vagy!-pattant le az asztalról és beviharzott a szobájába.

-Az vagyok...-motyogtam magam elé. 

A hűvös utcákat szelve,sokadjára gondolkodtam el azon,mi lenne,ha vennék egy saját kocsit. Talán nem kéne órákig koptatnom a lábaim vagy a buszon zötykölődni egy csapat idegennel egyetemben. Talán nem fagynék meg. Talán elkerülhetném...ezt. 

-Édes Istenem!-sikított fel mögülem egy lány,kettő másik korabeli társaságában.-Andy Biersack?

Vettem egy mély levegőt,és mosolyt öltve fogadtam rajongóimat.

-Igen?

-Whááá. El sem hiszem.-olvadozott a szőke. 

-Én mondtam hogy ő az...hátulról is felismerem. Amúgy jó segged van Andy!-mondta a barna hajú aki megszólított. Furcsa volt ezt egy szinte gyerek szájából hallani. Körül belül 15-16 éves lehetett.

-Köszönöm?

-Semmiség.-rántott vállat.-Holly? Élsz még?-lóbálta meg a kezét a harmadik,engem meredten bámuló lány arca előtt. 

-Igen.-mondta és közelebb lépett hozzám.-Megérinthetlek?-nyöszörögte sokkos állapotban.
-Tessék?-kérdeztem,hátha félrehallottam valamit.
-Megérinthetlek?

-Izé...-zavarba hoznak. Nagyon.-Felőlem.

Óvatosan felém nyújtotta karját,és a mutató ujját hozzá érintette a vállamhoz.

-Valódi vagy.-kerekedett el barna szeme és megölelt.

-Az vagyok.-biztosítottam róla,de ő továbbra is úgy kapaszkodott belém,mintha rég nem látott ismerőse lennék,vagy valamifajta biztos pont az életében. Teste némán rázkódott.-Minden oké?-fordítottam magammal szembe,hogy lássam az arcát. Könnyek áztatták.

-Ühümm.-bólintott,majd újra rákezdte a zokogást. Kínos és nem lett volna helyénvaló csak megvárni amíg magától megnyugszik,úgyhogy ezúttal én öleltem át. 

-Semmi baj.-csitítottam,miközben a hátát simogattam.-Semmi baj.

Kérdőn néztem barátnőire,miért borult ki ennyire a karjaimba zárt lány. 

-Hollynak olyan vagy mint egy hős. Többször mentetted meg az életét mint gondolnád,pusztán csak a létezéseddel.-felelt a szőke. Elképedve révedtem a távolba. 

Lehetetlen,hogy ekkora hatással lenne az én jelentéktelen életem máséra...egyszerűen lehetetlen. Holly  finoman eltolt,és megtörölte az arcát. Válaszra várva figyeltem. Felhúzta bő pulcsija ujját ahonnan előbukkant a hegekkel teli alkarja.
-Miért?-hűltem el,meglátva,hogy alig maradt a bőrén sértetlen rész.

-Ezt apám miatt.-mutatott egy mély vágás nyomára.-Alkoholista. Veri anyámat és néha engem is. Ezt anyám miatt.-mutatott a mellette lévőre.-Azért mert hagyja ezt. Ezt a hazugságok miatt.-mutatott egy veszélyes mélységűre.-"Egyszer minden jobb lesz." "Szeretlek." "Biztonságban vagy." 

Sorolta,érzelem mentes hangon. Ezeken kívül még számos penge nyom tarkította az apró lány karját.

-A másik sem jobb.-húzta el a száját.-De élek. És lélegzek. Miattad.-mosolygott kedvesen.-Neked köszönhetem.

Nagy szavak voltak,de ő hitt bennük. Elhitte,hogy amit mond,az úgy van,és igaz. Én nem.

-Ez hülyeség. Nem tettem semmit.-mondtam keserűen.

-De. Harcra inspiráltál. Erőt adtál. 

-Nem Holly. Én tényleg nem tettem semmit. Te voltál erős. Mindig is.-mondtam határozottan. Utálom az önkínzás összes formáját,élén ezzel,de nem tettem szóvá. Nincs rá szüksége,hogy kiosszam,és nem javítana a helyzeten semmit.  Tudja,hogy nem helyes amit tett. Ezért nincsenek friss hegek és varral fedett vágások.-Büszke vagyok rád.-jelentettem ki őszintén,majd lehúztam egyet a számos csuklómon díszelgő bőr karkötő közül,amit aztán ráhelyeztem a vékony csuklójára.-Ha újra erre vetemednél,gondolkozz el,kitől kaptad.
Bólintott,aztán még búcsúzóul hosszasan megölelt,majd elköszöntünk egymástól. Barátnői vigyorogva támasztották két oldalról a botladozó,fiatal lányt,s folytatták útjukat,feltehetően a gimnáziumba,ahová tartottak. 

Az utam hátralevő részén,újra és újra játszódott ez a jelenet a fejemben. Szokatlanul közvetlen voltam vele,pedig nem szoktam ilyet. Nem azért mert az egyik rajongóm volt,hanem inkább azért,mert az egyik gyerekkori barátom juttatta eszembe. Sokszor véltem felfedezni rajta  sebhelyeket,rejtélyes nyomokat. Azzal a kivétellel,hogy azt nem önmagának okozta. A nevelő apja tette vele. Mondtam,hogy szóljon,s kérjen valakitől segítséget,de nem tette. Félt. Én pedig őt féltettem. Gyenge volt fizikailag és lelkileg is. Néha nem tudtam mit mondhatok neki és mit nem,csak hogy ne  bántsam meg. Én voltam az egyetlen barátja. Aztán elköltöztek. Soha többé nem találkoztunk vagy beszéltünk. Nem tudom a mai napig,miért nem keresett,vagy válaszolt a hívásaimra. Akkoriban nagyon haragudtam rá,de  nem gondoltam komolyan. Ha komolyan gondoltam volna,nem reménykedtem volna abban,hogy tovább lépett és elfelejtett. Nem reménykedem volna abban,hogy jól van...hogy életben van.

-Késtél.-jegyzete meg CC a kocsi hátuljából.

-Bocs.-mondtam,majd bevetődtem az anyós ülésre Jinxx mellé.

-Mindenki kész?-kurjantotta el magát.

-Igenis Kapitány!-zengte egyszerre a társaság,de Jinxx nem vette a lapot.

-Akkor jó.-indította be a motort.
Értetlen tekintetek szegeződtek a hátának,folytatásban reménykedve,hiába. A kocsi lassan kigördült a főútra,és becsatlakozott a forgalomba.
-Miért Kapitányoztak le?-gondolkozott.

-Ezt komolyan kérdezed?-hangomból sütött a megvetés és a hitetlenség. Ő volt a legidősebb tag a bandában,és sokszor neki volt a legtöbb esze közülünk. Ő látta a legtöbb filmet szerény kis társaságunkban,ahol előszeretettel spoilerezett,persze ez nem maradt megtorolatlanul,legalábbis Ashley részéről nem. Mindemellett igazi sorozatguru volt,és mindig tudta milyen filmek vannak épp toplistán. Számomra elképzelhetetlen volt,hogy tényleg nem ismeri a Spongyabob-ot.

-Igen.

-Azt hiszem kikövetlek Twitteren,Instagramon,Facebookon és az összes közösségi oldalon,ahol csak az ismerősöm vagy.-vetettem oda,s elmerültem a telefonomban. Persze csak viccből mondtam,de láttam Jinxxet a szemem sarkából,ahogy aggodalmasan a telefonom képernyőjét  lesi.-Az utat nézd Kapitány.-húztam az agyát nevetve. 

Gyorsan odaértünk,igazából nem nagy távról volt szó,csak L.A-t kellett átutaznunk. Ezt a műveletet természetesen jelzőlámpák és forgalmi dugók nehezítették meg. Az interjú előtt felkentek ránk egy kis sminket,hogy eltakarják a bőrhibáinkat,majd a személyzet bekísért minket az előre berendezett terembe,ahol a műsorvezető,Carla már várt minket. A szoba hatalmas volt,de csak az egyik felében voltak bútorok,díszletek. A másik felében a stáb és az operatőrök voltak,felszereléseikkel együtt. Fényerőt állítottak,mikrofonpróbát tartottak,kameraállásokat próbáltak...egy szóval rákészültek a dologra. Carla már a belépésünk után széles mosollyal fogadott minket,látszott rajta,hogy őszintén örül nekünk. Mi voltunk számára a változatosság. Öt darab tetovált,feketébe öltözött rocksztár,akik nem éppen mindennapi jelenségek,ráadásul képesek bárhol,bármikor otthonosan érezni magukat. Túlságosan is. Érdekes kérdéseket tett fel,amikre nem mindig kapta meg a legkomolyabb választ. Ash,én és Jake voltunk akik dobtunk valamennyit az interjún,mivel Jinxx-től csak rövid,értelmes és lényegre törő válaszokat kapott,CC pedig úgy döntött takarékra teszi magát,és csak tátja a száját. Egy kérdés alatt annyira elbambult,hogy észre sem vette,hogy szólnak neki. Ash természetesen hamar lerendezte CC újraélesztését azzal,hogy a kérdéssorozat kellős közepén levette az acélbetétes bakancsát,és "kellemes",nem éppen rózsaillatú lábát egy könnyed lendítéssel CC orra előtt húzta el.
-Itt meg mi döglött meg?!-krákogott.
-Kis híján azt hittük te...-közölte Jake.
-Csak egy kicsit fáradt vagyok.-mosolyodott el halványan Carlára.-Bocsáss meg!
-Semmi gond,bár érdekelne mi fáraszthat le ennyire egy örökké pörgős dobost...
-League of Legends.-sóhajtotta gondterhelten.
-Tessék?-ráncolta tökéletesre szedett szemöldökét.
-Egy játék. Tegnap duplázás volt,szóval nem sokat aludtam.-dörzsölgette a szemét.
Clara értetlenül motyogott valamit arról,hogy nem érti mi az a duplázás,mire Jake csak annyit szólt,hogy elragadta a kocka énje,s ilyenkor még mi sem foglalkozunk vele. Amikor véget ért a műsor idő,elköszöntünk Clara-tól és a furgonba újra,heringformációt felvéve zsúfolódtunk be.

-Hova tovább?-tette fel a kérdést Jinxx a volán mögül. 

-Ja,hová menjünk?-csatlakozott Jake is.

-Nekem mindegy,csak legyen valami kaja. Éhezem.-simogatta meg a hasát Ash.

-Szegénykém.-tetetett együttérzést szívére tapasztott kézzel Jake. 

-Ne bagatelizáld el a helyzetet. Az éhség komoly probléma a földgolyónkon,barátocskám.-húzta össze a szemét.-Sok ezer ember éhezik rajtam kívül.
-Ash,vagy három órája reggeliztél. Két adag rántottát.-mondta szemrehányóan lakótársa. Már megint csak a civakodás. Hogy tudnak ezek egy lakásban meglenni?

-Nyugi már.-fojtotta el csírájában CC a kirobbanni készülő veszekedést.-Szóval Ash kajás. Szuper,én is. Tehát jó lenne enni valamit. Kinél és mit?

-Nálunk nincs semmi sem.-húzta a száját Jinxx.-Elfelejtettem tegnap bevásárolni.

-Ash? Jake?-fordultam hátra. 

-Van asszem' whiskynk és egy csomag sós mogyink. Lehet még romlott gyümölcs az asztalon és egy tasak rágó a fiókban. 

-Több mint a semmi,de felejtős.-állapítottam meg.

-Andy?-néztek rám kérdőn.

-Nemrég töltöttük fel a hűtőt. De mivel ismertek,tudjátok,hogy csoda hogy még eddig nem haltam éhen a főzőtudományom mellett.-mosolyogtam,mert eszembe jutott a reggeli pirítós incidens.-Szóval,ha ti összehoztok valamit,ehetünk nálam. 

-Majd Jinxx...-szervezkedett Ash.

-Vállalod Kapitány?-zaklattam.

Bólintott. 

-De ne hívj így!

-Rendben Kapitány.-hagytam rá.

-Barom.-sóhajtotta,majd elfordította a slusszkulcsot.

A konyhába érve katonás rendben törtek rá a frigómra,és kirámolták azt. Jinxx volt szerintem közöttünk az egyetlen,aki konyított valamennyit a sütéshez,főzéshez,szóval tőle vártuk a megváltást,s az atyai útmutatást. Tudni kell róla,hogy általában nagyon kedves és visszafogott srác,ritkán telik be nála a pohár...ami viszont most történt,azt hiszem eléggé meglepett mindannyiunkat. Jinxx Gordon Ramsey-vé avanzsált. Parancsolgatott,beszólogatott nekünk,kiabált és tökéletes munkavégzést várt tőlünk.  Mivel mindannyian elég éhesek voltunk ahhoz,hogy ezt tűrjük,igyekeztünk jól teljesíteni.  Na jó,majdnem mindannyian. Ash,hűn a lázadó énjéhez,három krumpli megpucolása után belekezdett a hisztijébe. Beindult nála az a tipikus "szarok rá" mechanizmus,amit sosem tudtunk kellőképp kezelni.
-Majd szóljatok ha kész lesz.-tette le a krumpli hámozót,és mint aki jól végezte dolgát,távozni készült.
-Rendben,szóval Ash nem eszik velünk.-jelentette ki kegyetlenül Jinxx.
-Ezt nem mondtam.-fordult meg az ajtóból.
-Én viszont igen.-kötekedett Jinxx. Ő. A nyugalom megtestesítője. Kötekedett.
-Ne legyél már ilyen izé!
-Pedig az vagyok. Ha nem veszed ki a munkából a részed,nem élvezed gyümölcsét.-közölte lazán.
-Srácok...-nézett felénk könyörögve.
-Ez így van.-ásítozott CC.
-Andy?
-Bocs,de igaza van.-álltam az oldalára a húst csapkodva klopfolóval.
-Jake?-fordult könnyező haverja felé.
-Ha mi szívunk,neked is kell. Ez így fair.-pucolta tovább kínlódva a hagymát.
-De én nem akarok hámozni.-nyavajgott.
-Akkor mit akarsz?-próbált kedvére tenni Jinxx.
-Olyan elvetemedett pszicho fejjel csapkodni mint Andy!-felelte.
-Én klopfolok,kérlek szépen.-védtem magam.
-Aha,persze. Azért remélem nem engem képzelsz a hús helyére...
-Ne reméld.-ütlegeltem tovább olyan erővel,hogy még a Mount Everest is egyből kilapult volna.
-Akkor akarsz cserélni Andyvel vagy nem?-türelmetlenkedett Jinxx.
Rám nézett Ash,mire én a lehető legelmebetegebb mosolyommal szeretetteljesen végigsimítottam a furcsa kis kalapácson. "Mi már egy család vagyunk!"tátogtam felé.
-Felejtsd el Jinxx,szeretem a krumplit. Mindenki szereti a krumplit...-ült inkább le a burgonyák mellé,majd meghunyászkodva folytatta a rá rótt feladat végzését.
-Itt meg mi folyik?-sétált be Kim.
-Olyan,amit csak szökő évente egyszer csinál a banda. Együtt főzünk.-felelte a kisírt szemű gitárosunk.
A lány értetlenül nézett végig a társaságon,majd egy vállrántással továbblépett azon,hogy Jake már konkrétan a fikáját nyeli,Jinxx egy kötényben sasszézik jobbra-balra közöttünk,CC nyitott szemmel alszik,Ash duzzog,én pedig cseppet sem bizalomgerjesztő fejjel csapkodok egy szerencsétlen szelet húst. Bevallom,nem ezt a reakciót vártam,érthető lett volna,ha inkább csak megfordul és itt hagy minket.
-Segítsek valamiben?-ajánlotta föl. Kétség kívül közénk való...
-Minden segítő kéz jól jön.-állította be a "Főnök" a sütőhöz,hogy forgassa a húsokat.
Amúgy nem volt rossz hangulata ennek az egész főzőcskének,attól függetlenül,hogy Jinxx 5 perces időközönként ordította le CC haját,amiért nem úgy szeleteli a zöldségeket,ahogy ő azt kérte. A srácok Kimet vallatták,mindenféle témában. Tudni akarták,hogy milyen iskolába járt,honnan jött,van-e testvére és ehhez hasonló átlagos dolgokat. Nagy részét már elmondta nekem a hétvégi sétánk során,de így is akadt számomra újdonság. Ő is érdeklődött a banda felől,és arról,kit mi inspirált a zenélésre. Így már szinte repült az idő. Fél óra múlva boldogan,egy nagy tál sült hús és krumpli társaságában ettünk,körbeülve a kis sötétbarna ebédlőasztalt.
-Ez nem is rossz.-csámcsogott Jake.
-Még szép hogy nem az.-háborgott Jinxx,aki csak úgy mellékesen megjegyzem,a dirigáláson kívül nem csinált semmi egyebet,amivel étkünk sikeréhez járulhatott volna.
-Finom.-mosolygott Kim.
-Ühümm.-rágcsált CC is elégedetten.
-Ettem már jobbat is.-tömött be egy jókora falatot továbbra is sértődötten Ash,de mi automatikusan figyelmen kívül hagytuk a puffogását. Ő már csak ilyen,majd megunja...
Evés után lassan szétszéledtünk. Jinxx segített elpakolni a tányérokat,Kim magára vállalta a mosogatást,Jake minket szórakoztatott,Ash a kanapén döglődött,CC pedig felszívódott. Beszélgettünk még egy kicsit,majd két óra körül leléptek a többiek. Ketten maradtunk,és rohamosan fogyott az időnk délután négyig,amikorra is be volt tervezve az a bizonyos Skype-olás...

8. fejezet

~Kim~

Nyeltem egy hatalmasat,és a szúrós tekintetek kereszt tüzében kínosan elröhögtem magam.

-Hogyne.

Greg elégedett fejjel mosolygott egy halványat,szinte alig észrevehetőt,és neki látott a pizzájának. Eva teljesen megkukult,s az előbbi jó hangulatnak is lőttek. Ezernyi érzés kavargott bennem,s a fejemben is csak az járt,mennyire tanácstalan vagyok most.  Nem tudom hogy higgyek-e ezeknek a pletykáknak,elvégre velem kedves volt,s szerintem a modora ellenére nem rossz szándékú fickó. Az is lehet,hogy hamis vádaskodás és értelmetlen szardobálás ez az egész. Nem tudom,és nem akarom elhinni,hogy ő bárkinek is tudna ártani egy pár béna poénon és csípős megjegyzésen kívül. Viszont akkor is félek bízni. Túl sokat csalódtam már.  Lassan felnézett a gondolataim témája,s szemei rólam Evára vándoroltak.

-Kit tisztelhetek személyedben?

A lány hatalmasra nyílt kékes zöld szemeit meresztette rá reakcióként,mi pedig csak vártuk a választ,amit nem tudott megadni.

-Néma?-kérdezte tőlem zavartan Greg.

-Nem,csak egy kicsit felénk. Ugye,Eva?-nyomtam meg a mondat végét.

Bólintott. Belül viszont tudtam mit érez. Ugyanazt a vívódást mint én. Ő sem ismerte jól,még annyira sem mint én. Csak a rossz indulatú híresztelésekre támaszkodhatott. Öt perc fagyos csend és csámcsogás után Greg mintha megsejtette volna a dolgot,nyugodt hangon szólt hozzám.

-Akarod hogy távozzak?

-Miért tennéd?

-Nézz csak körül!-nevetett fel gúnyosan,mire az eddig beállt morajlás és sustorgás egy pillanatra elhalkult.-Itt senki sem vágyik a társaságomra,s most már a nyakamat tenném rá, hogy már te is tudod miért.

Tudtam. Lehajtottam a fejem,amiből tudta,hogy fején találta a szöget. Nem mertem megszólalni. Mégis mit mondhattam volna?

-Ezért nem akartam elmondani neked,hogy ki is vagyok valójában. De semmi baj,nem haragszom. Én voltam a naiv...azért örülök hogy megismerhettelek.-jelentette ki és faarccal,majd otthagyott minket. Kifelé menet odaszólt valami nem túl kedveset a konyhásoknak,s távozott. Nem tudom ők mivel érdemelték ki azt a gesztust,de szerintem maga Greg sem. Valamiféle megszokás lehetett ez nála. 

-Már azt hittem sosem megy el.-fújta ki magát Eva.-Honnan ismer téged?

-Csak ma reggel botlottunk egymásba. Ő volt az első személy akivel találkoztam,s barátságos volt.-átgondoltam az imént kimondott szavaim jelentését,s arra jöttem rá,hogy hülye voltam,amiért hagytam elmenni. Hihetetlenül erős bűntudatom lett. Nekem mégis hogy esne,ha az ő helyébe lennék? Nagy nehezen találnék egy barátot,vagy csak egy embert,akivel kezdek jóba lenni,mire az csak a mások által terjesztett mende-mondák alapján inkább úgy dönt hogy "passzol". Felálltam,de olyan hirtelen tettem ezt,hogy a székem minimum egy métert hátra csúszott,ezzel hangosan csikorogva,s felhívva rám ismét a figyelmet. Király. Amilyen gyorsan csak tudtam,futni kezdtem. Nem tudtam hová,csak azt hogy kihez. Az irodája a másodikon volt. Villám sebesen szeltem a világos folyosókat és egész könnyen megtaláltam. Mindössze annyi volt a baj,hogy üresen állt...ezt jól elcsesztem. Reményvesztetten ültem le az ajtaja elé,azzal a céllal,hogy addig ott várakozok,amíg vissza nem jön,de mint a mai nap szinte minden,ez sem jött össze. Vége lett az ebéd szünetnek,s csalódottan tápászkodtam fel a hideg,fehér csempéről. Visszamentem Oscarhoz,aki örömmel fogadta a hírt,hogy Eva lesz a fotós társam.

-Akkor Eva Peters és Kimantha Black.-firkált a füzetébe.-Mivel maguk épp az interjún dolgoznak,s az sok idejüket elfogja venni,nem szükséges mindennap bejárniuk. Elég hétfőn,szerdán és pénteken délelőtt. A többi szabad idejüket pedig áldozzák fel a projektjük oltárán.  Jövő hét hétfőre kérem a képeket és a kész formájában megírt interjút. Mára pedig végzett. Ha gondolja haza mehet.

Csendben bólintottam,majd visszatértem ahhoz a tervemhez,hogy sátrat verek Greg irodája előtt. Mire odaértem,szükségtelennek éreztem a műveletet. Az ajtó első kilincs lenyomásra kinyílt előttem,s a keresett személy bámult rám a székéből,íróasztala mögül.

-Beszélhetnénk?

-Ha nagyon akarod...-flegmáskodott.

-Mi volt ez az egész?-bukott ki belőlem a nagy kérdés.

-Mármint?

-Ez az egész cirkusz az ebédlőben. Nézd Greg,én tényleg bírlak,de nem látok a fejedbe,szóval elárulhatnád,hogy miért kell világfájdalomként felfognod,hogy a főnök fia vagy... Attól hogy megtudtam,nem tekintettem rád másképp.

-Dehogyisnem. Csak nem ismered be.

-Ez nem igaz.

-De az.

-Te most azzal vádolsz,hogy hazudok?-húztam fel magam,mert 1.meggyanúsított,2.még mindig nem válaszolt a kérdéseimre.

-Erről szó sincs. Mindössze csak már sokszor hallottam ezt a mondatot,s még sincs senki,aki mellettem álljon. Kibaszott magányos vagyok,érted?!-úgy érzem Gregnél most nagyon kiborult a bili...-Apám miatt,állandóan csak kihasználnak,s elítélnek. Pálcát törnek a fejem fölött,anélkül hogy ismernének,vagy akárcsak egy szót is váltottak volna velem. Nincs senki,aki kiállna értem,akire számíthatnék!

-Ha ennyire "magányos"-mutogattam idézőjeleket a levegőbe.-vagy,miért nem próbálsz meg kedves lenni. Úton útfélen beszólsz valakinek,s mindenki tart tőled!-ordítottam vissza. Ha ezért kirúgnak sem fogom hagyni,hogy ordibáljon velem. Büszkeségem az van...

-Csak azt kapják,amit elvárnak.-halkított magán.-Ítélkeznek,hallomások alapján beskatulyáznak? Nem is ismernek,de már gyűlölnek...rendben,akkor kapják azt amire számítanak. Kapjanak egy olyasvalakit,aki beletapossa őket a földbe,és átgyalogol rajtuk,akárcsak az apja.-fintorgott.-Kapjanak egy olyasvalakit,akit utálhatnak. Egy olyasvalakit,aki...

-Aki nem te vagy.-motyogtam,de ő meghallotta.

-Tessék?-kerekedett el a szeme.

-Nem vagyok vak Greg,látom,hogy csak szerepet játszol. Te nem ilyen vagy. Érződik a szavaidból. Te az a kedves srác vagy,aki ma reggel körbevezetett,mialatt mindvégig mosolygott és viccelődött.

-És mi van ha az is csak egy szerep?-kötözködött.

-Nem az.

-Nem tudhatod.

-Ne akarj eltaszítani. Nem fog sikerülni.

-Miért hiszel ennyire bennem? Nem is ismersz...-szavaiból csodálkozás és szomorúság egyvelege hallatszott ki.

-Csalódtam már emberekben. Sokszor. Kisebb nagyobb csalódások,de egyre megy. Bevallom bizalmatlan vagyok,s megvan rá minden okom hogy az legyek. Mégis tudod miért hiszem azt,hogy te nem bántanál meg?

-Miért?

-Azért mert épp az előbb akartál megóvni azzal,ahogy megpróbáltál kizárni az életedből,ahová még szinte be sem léptem. Azért.

Erre már ő nem tudott mit mondani,csak a padlót fixírozta.

-Legyünk barátok,rendben?

-Rendben.-sóhajtott.

-De ha fájdalmat okozol nekem te szarházi,nem érdekel kinek a fia vagy,megrugdoslak.-fenyítettem,mire felnevetett.

-Tudtam,hogy jól ki fogunk jönni.

Hazafelé inkább gyalog mentem,úgy éreztem szükségem van egy kis sétára,hogy helyre pakoljam magamban a dolgokat. Az első napom,hogy is mondjam...zűrös volt. Két barátra is szert tettem,viszont egymással ők nem igazán jönnek ki. Szóval még őket is össze kell valahogy boronálnom,hogy Eva rájöjjön,Greg nem a sátán,s Greg is észrevegye,hogy Eva nagyon rendes lány,csak kicsit zárkózott. A nap termése még egy hétfőre megírandó interjú és egy örökké pörgős főnök,akiről messzire látszik,hogy maximalista. Szóval minden energiámat beletéve,tökéletes cikket kell összehoznom egy hét alatt. Evának meg szuper képeket. Hazaérve egyedül találtam magam a lakásban,ami annyira nem volt ellenemre. Lerúgtam a cipőm,s a szobámban átvedlettem egy lezserebb ruhába. Az ágyra másztam,laptopommal az ölemben,s e-cigimet kézbe véve,nekiláttam a munkámnak. 

-Bang it up...-pötyögtem be a jövendőbeli interjú alanyaim bandájánaka nevét. Először megnéztem a tagok külsejét,hiszen nagyon kellemetlen lenne,ha fel sem ismerném őket. Mind a három srác jól fésült,tipikus helyes fiúcskák,akikről lerí,hogy az életben egy szalmaszálat nem kellett keresztbe tenniük,mert anyuci és apuci mindent elintézett helyettük. Divatos,designer ruhák,makulátlan bőr és imázs,őrült tini rajongók,akik minden koncert előtt egy százas zsepit telefikáznak,majd egy imát elmormolnak,hogy valamilyen rejtélyes módon szeressen beléjük a frontember... Na jó,az utóbbira nincs bizonyítékom,de nem esik nehezemre elképzelni. Elolvastam egy pár cikket és riportot is,majd bölcsen megállapítottam,hogy egy üveg nutellában több egyéniség és egyediség van mint ezekben a srácokban. Szájbarágott szövegek és sablon válaszok rejtőztek a csini pofik mögött. Sajnos még a zenéjükbe sem hallgattam bele,máris rossz véleménnyel vagyok róluk. "Nem szép dolog ez így..."szólalt meg egy halk kis hangocska a fejemben,melynek hatására félre tettem előítéleteimet,s megnyitottam a YouTube-t. Találtam egy lejátszási listát,amit valószínűleg egy rajongójuk készített,elindítottam,majd elnyúltam az ágyamon. Igazából nem is érdekelt a gépies zene és a nyálas szövegek,csak élveztem azt,ahogy lassan ellazulok,amint a hátam a puha matracot  érte. A tüdőmbe lassan szívtam a gőzt,amit hanyatt fekve az ég felé fújtam ki. Pontosabban a plafon felé,de az érzés az megvolt. Igazából nem volt borzalmas hangjuk a fiúknak,sőt,egész jók voltak,mindössze csak nekem nem jön be ez amit leparádéznak a monitoron. Ugrabugrálás jobbra-balra,bonyolult koreográfia és semmi hangszer. Rengeteg auto tuning,és gépi szerkesztés,amit ha tegyük fel kiveszünk a számból,csak három tiszta hangú fiú marad. Minden általános iskolában/gimnáziumban fellelhetőek hasonló adottságú diákok,szóval még csak különlegesnek sem mondhatóak.

-Eret ne vágj nekem itt a végén.-hallottam meg egy ismerős hangot az ajtóból.-Mióta vagy te ekkora mazochista?

-He?-fordultam hasra,s felkönyökölve Andyt láttam amint a laptopomra nézve fintorog.

-Már ne haragudj,de én ilyet még Beethoven fülével,a halálos ágyamon sem hallgatnék. Mi ez a szar?

-Csak a munkám. Látszik rajtam hogy élvezem?-mutattam semleges arcomra. 

-Nagyon.

-Mikor jöttél?

-Pár perce dobtak haza a srácok,de nemsokára megyek is. Ötre beszéltük,hogy értem jönnek és megnézzünk egy fimet a moziban.

-Nem vagytok ti kicsit feltűnőek oda?

-Átlagos ruhában leszünk,kapucnis felsővel. Bent meg úgyis sötét lesz.-vont vállat.

-Igaz. Mit néztek?

-Godzilla. Van kedved jönni?

-Nem zavarok?-kérdeztem. Arra van most legkevésbé szükségem,hogy feleslegesnek érezzem magam. Tudom,hogy mind nagyon kedvesek velem meg minden,de én nem szeretnék ezzel visszaélni és állandóan a nyakukon lógni. 

-Nem. Miért zavarnál?

Most én vontam vállat.

-Én csak nem akarok berondítani köztétek. Tudom,hogy egy átlagos lány vagyok,aki történetesen a lakótársad,ezért elviseltek.

-A barátunk vagy,s én is es többiek is nagyon kedvelünk,hidd el. Nem azok a finomkodós fajták vagyuk,már lekoptattunk volna,ha nem így lenne.

Ez "aranyos"...de legalább őszinte. 

-Akkor benne vagyok.-mosolyogtam rá,s  rákattintottam a lejátszásra.

-Ugye ez nem komoly?-sápadt le.

-Nem.-röhögtem ki,és vad billentyűkoptatásom eredményeképpen felcsendült a Three Days Grace-Time of dying-ja. 

-Mindjárt jobb.-fújta ki magát,s átballagott a szobájába. Pár perc múlva visszatért és bemutatta az "inkognitóját": fekete sapkában,fekete pólóban,dzsekiben és nadrágban jelent meg,egy grammnyi smink nélkül. Sötét ruházátából,mint két égkék gyémánt,úgy ragyogott ki a szeme.

Nagyon helyes volt,és legszívesebben... álljunk csak meg egy szóra. Már megint kezdem ezt a marhaságot amit a korombeliek szoktak. Ezt,amikor is lassan olvadozni kezdek,s mint egy skizofrén,magamnak ecsetelgetem,hogy milyen dögös. Szedd már össze magad Kim,te jó isten...

A film elviselhető volt,bár számomra nem ez lesz az év kedvence. Már három éve zsinórban a Batman az. Ezerszer láttam már,mégis ezeregyedszére is simán,csillogó szemekkel bámulnám újra. Igaza volt Andynek,senki nem vette őket észre,odabent pedig a sötétben mindenki a vásznat nézte,hipnotizálva. Ashen látszott hogy annyira nem élvezi az öldöklő lény tevékenységeit,ezért hű bajtárs cimboráját,Jake-t győzte meg arról,hogy mennyivel viccesebb lenne már a két sorral előrébb ülő,tupírozott hajú nő fejét dobálni popcornnal. Vicces is volt,nem tagadom,de mivel Ash fél zacskó popcornja ott kötött ki,leverte a hisztit,amiért ő éhhalálra lett ítélve. Próbált Jaketől kunyizni,aki viszont nem akart neki adni a sajátjából. 

-Ahj,ne legyél már ilyen önző fasz!-kurjantott fel épp egy megható jelenet közepén. Sokan gyilkos pillantásokkal jutalmazták,néhányan csak lepisszegték. Így történt az,hogy Ash előre mászott a hatalmas hajú asszony mögé,és elkezdte annak kienni a hajából a kukoricát. CC és Jinxx voltak közülünk az egyetlenek,akiket lekötött a nagyra nőtt gyík,s figyelmesen követték az eseményeket. Itt merül fel a kérdés: Én mégis hol ültem? Na meg Andy-vel mi van? Nem tudom,hogy direkt lett-e ez így intézve,de nekem csak Andy mellett jutott hely. A legutóbbi filmezésünk során kéz a kézben ültünk egész végig,ami nem volt rossz,csak felkavaró. Nem akartam,hogy megint ilyen hatással legyen rám. Megakartam őrizni a józan eszem. Ő egy fiú. Egy nagyon helyes,kedves,szexi fiú,aki mellesleg rocksztár is és már nem egyszer érintett meg úgy,mint aki akar valamit.
1. Amikor megtudta ki is vagyok,s hogy mi nekünk igazából közös múltunk van,megcsókolt. Vagy akart. Minden esetre félre érthetetlen volt a szituáció.
2. Közös filmezés.
3.Tegnap,amikor leterített és konkrétan az arcomba mászott.
És ezt mind alig 3 nap alatt. A régi énem majd kiugrana a bőréből,s már az esküvői ruháján pörögne,de a mostani énem csak kételyekkel van tele. Nem bízok magamban sem és benne sem. Szóval csak igyekszem a barát zónán belül maradni. Levágódtam Andy mellé,s amint elkezdődött a film,keresztbe font karral dőltem hátra,abban a reményben,hogy mozizok egy jót. Aha,hogy is hihettem... Andy egész végig ijesztő közelségből kommentálta alá a filmet,a fülembe suttogva. Kezdeti zavaromat,amit a nyakamat csiklandozó,tüdejéből kiáramló meleg levegő keltett,gyorsan felváltotta a küzdelem a röhögőgöcs ellen. Nem gondoltam volna,de azt hiszem Andy az egyik legviccesebb ember,akit a napokban megismertem. Eleinte csak néma,rázkódó vállal néztem ki a fejemből,arra koncentrálva,hogy ne nyerítsek fel,konkrétan. Utána már egyre nagyobb baromságokat motyogott,amiken halkan kuncogtam,s vigyorogtam. A végem pedig egészen pontosan annál a jelenetnél érkezett el,amikor a hirtelenből bukkant fel a lény,és újra jól lakott egy embertársunkkal. Erre pedig Andy csak tetetett bánattal jelentette ki,hogy "Ez mekkora szopoládé már...". Megjegyzését drámai könny törölgetéssel koronázta.
-Te hülye vagy.-löktem vállba,miután olyan hangosan kacagtam fel,hogy az első sor is hátrafordult. 

-Naa.-szontyolodott el. 

A film után,a mozi előtt csapatosulva mindenki elkezdte mondani a magáét.

-Nem volt rossz.-szólt Jinxx,s CC-vel diskuráltak tovább. 

-Azt hiszem kajás vagyok.-jegyezte meg Ashley. 

-Nem volt elég a nyanyahajas rágcsa?-vihogott Jake.

-Hát,szerintem te csak halgass!-sértődött meg.-Amúgy ugye nem fog menni a hasam,ha egy kis hajlakk utóíze volt?

-Előbb-utóbb kiderül.-bölcselkedett Jake kárörvendve.

-Én is éhes vagyok,ha már így szóba került. Vegyünk valamit!-szálltam be mikor eszembe jutott,hogy az almám óta nem ettem semmit. Pedig már hét óra van...

-Hamburgert?-vetette fel Andy.-Pár utcával lejjebb mennyei hambit készítenek.

-Joe-nál?-csillant fel CC szeme.

-Joe-nál.

Az este további része nyugisabban telt,Joe híres hamburgerének a majszolásával,meg a finomságok melletti sztorizgatással. Olyan nyolc óra-fél kilenc táján amikor kezdett hűvösebb lenni, lakótársammal hazafurikáztak minket. Andy elszívott még egy pár szál cigit,majd ő is csatlakozott hozzám lépcsőt mászni. Először én,utána ő vette birtokba a fürdőt és elvonultunk a saját szobánkba. Én anyámék dühös skype üzeneteit olvasgattam,míg tőle csak egy kis rock zene és fény szűrödött ki.

/Kim,mi volt ez?!/

/Válaszolj,ha hozzád beszélünk!/ 

/Itt vagy még?/ 

/Hahó?/

/Kimantha!/ 

Ezeket kaptam tegnap este. Ezeket meg ma délután:

/Jól vagy? Beszélnünk kell Kimi!/

/Hol vagy?/

/Nem haragszunk,de kérlek legalább a telefonod vedd fel! Nagyon aggódunk miattad!/

Hívtak volna? Az oldaltáskámhoz kúsztam,majd előbányásztam a legmélyéről a lenémított mobilomat. 6 nem fogadott hívás. A francba... Az órára pillantva inkább úgy döntöttem,hogy nem hívom őket vissza. Este tizenegykor már úgysincsenek ébren. Begépeltem egy rövidke kis üzenetet,hogy ne aggódjanak,jól vagyok, és holnap majd keresem őket skype-on. Ezt könnyű volt megígérni,de már előre láttam a lelki szemeimmel,hogy azért ki leszek osztva rendesen,annak a "Nem haragszunk"nak az ellenére is...

7. fejezet

~Kim~

-Bejöhetek?-kopogott Andy a nyitott ajtómon,körülbelül negyed órával az incidens után.

-Nem.-nyöszörögtem egy párnába temetve az arcom,ami felitatta a kétségbeesés könnyeit. Nem,nem sírtam,vagy bömböltem,inkább csak "elpárologtattam" a problémáimat.

-Öhmm...-hallottam közelebbről a hangját,és éreztem ahogy egy csöppet besüpped alatta a matracom,ahová leült.-Jól vagy?-kérdezte bizonytalanul.

-Nemet mondtam.-utaltam arra,hogy nem vágytam a társaságára. Még utoljára beledörzsöltem a fejem a párnámba,ezzel eltüntetve a nedvességet az arcomról,s felültem.

-Én meg csak udvarias kérdésnek szántam,úgyis bejöttem volna.-mosolyodott el halványan.

-Jól vagyok.-hazudtam. Megint.-Menj ki nyugodtan a srácokhoz,filmezzetek,meg ilyesmi. Élvezd a vasárnapodat,vagy tudom is én...-próbáltam lekoptatni.

-Ők már elmentek egy fél órával ezelőtt.

-Oh. Akkor csak hagyj magamra kérlek,bele akarok fulladni az önsajnálatba.-legyintettem az ajtó felé és nekiláttam,hogy ledúrjam az ágyamról.

-Miért nem mondod el mi a baj?-hadakozott velem,aki mindenképp kiakarta taszítani a privát szférájából.

-Mert nem.-mondtam,miközben nekifeszültem a hátának. Nem mozdult...

-Rám haragszol?-fogta le az egyik karom,hogy ne zaklassam tovább.

-Nem. Talán. Kicsit.

-Miért?-kapta el a másikat is.

-Mert mert.-érveltem értelmesen,miközben szabadulni próbáltam. Esküszöm nem tudom hogyan történt,de valószínű Andynek elege lett a bénázásomból,hátralökött az ágyamra,és lefogta a kezeimet a fejem mellett. Teste felém térdepelve nyugodott,én pedig lányos zavaromban hirtelen még nyelni is elfelejtettem.

-Ha rám haragszol,megérdemlem legalább,hogy tudjam miért...

-É-én. Szóval.-dadogtam össze meg vissza,mire megfegyelmeztem magam és kinyögtem egy összefüggő mondatot,nem túl kedves arckifejezéssel.-Szállj le rólam.

-Nem.

-De.

-Nem.

-Ha elmondom,békén hagysz?-sóhajtottam,mire olyan közel hajolt,hogy szinte az ajkai súrolták az enyémet.

-Gyönyörű szemeid vannak.-fúrta át a barnás zöldes szemeim a jegeskék tekintetével.

-Békén hagysz?-ismételtem meg,s nagy nehezen figyelmen kívül hagytam az előző hozzászólását.

-Majd meglátom.-mosolygott,mire a piercingje hidegen ért a számhoz.-Akkor elmondod vagy sem?

-El.-adtam meg magam,s legördült rólam. Dühösen meredtem rá.-Ha még egyszer ilyet csinálsz,nemzőképtelenné teszlek. Nem viccelek,isten bizony herén váglak.-fenyegettem,mire ő csak vigyorgott. Szuper,imádom ha komolyan vesznek...

- Szóval...?

-Szóval,éppen egy tökéletes hazugságot dolgoztam ki,és állítottam fel,mire te azt azonnal leromboltad. Anyámék teljesen kiakadtak,én pedig most hála neked,bűntudatban pácolódok,mert hirtelenjében rájuk csaptam a laptoptetőt.-vázoltam fel a helyzetet.

-Hmmm.

-Hmmm?

-Mindössze annyit nem értek,minek kellett egyáltalán hazudnod? Rendesnek tűntek a szüleid,biztos feldolgozták volna,hogy fiú lakótársad van. Mert ugye bár erre ment ki a dolog.

Okos...

-Nem ismered még őket eléggé.

-Meglehet... Na,de akkor is. Andrea?-vigyorgott,mire fülig pirultam.

-Izé...Azért valld be,elég kreatív volt!

-Már majdnem hallgattam is rá.-nevetett fel.-Egyébként,adhatok egy tanácsot?-ránéztem,hogy kitaláljam vajon most hülyéskedni akar,vagy ténylegesen valami bölcsességet osztana meg velem. Sötét hajának pár szemtelen tincse a szeme elé hullott,mint valamiféle hiányos fátyol. Lélegzetelállító volt... Utáltam magam miatta,de ennyi együtt töltött idő után meg kellett állapítanom,hogy nagyon is vonzónak találom. Pláne amikor zavarban volt,s aranyosan matatott az első kezébe akadó tárggyal. Mint amikor a konyhában köszönte meg azt,hogy kiálltam Ash mellett...most is ugyanúgy látszott rajta,hogy még csak meg sem fordult a fejében,elbagatelizálni a helyzetet.

-Igen.-feleltem annak ellenére,hogy olyan szívesen küldtem volna el a francba ezerféle módon,ezerféle indok miatt...

-Szerintem becsüld meg a szüleidet,s azt,hogy ennyire szeretnek,elfogadnak,támogatnak. Ha idegesítőek,valószínűleg csak épp védeni próbálnak. Az öcséd is lefogadom,hogyha bajban lennél,ott lenne melletted. Inkább csak örülj neki,hogy kíváncsiak egyáltalán rád,és aggódnak miattad. Sokaknak nem adatik ez meg.-mondta a végét olyan fájdalmas arckifejezéssel,hogy azt hittem elbőgöm magam. Legnagyobb sajnálatomra minden szava igaza volt,s abban a pillanatban nagyon hülyén éreztem magam. Mint egy óvodás,aki olyanokért veri ki a hisztit,amiről ő is tudja,hogy helytelen és nem neki való. Gombóc keletkezett a torkomban,alig bírtam nyelni.

-Jajj Andrea,csak nem ez volt a reggeli szerencse sütiben?-öltem meg a hangulatot és esetlenül átkaroltam,hátha véget vethetek ennek a kínos csendnek,ami kb.egy teljes perce beállt.

-Kimó.-rázta a fejét lemondóan.-Te nem adhatsz nekem becenevet. Ez így nem fair.

-Miért ne? Andrea,Andrea...-cukkoltam énekelve.

-Idegesítő vagy. Mellesleg mert nekem nem tetszik ez a név. Túl férfias vagyok hozzá,és szexi. Hívj inkább Csődörnek. Vagy Romeónak. Bár az Alfaistencsászár is megteszi. Vagy...Uuuu,lehetnék Batman.-csillant fel a szeme,mire kegyetlenül,hasamat fogva kinevettem.

-Inkább csak legyél Andy.-törtem le.

-Pedig már kezdtem beleélni magam...Gonosz vagy. Nagyon gonosz.-mondta lassan egy gyermek sértettségével.

-Tudod,máris jobb kedvem lett.-dőltem hátra elégedetten. Rám mosolygott,majd felállt és körbesétált a szobában.

-Egész otthonosan berendezted.-torpant meg a rajzok előtt.

-Kösz.-vettem elő az e-cigim,s vígan tüdőztem le az ízesített,folyékony aromát,amit gőz formájában távozott az orromon és számon egyaránt.

-Ez a kutyád volt?-mutatott rá három egymás mellé ragasztott rajzomra.

-Igen. Suzynak hívták.

-Mi történt vele?

-Idős volt már,s félig meddig süket is. Alex,az öcsém pedig szokás szerint felelőtlen. Nem vette észre,hogy mikor zárta a kaput,Suzy kiszökött,s kisétált a kövesútra. De én láttam. Hiába kiabáltam,már késő volt. A szemem láttára gázolták halálra.-"Többek között ezért is neheztelek még mindig Alexanderre." tettem hozzá gondolatban. Meg akarok bocsátani neki,hogy minden olyan lehessen,mint AZ előtt. Nem is akarok visszaemlékezni rá. De Alex már nem akar velem újra olyan szoros testvéri viszonyban állni. Kicsit sem töri magát a békülésünk érdekében,pedig neki kéne... Felületes köszönések,félbe hagyott mondatok,s veszekedések olyan apróságokon,amin mások gond nélkül átsiklanak. Szánalmas. Ez lett az egyetlen testvéremből és belőlem. 

-Sajnálom szegényt.-mondta szomorkásan.-Imádom az állatokat. Főleg a macskákat.-fel csillant a szeme.-Veszünk egy cicát a lakásba?

-Én igazából nem nagyon vagyok odáig értük,de ha te azt szeretnél,áldásom rá. Csak ne mászkáljon be hozzám.-pöfékeltem tovább.

-Miért?

-Már volt egy párral kapcsolatom,és nem bírnak. Részemről pedig kölcsönös.

Erre nem nagyon tudott mit mondani,inkább témát váltott.

-Nem azt mondtad,hogy nem dohányzol?-gondolkodott el.

-De. Már két éve leszoktam. Ez csak e-cigi,bár még mindig nikotinos a benne lévő folyadék,de legalább a kátrányt és a szén-dioxidot nem lélegzem be.-tartottam kiselőadást a "szerelmemről".-Olyan megnyugtató...Kipróbálod?

Bólintott,s visszatelepedett az ágyra. Gyorsan kioktattam,hogy melyik gombot,s meddig tartsa benyomva,majd elmondtam,milyen ízre számítson.

-Abszint?-szaladt fel a szemöldöke.

-Kellemesen édeskés.-vontam vállat,s mosolyogva figyeltem amint bátortalanul beleszívott. Tudom rettenetesen kislányos gondolat,de őszintén,kinek ne jutott volna abban a szent minutumban eszébe,hogy: Jesszus,ez olyan,mintha megcsókolt volna...

Az este további része jó hangulatban telt,s miután meguntuk a "füstölgést",Andy megkért,hogy gitározzak neki valamit. Én viszont csak azzal a feltétellel mentem bele,ha énekel nekem hozzá. Így történt az,hogy 11-ig a húrokat tépve Black Veil Brides,Green Day és Avanged Sevenfold számoktól zengett a lakás Andy angyali hangján.

Másnap reggel ébresztőórám jelezte,hogy ideje elkezdeni készülődni,ha nem akarok már az első napomon késéssel kezdeni. A fürdőben fogat és arcot mostam,majd egy szokásos tusvonallal és szempillaspirállal megoldottam a sminkem. Fekete farmer nadrágot vettem fel egy színes pólóval,rá fekete farmerdzsekivel. "Nem is rossz."-gondoltam a tükör előtt fésülködve. Egész emberi fejem van,annak ellenére,hogy alig aludtam egy pár órát az éjjel. Ettem egy müzliszeletet,s sietve távoztam,hogy elérjem az iroda felé induló buszt. Az úton szokás szerint zenét hallgattam,s a fülhallgatómat csak az iroda előtt állva vettem ki. Végignéztem a magas,három emeletes szürke tömbházon,amelynek bejárata felett hatalmas,színes betűkkel volt kiírva a magazin neve. Music On,World Off! Az épületen sok ablak volt,s fák határolták,amik barátságosabbá tették az összképet.

-Szóval ez lenne az...-motyogtam magam elé,amit persze egy mellettem eljövő munkás nem hagyott szó nélkül.

-A pokol legmélyebb bugyra. Csak nézed,vagy be is  akarsz menni?-szólt be egy középmagas barna hajú srác. Korombeli lehetett,vagy idősebb.

-Mi közöd hozzá?-vágtam vissza.-Ha csak nézem,fáj az neked?

-Nem.-gondolkodott el.-De asszem' máris bírlak.-vigyorgott. -Először vagy itt?

-Igen. Új vagyok.

-Gregory Jackson.-nyújtott kezet.-Neked csak Greg.

-Kimantha Black. Kim.

-Gyere,körbevezetlek.-indult el magabiztos léptekkel,mintha csak az övé lenne az egész kóceráj. Bent az előcsarnok nagy volt,s tágas,a fehér csempén visszhangzott a titkárnők magassarkúinak a koppanása,melyet az én halk gumis talpú conversem toppanása,s Greg Adidasa mert félbeszakítani. Igen,mi voltunk az egyetlenek,akik nem nyalták ki magukat. Ahogy nézelődtem,észre vettem még,hogy a falak is fehérek voltak,egyedül csak a bútorok színe tért el. Azok feketék,ezzel még inkább rendezettséget és harmóniát sugározva. Bal kéz felől egy feketére festett fa pult mögött ült a portás,aki egy nagyobb darab,kopasz férfi volt. Greg pedig egyenesen felé tartott,velem a nyomában.

-Reggelt Charles!

-Chuck.-morgott az orra alatt,mire Greg legyintett.

-Lényegtelen. Mondd meg Ricknek,csúszik az fotósorozat. Körbevezetnék egy újoncot.-közölte lazán.

-Szerkintem nem örülne ennek a főnök...

-Szerintem sem. De mint látod,hidegen hagy.

-Én azt hiszem...-kezdte,de Greg megint közbeszólt. Ennek a srácnak nem csakhogy felvágták a nyelvét,méghozzá elég rendesen,de még emellett olyan volt,mint akire rájött a szófosás. Mintha belefáradna,hogy mást is meghallgasson.

-Haver,hinni a templomban kell.-szólt unottan,s otthagyta. Zavartan álltam a pult előtt,nem tudtam,hogy utána menjek-e vagy sem.

-Jössz?-fordult meg,s az előző lekezelő stílusának nyoma sem maradt. Kedvesen mosolygott.

-Persze.

Hatalmas. Ez a legtalálóbb szó az irodaház jellemzésére. Azon a három emeleten rengeteg minden van... Kávézó,büfé,számítógép terem,ebédlő,mosdók,hangrögzítő fülke és irodák tömkelege. Mire a végére értünk,fáradtan ültünk le a második emeleti kávézó puha székeire.

-Tessék.-tett le elém egy csésze kávét.-Vigyázz,forró.

-Köszönöm. De még mindig nem tudom,hogy én hol is fogok dolgozni a jövőben.

-És?

-És egy kicsit ideges vagyok.

-Miért?

-Mert nem tudom,hogy ki a felettesem,és hogy fog arra reagálni,hogy inkább veled kóricáltam,a munkám-bármi legyen is az-helyett.

-Nyugi Kim. Minden kérdésedre tudok válaszolni.-vigyorgott fölényesen.-Csak mondd meg,milyen munka miatt vagy itt!

-Levélben pályáztam meg nyáron egy riporteri posztot,s a visszaérkező levélben az állt,hogy elnyertem.

-Szóval riporter. Az Oscar-nál lesz a harmadikon. Balról a második folyosó vége. 

-Honnan tudsz te ennyi mindent?-ráncoltam a homlokom.

-Az legyen az én titkom.

A kávézás után felmentünk az említett terembe ahhoz a bizonyos Oscar-hoz. Greg kopogás nélkül tépte fel az ajtót. Néha nem tudom hová tenni ezt a fajta viselkedését,mivel velem néhány csípős megjegyzését leszámítva,amikért persze hevesen visszavágtam,kedves és figyelmes volt. 

-Üdv,Oscar.-biccentett.

-Üdv Gregory.-mondta a vézna,szőke,szemüveget viselő magas férfi. Hangjából nem sok érzelem hallatszott,arcáról viszont annál több mindent lehetett leolvasni. Haragot,meglepettséget,megvetést és talán félelmet.

-A hölgy Kimantha Black. Azt mondta riporterpalánta.

-Igen,itt van a neve,-fürkészett egy névsorszerűséget.-de késett húsz percet.

-Velem volt,megmutattam neki a szerkesztőséget. Nagyra értékelném,ha nem részesülne semmiféle hátrányban a késedelme miatt.-kérte,bár inkább parancsnak hangzott.

-Rendben.-bólintott kelletlenül,s firkált valamit a jegyzetfüzetébe. Rám nézett,s kezével az üres székek irányába kalimpálva azt mondta:-Foglaljon helyet!

Greg nemsokkal később elhagyta a termünket,s tekintetem a már lázasan magyarázó férfira szegeztem. Másfél órán át papolt a múltheti cikkekről,mialatt egy diagramon hadonászott egy hurkapálcával. Gondolom ezzel a cikk népszerűségének a növekedését akarta nyomatékosítani. Végül úgy távoztam dél körül,hogy készítsek egy riportot az egyik feltörekvő pop bandával,s jövőhét hétfőre juttassam el hozzá azt. Kaptam egy cetlin pár e-mail címet,s telefonszámot. Ezek a banda tagjaié voltak. Azt mondta,hogy már a fiúk belementek az interjúba,de nekem kell egyeztetnem velük a részleteket. Szólt,hogy délután nézzek be a fotósokhoz,akik az első emeleten vannak,mivel az interjú mellé szükségem lesz egy pár képre is. Nem nagyon volt étvágyam,de csak hogy ne legyek éhen egész nap,lementem az ebédlőbe,s vettem egy almát. Leültem a tömegtől legtávolabbra eső asztalhoz,s nekiláttam szerény étkemnek. Ahogy körbenéztem,a régi iskolámat,annak menzáját idézte leginkább ez a hely. Itt is megvoltak a morgós konyhások,a menők sleppje,a nyomik sleppje és a kirekesztett újoncok,akiket még senki nem rangsorolt. Ez utóbbi esetben én és egy sötétszőke hajú lány,aki a terem túloldaláról nézett velem farkasszemet. Nem mert idejönni.

-Szia.-vágódott le a mellettem lévő székre egy molettebb,vörös hajú,s kedves arcú lány.
-Szia.
-Új vagy? Nem láttalak eddig még.
-Igen.-"A friss hús..."tettem hozzá fejben,s azon kezdtem el morfondírozni,hogy a csaj melyik bandától jött kémkedni. Beismerem,nem nézném ki belőle,hogy népszerű lenne,szóval...
-Akkor bizonyára te leszel az új riporterünk. Sokkal szimpatikusabb vagy mint Jane.
-Az ő helyére jöttem?
Bólintott.

-Örülök neki.

-Hogy hívnak?

-Kim.

-Eva.-mosolygott.
Evával könnyebb volt megtalálni a közös hangot,mint hittem. Ő is szereti a rockot és hobbiból gitározik. Beszélgettünk a kedvenc együtteseinkről,amiből meglepően sok közös,s arról,hogy mi szél hozott minket L.A.-be. Megtudtam még,hogy ő is vidékről jött,s hogy van egy nővére. Mellesleg fotósként van itt,szóval számomra ő egy főnyeremény. Barátságos,van humora és jó zenei ízlése. Élvezni fogom a vele való munkát.
-Na ne...-nézett az ajtó irányába. Követtem tekintetét,s az előbbi ajtó csapódáshoz már arc is társult.-Legyünk átlátszóak. Vagy bújjunk az asztal alá.-javasolta Eva.
-Miért?-méregettem a jövevényt. Érkezését halk morajlás követte,amit Ő figyelmen kívül hagyott. A menők arcára félelem ült ki,s a sarokba elvonuló kockákon sem látszott más.
-Mert mindenkivel szemét,lekezelő,s ellenséges. Mellesleg a takarítók azt is rebesgetik,hogy képes bárkin átgázolni,ha az neki útban van. Elvileg Trevort aki visszabeszélt neki a múltkor,félholtra verte a parkolóban. Mindenki fél tőle.
-Ki Ő,hogy ezt megteheti?-néztem hitetlenkedve a felénk tartó srácra.
-A főnök fia.
Mindenki csendben várta a fejleményeket,s döbbent arcok tömegével találtam szemben magam,mikor Greg leült mellém és átkarolt.
-Hiányoztam?

6. fejezet

~Kim~

A látvány ami elém tárult,vegyes reakciót váltott ki a mi kis hármasunkból. Ash tágra nyílt szemekkel bámulta őket,és már-már támadó pozíciót vett fel,amit meg tudok érteni,mivel a gyanús csapat hat darab középmagas tagból állt,s mind fekete ruhát viseltek. Andy csak felvont szemöldökkel nézte a tőle egy jó fejjel alacsonyabb "üldözőket",én pedig kihúztam magam,s megtörtem a csendet.

-Maguk meg kicsodák?-néztem a fekete esőkabátot viselő kapucnis alakokra,mire a középső levetette azt. Kibukkant a sötétbarna haja,és mókusszerű arca. Szemüveget viselt,arcát ráncok szabdalták,körülbelül a negyvenes éveinek a végét járhatta a hölgy.

-Melyikőjük Mr.Purdy?-hagyott engem teljesen figyelmen kívül,ami nagyon is idegesített,de igyekeztem ezt nem kimutatni.

-Ő.-biccentett Andy a mellette álló Ash felé.-Mi ügyben keresik?

-Mr.Purdy,én és a társaim,-mutatott a többi korabeli nőre.-úgy értesültünk,hogy maga még nem választott egyházat.-nézte a mappáját.-Szeretném felhívni szíves figyelmét arra,hogy az egyházunk-nyújtott felé egy szórólapot.-mindig szívesen fogad új tagokat és bőkezű adományokat...

Ezek után hadarva,de istenítette a templomukat,meg a kitűnő prédikátorukat. Ash eleinte türelmesen hallgatott,persze a szórólap átvétele nélkül,majd homlokráncolások sorozata után közbevágott.

-Mi a picsa van?!-akadt ki teljesen.

-Hittérítők.-mondtam undorodva.

-Szóval lássuk csak,jól értem-e... Maguk azért követtek egy órán át,ezzel a frászt hozva rám,hogy meginvitáljanak a szaros egyházukba?!-a végét már szinte ordítva mondta. Andy amolyan "balhé van" fejjel dőlt neki az egyik panelház kopottas sárga falának,én pedig csak csendben figyeltem,ahogy a mindig vidám Ashnél szépen lassan betelik egy bizonyos pohár.-Hát mondok valamit! Szeretek pártatlan maradni,és hinni amiben én akarok,szóval le lehet rólam szállni!

-Kérem uram,ne legyen ilyen elutasító!-kezdett nyomulni,olyan mértékben,hogy nem túlzok,ha pofátlannak nevezem.-Isten mindenkit egyaránt szeret,és nem érnék semmiféle hátrányok a mássága miatt.-méregette Ash-t.

Ez a nő nem csak bunkó,de ostoba is...Komolyan azt hitte,ezzel majd megnyeri?

Andy harsány röhögésben tört ki,és hasát fogva próbált nem elterülni a piszkos,macskaköves utcán. Mire abba hagyta,könnyeit törölgetve egyenesedett ki.

-Hölgyem,-kezdte,de a torkát fojtogató nevetés megnehezítette a dolgát.-biztosíthatom,hogy a barátom több női nemi szervvel került kapcsolatba,mint azt el tudná képzelni.-vigyorogva figyelte,ahogy fülig vörösödik a nő.-Nincs semmiféle ferde hajlama.

Megfogtam Ash kezét,nehogy dühében bemosson egyet a nőnek,amit persze megérdemelne.

-Hagyjon már minket békén.-mondtam,miközben szabad kezemmel Ash hátát paskolgattam,amitől nem hiszem hogy összeragadt a darabokra tört egója,de nem ellenkezett.

-Rendben. De ha meggondolná magát...-kezdte,mire elé léptem,ezzel elérve,hogy végre elhallgasson.

-Ide figyeljen...levegőnek néz,és emberszámba sem vesz? Tegyük fel,nem érdekel,de az,hogy sértegeti a barátomat,az azért már nekem is sok. Ezek az úriemberek tűrik a maga viselkedését,ami felettébb modortalan,mert nincs más választásuk. De én elárulok egy nyílt titkot. A férfiaknak nem illik kezet emelni a gyengébb nemre,ez köztudott. Viszont azért senki sem nézne rám megvetően,ha itt helyben megtépném.

-Mégis hogy képzeled...?-húzta össze a szemét.

-Megteszem. Higgye el.-sziszegtem,mire elhúzódott.

-Menjünk lányok,itt senki nem akar megvilágosodni.-nézett sértetten végig rajtunk.-A lelkük sötétséggel van tele,és felemészti az egész lényüket...érzem az aurámban. Rajtuk már az Úr sem segíthet.

-Oda ne rohanjak.-vetettem oda fitymálóan,majd néztem ahogy távolodnak.-Szerintetek kárhozatra kerülne a lelkem,és a pokol tüzén égnék az örökké valóságig,ha kigáncsolnám?-morfondíroztam,mire Ash most először eresztett el egy halovány mosolyt.

-Valószínű.-mondta halkan.

-Abszolút megérné.-boxoltam vállon. Andy mosolyogva figyelte a kis jelenetünket,majd megszólalt:

-Haver,minden oké?

-Igaza volt? Mármint tényleg úgy nézek ki mint egy meleg?-kérdezte keserűen. Szóval innen fúl a szél.

-Dehogy.-ráztam a fejem,majd Andy-t szuggeráltam,hogy mondjon már ő is valami vigasztalót.

-Badarság. Hisz te vagy a bandánk csillám csődöre,minden nő álma!-röhögött.-Több csajjal kavartál már,mint Jinxx,Jake,CC és én összesen. Csoda,hogy nem lövöldözöl mindenfele feromonokat...

Erre már Ash is elröhögte magát.

-Csak ezt akartam hallani.

-Hízik a májad mi?-cukkolta Andy.

-Nagyon.-vigyorgott.

Fél óra múlva Ashley a telefonján babrált,eldőlve a kanapén,Andy meg én pedig a szatyrunkból pakoltuk ki a szerzeményeket.

-Rendes volt tőled.-mondta az egyik csomag felvágottat szorongatva. Láttam rajta,hogy egy kicsit feszült,és valami olyat fog mondani,amit igazán komolyan gondol.

-Mi?

-Az,hogy így kiálltál Ash mellett. Ritka az ilyen.-motyogta,de értetlen tekintetemet látva folytatta.-Van az a mondás,hogy "Az igaz barát a bajban mutatkozik meg." El nem hinnéd,mennyire sokan nem tették volna ezt meg érte...

Szomorú arcát vizslatva rájöttem,hogy éppen a hírnév egyik árnyoldalát ecseteli. A megérzésem azt súgta,hogy jó néhányan hagyták már őket magukra a bajban. Nem gondolná,de tudom,milyen az,amikor egy barát csak a jóból veszi ki a részét,majd mikor a padlón vagy,nem segít fel.

-Semmiség. Nekem ez természetes.-vettem ki a kezéből a sonkát,s tettem a hűtőbe.-Bár még nem nagyon ismerlek titeket,úgy érzem bízhatok bennetek,mert ti is megbíztok bennem. Közvetlenek vagytok,annak ellenére,hogy ti sem tudtok szinte semmit sem rólam. Szóval bármelyikőtökért megtettem volna ezt,mert barátaimként tekintek rátok. Nem mintha nem tudnátok megvédeni magatokat,félre ne érts...-szabadkoztam.

-Értem,mit akarsz mondani. És köszönöm.

Rámosolyogtam,amit viszonzott,s felvetettem,hogy nézzünk délután valami filmet. Andy szólt Ashnek,hogy csörögjön a srácokra,akik egy negyed órán belül megjelentek egy halom tortillával,mondván,hogy ők még ma nem ebédeltek,és hiába a jó hangulat,nem akarnak éhen halni...jogos. Jóízűen elfogyasztottuk az ebédünket,s teli hassal eldőltünk a tágas fekete kanapén. -Mit nézzünk?-kuporgott Jake a DVDkkel teli üveges ajtajú vitrin előtt. Most ő volt a filmfelelős.

-Batmant!-hisztizett Andy,amit azért magamban vígan támogattam,mint főállású Batgirl.

-Ne már!-nyavalygott Ash.-Már vagy ezerszer láttuk.

-Ja.-helyeselt Jinxx is.

-Valami horrort?-pakolászott tovább Jake.

-Jól hangzik,-adtam hangot véleményemnek.-de szerintem annak csak sötétben van hangulata.-mutattam az ablakra,ahol beáramlott a fény,és kis híján kiégette a retinámat. 

-Megoldom.-tápászkodott fel CC,s húzta be a függönyt,majd ünnepélyesen kijelentette:-Legyen horror!

-De melyik?-nyújtogatta a nyakát Andy,hogy ő is lássa a választékot.

-A Kör.-tartotta fel Jake a szerencsés lemezt a magasba,amiről egy kicsit az Oroszlánkirály első pár képkockája ugrott be,de mint kiderült nem csak nekem.

-Rendben Mufasza,de ne csak lóbáld,tedd is be.-hagyta rá Ashley és kockult tovább.

-Az Rafiki volt te hülye.-sajnálta le CC.

-Nem mindegy?-legyintett,de CC nem hagyta annyiban,rögtön leállt vele vitázni.

-Mint az oviban...-masszírozta a halántékát Jinxx.

-Kérsz gyógyszert?-kérdeztem kedvesen a legérettebben viselkedő tagot.

-Megköszönném.-mosolyodott el.

Mire visszatértem egy pohár vízzel és egy Algopyrinnel,már mindenki síri csendben bámulta a képernyőt. A kis szutykok elkezdték nélkülem...

-Tessék.-suttogtam Jinxxnek,mire négy mérges fej pisszegett le.-Bocs,hogy élek...-mondtam sértődötten,s bevágódtam Jinxx mellé,aki hálából helyet szorított nekem közte és Andy között. 

-Nem vagy félős?-vette elő a féloldalas mosolyát Andy,ami így félhomályban még jobban állt neki.

Megráztam a fejem,mire visszafordította a tekintetét a TV-re.

-Kár.-motyogta,majd a semmibe mosolyogva addig csúsztatta a kezét a kanapén,míg az el nem érte az enyémet. Ujjainkat összekulcsolta,s egészen a film végéig el sem engedte. A szívem szinte kalapált a mellkasomban,s ha a bordáim nem tartják vissza,lehet hogy ki is ugrott volna. Nyeltem egyet,és hálát adtam a sorsnak,hogy sötét van,mert vöröslő arcom biztos elárult volna... A filmet már láttam néhányszor,szóval nem volt újdonság,de ha az lett volna se tudtam volna odafigyelni rendesen,mivel éppen arra koncentráltam,hogy egyenletesen lélegezzek. Imádtam,ugyanakkor utáltam,hogy egy érintésével ilyen érzéseket vált ki belőlem... Mihelyst felugrott a stáblista kiszabadítottam a kezem,és elmentem a mosdóba,ahol rendbe szedtem magam,és elköszöntem a srácoktól,mondván,hogy találkám van. Intettek,de nem nagyon fogták fel igazából,mivel már egy másik filmet bámultak hipnotizálva. Egy tekintet azonban végigkísért az ajtóig,s némán a hátamba fúródott. Sejtettem kié,de jobbnak láttam nem megfordulni.

Szedtem a lábam,hogy háromra odaérjek a város szívében lévő L.A.Cafe-be,hisz megígértem Kellinnek,hogy elmegyünk sütizni és beszélgetni,hogy bepótoljuk egy kicsit a külön töltött időt. 

Végigszáguldottam a Spring street-en,és a már ismerős karokba vetettem magam. Mindig öleléssel üdvözöljük egymást,lassan 6 éve. Legjobb tulajdonságai közé tartozott,hogy ragályos a jó kedve,s az,hogy nagyon közvetlen srác. Ettünk egy-egy kókuszgolyót,és sétálgattunk a városban,egészen a Broadway mentén. Kellin egy szürke dzsekiben és hozzá illő sapkában járta az utakat,mire csipkelődve megjegyeztem,hogy azért egy napszemüveg nem ártana,ha inkognitóban akar maradni Sztárfensége. Mire ő kinevetett és vállat vont.

A sors iróniája viszont az volt,hogy két sarokkal lejjebb megrohamozta egy nyolc fős lánycsapat,hogy fotózkodjanak és aláírást szerezzenek.

-Én megmondtam.-vihogtam esetlenségén,ahogy a lányok tengerében megpróbál igazságot teremteni két veszekedő tini közt,hogy melyikőjük kért előbb képet vele. 

-Kösz,utólag mindenki okos...-rázta a fejét,és aláírta egy szőke lány homlokát. Alkoholos filccel.

Miután őket leráztuk még császkáltunk a városban egy órácskát,és mind ketten hazaindultunk. Otthon egy kicsit pihengettem,rajzolgattam,majd kereken hat órakor megnyitottam a Skype-ot és fogadtam a szüleim videóhívását.

-Szia Kimi!-integettek a kamerába.

-Sziasztok.-mosolyogtam rájuk,s elfojtottam a mellkasomban tomboló erőteljes honvágyat. 

-Milyen Los Angeles? Vannak már barátocskáid?

-Tetszik a nyüzsgés. És azt hiszem vannak. 

-Mesélj,hogy ismerted meg őket?

-Igazából a lakótársam mutatott be nekik...-kezdtem,de apám félbeszakított.

-A lakótársad?-húzta össze a szemét.

Uppsz. Anyámék még csak az eredeti tervem ismerték,arról viszont még nem számoltam be nekik,hogy azt a lakást,amit kinéztünk,olyan gyorsan elhappolták előlem,hogy köpni nyelni nem tudtam.

-Történt egy kis változás. Kiadták a kiszemelt lakást egy házaspárnak,mielőtt még megnézhettem volna. 

-De ugye nem maradtál tető nélkül?-aggodalmaskodott anyám.

-Kimi mint csöves...ezt elképzelni olyan szívmelengető érzés. Azt hiszem ma jót alszom.-szemétkedett öcsém a háttérből.

-Oh Alex,hát nem száradtál még el?-kérdeztem mézes-mázosan,de anya a védelmére kelt. 

-Kimantha,ne piszkáld az öcséd. Tudod milyen zöldfülű,szinte még gyerek.

Persze. Egy 16 éves kamasz,nekem már nagyon nem fér a "gyerek" kategóriába... Mindegy,nem akarok veszekedni.

-Rendben. Nem,nem maradtam,Kellinnél meghúztam magam egy éjszakára. Aztán másnap Kellin szólt,hogy egy ismerősének van egy kiadó szobája. Megismerkedtem velük és beköltöztem.-mutattam körbe a takaros kis szobámban,de apámat ez nem hatotta meg.

-Szóval milyen lakótárs?-ráncolta továbbra is a homlokát.-Fiú vagy lány?

Na,itt két opció van. Ha azt mondom fiú,rögtön nekem esnek,és kirobban a nagy hiszti,vagy pedig holnap már érkezik is a postán elsőbbségivel egy raklap óvszer. Nem mintha akkora nagy ribanc lennék,csak ahogy apámat ismerem,kitelik tőle... Így hát természetesen a könnyebb utat választottam.

-Lány.

-Hogy hívják?-faggattak.

-Andrea.-hazudtam szemrebbenés nélkül.

-Láthatnánk?-csillant fel anyám szeme.

-Ööö...szerintem nincs itthon.-mondtam lassan,de apa szokás szerint átlátott rajtam. 

-Valóban?

-Ühümm.-bólogattam.

-Andreaaaa!-ordította el magát egyenesen a mikrofonba,mire én,aki max. hangerőn hagyta a  laptopja hangszóróját,úgy megijedtem,hogy leborultam az ágyról.

-Apa,ezt mégis mi a faszé...-nyöszörögtem a padlón,mire Andy nyitott be. 

Nekem. Végem. Van.

-Mi volt ez a zaj? Valami erőteljes koppanást hallottam.-kémlelt körbe,majd felsegített.

-Andrea?-kérdezte bizonytalanul apám,mire Andy teljes pompájában(egy ujjatlan atlétában,kitetovált karjaival és piercingjeivel) leült a laptopom elé.

-Nem éppen. Andrew vagyok.-mosolygott bájosan a kamerámba.-De az Andy-t jobb szeretem.

-Te meg mit keresel a lányom szobájában?-morgott apám,miközben én csak ott álltam egy helyben,ahonnan az imént felsegítettek. Teljesen lefagytam.

-Én vagyok a lakótársa.-mondta,mintha csak az időjárásról csevegnének.

-Vagy úgy.-szállt be anyám is.-Kimantha aranyom,beszélhetnénk hat szemközt?-mondta,de tudtam,hogy a nagy kedvesség csak álca. 

-Nyolc.-hallottam öcsém hangját hátulról. Persze hogy ott van a kis szaros,ha engem kell szapulni...

-Vettem a célzást.-állt fel Andy.-Üdvözletem.-hajolt vissza a képbe,majd elhagyta a szobám.

Nekem befellegzettek... Nem siettem a viszontlátással,szépen,komótosan másztam a helyemre.

-Magyarázatot követelek!-szólt apám.

-Még hogy Andrea...-háborodott fel anyám.

-Kimi,csak nem pasizni mentél Los Angelesbe?-csavarta a szálakat Alex.

Elkerekedett szemmel,száraz torokkal bámultam a monitort,majd lecsaptam a laptop tetejét. "Azt hiszem ennyi elég volt mára a családomból." gondoltam,s gondterhelten dőltem végig az ágyamon.

5. fejezet

~Andy~

Vasárnap. Az egyetlen szabadnapunk a héten,amikor nem kell fotózkodnunk,interjút adnunk,vagy  éppen csak a stúdióban próbálnunk. Felüdülést nyújtott,ugyanakkor általában unalmasan telt...nem igazán volt olyan dolog,amit a hét többi napján ne tehetünk volna meg,szóval számomra már elvesztette a varázsát.  Egészen tízig döglődtem az ágyban,majd mintha csak az enyém lenne a ház,kislattyogtam a fürdőbe,egy szál boxerben.
-Öhmm. Izé szia.-mondta a tükör előtt sminkelő Kim,aki már ébren lehetett egy ideje. Kék kockás inget viselt fekete farmerrel,haját pedig laza lófarokba kötötte. Mellé sétáltam,s arcot mostam.-Te mindig ilyen "lengén" öltözöl?-kérdezte.
-Igen. Zavar?-húztam fel a szemöldököm.
-Kicsit.-pirult el.
-Akkor jó.-vigyorogtam,mire horkantott egyet.
-Kösz.
-Szívesen,máskor is.-nyomtam meg a mondat utolsó felét,s direkt úgy kerültem meg,hogy vállammal súroljam az övét,mivel tegnap arra az elhatározásra jutottam,hogy elegem volt az egy éjszakás kalandokból. Egy év alatt bőven volt időm megtapasztalni az árnyoldalait,előnyeit. Jó volt kötöttségek nélkül a testiségeknek élni,s szebbnél szebb nőkkel ágyba bújni,de ugyanakkor fájdalmas is. Üresfejűek voltak,és nagy részük teljesen részeg,velem az élen...de az az az űr,amit másnap reggel éreztem,az volt a legkínzóbb. Ezen rossz érzések ellenére sem hagytam fel velük ezidáig a múltam miatt. Úgy voltam vele,ha nem kötődök senkihez,akkor nem lesz aki megbántson. Aki összetörjön,s a szilánkjaimba törölje a lábát,mint annak idején Juliet tette. Tisztán emlékszem annak a napnak minden pillanatára. Egy koncerten léptem fel épp,s Julietet is magammal vittem,szokás szerint. Jinxx gitárszólója alatt mindenki kapott egy kis időt szusszanni,egy asszisztens véletlenül az öltözőnkben hagyta az ásványvizeinket. Láttam rajta,hogy Ash sminkének javítgatása el fog még neki tartani egy darabig,így felajánlottam,hogy elszaladok értük. Az öltözőben azonban nem várt látvány fogadott. Juliet épp a kidobós srác alatt vonaglott a kanapénkon,s mint láttam rajta,cseppet sem bánta. Felfordult a gyomrom,és úgy éreztem,hogy abban a pillanatban simán meg tudnám fojtani mindkettőjüket. Persze nem tettem. Felkaptam a palackokat,és olyan erősen vágtam be magam mögött az ajtót,hogy az majd' kiszakadt a keretéből. Ezután kiürítettem a fejem,és igyekeztem minden dühöm kiordítani magamból a színpadon. Eszméletlen showt csaptam színtiszta gyűlöletből. A rajongók sikítoztak,s a koncert végén már-már egymást taposva próbáltak mihamarabb a turnébuszunkhoz tömörülni,mivel oda volt beígérve az autógram osztás. Zihálva szédelegtem le a lépcsőn,aminek az alján ott várt rám. A tüdőm és torkom meggyötört volt,és a hevesebb érzelmeim is csillapodtak valamelyest,ezért képes voltam visszafogni magam,és nem torkom szakadtából rákiabálni,hogy "Többé nem akarlak látni te ribanc!". Ash és Jake még így sem értették,hogy tudtam ilyen higgadt maradni. Ők állításuk szerint,ha az igazinak hitt szerelmük csalta volna meg őket,minimum kirúgták volna alóla a lábát. Igazi úriemberek... Szóval nem akartam újra így járni,ezért nem közeledtem senkihez sem "úgy" az utóbbi időkben. De tegnap azt hiszem minden megváltozott. Felébredt bennem az elnyomásban elő régi énem,s eldöntöttem,hogy amíg nem látom reménytelennek a helyzetet,s így reagál az érintésemre,addig harcolni fogok. Szükségem van rá,s arra a mámorító érzésre,arra a melegségre,ami a közelében átjárt. Mintha apró elektromos hullámok cikáztak volna a mellkasomban. Mindemellett persze álszent sem vagyok,nagyon vonzónak találom a lányt...olyan természetes a barna hajával,barna szemével és szép arcával. Az alakja is tökéletes... volt rajta fogni való,de csak a szükséges helyeken. Eme nagy elmélkedésem pillanatok alatt zajlott le a fejemben,annyi idő alatt,amíg el nem értem az ajtóig,ahol valami mennyei illat csapta meg az orrom. Kíváncsian baktattam a konyhába,ahol egy tányér rántotta várt rám pirított baconnel. Nem gondoltam volna,hogy nekem is készít reggelit,de mivel két személyre terített,félreérthetetlen volt a szituáció...
-Kiiim!-kiáltottam el magam,mire pár másodperc múlva már meg is jelent mögöttem.
-Mi van?-lépett a kávéfőzőhöz és zárta el azt.
-Te most komolyan reggelit készítettél?-bámultam a megpakolt tányért,mint akinek nehezére esik felfogni amit lát.-Méghozzá rántottát?
-Miért? Ne mondd kérlek,hogy nem szereted...-kezdett el aggódni,mint aki még mindig azon van,hogy jó benyomást tegyen,s kiérdemelje a helyét.
-Imádom.-öleltem meg,hogy ne stresszel-jen tovább. Általában bejön,ha nem férfi az illető.-Köszönöm.
-Nincs mit.-karolt át tétován.
Leültem és azonnal neki is láttam az  azokra a gondtalan,szép időkre emlékeztető reggelimnek,amikor még minden nap anyám főzött rám.-Nagyon finom.-csámcsogtam gyermekded fejjel,mire elmosolyodott,s ő is neki látott az övének. Egy pár percig csendben ettünk,majd úgy éreztem,muszáj letisztáznom vele a dolgokat,már az elején.-Figyelj,-hagytam abba a rágást.-nem kell semmit sem bizonyítanod. Mostantól te is a családunk része vagy. Belecsöppentél és nyomot hagytál az életünkben,amit még fogsz is. Nem mondom,hogy fenékig tejfel öt lüke,gyermeklelkű sráccal lógni,a legelviselhetetlenebbel meg még együtt is élni,-mosolyogtam.-de nem jár semmiféle kötelezettséggel. Nem kell ellátni minket vagy engem,láthattad,mi sem nyaljuk körbe egymást. Itt mindenki egyenlő. Rendben?-lassan bólintott,de azért én folytattam.-De ha véletlenül félre értettem a helyzetet,s csak szeretsz sütni,főzni,én örömmel veszem a dolgot,nem vagyok válogatós.-szúrtam a villámra egy újabb falatot.
-Köszönöm. Az igazság az,hogy nehezen illeszkedek be új környezetbe,szóval még szoknom kell a dolgokat,hogy mi hogy megy itt.
-Hidd el,egy hónap,és velejedig megrontunk.-nevettem fel.-Mellettünk nehéz jó imázst fenntartani.
-Sosem volt nekem olyan.-jelent meg egy sejtelmes mosoly a szája szegletében. Többek között ezt is nagyon kedveltem benne. Titokzatos,és mégis őszinte...Viszont,mielőtt még elolvadnék itt helyben egy férfihoz méltatlan módon,jobban meg kell ismernem,hogy rendbe rakhassam érzelmeimet.
-Mik a terveid mára?
-Egy kicsit gondoltam körül nézek a környéken...tudod,hogy mi,merre,hány méter.

-Nincs szükséged egy idegenvezetőre?

~Kim~

Meglepődtem egy kicsit Andy ajánlatán,hirtelenjében nem is tudtam hová tenni,hogy egy rocksztárnak miért nincs jobb dolga a hét utolsó napján,mint egy számára szinte idegennel kóricálni a városban.
-Jól jönne egy.-néztem rá,hátha arcáról le tudok valamit olvasni.
-Rendben. Öt perc és jövök.-tolta be a székét,s továbbra is egy szál alsóban elviharzott.
Elpakoltam az asztalról,s a mosogatóba raktam a tányérokat. Andy pedig mint ígérte,pár perc alatt vissza is tért immáron fekete farmerben és egy bő,szintén fekete pólóban,minek tetejébe vette fel bőrdzsekijét.
-Mehetünk?-vette fel a kulcsot az asztalról.-Jut eszembe...-kezdett el babrálni vele,majd rövidesen lehúzott róla kettőt.-Ezek a tieid.-nyújtotta felém.-A kerekített végű az ajtónkat nyitja,a kockított végű pedig a lenti kaput.
-Rendben.-tettem zsebre,majd felvettem a kabátom.-Mehetünk.

Először a házat és környékét jártuk körbe. Egész közel vagyunk a központhoz,szinte minden fellelhető 1km-es körzetben. Drogéria,élelmiszer üzlet,kávézó,cukrászda,pékség,bárok,éttermek...minden. Épp egy közeli parkban sétálgattunk,amikor eleredt az eső.
-Utálom ezt a hónapot.-morgott mellettem Andy,s behúzott egy fedett,fából készült pagodába. -Nem. Inkább ezt az egész évszakot.
-Azért ennek is megvan a maga varázsa.-védtem szegény őszt.
-Az biztos...sár és eső mindenütt,ráadásképp csípős,hideg széllel.-húzta a száját,s leült egy fa gerendára.
-Ne legyél már ennyire pesszimista.-korholtam.-Ezeket leszámítva a színes levelek és a felhők ezernyi formája szerintem hangulatos. Emlékszem,mikor még kislány voltam,apám ki vitt a közeli erdőbe,ahol egy kupacba hordtuk az összes lehullott levelet,s a dombról legurulva szanaszét dúrtuk azokat,majd dobálni kezdtük.-nosztalgiáztam.-Hiányzanak kicsit ezek az idők.
-Mázlista gyerek voltál.-mosolygott keserűen,s elővett egy doboz cigit.-Engem apám soha nem vitt sehová. Talán csak akkoriban,amikor "normális voltam". Hokiztam,fociztam és nem rendelkeztem önálló akarattal. Miután feketére festettem a hajam,megváltoztattam a stílusom,felvarrattam az első tetkóm és belövettem az első piercingemet,már szégyellt velem mutatkozni.
-Sajnálom.-nyeltem egyet. Vállat vont,s folytatta:
-Volt időm megemészteni,mára már minden külsőmre tett megjegyzés lepereg,hála neki...-mondta érzelem mentes hangon.- Kérsz?-tartotta felém a Marlboro-s dobozt.
-Nem dohányzom.-ráztam a fejem,amit egy bólintással nyugtázott,s rágyújtott. Csendben figyeltem ahogyan egy mélyet szippantott,ami egészen lehatolt a tüdejéig,s kifújta a füstöt. Gyakorlott mozdulatok voltak ezek,valószínű az évek során a stresszt dohányzással küzdötte le.

-Mondj valamit magadról!-törte meg a csendet.

-Mire vagy kíváncsi?

-Nos,miért éppen Los Angeles?

-Különösebb indokom nem volt a költözésre,de anyámék nyakán sem akartam maradni. Szóval úgy voltam vele,ha már otthagyom az otthonom,és mindent amit ismerek,legalább egy ismerős arc legyen,akire számíthatok.

-Quinn?

-Igen.

-Mi van köztetek?

-Milyen kérdés ez?-ráncoltam a homlokom.

-Nem szántam tolakodónak,mindössze érdekel.-fújt ki egy jókora adag füstöt közömbös arccal.

-Barátság.-feleltem,s mivel nagyon úgy tűnt,hogy nem csillapodik az eső,kedvet kaptam a kérdezz-felelekhez.-Most én jövök. Mesélj kicsit a családodról!-kértem.

-Nincsenek testvéreim,apámmal szar a viszonyom,anyám volt,az egyetlen,aki mindenben mellettem állt. Bár néha ő is kevés volt apám egy-egy kirohanásához...olyankor felhagyott a védelmemmel és a szobámba küldött. -gondolkodott el.-Az anyámon kívül talán a nagymamám szeret olyannak amilyen vagyok... minden hónapban egyszer haza megyek,hogy meglátogassam. Néha Ash is velem jön,állítása szerint a nagyim bírja őt. Szerintem csak eltűri,mert egy nagy nyalis,és könnyű leverni sakkban.-húzta a végére mosolyra a száját.

-Emellett viszont csodás barátaid vannak.-léptem mellé és tettem a kezem félve a vállára. Nem akartam,hogy túl személyesnek vegye a gesztust,vagy kínosnak érezze,mindössze csak éreztetni szerettem volna vele,hogy én annak ellenére,hogy alig ismerem,kedvelem,s mellette állok,a barátaival együtt. Szörnyű volt ezt hallani,már megbántam,hogy egyáltalán fektettem ezt a kérdést. Zakatoló szívvel vártam a reakciót,ami nem maradt el. Maga elé bámulva kifújta az eddig bent tartott füstöt,majd egy halvány,de őszinte mosollyal jutalmazott.

-Ez igaz.-mondta halkan,és pillanatok alatt megváltozott az arckifejezése. Rám villantott egy ezer wattos vigyort,és lerázta a ránk telepedő kínos csendet.-Inkább evezzünk vidámabb vizekre. Asszem be kéne még vásárolnunk,nem nagyon van otthon kaja.

-Rendben. Hol intézi kedves Mr.Biersack a szokásos bevásárló túráját?-mutáltam el a hangom elkepesztően sznobosra,amivel felvidítása volt a célom. Szeme komisz csillanásán láttam hogy veszi a lapot.

-Jajj Kimantha aranyom,csak kövessen!-pöckölte el a cigicsikkjét,s indult meg az imént elhagyott sarki üzlet irányába.

Az ajtó halkan csukódott be mögöttünk,s a fölé helyezett csengettyű jelezte érkezésünk. Vettem egy kosarat és Andy nyomában haladva száguldoztam a polcok között. Nem tudtam nem észre venni,hogy egy anyuka a sarokban furcsán degradáló grimasszal figyeli a feketébe burkolózott égimeszelőt,s egy idősebb hölgy is úgy néz rá,mintha valamiféle tolvajjal állna szemben,aki szabad idejében szeret gyerekeket molesztálni,a feketepiacon bizniszelni és öregeket verni. Andyre pillantottam,aki békésen,teljes harmóniában a kozmosszal,épp a kávét vadászta le a polc tetejéről könnyedén. Hogy lehet róla egyáltalán bármi rosszat feltételezni?

-Téged ez nem zavar?-kérdeztem.

-De. Már megint feljebb vitték az árát a Nescafénak...-háborgott,s a kosaramba ejtette a legerősebb instant kávét.

-Nem arra gondoltam.-legyintettem,de azért kávéfüggő lévén átéreztem a fájdalmát.

-Ja,hogy ők...-fordult meg,s farkas szemet nézett a nővel.-Nem igazán.-bámulta továbbra is egy kb.óvodás szintű elv alapján,mi szerint:"Ha nézel,hát visszanézek!"-Fiatal vagyok,elégedett,híres és iszonyat szexi.-vigyorodott el.

-A szerényt ki ne hagyd...

-Hogyne.-bólogatott bőszen.-Szóval nem hat meg egy pár rosszalló pillantás.-öltött játékosan nyelvet a nőre,aki rögtön el is fordult. Ez a gesztus az aranyos mosolyát tekintve inkább cuki volt,minthogy tiszteletlen.

-Gyere,fizessünk Kimó.-karolt át. 

-Kimó?-értetlenkedtem.

-Aha. Nem tetszik?

-Nem.-vágtam rá. 

-Kár. Pedig én imádom...szóval jobb ha megszokod Kimó.-mosolygott elégedetten.

-Kérlek,ígérd meg,ha találsz jobb becenevet,ezt az életben nem hallom többet.-könyörögtem,de ő rám sem hederített. Élvezte,hogy idegesíthet.
-Szép jó reggelt Ethel!-mosolygott bájosan az eladóra,mire majdnem kitört belőlem a röhögés,amit köhécselések közepette tudtam csak visszatartani.
-Szia Andy,ki ez a kislány veled? Jól van?-aggódott miattam,mire Andy zavarodottan megpaskolta a hátamat,mintha csak félre nyeltem volna.
-Megvagyok.-intettem.
-Ő az új lakótársam.
-Nagyon szép.-pakolta a lehúzott árukat egy kék zacskóba.
-Így van.-vigyorgott Andy azon,hogy már rákvörös volt a fejem,mire elmúlt a köhögés rohamom.
-Kim vagyok.-löktem a vállammal odébb Andy-t és kezet nyújtottam a teltkarcsú,körülbelül az ötvenes éveinek közepén járó szőke nő felé.
-Én meg Ethel.-fogtunk kezet.-Vigyázz erre a jómadárra,nem sok ilyen férfit találsz manapság!-kacsintott rám.
-Mi nem vagyunk együtt.-mondtam pókerarccal,hátha letöröm a lelkesedését.
-Oh.-biggyesztette le az ajkait.-Kár,pedig olyan aranyosan mutatnátok.-utalt arra,hogy én a 162 cm-es padlócirkáló milyen jó párost alkotnék a majdnem 2m-es angyalarcú Andyvel. Hogyne,pont én leszek majd az,aki mellett képes lesz megmaradni...kevés és túl egyszerű vagyok én ahhoz. Minden második sarkon bele lehet botlani egy hozzám hasonló lányba. Barna haj,barnás zöldes szem. Unalmas.
-Persze,persze.-adtam neki igazat,hátha így leakad a témáról. Szerencsémre már a pénztárgép is megelégelte a szenvedésem,és kiadta a blokkot. Fizettünk és sietve elhagytuk a boltot.
-Mit tud rólad ez a nő,amit én nem?-faggattam tovább.-Úgy néz rád,mintha te lennél a messiás!
-Ilyen hatással vagyok a nőkre.-mondta úgy,mint akinek ez a legnagyobb baja a világon,sőt,még a drámai hatás kedvéért sóhajtott is egyet.
-Hanyatt ne vágódjak...-gúnyolódtam.
-Ne is,mert nekem kell kórházba vinnem téged. Kemény vagy Kimi,de a beton sem piskóta.-veregetett vállon lemondóan.
Elmosolyodtam az orrom alatt,szinte alig láthatóan. Nem mutattam ki,de titkon nagyon élveztem a társaságát. Jó volt hallgatni ahogy miközben lovagiasan cipeli a szatyrunkat,sztorizgat,és jó volt érezni azt a fajta felszabadultságot,amit mellette éreztem. Nem sok ember kerül hozzám ilyen rövid idő alatt,ennyire közel,s ez egy csöppet megrémített. Kellinnek is napokba tellett,mire teljesen lebontotta a falat,amit minden új kapcsolat elején magam köré húzok. Megvéd az esetleges csalódásoktól. Éppen egy kávézó előtt haladtunk el,a társasházunk felé tartva,amikor Ashley rohant hozzánk lélekszakadva.
-Öreg,de jó,hogy itt vagy. Segítened kell,már vagy egy fél órája próbálok lerázni egy szektát,de nem megy. Esküszöm ezek az életemre törnek!-lihegte,miközben paranoiásan forgolódott,mintha valamelyik tag épp mögötte állna. Haja csatakos volt,kapucnis sötétkék felsője kuszán állt rajta.
-He?-kérdezett vissza kulturáltan Andy.
-Szerintem szervkereskedők.-toporgott idegesen.
-Ash,minden rendben,oké?-fogtam meg a két vállánál,csakhogy abbahagyja a pörgést. Már esküszöm engem fárasztott...-Mondd el mi történt!
-Csak el akartam ugrani a pékségbe,de ezek vagy öten,fekete csukjában ott trónoltak az ajtóm előtt. Olyan ijesztőek voltak,hogy inkább kimásztam az ablakon.
-És?-várta Andy a fojtatást.
-Miután kiléptem a pékségből,és haza akartam menni,ott voltak. Csak csendben álltak,és vártak az ajtóm előtt. Megfordultam,de észrevettek. Azóta pedig követnek. A nyomomban vannak,érted?!-ragadta meg Andy dzsekijét és hisztérikusan rángatni kezdte.
-Eressz már el!-próbált szabadulni Andy,mire Ash hirtelen lesápadt,s egy pontot kezdett bámulni a hátunk mögött.
-Itt vannak.-motyogta,mire lassan megfordultunk...