18.fejezet

~Andy~

Puha ujjak cirógatását éreztem magamon,szinte láttam a csukott szemhéjaim mögül Kim-et amint a nyakamon lévő tollpihét rajzolja körbe. Halvány mosoly kíséretében nyitottam ki és emeltem rá kékségeim. Gyönyörű volt. Barna haja kócosan lógott barnászöld szemeibe amik fáradtan csillogtak,nem hiába. Az éjszaka folyamán rémálmoktól gyötrődve forgolódott és nyöszörgött. Nem tudom mi/ki váltja ki ezt belőle,de annyira szeretnék rajta segíteni,hogy az szinte már fizikailag fáj. 

-Jó reggelt.-suttogta.

-Jó reggelt.-súgtam vissza,s közelebb húztam magamhoz,nehogy eszébe jusson itt hagyni.

-Jó reggelt Tubicáim!-szólt közbe a szomszédos ágyról CC. Bassza meg.

-Te mindenhol ott vagy?-ültem fel dühösen,rá bámulva.

-Bocs már!-tette fel kezeit megadó stílusban.-Nemrég jöttem vissza Ashleyéktől,de nem volt szívem felkelteni titeket. Csak szólni akartam,hogy kész a kocsi. Indulhatunk.

-Ilyen hamar?

-Hamar?! Már 11 óra van...-röhögött.

-Komolyan?-hűlt el Kim,s kikászálódott az ágyból. CC a szeme sarkából végigmérte amit én gyilkos pillantással díjaztam,majd válaszolt.

-Komolyan.

-Hogy az a...-kapkodott,s hóna alá csapta cuccait.-Fel kell hívnom Oscart.-vágta be maga mögött az ajtót.

Értetlenül szuggeráltam az ajtót,utolsó szavain rágódva. Ki a faszom az az Oscar?! Kedvem támadt leütni... 

-Nyugi Rómeó,visszatér még a Júliád. Öltözz fel és húzzunk a rákba!

-Nem a Júliám.-morogtam az orrom alatt. Nagyon úgy tűnik valami Oscarral már együtt van. Pfh,milyen név az egyáltalán,hogy Oscar? Nevetséges. Vagy én lennék az,amiért épp ezen agyalok,ahelyett,hogy rendbe szedném magam?
-Aha,persze. Láttam ahogy egymást öleltétek álmotokban.-vigyorgott,mire egyre csak feljebb ment bennem egy bizonyos pumpa. Felidegesített az előállt helyzet. Megcsókoltam,Ő vissza csókolt,este pedig hozzám bújt. Erre most bejelenti,hogy valami Oscart hívogat. Annyira utálom,hogy ilyen kiszámíthatatlan. Úgy érzem sosem fogok rá jönni mit forgat a fejében...
-Higgy amit akarsz.-köptem oda CC-nek,s elvonultam a fürdőbe.

Egy gyors zuhany és hajmosás után villám sebességgel kapkodtam fel a ruháim,majd ujjammal végig szántottam az enyhén nedves hajam. Általában hosszú perceken át kínzom fekete tincseim,amíg úgy nem állnak ahogy akarom,de most nem különösebben zavart kuszasága.

A többiek már a hotel előcsarnokában várakoztak Jinxx kivételével.

-Jinxx?-kezdtem köszönés nélkül.

-Kiment a parkolóba a kocsiért. Azt mondta várjunk be,majd menjünk a bejárathoz. Oda áll.

Bólintottam,hogy tudomásul vettem,majd a csordaként meginduló barátaim nyomába szegődtem. CC előttem battyogott,közvetlenül Kim mellett.

-Sikerült mindent elintézni azzal az Oscar gyerekkel?-kérdezte olyan hangosan,hogy halljam. A nemlétező bajszom alatt elmosolyodtam a kedves gesztusra,s nyugtáztam,hogy ismer mint a rossz pénzt. Kíváncsian vártam a választ.

-Aha. Bevette,hogy a hétvége folyamán szörnyen megfáztam,s ezért csak holnap tudom bevinni az Evanescence interjút.

-Szóval a főnököd a hapsi?

Bólogatott.

-Hogy néz ki? Helyes?-ezzel lehet kicsit túl lőtt a célon,de értékeltem,hogy miattam teszi.

-Na na na...Chris talán rámozdulnál a csávóra?-röhögte ki Ash.

-Baszódj már meg Purdy!-dörrent rá,mire az említett kuncogva vállat vont,CC pedig nagyot sóhajtva Kimre nézett.-De az?

-Mi ez,valami vallatás?-nevetett Kim,mire egy szigorú pillantást kapott a dobostól.-Nem az esetem,passz. Soha nem néztem rá férfiként,inkább csak a főnököm,aki talán az egyetlen normális felettes abban a szarfészekben.

CC részéről annyiba is maradt a faggatózás,biccentett,s bemászott a kocsiba. Őt Tara követte,aki az ölében töltötte az utat. Melléjük én kerültem,Kimmel a lábaimon,jobbomon pedig Ash ült Evával. Annak ellenére,hogy együtt éjszakáztak,nem nagyon dúl a láv...

A nemrég engem elöntő mennyei megnyugvás helyét hirtelen idegesség vette át. Itt ül az ölemben a gondolataimat lekötő lány,aki mint most kiderült mégiscsak komolyan vette a tegnap történteket. Mármint nem csak játékszer voltam számára,ami furcsa volt,tekintve a zűrös nőügyeimet,ugyanakkor örömmel töltött el. De most hogyan tovább? Hogy kérjem meg,hogy legyen a barátnőm és ébresszen minden reggel csodálatos mosolyával és csilingelő hangjával? Otthon megteszem felé az első lépést. Meg ám...

Nos,igen. Itt fekszem az ágyamon és a plafont bámulva ostorozom magam. Akkor pörgessük csak vissza mi is történt az elmúlt 10 percben!

Hazaértünk,és lovagiasan felcipeltem a cókmókjainkat,miközben a tüdőm majd' kiköptem...beléptünk a lakásba,s belekezdtem.

-Kim...

-Tessék,Andy?-kérdezte,mire én szólásra nyitottam a számat és azzal a lendülettel be is csuktam.

Várakozóan tekintett rám. Szedd össze magad Andy,nyögd ki azt a kibaszott mondatot! "Lennél a barátnőm?" 

-Szóval én csak azt akartam kérdezni,hogy...izé...-lőjjön le valaki,kérem! Szánalmas.-Megkaphatnám majd a rajzot amit tegnap készítettél?

Igen,jobb nem jutott eszembe...

Arcán mintha halványan csalódottság futott volna át,de nem mertem volna esküdni rá,mivel ő továbbra is derűvel nézett a szemembe.

-Persze,majd előkerítem,ha kipakoltam.

-Rendben,köszi.-mosolyogtam egy gyatrát,s elviharzottam. Itt tartunk most...

Előtte még soha nem éreztem ilyet. Anno egy mosoly kíséretében,lazán pillanatokon belül ledumáltam bármely csajról a bugyit,de most valahogy képtelennek,kevésnek érzem magam hozzá. Egész úton az járt a fejemben mi van,ha nemet mond nekem? Mi van,ha nem akarja azt a sok herce-hurcát,bonyodalmat és gebaszt ami azzal jár,ha velem lenne? Minden nagyképűséget félretéve,elvégre nem egyszerű együtt lenni egy rocksztárral,aki szerető(néha túlzottan is) rajongóival szemben számos ellenséggel is rendelkezik. És mi van,ha igent mond,de idővel rájön,hogy nem vagyok hozzá elég jó? Hisztis vagyok,sokszor makacs és önfejű,amit soha nem ismernék be. Egyszóval kiállhatatlan vagyok. Elvégre Scoutnak és Julietnek sem kellettem... 

-Egy éjszakás játékszernek megyek el max.-motyogtam magam elé és arcom a kezembe temettem.-Mellesleg már magamban is beszélek. Egy főnyeremény vagyok...

-Növessz már farkat ember!-rivallt rám Ashley. Ő hordozza leginkább a szívén szerelmi életem sorsát.-Nem hiszem el,hogy ennyire beszari vagy!

-Én sem.-szólt be,hitetlenül fejét csóválva Jake,aki titkon nagyon jól szórakozott barátom beszólásain.

-Négy kibaszott napja kerülgeted! Megcsókoltad,nem?

-De.-morogtam,lassan azt is megbánva,hogy kibújtam anyámból. 

-Szereted,nem?

-De.-vallottam előttük is színt kelletlen.

-Akkor szedd össze magad,és teperj,mielőtt még elveszted!-hadonászott gesztikulálva.

-Én próbáltam,de nem hiszitek el,milyen borzalmas,amikor kételkedsz önmagadban és abban,hogy viszonozzák-e az érzéseid!-védekeztem.

-Hány igazi barátnőd is volt Andy?-elmélkedett csendesen Jinxx.

-Kettő.

-És hogy vallottál nekik szerelmet?-folytatta.

-Hát,nem tudom,csak úgy jött. Mármint őket könnyebb volt kiismernem. Szerették a csillogást,káprázatot és a romantikus nyálasságokat. Rózsa,vacsora gyertyafénynél...

-És a mi Kimünk nem ilyen típus?-vakargatta az állát.

-Nem. Nem hiszem...

-Egyértelműen nem,akkor már nyert ügye lenne!-mutatott rám Jake menet közben.

-Segítsetek már!-vergődtem Jinxx-ék kanapéján. Sokat lógtam a nyakukon az elmúlt napokban.
-Főzz neki.-javasolta Jinxx.-Sammynél bejön.
-Ja,mert te tudsz főzni.-forgattam a szemeim.
-Készíts neki valamit ami szívből jön.-sorolta tovább ötleteit.-Rajz,festmény,karkötő...
-Csinálj neki koszorú eret.-kacagott "remek" poénján Ash.-Szívből jön...
-Ha nincs normális ötleted,akadj le rólam.-reagáltam.

-Nekem vannak a legjobb ötleteim!-felelte sértetten.
-Oh,avass be kérlek mélységes,bölcs gondolataidba mesterem!-színészkedtem
-Énekelj neki. Valamit amit szerinted bírna. Aztán a többi rád van bízva.-kacsintott perverzen Ashley. Nem is Ő lenne.

-Ez nem rossz.-helyeselt CC,aki eddig ránk se hederített.-Javasolnám a "Rebel love song"-ot.

-Sablonoooos.-üvöltötte be Jake a konyhából. Hogy bír ennyit enni? Ittlétem alatt három szendvics tűnt el benne két sör társaságában...

-Igaza van.-ismertem be. És mellesleg nem akarok neki egy olyan dalt énekelni,amit Julietről írtam. 

-Majd kitalálsz valamit.-veregette meg a vállam,az immáron nyugodt Ashley,s bekapcsolta a TV-t amin megindult a várt műsor. Ez után csönd ölelt minket körül amit néha egy egy jóízű nevetés tört meg.

-Minden a helyén.-ellenőriztem gyorsan gondosan kidolgozott tervem. Ha minden jól megy,Kim legkésőbb 5 perc múlva beesik az ajtón,én pedig megtehetem amit már rég meg kellett volna.

Kulcsok zörögtek a  zárban,nekem pedig még egy utolsó lehetőségem adódott végignézni munkámon. Gyertyák meggyújtva,szétszórva a helyiségben ezzel hangulatos világítást adva,függöny elhúzva,gitár behangolva. Hajrá.

Kim belépett,majd döbbenten tekintett körbe mihelyst bezáródott mögötte az ajtó.

-Andy,mi foly...-kezdte volna,de nem hagytam,hogy befejezze. Kitudja meddig tart hatalmas önbizalmam.

Gyakorlatiasan jártak ujjaim a gitár nyakán,szinte táncolva a húrokon,amiket másik kezemmel gyengéden pengettem. Mielőtt belekezdtem volna az éneklésbe,halkan megköszörültem a torkom,azzal a szándékkal,hogy most kiimádkozom belőle a legszebb hangokat amikre csak képes vagyok.

The writing's on the wall

Your crimson touch is going no where
I'll hang on to every word you said

And sink my teeth into this nightmare

Az írás a falon

A bíbor érintésed sehova sem megy

Minden szóhoz ragaszkodok amit mondtál

És mosom a fogamat ebbe a rémálomba

Whoa, oh, oh...

I'm screaming out

Whoa, oh, oh...

Can you hear me?

Woah oh oh oh...

Sikítok

Woah oh oh oh...

Hallasz engem?

I bleed for you

Forever I will lie awake

I would die for you

Vérzek érted

Mindig ébren fogok feküdni

Meghalnék érted!

I see the truth

I've given you my heart to break

I would die for you

Látom az igazságot

Odaadtam a szívem,hogy összetörd

Meghalnék érted!

I feel your body crawl

Pale flesh for my devotion

True pain was all you ever meant

Love would be our last emotion

Érzem a tested kúszását

Sápadt hús az odaadásomért

Igazi fájdalom volt minden amit jelentett

Szerelem lenne az utolsó érzelmünk

...

A dal végeztével félretettem ölemből kopottas akusztikus gitárom,s a meredten,hatalmas szemekkel rajtam csüngő lány felé vettem az irányt. Most vagy soha.
Nem szóltam egy szót sem,csak ajkaimat az övére forrasztottam,szorosan,ugyanakkor a lehető legfinomabban. Hirtelenjében megfeszült egy kicsit,de amint lágyan mozgatni kezdtem a szám az övén,felengedett,s közelebb húzódott,szinte hozzám simult. Lábujjhegyre állt,ezzel is könnyítve a dolgomon,és átkarolta a nyakamat. A csókja őrjítő volt. Olyan volt számomra,mint egy bódító drog,amitől képes voltam érezni. Mindent. A gyomrom liftezését,szívem egyre erősebb lüktetését,nyelveink heves táncát,törékeny ujjait amik a hajamba kúsztak és sajnos az egyre jobban feszítő nadrágom is éreztem. Basszus. Hosszas csókunk végén alsó ajkát utoljára egy kicsit megszívtam,s elhajoltam. Gyönyörű szemeiben szinte ragyogtak.
-Mi volt ez az egész?-kérdezte rekedtesen amitől automatikusan is felfelé ívelt a szám.

-Az amit ezentúl minden nap megakarok tenni.-csökkentettem az amúgy sem túl nagy távot köztünk,s nyomtam egy puszit a szájára.-Beléd estem Kimó,menthetetlenül.-motyogtam bódult fejjel,féloldalas mosolyt villantva.-Lennél a barátnőm?

Ködös tekintetünk egymásba fonódott,ajkai mosolyogva formázták a szavakat.

-Igen,lennék.-bújt hozzám,s fejét a mellkasomba fúrta. Némán öleltük egymást,miközben úgy éreztem én vagyok a világ legszerencsésebb embere. Abban a pillanatban madarat lehetett volna velem fogatni. Az idő számunkra megszűnt,a pillanatot kiélvezve olvadtunk össze.

Lassan felnézett rám,ágaskodva puszilt állon,alacsony alkata lévén. Vigyorogva néztem le ajkaira,amit én gondtalanul értem el. Egy rövidke csókcsatát követően a fotelbe helyezkedve,gitáromat tapizva ámuldozott.

-El sem hiszem,hogy átírtad a Die For You-t akusztikusba. Miattam?-kérdezte,mintha nem hinné el,hogy amit állít igaz.

-Pedig megtettem. Érted.-néztem a szemébe,mire nagyot nyelve folytatta.

-Miért? Miért pont ezt a dalt?

Kérdése nem tűnt támadónak,annál inkább volt kíváncsiság mögé sűrítve.

-Mert minden szava igaz,s komolyan gondolom. Még soha nem éreztem ehhez hasonlót.-vallottam be őszintén. Ezerszer elgondolkodtam már azon,mit éreztem Scout-tal vagy Juliet-tel a kapcsolatunk elején,de ezeregyedszerre is csak arra jutok,hogy nem éreztem ilyen erős kötődést,mint amit vele érzek. 

Ez a négy nap,amíg próbáltam őt kerülni,rádöbbentett,hogy már nincs vissza út. A gondolataim akaratlanul is körülötte kalandoznak,s ha látom,egy elmondhatatlanul kínzó érzés gyötör,ami csak akkor enyhül,ha érzem a közelségét... Andy,te iszonyatosan nyálas vagy. 
Zavartan bámulta a húrokat,s rázendített egy számomra ismeretlen dallamra aminek végeztével érdeklődve néztem rá.
-Ez mi volt?
-Csak egy kis rögtönzés.-vont vállat.
-Tetszett. Nem gondolkodtál még a dal íráson?
Megrázta a fejét.
-Szerintem lenne hozzá tehetséged.-mondtam őszintén,mire komisz mosolyt kaptam válaszul. Felállt,s lassan hozzám sétált,a hangszert maga mögött hagyva.
-Tényleg?-pimaszkodott a lábaim két oldalára feltérdelve.
-Tényleg.-feleltem tartva a szemkontaktust.
-Tudod,másban is van egy kis tehetségem.-hajolt volna ajkaimra amikor a csengő éles hangja töltötte be a levegőt.
-A francba.-morogtam.-Nem tudom meg,igaz?-biggyesztettem le gyerekes elkeseredettséggel a szám.
Lassan kikászálódott az ölemből,s miközben elhaladt mellettem,közel hajolt a fülemhez.
-Most nem.-suttogta mélyebb hangszínbe váltva és ajtót nyitott. Nem kellett volna... Az ajtó túloldalán egy kétségbe esett arcú kislánnyal a karjában egy még kétségbeesettebb arcú Jake állt.
-Segítenetek kell.-nézett az előtte álló Kim-re és utána rám.

-Szóval lássuk,jól értelmezem-e a helyzetet!-mászkáltam fel-alá.-A nővéred beállított hozzátok és rátok sózta a csöppséget,aminek hatására Ash fejvesztve menekült el. Ez egy teljesen mindennapi helyzet.-mondtam cinikusan.
-Ne gúnyolódj,inkább segíts,nem akarom véletlen megölni!-mondta,s gondterhelt arcán látszott,hogy tényleg fél attól,hogy elszúr valamit.
-Akkor miért nem mondtad neki,hogy nem érsz rá?
-Nem tudok neki hazudni.-sütötte le a szemeit,én pedig inkább nem firtattam a témát,tudtam nem könnyű neki. Jake apja gyerekkorában elhagyta őket,édesanya pedig ekkoriban alkohol problémákkal küszködött,melynek következtében az alig 6  éves fiút a 12 éves nővérének kellett nevelnie. "Főzött" neki,ami sokszor egy vajas kenyérből állt,tanította,mesélt neki és vigyázott rá. Nem sok mindenük volt,de azon is osztozkodtak,s úgy tudták egymást szeretni,ahogy szerintem egyik testvérpár sem. Bár idővel Mrs.Pitts megtalálta a helyes utat,letéve a poharat,a fiát már sosem kaphatta vissza. Jake felnőtt,s már nem volt rá szüksége...És hogy én ezt honnan tudom? Mindannyian elbaszottak vagyunk. Ez tartott és tart most is össze minket. Tudjuk honnan jöttünk,hová tartunk és hogy számíthatunk egymásra...
Kifújtam a bent tartott levegőm,s gondolataim hatására lehiggadva nyúltam a kicsi lányért.
-Add.
Szótlanul nyújtotta felém a komor szemű szőke apróságot,s mivel nem akartam megríkatni,barátságosan rámosolyogtam.
-Szia Picúr. Hogy hívnak?-öleltem magamhoz,hogy biztonságban érezze magát. Viszonylag jól bánok a kicsikkel,tekintve,hogy amikor még Juliet-tel jártam,rendszeresen vigyáztunk az unokaöccsére.
-Lisa.-felelte vékonyka hangján.

-Én Andy vagyok.-mosolyogtam továbbra is,majd rámutattam Kimre.-Ő pedig Kimó.
-Csak Kim.-javított ki.
-Érjtem. És ti szejetitek Jake Bácsit?
-Néha a jobb napjain.-vigyorogtam.-Amikor ő fizeti a sört koncert után.
-Söjt?
Bólintottam,Kim pedig rosszallva pillantott rám.
-Mennyi idős?-kérdezte Jake-től,míg Lisa arról érdeklődött,kaphat-e tőlem "söjt".
-Két éves.
-Akkor még pelenkás,nem?-kérdezte,mire Jake hozzám lépett és Lisa hátsójára tapasztotta a kezét.
-Pelenkás.-állapította meg bölcsen,mire nekem a nyelvemre kellett harapnom,nehogy hangosan elröhögjem magam. Kim pislogás nélkül bámulta Jake-t.
-Oké.-nevette el magát.-Mióta van veled?
-Kb.két órája...eleinte még bírtam vele,de miután a gitárom után hisztizve borogatott elegem lett. A gitár az szent.-jelentette ki.
-Én úgy érzem azóta nem volt pelus csere.-ütötte meg az orrom egy kellemetlen szag a kicsi lány pelusából.-Elkélne pedig.
-Oh.-esett le neki,majd a kocsi kulcsát előhalászva a bejárati ajtóhoz sasszézott.-Jöttök?
-Hová?
-Hozzánk. Ott van minden cucca,és talán még a többiek is besegítenek valamiben.-magyarázott.
-Rendben.-indultam meg Lisával az oldalamon,Kimmel a nyomomban.
Úgy látszik ma bébiszittereset játszunk. "Hurrá!"