7. fejezet

~Kim~

-Bejöhetek?-kopogott Andy a nyitott ajtómon,körülbelül negyed órával az incidens után.

-Nem.-nyöszörögtem egy párnába temetve az arcom,ami felitatta a kétségbeesés könnyeit. Nem,nem sírtam,vagy bömböltem,inkább csak "elpárologtattam" a problémáimat.

-Öhmm...-hallottam közelebbről a hangját,és éreztem ahogy egy csöppet besüpped alatta a matracom,ahová leült.-Jól vagy?-kérdezte bizonytalanul.

-Nemet mondtam.-utaltam arra,hogy nem vágytam a társaságára. Még utoljára beledörzsöltem a fejem a párnámba,ezzel eltüntetve a nedvességet az arcomról,s felültem.

-Én meg csak udvarias kérdésnek szántam,úgyis bejöttem volna.-mosolyodott el halványan.

-Jól vagyok.-hazudtam. Megint.-Menj ki nyugodtan a srácokhoz,filmezzetek,meg ilyesmi. Élvezd a vasárnapodat,vagy tudom is én...-próbáltam lekoptatni.

-Ők már elmentek egy fél órával ezelőtt.

-Oh. Akkor csak hagyj magamra kérlek,bele akarok fulladni az önsajnálatba.-legyintettem az ajtó felé és nekiláttam,hogy ledúrjam az ágyamról.

-Miért nem mondod el mi a baj?-hadakozott velem,aki mindenképp kiakarta taszítani a privát szférájából.

-Mert nem.-mondtam,miközben nekifeszültem a hátának. Nem mozdult...

-Rám haragszol?-fogta le az egyik karom,hogy ne zaklassam tovább.

-Nem. Talán. Kicsit.

-Miért?-kapta el a másikat is.

-Mert mert.-érveltem értelmesen,miközben szabadulni próbáltam. Esküszöm nem tudom hogyan történt,de valószínű Andynek elege lett a bénázásomból,hátralökött az ágyamra,és lefogta a kezeimet a fejem mellett. Teste felém térdepelve nyugodott,én pedig lányos zavaromban hirtelen még nyelni is elfelejtettem.

-Ha rám haragszol,megérdemlem legalább,hogy tudjam miért...

-É-én. Szóval.-dadogtam össze meg vissza,mire megfegyelmeztem magam és kinyögtem egy összefüggő mondatot,nem túl kedves arckifejezéssel.-Szállj le rólam.

-Nem.

-De.

-Nem.

-Ha elmondom,békén hagysz?-sóhajtottam,mire olyan közel hajolt,hogy szinte az ajkai súrolták az enyémet.

-Gyönyörű szemeid vannak.-fúrta át a barnás zöldes szemeim a jegeskék tekintetével.

-Békén hagysz?-ismételtem meg,s nagy nehezen figyelmen kívül hagytam az előző hozzászólását.

-Majd meglátom.-mosolygott,mire a piercingje hidegen ért a számhoz.-Akkor elmondod vagy sem?

-El.-adtam meg magam,s legördült rólam. Dühösen meredtem rá.-Ha még egyszer ilyet csinálsz,nemzőképtelenné teszlek. Nem viccelek,isten bizony herén váglak.-fenyegettem,mire ő csak vigyorgott. Szuper,imádom ha komolyan vesznek...

- Szóval...?

-Szóval,éppen egy tökéletes hazugságot dolgoztam ki,és állítottam fel,mire te azt azonnal leromboltad. Anyámék teljesen kiakadtak,én pedig most hála neked,bűntudatban pácolódok,mert hirtelenjében rájuk csaptam a laptoptetőt.-vázoltam fel a helyzetet.

-Hmmm.

-Hmmm?

-Mindössze annyit nem értek,minek kellett egyáltalán hazudnod? Rendesnek tűntek a szüleid,biztos feldolgozták volna,hogy fiú lakótársad van. Mert ugye bár erre ment ki a dolog.

Okos...

-Nem ismered még őket eléggé.

-Meglehet... Na,de akkor is. Andrea?-vigyorgott,mire fülig pirultam.

-Izé...Azért valld be,elég kreatív volt!

-Már majdnem hallgattam is rá.-nevetett fel.-Egyébként,adhatok egy tanácsot?-ránéztem,hogy kitaláljam vajon most hülyéskedni akar,vagy ténylegesen valami bölcsességet osztana meg velem. Sötét hajának pár szemtelen tincse a szeme elé hullott,mint valamiféle hiányos fátyol. Lélegzetelállító volt... Utáltam magam miatta,de ennyi együtt töltött idő után meg kellett állapítanom,hogy nagyon is vonzónak találom. Pláne amikor zavarban volt,s aranyosan matatott az első kezébe akadó tárggyal. Mint amikor a konyhában köszönte meg azt,hogy kiálltam Ash mellett...most is ugyanúgy látszott rajta,hogy még csak meg sem fordult a fejében,elbagatelizálni a helyzetet.

-Igen.-feleltem annak ellenére,hogy olyan szívesen küldtem volna el a francba ezerféle módon,ezerféle indok miatt...

-Szerintem becsüld meg a szüleidet,s azt,hogy ennyire szeretnek,elfogadnak,támogatnak. Ha idegesítőek,valószínűleg csak épp védeni próbálnak. Az öcséd is lefogadom,hogyha bajban lennél,ott lenne melletted. Inkább csak örülj neki,hogy kíváncsiak egyáltalán rád,és aggódnak miattad. Sokaknak nem adatik ez meg.-mondta a végét olyan fájdalmas arckifejezéssel,hogy azt hittem elbőgöm magam. Legnagyobb sajnálatomra minden szava igaza volt,s abban a pillanatban nagyon hülyén éreztem magam. Mint egy óvodás,aki olyanokért veri ki a hisztit,amiről ő is tudja,hogy helytelen és nem neki való. Gombóc keletkezett a torkomban,alig bírtam nyelni.

-Jajj Andrea,csak nem ez volt a reggeli szerencse sütiben?-öltem meg a hangulatot és esetlenül átkaroltam,hátha véget vethetek ennek a kínos csendnek,ami kb.egy teljes perce beállt.

-Kimó.-rázta a fejét lemondóan.-Te nem adhatsz nekem becenevet. Ez így nem fair.

-Miért ne? Andrea,Andrea...-cukkoltam énekelve.

-Idegesítő vagy. Mellesleg mert nekem nem tetszik ez a név. Túl férfias vagyok hozzá,és szexi. Hívj inkább Csődörnek. Vagy Romeónak. Bár az Alfaistencsászár is megteszi. Vagy...Uuuu,lehetnék Batman.-csillant fel a szeme,mire kegyetlenül,hasamat fogva kinevettem.

-Inkább csak legyél Andy.-törtem le.

-Pedig már kezdtem beleélni magam...Gonosz vagy. Nagyon gonosz.-mondta lassan egy gyermek sértettségével.

-Tudod,máris jobb kedvem lett.-dőltem hátra elégedetten. Rám mosolygott,majd felállt és körbesétált a szobában.

-Egész otthonosan berendezted.-torpant meg a rajzok előtt.

-Kösz.-vettem elő az e-cigim,s vígan tüdőztem le az ízesített,folyékony aromát,amit gőz formájában távozott az orromon és számon egyaránt.

-Ez a kutyád volt?-mutatott rá három egymás mellé ragasztott rajzomra.

-Igen. Suzynak hívták.

-Mi történt vele?

-Idős volt már,s félig meddig süket is. Alex,az öcsém pedig szokás szerint felelőtlen. Nem vette észre,hogy mikor zárta a kaput,Suzy kiszökött,s kisétált a kövesútra. De én láttam. Hiába kiabáltam,már késő volt. A szemem láttára gázolták halálra.-"Többek között ezért is neheztelek még mindig Alexanderre." tettem hozzá gondolatban. Meg akarok bocsátani neki,hogy minden olyan lehessen,mint AZ előtt. Nem is akarok visszaemlékezni rá. De Alex már nem akar velem újra olyan szoros testvéri viszonyban állni. Kicsit sem töri magát a békülésünk érdekében,pedig neki kéne... Felületes köszönések,félbe hagyott mondatok,s veszekedések olyan apróságokon,amin mások gond nélkül átsiklanak. Szánalmas. Ez lett az egyetlen testvéremből és belőlem. 

-Sajnálom szegényt.-mondta szomorkásan.-Imádom az állatokat. Főleg a macskákat.-fel csillant a szeme.-Veszünk egy cicát a lakásba?

-Én igazából nem nagyon vagyok odáig értük,de ha te azt szeretnél,áldásom rá. Csak ne mászkáljon be hozzám.-pöfékeltem tovább.

-Miért?

-Már volt egy párral kapcsolatom,és nem bírnak. Részemről pedig kölcsönös.

Erre nem nagyon tudott mit mondani,inkább témát váltott.

-Nem azt mondtad,hogy nem dohányzol?-gondolkodott el.

-De. Már két éve leszoktam. Ez csak e-cigi,bár még mindig nikotinos a benne lévő folyadék,de legalább a kátrányt és a szén-dioxidot nem lélegzem be.-tartottam kiselőadást a "szerelmemről".-Olyan megnyugtató...Kipróbálod?

Bólintott,s visszatelepedett az ágyra. Gyorsan kioktattam,hogy melyik gombot,s meddig tartsa benyomva,majd elmondtam,milyen ízre számítson.

-Abszint?-szaladt fel a szemöldöke.

-Kellemesen édeskés.-vontam vállat,s mosolyogva figyeltem amint bátortalanul beleszívott. Tudom rettenetesen kislányos gondolat,de őszintén,kinek ne jutott volna abban a szent minutumban eszébe,hogy: Jesszus,ez olyan,mintha megcsókolt volna...

Az este további része jó hangulatban telt,s miután meguntuk a "füstölgést",Andy megkért,hogy gitározzak neki valamit. Én viszont csak azzal a feltétellel mentem bele,ha énekel nekem hozzá. Így történt az,hogy 11-ig a húrokat tépve Black Veil Brides,Green Day és Avanged Sevenfold számoktól zengett a lakás Andy angyali hangján.

Másnap reggel ébresztőórám jelezte,hogy ideje elkezdeni készülődni,ha nem akarok már az első napomon késéssel kezdeni. A fürdőben fogat és arcot mostam,majd egy szokásos tusvonallal és szempillaspirállal megoldottam a sminkem. Fekete farmer nadrágot vettem fel egy színes pólóval,rá fekete farmerdzsekivel. "Nem is rossz."-gondoltam a tükör előtt fésülködve. Egész emberi fejem van,annak ellenére,hogy alig aludtam egy pár órát az éjjel. Ettem egy müzliszeletet,s sietve távoztam,hogy elérjem az iroda felé induló buszt. Az úton szokás szerint zenét hallgattam,s a fülhallgatómat csak az iroda előtt állva vettem ki. Végignéztem a magas,három emeletes szürke tömbházon,amelynek bejárata felett hatalmas,színes betűkkel volt kiírva a magazin neve. Music On,World Off! Az épületen sok ablak volt,s fák határolták,amik barátságosabbá tették az összképet.

-Szóval ez lenne az...-motyogtam magam elé,amit persze egy mellettem eljövő munkás nem hagyott szó nélkül.

-A pokol legmélyebb bugyra. Csak nézed,vagy be is  akarsz menni?-szólt be egy középmagas barna hajú srác. Korombeli lehetett,vagy idősebb.

-Mi közöd hozzá?-vágtam vissza.-Ha csak nézem,fáj az neked?

-Nem.-gondolkodott el.-De asszem' máris bírlak.-vigyorgott. -Először vagy itt?

-Igen. Új vagyok.

-Gregory Jackson.-nyújtott kezet.-Neked csak Greg.

-Kimantha Black. Kim.

-Gyere,körbevezetlek.-indult el magabiztos léptekkel,mintha csak az övé lenne az egész kóceráj. Bent az előcsarnok nagy volt,s tágas,a fehér csempén visszhangzott a titkárnők magassarkúinak a koppanása,melyet az én halk gumis talpú conversem toppanása,s Greg Adidasa mert félbeszakítani. Igen,mi voltunk az egyetlenek,akik nem nyalták ki magukat. Ahogy nézelődtem,észre vettem még,hogy a falak is fehérek voltak,egyedül csak a bútorok színe tért el. Azok feketék,ezzel még inkább rendezettséget és harmóniát sugározva. Bal kéz felől egy feketére festett fa pult mögött ült a portás,aki egy nagyobb darab,kopasz férfi volt. Greg pedig egyenesen felé tartott,velem a nyomában.

-Reggelt Charles!

-Chuck.-morgott az orra alatt,mire Greg legyintett.

-Lényegtelen. Mondd meg Ricknek,csúszik az fotósorozat. Körbevezetnék egy újoncot.-közölte lazán.

-Szerkintem nem örülne ennek a főnök...

-Szerintem sem. De mint látod,hidegen hagy.

-Én azt hiszem...-kezdte,de Greg megint közbeszólt. Ennek a srácnak nem csakhogy felvágták a nyelvét,méghozzá elég rendesen,de még emellett olyan volt,mint akire rájött a szófosás. Mintha belefáradna,hogy mást is meghallgasson.

-Haver,hinni a templomban kell.-szólt unottan,s otthagyta. Zavartan álltam a pult előtt,nem tudtam,hogy utána menjek-e vagy sem.

-Jössz?-fordult meg,s az előző lekezelő stílusának nyoma sem maradt. Kedvesen mosolygott.

-Persze.

Hatalmas. Ez a legtalálóbb szó az irodaház jellemzésére. Azon a három emeleten rengeteg minden van... Kávézó,büfé,számítógép terem,ebédlő,mosdók,hangrögzítő fülke és irodák tömkelege. Mire a végére értünk,fáradtan ültünk le a második emeleti kávézó puha székeire.

-Tessék.-tett le elém egy csésze kávét.-Vigyázz,forró.

-Köszönöm. De még mindig nem tudom,hogy én hol is fogok dolgozni a jövőben.

-És?

-És egy kicsit ideges vagyok.

-Miért?

-Mert nem tudom,hogy ki a felettesem,és hogy fog arra reagálni,hogy inkább veled kóricáltam,a munkám-bármi legyen is az-helyett.

-Nyugi Kim. Minden kérdésedre tudok válaszolni.-vigyorgott fölényesen.-Csak mondd meg,milyen munka miatt vagy itt!

-Levélben pályáztam meg nyáron egy riporteri posztot,s a visszaérkező levélben az állt,hogy elnyertem.

-Szóval riporter. Az Oscar-nál lesz a harmadikon. Balról a második folyosó vége. 

-Honnan tudsz te ennyi mindent?-ráncoltam a homlokom.

-Az legyen az én titkom.

A kávézás után felmentünk az említett terembe ahhoz a bizonyos Oscar-hoz. Greg kopogás nélkül tépte fel az ajtót. Néha nem tudom hová tenni ezt a fajta viselkedését,mivel velem néhány csípős megjegyzését leszámítva,amikért persze hevesen visszavágtam,kedves és figyelmes volt. 

-Üdv,Oscar.-biccentett.

-Üdv Gregory.-mondta a vézna,szőke,szemüveget viselő magas férfi. Hangjából nem sok érzelem hallatszott,arcáról viszont annál több mindent lehetett leolvasni. Haragot,meglepettséget,megvetést és talán félelmet.

-A hölgy Kimantha Black. Azt mondta riporterpalánta.

-Igen,itt van a neve,-fürkészett egy névsorszerűséget.-de késett húsz percet.

-Velem volt,megmutattam neki a szerkesztőséget. Nagyra értékelném,ha nem részesülne semmiféle hátrányban a késedelme miatt.-kérte,bár inkább parancsnak hangzott.

-Rendben.-bólintott kelletlenül,s firkált valamit a jegyzetfüzetébe. Rám nézett,s kezével az üres székek irányába kalimpálva azt mondta:-Foglaljon helyet!

Greg nemsokkal később elhagyta a termünket,s tekintetem a már lázasan magyarázó férfira szegeztem. Másfél órán át papolt a múltheti cikkekről,mialatt egy diagramon hadonászott egy hurkapálcával. Gondolom ezzel a cikk népszerűségének a növekedését akarta nyomatékosítani. Végül úgy távoztam dél körül,hogy készítsek egy riportot az egyik feltörekvő pop bandával,s jövőhét hétfőre juttassam el hozzá azt. Kaptam egy cetlin pár e-mail címet,s telefonszámot. Ezek a banda tagjaié voltak. Azt mondta,hogy már a fiúk belementek az interjúba,de nekem kell egyeztetnem velük a részleteket. Szólt,hogy délután nézzek be a fotósokhoz,akik az első emeleten vannak,mivel az interjú mellé szükségem lesz egy pár képre is. Nem nagyon volt étvágyam,de csak hogy ne legyek éhen egész nap,lementem az ebédlőbe,s vettem egy almát. Leültem a tömegtől legtávolabbra eső asztalhoz,s nekiláttam szerény étkemnek. Ahogy körbenéztem,a régi iskolámat,annak menzáját idézte leginkább ez a hely. Itt is megvoltak a morgós konyhások,a menők sleppje,a nyomik sleppje és a kirekesztett újoncok,akiket még senki nem rangsorolt. Ez utóbbi esetben én és egy sötétszőke hajú lány,aki a terem túloldaláról nézett velem farkasszemet. Nem mert idejönni.

-Szia.-vágódott le a mellettem lévő székre egy molettebb,vörös hajú,s kedves arcú lány.
-Szia.
-Új vagy? Nem láttalak eddig még.
-Igen.-"A friss hús..."tettem hozzá fejben,s azon kezdtem el morfondírozni,hogy a csaj melyik bandától jött kémkedni. Beismerem,nem nézném ki belőle,hogy népszerű lenne,szóval...
-Akkor bizonyára te leszel az új riporterünk. Sokkal szimpatikusabb vagy mint Jane.
-Az ő helyére jöttem?
Bólintott.

-Örülök neki.

-Hogy hívnak?

-Kim.

-Eva.-mosolygott.
Evával könnyebb volt megtalálni a közös hangot,mint hittem. Ő is szereti a rockot és hobbiból gitározik. Beszélgettünk a kedvenc együtteseinkről,amiből meglepően sok közös,s arról,hogy mi szél hozott minket L.A.-be. Megtudtam még,hogy ő is vidékről jött,s hogy van egy nővére. Mellesleg fotósként van itt,szóval számomra ő egy főnyeremény. Barátságos,van humora és jó zenei ízlése. Élvezni fogom a vele való munkát.
-Na ne...-nézett az ajtó irányába. Követtem tekintetét,s az előbbi ajtó csapódáshoz már arc is társult.-Legyünk átlátszóak. Vagy bújjunk az asztal alá.-javasolta Eva.
-Miért?-méregettem a jövevényt. Érkezését halk morajlás követte,amit Ő figyelmen kívül hagyott. A menők arcára félelem ült ki,s a sarokba elvonuló kockákon sem látszott más.
-Mert mindenkivel szemét,lekezelő,s ellenséges. Mellesleg a takarítók azt is rebesgetik,hogy képes bárkin átgázolni,ha az neki útban van. Elvileg Trevort aki visszabeszélt neki a múltkor,félholtra verte a parkolóban. Mindenki fél tőle.
-Ki Ő,hogy ezt megteheti?-néztem hitetlenkedve a felénk tartó srácra.
-A főnök fia.
Mindenki csendben várta a fejleményeket,s döbbent arcok tömegével találtam szemben magam,mikor Greg leült mellém és átkarolt.
-Hiányoztam?