5. fejezet

~Andy~

Vasárnap. Az egyetlen szabadnapunk a héten,amikor nem kell fotózkodnunk,interjút adnunk,vagy  éppen csak a stúdióban próbálnunk. Felüdülést nyújtott,ugyanakkor általában unalmasan telt...nem igazán volt olyan dolog,amit a hét többi napján ne tehetünk volna meg,szóval számomra már elvesztette a varázsát.  Egészen tízig döglődtem az ágyban,majd mintha csak az enyém lenne a ház,kislattyogtam a fürdőbe,egy szál boxerben.
-Öhmm. Izé szia.-mondta a tükör előtt sminkelő Kim,aki már ébren lehetett egy ideje. Kék kockás inget viselt fekete farmerrel,haját pedig laza lófarokba kötötte. Mellé sétáltam,s arcot mostam.-Te mindig ilyen "lengén" öltözöl?-kérdezte.
-Igen. Zavar?-húztam fel a szemöldököm.
-Kicsit.-pirult el.
-Akkor jó.-vigyorogtam,mire horkantott egyet.
-Kösz.
-Szívesen,máskor is.-nyomtam meg a mondat utolsó felét,s direkt úgy kerültem meg,hogy vállammal súroljam az övét,mivel tegnap arra az elhatározásra jutottam,hogy elegem volt az egy éjszakás kalandokból. Egy év alatt bőven volt időm megtapasztalni az árnyoldalait,előnyeit. Jó volt kötöttségek nélkül a testiségeknek élni,s szebbnél szebb nőkkel ágyba bújni,de ugyanakkor fájdalmas is. Üresfejűek voltak,és nagy részük teljesen részeg,velem az élen...de az az az űr,amit másnap reggel éreztem,az volt a legkínzóbb. Ezen rossz érzések ellenére sem hagytam fel velük ezidáig a múltam miatt. Úgy voltam vele,ha nem kötődök senkihez,akkor nem lesz aki megbántson. Aki összetörjön,s a szilánkjaimba törölje a lábát,mint annak idején Juliet tette. Tisztán emlékszem annak a napnak minden pillanatára. Egy koncerten léptem fel épp,s Julietet is magammal vittem,szokás szerint. Jinxx gitárszólója alatt mindenki kapott egy kis időt szusszanni,egy asszisztens véletlenül az öltözőnkben hagyta az ásványvizeinket. Láttam rajta,hogy Ash sminkének javítgatása el fog még neki tartani egy darabig,így felajánlottam,hogy elszaladok értük. Az öltözőben azonban nem várt látvány fogadott. Juliet épp a kidobós srác alatt vonaglott a kanapénkon,s mint láttam rajta,cseppet sem bánta. Felfordult a gyomrom,és úgy éreztem,hogy abban a pillanatban simán meg tudnám fojtani mindkettőjüket. Persze nem tettem. Felkaptam a palackokat,és olyan erősen vágtam be magam mögött az ajtót,hogy az majd' kiszakadt a keretéből. Ezután kiürítettem a fejem,és igyekeztem minden dühöm kiordítani magamból a színpadon. Eszméletlen showt csaptam színtiszta gyűlöletből. A rajongók sikítoztak,s a koncert végén már-már egymást taposva próbáltak mihamarabb a turnébuszunkhoz tömörülni,mivel oda volt beígérve az autógram osztás. Zihálva szédelegtem le a lépcsőn,aminek az alján ott várt rám. A tüdőm és torkom meggyötört volt,és a hevesebb érzelmeim is csillapodtak valamelyest,ezért képes voltam visszafogni magam,és nem torkom szakadtából rákiabálni,hogy "Többé nem akarlak látni te ribanc!". Ash és Jake még így sem értették,hogy tudtam ilyen higgadt maradni. Ők állításuk szerint,ha az igazinak hitt szerelmük csalta volna meg őket,minimum kirúgták volna alóla a lábát. Igazi úriemberek... Szóval nem akartam újra így járni,ezért nem közeledtem senkihez sem "úgy" az utóbbi időkben. De tegnap azt hiszem minden megváltozott. Felébredt bennem az elnyomásban elő régi énem,s eldöntöttem,hogy amíg nem látom reménytelennek a helyzetet,s így reagál az érintésemre,addig harcolni fogok. Szükségem van rá,s arra a mámorító érzésre,arra a melegségre,ami a közelében átjárt. Mintha apró elektromos hullámok cikáztak volna a mellkasomban. Mindemellett persze álszent sem vagyok,nagyon vonzónak találom a lányt...olyan természetes a barna hajával,barna szemével és szép arcával. Az alakja is tökéletes... volt rajta fogni való,de csak a szükséges helyeken. Eme nagy elmélkedésem pillanatok alatt zajlott le a fejemben,annyi idő alatt,amíg el nem értem az ajtóig,ahol valami mennyei illat csapta meg az orrom. Kíváncsian baktattam a konyhába,ahol egy tányér rántotta várt rám pirított baconnel. Nem gondoltam volna,hogy nekem is készít reggelit,de mivel két személyre terített,félreérthetetlen volt a szituáció...
-Kiiim!-kiáltottam el magam,mire pár másodperc múlva már meg is jelent mögöttem.
-Mi van?-lépett a kávéfőzőhöz és zárta el azt.
-Te most komolyan reggelit készítettél?-bámultam a megpakolt tányért,mint akinek nehezére esik felfogni amit lát.-Méghozzá rántottát?
-Miért? Ne mondd kérlek,hogy nem szereted...-kezdett el aggódni,mint aki még mindig azon van,hogy jó benyomást tegyen,s kiérdemelje a helyét.
-Imádom.-öleltem meg,hogy ne stresszel-jen tovább. Általában bejön,ha nem férfi az illető.-Köszönöm.
-Nincs mit.-karolt át tétován.
Leültem és azonnal neki is láttam az  azokra a gondtalan,szép időkre emlékeztető reggelimnek,amikor még minden nap anyám főzött rám.-Nagyon finom.-csámcsogtam gyermekded fejjel,mire elmosolyodott,s ő is neki látott az övének. Egy pár percig csendben ettünk,majd úgy éreztem,muszáj letisztáznom vele a dolgokat,már az elején.-Figyelj,-hagytam abba a rágást.-nem kell semmit sem bizonyítanod. Mostantól te is a családunk része vagy. Belecsöppentél és nyomot hagytál az életünkben,amit még fogsz is. Nem mondom,hogy fenékig tejfel öt lüke,gyermeklelkű sráccal lógni,a legelviselhetetlenebbel meg még együtt is élni,-mosolyogtam.-de nem jár semmiféle kötelezettséggel. Nem kell ellátni minket vagy engem,láthattad,mi sem nyaljuk körbe egymást. Itt mindenki egyenlő. Rendben?-lassan bólintott,de azért én folytattam.-De ha véletlenül félre értettem a helyzetet,s csak szeretsz sütni,főzni,én örömmel veszem a dolgot,nem vagyok válogatós.-szúrtam a villámra egy újabb falatot.
-Köszönöm. Az igazság az,hogy nehezen illeszkedek be új környezetbe,szóval még szoknom kell a dolgokat,hogy mi hogy megy itt.
-Hidd el,egy hónap,és velejedig megrontunk.-nevettem fel.-Mellettünk nehéz jó imázst fenntartani.
-Sosem volt nekem olyan.-jelent meg egy sejtelmes mosoly a szája szegletében. Többek között ezt is nagyon kedveltem benne. Titokzatos,és mégis őszinte...Viszont,mielőtt még elolvadnék itt helyben egy férfihoz méltatlan módon,jobban meg kell ismernem,hogy rendbe rakhassam érzelmeimet.
-Mik a terveid mára?
-Egy kicsit gondoltam körül nézek a környéken...tudod,hogy mi,merre,hány méter.

-Nincs szükséged egy idegenvezetőre?

~Kim~

Meglepődtem egy kicsit Andy ajánlatán,hirtelenjében nem is tudtam hová tenni,hogy egy rocksztárnak miért nincs jobb dolga a hét utolsó napján,mint egy számára szinte idegennel kóricálni a városban.
-Jól jönne egy.-néztem rá,hátha arcáról le tudok valamit olvasni.
-Rendben. Öt perc és jövök.-tolta be a székét,s továbbra is egy szál alsóban elviharzott.
Elpakoltam az asztalról,s a mosogatóba raktam a tányérokat. Andy pedig mint ígérte,pár perc alatt vissza is tért immáron fekete farmerben és egy bő,szintén fekete pólóban,minek tetejébe vette fel bőrdzsekijét.
-Mehetünk?-vette fel a kulcsot az asztalról.-Jut eszembe...-kezdett el babrálni vele,majd rövidesen lehúzott róla kettőt.-Ezek a tieid.-nyújtotta felém.-A kerekített végű az ajtónkat nyitja,a kockított végű pedig a lenti kaput.
-Rendben.-tettem zsebre,majd felvettem a kabátom.-Mehetünk.

Először a házat és környékét jártuk körbe. Egész közel vagyunk a központhoz,szinte minden fellelhető 1km-es körzetben. Drogéria,élelmiszer üzlet,kávézó,cukrászda,pékség,bárok,éttermek...minden. Épp egy közeli parkban sétálgattunk,amikor eleredt az eső.
-Utálom ezt a hónapot.-morgott mellettem Andy,s behúzott egy fedett,fából készült pagodába. -Nem. Inkább ezt az egész évszakot.
-Azért ennek is megvan a maga varázsa.-védtem szegény őszt.
-Az biztos...sár és eső mindenütt,ráadásképp csípős,hideg széllel.-húzta a száját,s leült egy fa gerendára.
-Ne legyél már ennyire pesszimista.-korholtam.-Ezeket leszámítva a színes levelek és a felhők ezernyi formája szerintem hangulatos. Emlékszem,mikor még kislány voltam,apám ki vitt a közeli erdőbe,ahol egy kupacba hordtuk az összes lehullott levelet,s a dombról legurulva szanaszét dúrtuk azokat,majd dobálni kezdtük.-nosztalgiáztam.-Hiányzanak kicsit ezek az idők.
-Mázlista gyerek voltál.-mosolygott keserűen,s elővett egy doboz cigit.-Engem apám soha nem vitt sehová. Talán csak akkoriban,amikor "normális voltam". Hokiztam,fociztam és nem rendelkeztem önálló akarattal. Miután feketére festettem a hajam,megváltoztattam a stílusom,felvarrattam az első tetkóm és belövettem az első piercingemet,már szégyellt velem mutatkozni.
-Sajnálom.-nyeltem egyet. Vállat vont,s folytatta:
-Volt időm megemészteni,mára már minden külsőmre tett megjegyzés lepereg,hála neki...-mondta érzelem mentes hangon.- Kérsz?-tartotta felém a Marlboro-s dobozt.
-Nem dohányzom.-ráztam a fejem,amit egy bólintással nyugtázott,s rágyújtott. Csendben figyeltem ahogyan egy mélyet szippantott,ami egészen lehatolt a tüdejéig,s kifújta a füstöt. Gyakorlott mozdulatok voltak ezek,valószínű az évek során a stresszt dohányzással küzdötte le.

-Mondj valamit magadról!-törte meg a csendet.

-Mire vagy kíváncsi?

-Nos,miért éppen Los Angeles?

-Különösebb indokom nem volt a költözésre,de anyámék nyakán sem akartam maradni. Szóval úgy voltam vele,ha már otthagyom az otthonom,és mindent amit ismerek,legalább egy ismerős arc legyen,akire számíthatok.

-Quinn?

-Igen.

-Mi van köztetek?

-Milyen kérdés ez?-ráncoltam a homlokom.

-Nem szántam tolakodónak,mindössze érdekel.-fújt ki egy jókora adag füstöt közömbös arccal.

-Barátság.-feleltem,s mivel nagyon úgy tűnt,hogy nem csillapodik az eső,kedvet kaptam a kérdezz-felelekhez.-Most én jövök. Mesélj kicsit a családodról!-kértem.

-Nincsenek testvéreim,apámmal szar a viszonyom,anyám volt,az egyetlen,aki mindenben mellettem állt. Bár néha ő is kevés volt apám egy-egy kirohanásához...olyankor felhagyott a védelmemmel és a szobámba küldött. -gondolkodott el.-Az anyámon kívül talán a nagymamám szeret olyannak amilyen vagyok... minden hónapban egyszer haza megyek,hogy meglátogassam. Néha Ash is velem jön,állítása szerint a nagyim bírja őt. Szerintem csak eltűri,mert egy nagy nyalis,és könnyű leverni sakkban.-húzta a végére mosolyra a száját.

-Emellett viszont csodás barátaid vannak.-léptem mellé és tettem a kezem félve a vállára. Nem akartam,hogy túl személyesnek vegye a gesztust,vagy kínosnak érezze,mindössze csak éreztetni szerettem volna vele,hogy én annak ellenére,hogy alig ismerem,kedvelem,s mellette állok,a barátaival együtt. Szörnyű volt ezt hallani,már megbántam,hogy egyáltalán fektettem ezt a kérdést. Zakatoló szívvel vártam a reakciót,ami nem maradt el. Maga elé bámulva kifújta az eddig bent tartott füstöt,majd egy halvány,de őszinte mosollyal jutalmazott.

-Ez igaz.-mondta halkan,és pillanatok alatt megváltozott az arckifejezése. Rám villantott egy ezer wattos vigyort,és lerázta a ránk telepedő kínos csendet.-Inkább evezzünk vidámabb vizekre. Asszem be kéne még vásárolnunk,nem nagyon van otthon kaja.

-Rendben. Hol intézi kedves Mr.Biersack a szokásos bevásárló túráját?-mutáltam el a hangom elkepesztően sznobosra,amivel felvidítása volt a célom. Szeme komisz csillanásán láttam hogy veszi a lapot.

-Jajj Kimantha aranyom,csak kövessen!-pöckölte el a cigicsikkjét,s indult meg az imént elhagyott sarki üzlet irányába.

Az ajtó halkan csukódott be mögöttünk,s a fölé helyezett csengettyű jelezte érkezésünk. Vettem egy kosarat és Andy nyomában haladva száguldoztam a polcok között. Nem tudtam nem észre venni,hogy egy anyuka a sarokban furcsán degradáló grimasszal figyeli a feketébe burkolózott égimeszelőt,s egy idősebb hölgy is úgy néz rá,mintha valamiféle tolvajjal állna szemben,aki szabad idejében szeret gyerekeket molesztálni,a feketepiacon bizniszelni és öregeket verni. Andyre pillantottam,aki békésen,teljes harmóniában a kozmosszal,épp a kávét vadászta le a polc tetejéről könnyedén. Hogy lehet róla egyáltalán bármi rosszat feltételezni?

-Téged ez nem zavar?-kérdeztem.

-De. Már megint feljebb vitték az árát a Nescafénak...-háborgott,s a kosaramba ejtette a legerősebb instant kávét.

-Nem arra gondoltam.-legyintettem,de azért kávéfüggő lévén átéreztem a fájdalmát.

-Ja,hogy ők...-fordult meg,s farkas szemet nézett a nővel.-Nem igazán.-bámulta továbbra is egy kb.óvodás szintű elv alapján,mi szerint:"Ha nézel,hát visszanézek!"-Fiatal vagyok,elégedett,híres és iszonyat szexi.-vigyorodott el.

-A szerényt ki ne hagyd...

-Hogyne.-bólogatott bőszen.-Szóval nem hat meg egy pár rosszalló pillantás.-öltött játékosan nyelvet a nőre,aki rögtön el is fordult. Ez a gesztus az aranyos mosolyát tekintve inkább cuki volt,minthogy tiszteletlen.

-Gyere,fizessünk Kimó.-karolt át. 

-Kimó?-értetlenkedtem.

-Aha. Nem tetszik?

-Nem.-vágtam rá. 

-Kár. Pedig én imádom...szóval jobb ha megszokod Kimó.-mosolygott elégedetten.

-Kérlek,ígérd meg,ha találsz jobb becenevet,ezt az életben nem hallom többet.-könyörögtem,de ő rám sem hederített. Élvezte,hogy idegesíthet.
-Szép jó reggelt Ethel!-mosolygott bájosan az eladóra,mire majdnem kitört belőlem a röhögés,amit köhécselések közepette tudtam csak visszatartani.
-Szia Andy,ki ez a kislány veled? Jól van?-aggódott miattam,mire Andy zavarodottan megpaskolta a hátamat,mintha csak félre nyeltem volna.
-Megvagyok.-intettem.
-Ő az új lakótársam.
-Nagyon szép.-pakolta a lehúzott árukat egy kék zacskóba.
-Így van.-vigyorgott Andy azon,hogy már rákvörös volt a fejem,mire elmúlt a köhögés rohamom.
-Kim vagyok.-löktem a vállammal odébb Andy-t és kezet nyújtottam a teltkarcsú,körülbelül az ötvenes éveinek közepén járó szőke nő felé.
-Én meg Ethel.-fogtunk kezet.-Vigyázz erre a jómadárra,nem sok ilyen férfit találsz manapság!-kacsintott rám.
-Mi nem vagyunk együtt.-mondtam pókerarccal,hátha letöröm a lelkesedését.
-Oh.-biggyesztette le az ajkait.-Kár,pedig olyan aranyosan mutatnátok.-utalt arra,hogy én a 162 cm-es padlócirkáló milyen jó párost alkotnék a majdnem 2m-es angyalarcú Andyvel. Hogyne,pont én leszek majd az,aki mellett képes lesz megmaradni...kevés és túl egyszerű vagyok én ahhoz. Minden második sarkon bele lehet botlani egy hozzám hasonló lányba. Barna haj,barnás zöldes szem. Unalmas.
-Persze,persze.-adtam neki igazat,hátha így leakad a témáról. Szerencsémre már a pénztárgép is megelégelte a szenvedésem,és kiadta a blokkot. Fizettünk és sietve elhagytuk a boltot.
-Mit tud rólad ez a nő,amit én nem?-faggattam tovább.-Úgy néz rád,mintha te lennél a messiás!
-Ilyen hatással vagyok a nőkre.-mondta úgy,mint akinek ez a legnagyobb baja a világon,sőt,még a drámai hatás kedvéért sóhajtott is egyet.
-Hanyatt ne vágódjak...-gúnyolódtam.
-Ne is,mert nekem kell kórházba vinnem téged. Kemény vagy Kimi,de a beton sem piskóta.-veregetett vállon lemondóan.
Elmosolyodtam az orrom alatt,szinte alig láthatóan. Nem mutattam ki,de titkon nagyon élveztem a társaságát. Jó volt hallgatni ahogy miközben lovagiasan cipeli a szatyrunkat,sztorizgat,és jó volt érezni azt a fajta felszabadultságot,amit mellette éreztem. Nem sok ember kerül hozzám ilyen rövid idő alatt,ennyire közel,s ez egy csöppet megrémített. Kellinnek is napokba tellett,mire teljesen lebontotta a falat,amit minden új kapcsolat elején magam köré húzok. Megvéd az esetleges csalódásoktól. Éppen egy kávézó előtt haladtunk el,a társasházunk felé tartva,amikor Ashley rohant hozzánk lélekszakadva.
-Öreg,de jó,hogy itt vagy. Segítened kell,már vagy egy fél órája próbálok lerázni egy szektát,de nem megy. Esküszöm ezek az életemre törnek!-lihegte,miközben paranoiásan forgolódott,mintha valamelyik tag épp mögötte állna. Haja csatakos volt,kapucnis sötétkék felsője kuszán állt rajta.
-He?-kérdezett vissza kulturáltan Andy.
-Szerintem szervkereskedők.-toporgott idegesen.
-Ash,minden rendben,oké?-fogtam meg a két vállánál,csakhogy abbahagyja a pörgést. Már esküszöm engem fárasztott...-Mondd el mi történt!
-Csak el akartam ugrani a pékségbe,de ezek vagy öten,fekete csukjában ott trónoltak az ajtóm előtt. Olyan ijesztőek voltak,hogy inkább kimásztam az ablakon.
-És?-várta Andy a fojtatást.
-Miután kiléptem a pékségből,és haza akartam menni,ott voltak. Csak csendben álltak,és vártak az ajtóm előtt. Megfordultam,de észrevettek. Azóta pedig követnek. A nyomomban vannak,érted?!-ragadta meg Andy dzsekijét és hisztérikusan rángatni kezdte.
-Eressz már el!-próbált szabadulni Andy,mire Ash hirtelen lesápadt,s egy pontot kezdett bámulni a hátunk mögött.
-Itt vannak.-motyogta,mire lassan megfordultunk...